TUD NEKED AZ ÚR TÖBBET IS ADNI❣️

„Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől:

De mi lesz azzal a száz talentummal, amit az izraeli csapatnak adtam? 

Az Isten embere így felelt: Tud az Úr neked annál többet is adni!” (2Krónika 25, 9)

Nagyon fontos kérdésnek tűnt ez fel Júda királya előtt és lehetséges, hogy a megpróbált és megkísértett keresztyének részére még jóval fontosabb az.
Valami nagy összeg elveszítése, sohasem valami kellemes dolog.

S ha keresztyéni hitünk alapelvei megkövetelik azt tőlünk, testünk nem mindig mutatkozik hajlandónak az ilyen áldozatra.
„Miért veszítsem el azt, amit olyan hasznosan tudnék forgatni? Hiszen jó pénzen még az igazságot is meg lehet venni.
Gondoljatok gyermekeinkre és csekély bevételünkre”.

Ezek a kifogások és még több ezer abba a kísértésbe ejthetik a keresztyént, hogy hamis nyereség után kapkod, vagy visszatarthatják attól, hogy megtegye azt, amire lelkiismerete indítja, ha jelentős veszteséggel járna annak kivitele.
Nem minden ember tudja e dolgokat a hit által felfogni, s éppen Krisztus tanítványainál gyakran igen sokat nyom a latban ez a mondás: „Élnünk kell!”
„Az Úr neked annál sokkal többet adhat!”
Egy teljesen kielégítő felelet erre az aggodalmas kérdésre. Atyánknál van a pénztár kulcsa, és amit Őérte elveszítünk, ezerszeresen pótolhatja.
A mi feladatunk, hogy akaratát cselekedjük, és ezután bízhatunk abban, hogy Ő gondot visel rólunk.
Az Úr senkinek sem fog adósa maradni.
A Szentek tudják jól, hogy egy szem lelki békesség felér ezer tonna arannyal. 

Aki jó lelkiismeretét durva, félig-meddig foszlányos ruhával fedi, az nagyobb lelki kincset hord magával, mint amennyit elveszített. Istennek tetszése és egy kis hajlék elég a hú szív számára, ellenben az Ő haragja és egy palota a kegyelemben részesült lélek részére elviselhetetlen pokol lenne.
Bár rosszat rossz kövessen, s minden gazdagság elenyésszen, mégsem veszítjük el kincsünket, mely fenn van, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülve.
De már most is úgy intézi az Úr, hogy az alázatosok bírják e földet és nem enged a jóban szükséget látni a jámboroknak, akik őszintén járnak.

ISTEN PAPJAIVÁ LEHESSÜNK❣️

„💞Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az Úr angyala előtt állt” (Zakariás 3,1)

Jósua főpapban, Isten gyermekei mindegyikének képmását látjuk, azokét, kik most közelvalókