ADÓSOK VAGYUNK❣️

„Ezért, testvéreim, adósok vagyunk” (Róma 8,23)

Istennek mindnyájan adósok vagyunk, mint az Ő teremtményei; tartozunk szolgálni Neki, testünkkel, lelkünkkel és minden erőnkkel. 

Törvényének áthágása következtében adósai vagyunk az Ő igazságának, mégpedig oly nagy összeggel, melynek megfizetésére képtelenek vagyunk. 

A keresztyénről azonban el lehet mondani, hogy Isten igazságának semmivel sem tartozik, mert Krisztus az övéinek adóssággát teljesen kifizette, de aztán annál többel adós a hívő keresztyén az isteni szeretetnek.
Adós vagyok az isteni kegyelemnek és a megbocsátásnak, de nem tartozom többé az Ő igazságának, mert nem számítja fel nekem többé azon tartozást, amely már kifizettetett.

 Krisztus mondta: „Elvégeztetett minden!” és ezzel bizonyítja, hogy népének összes adóssága egyszer s mindenkorra töröltetett. Krisztus tökéletesen eleget tett az isteni igazságnak; a számla kiegyenlítetett, a kézírás a keresztre függesztetett, a nyugta aláíratott és így nem tartozunk többé az isteni igazságnak.
De éppen azért, mert ilyen értelemben nem tartozunk többé Istennek, tízszerte nagyobb mértékben vagyunk adósok Neki. Kedves keresztyén fontold meg ezt egy pillanatig. 

Mennyit köszönhetsz te Isten korlátlan jóságának! 

Mennyivel tartozol nagy szeretetének, mert Fiát érted halálra adta. 

Gondold meg, mire kötelez téged megbocsátó kegyelme, mert bár tízezerszeresen meggyaláztad, mégis szeret téged oly bensőséggel, mint valaha. 

Figyeld meg azt is, hogy mennyit köszönhetsz hatalmának, felkeltett téged a bűn halálából, megőrizte lelki életedet, megtartott a romlástól és számtalan tomboló ellenség között átvezetett a biztos ösvényre.
Gondolj arra is, mit köszönhetsz változhatatlan hűségének.
Ezerszer is ingadoztál, de Ő változatlanul ugyan az maradt. Isten minden tulajdonságával szemben annyira el vagy adósodva, amennyire csak lehetséges. Istennek köszönheted saját létedet és mindenedet, azért add át magad Neki teljes élő áldozatul, ez az okos istentisztelet.

VÉR KIONTÁSA NÉLKÜL NINCS BŰNBOCSÁNAT❣️

„💞Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.” (Zsidók 9,22)

Ez a változhatatlan igazság hangja.
Az ótestamentumi rendszer idején a bűn sohasem engesztelhetett ki vérontás nélkül.
Ez áll még ma is: Engesztelés nélkül nincs bűnbocsánat.
Azért világos, hogy Krisztuson kívül nincs reménység számomra, mert nem létezik más vérontás, melyet bűneinkért való engesztelésnek lehet nevezni. Hiszek Benne? Befecskendeztetett szívem az engesztelő áldozat vérével?

Abban minden ember egy nézeten van, tudni illik, hogy Jézusra szüksége van.
Lehetünk bár jószívűek, tiszta erkölcsűek, szeretetre méltók vagy áldozatra készek, mindazáltal e szabály alól mégsem képezhetünk kivételt.
A bűn nem távozik csekélyebb hatalom elől, melyet Isten állított a kegyelem zsámolyául.
Milyen nagy kegyelem, hogy a megbocsátás ezen egyetlen útja előttünk nyitva van? Keressünk mást?
A külső keresztyénséggel megelégedő emberek, nem bírják felfogni a fölött való örömünket, hogy Krisztusért minden bűnünk megbocsáttatott, cselekedeteik, imáik és istentiszteletük vajmi kevés vigaszt nyújt nekik, így nem lehet valami nagy reményük, mert az egyetlen üdvöt elszalasztják, és vér nélkül keresnek bocsánatot.

Szállj magadba lelkem és figyeld meg, hogy Isten igazsága a bűnt büntetés nélkül nem hagyhatja; lásd ez a büntetés teljesen az Úr Jézusra nehezedett; borulj le alázatos örömmel és csókolgasd annak drága lábait, ki saját vérével szerezte meg ezen engesztelést.
A felébredt lelkiismeret hiába keres menedéket és vigaszt érzésekben és okoskodásokban; ezt megszoktuk a törvény szolgaságának Egyiptomában.
A bűnnel terhelt lelkiismeret számára egyetlen enyhülés a kereszten szenvedő Megváltóra való pillantásban található. „Vérben van az élet”, ezt mondja a lévitai törvény, ragaszkodjunk mi is azon bizonyossághoz, hogy az a hitnek, az örömnek és minden más kegyelemnek élete.

„Hittel szent vérére pillantva
Szívem bátorsághoz jutott;
A gazdag kegyelem forrása
A vér, mely értem ontatott!”

ÉNEKELNI FOGOK AZ ÚR ÚTJAIRÓL❣️

„💞Énekelni fogok az ÚR útjairól” (Zsoltárok 138,5)

A keresztyének énekelni kezdenek az Úrnak utjai felől, mivel a kereszt tövénél megszabadultak nehéz terhüktől.
Az angyalok éneke sem hangzik olyan kedvesen, mint az elragadtatás első dicséneke, mely Isten gyermeke lelkének mélyéből fakad akkor, amikor békét talál.

 
Tudjátok mit ír erről Bunyan „Zarándok útja” című művében:

 „Midőn a szegény zarándok megszabadult terhétől, a kereszt tövénél ujjongott, ugrándozott örömében és énekelve folytatta útját tovább:
Oh, áldott szent kereszt
Üdvösség kútfeje,
Oh, ember! Érettem
Szégyennel illetve!”

Hívő lélek, emlékszel arra az órára, amikor láncaid lehulltak? Emlékszel még ara a helyre, ahol az Úr Jézus feléd közeledett és azt mondta: „Öröktől fogva szerettelek téged, eltörlöm a te hamisságodat, mint a felhőt és a te bűneidet, mint a ködöt. Bűneidről soha meg nem emlékezem.” 

Ó, milyen boldog idő, amikor az Úr Jézus elveszi a bűnadósságot.
Mikor az Úr első ízben megbocsátotta bűneimet, annyira fokozódott örömöm, hogy ugráltam és táncoltam.
Mikor hazafelé mentem abból a házból, ahol szabadulásom felől bizonyossá lettem, arra éreztem magamat kötelezve, hogy megmentésem történetét az utca kövezetének is hirdessem.
Szívem annyira telve volt örömmel, hogy minden lehulló hópehelynek szerettem volna beszélni Jézus csodálatos szeretetéről, aki egyik leggonoszabb ellenfelének eltörölte bűneit. 

De nem csak a keresztyéni élet kezdetén van sok okuk a hívőknek énekelni, amíg e földön zarándokolnak, folyton találnak okot arra, hogy az Úrnak utjai felől énekeljenek. 

Az Úr állandó hűsége felől szerzett tapasztalataik az alábbi nyilatkozatra kényszerítik őket:
„Áldom az Urat minden időben, mindenkor az Ő dicsérete az én számban van.”
Azon légy testvérem, hogy még ma magasztald az Urat!
„Míg e földön zarándokolunk,
Folyton téged magasztalunk”

AZ ÚR A MI IGAZSÁGUNK❣️

„💞Az Úr a mi igazságunk!” (Jeremiás 23,6) (Jeremiás 23,6)

Az nyújtja a keresztyéneknek mindenkor a legnagyobb vigaszt és békességet, a legteljesebb nyugalmat és biztonságot, ha Krisztus tökéletese igazságára gondolnak. Milyen gyakran szomorúak és vigasz nélküliek az Úrnak szentjei! Persze ennek nem kellene úgy lenni.
Hanem azt gondolom, hogy ez nem is volna úgy, ha a Krisztusban való igazságot folyton szemeik előtt tartanák. Némelyek folyton a bűn okozta romlásról, a szív gonoszságáról és a testies érzelem veleszületett alattomosságáról beszélnek. Az mind igaz; de miért nem mennek valamivel tovább, hogy eszükbe jutna, hogy „tökéletesek vagyunk az Úr Jézus Krisztusban!”
Nem csoda, hogy az, ki folytonosan a saját nyomorára tekint nyomott és lehangolt kedélyű, de bizonyos, hogy ha arra gondolunk, hogy Krisztus a mi igazságunkká lett, akkor bátrak és vidámak lehetünk. Az isteni kegyelem előre látja a sok küzdelmet, a sátán támadásait és a nyomorúságokat, melyekkel találkoznom kell, mielőtt a mennybe jutok, de nem engedi, hogy fogyatkozásom legyen valamiben, mert Krisztus mindent megtett értem.
A kereszten ezt mondta: „Elvégeztetett minden!”
S ha elvégeztetett minden, akkor tökéletes vagyok. Általa is örvendhetek kimondhatatlan és dicsőséges örömmel, „mert nincsen nékem igazságom, mely a törvényből való volna, hanem, mely a Krisztusban való hit által van, azaz: Istentől való igazságom hit által.” Soha sem voltak szentebb emberek azoknál, mint akik a Krisztusban való igazság tanát szíveikbe fogadták.
Ha a hívő megvallja: „Én teljesen Krisztusra támaszkodom, Reá építem üdvömet: méltatlanságom dacára hiszem, hogy Krisztusban üdvözülök;” – akkor a háládatosság érzése élénken nyilvánul e gondolatokban:
„Ne éljek én Krisztusért? – Ne szeressem Őt és ne szolgáljak Neki, holott tudom, hogy érdeme folytán fogok üdvözülni?”
„a Krisztusnak szerelme szorongat minket,” „hogy akik élnek, ezután ne éljenek maguknak, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott.”
Ha üdvöt nyerünk a nekünk tulajdonított igazság által, akkor ezen ajándékozott igazságot nagyra kell becsülnünk.
Magasztaltassál Urunk, Te a mi igazságunk vagy!

MAJD HA LÉPÉSEK NESZÉT HALLOD❣️

"💞Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát" (2Sám 5,24)

Mikor az Úr megindul és nekünk is jelt ad az indulásra, meg kell mozdulnunk.
Az Isten Szelleme fúj, ahova akar, és mi halljuk a hangját. Ilyenkor legyünk nagyon éberek.
Meg kell ragadnunk a rendkívüli alkalmat, és a lehető legtöbbet kell tennünk általa.
A mi dolgunk, hogy szüntelen küzdjünk a filiszteusokkal, de mikor maga az Úr megy előttünk, akkor kiváltképpen erőteljesen kell küzdenünk.

A szél megmozgatta a fák tetejét, és ez volt a jel Dávid meg harcosai számára a támadáshoz, és amint megindultak, maga az Úr verte meg a filiszteusokat.
Bárcsak adna az Úr a mai napon jelet a számunkra, hogy mikor beszéljünk Őróla sok ismerősünkkel!
Legyünk éberek, hogy megragadhassuk a kedvező alkalmat. 

Ki tudja, hátha éppen ez a nap jelenti új ébredés kezdetét. Éberen figyeljük, hogy meghalljuk a szél zúgását, és jeladás esetén legyünk készen az azonnali indulásra.
Az ígéret: "előtted megy az Úr" - legyen elegendő ahhoz, hogy felbátorodjunk.
Ha az Úr megy előttünk, nem maradhatunk veszteg.

Mivel nem a láthatókra nézünk”

(2 Korintus 4,18)

Nagyon jó, ha keresztyéni vándorlásunk alatt főképpen előre nézünk. Előttünk van a korona és felfelé vezet a célhoz. Hitünk kell, hogy előre legyen irányítva a jövő felé, ez növeli reményünket, örömünket, vigasztal és fejleszti szeretetünket. Ha a jövőbe tekintünk, látjuk, hogy a bűn ki van irtva, a bűn és halál teste legyőzve, a lélek megdicsőülve és arra méltatva, hogy a világosságban a szentek örökségében részt vegyen. Sőt még sokkal távolabb hatol pillantásunk.

A hívő megvilágosodott szemei látják, hogyan halad át a halál völgyén, átlépve a sötét áradatot és hogyan éri el azt a fénylő magaslatot, ahol a mennyei város van.
A zarándok látja, amint ő maga bemegy a gyöngykapun, ahol ő olyan örömmel lesz fogadva, mint valami hős, ahol Krisztus kezéből elveszi a koronát Megváltója kezét fogja, élvezi a mennyei dicsőséget, Krisztus királyi székébe ülhet, amiképpen Krisztus is diadalmaskodott és ült az Ő Atyjának királyi székébe.

A jövőre vonatkozó ilyen gondolatok képesek a múlt homályát és a jelen hajnalodását megvilágítani.
A mennyei öröm nagymértékben nyújt kárpótlást a földi aggodalmakért. El, hitvány félelem!
A világ csak egy arasznyi széles s így hamar átjutsz rajta. Távozzál, csüggedő kétely!
A halál csak egy keskeny folyosó, melyen hamar túl leszel. Időm milyen rövid, az örökkévalóság milyen hosszú! A halál oly rövid – a hallhatatlanság végtelen!
Úgy érzem, mintha már kóstolnám Eskol szőlőfürtjét és felüdítettem volna magamat annál a forrásnál, amely odaát fakad.

Az út olyan rövid, nemsokára ott vagyok!
„Ti, kik Jézust szeretitek,
Kitől üdvötök nyertétek,
Mit még fül nem hallhatott.
És ily dicső boldogságot
Halandó szem még nem látott,
Még eszébe sem jutott.
Vígan várva, örüljetek,
Megnyeritek,
A szép hazát,
Mennyekbe fönt a koronát!”

NEM A LÁTHATÓKRA NÉZNI❣️

„💞Mivel nem a láthatókra nézünk” (2 Korintus 4,18)

Nagyon jó, ha keresztyéni vándorlásunk alatt főképpen előre nézünk. 

Előttünk van a korona és felfelé vezet a célhoz. Hitünk kell, hogy előre legyen irányítva a jövő felé, ez növeli reményünket, örömünket, vigasztal és fejleszti szeretetünket. 

Ha a jövőbe tekintünk, látjuk, hogy a bűn ki van irtva, a bűn és halál teste legyőzve, a lélek megdicsőülve és arra méltatva, hogy a világosságban a szentek örökségében részt vegyen. 

Sőt még sokkal távolabb hatol pillantásunk.
A hívő megvilágosodott szemei látják, hogyan halad át a halál völgyén, átlépve a sötét áradatot és hogyan éri el azt a fénylő magaslatot, ahol a mennyei város van.
A zarándok látja, amint ő maga bemegy a gyöngykapun, ahol ő olyan örömmel lesz fogadva, mint valami hős, ahol Krisztus kezéből elveszi a koronát Megváltója kezét fogja, élvezi a mennyei dicsőséget, Krisztus királyi székébe ülhet, amiképpen Krisztus is diadalmaskodott és ült az Ő Atyjának királyi székébe.
A jövőre vonatkozó ilyen gondolatok képesek a múlt homályát és a jelen hajnalodását megvilágítani.
A mennyei öröm nagymértékben nyújt kárpótlást a földi aggodalmakért. El, hitvány félelem!
A világ csak egy arasznyi széles s így hamar átjutsz rajta. Távozzál, csüggedő kétely!
A halál csak egy keskeny folyosó, melyen hamar túl leszel. Időm milyen rövid, az örökkévalóság milyen hosszú!
A halál oly rövid – a hallhatatlanság végtelen!
Úgy érzem, mintha már kóstolnám Eskol szőlőfürtjét és felüdítettem volna magamat annál a forrásnál, amely odaát fakad.
Az út olyan rövid, nemsokára ott vagyok!

„Ti, kik Jézust szeretitek,
Kitől üdvötök nyertétek,
Mit még fül nem hallhatott.
És ily dicső boldogságot
Halandó szem még nem látott,
Még eszébe sem jutott.
Vígan várva, örüljetek,
Megnyeritek,
A szép hazát,
Mennyekbe fönt a koronát!”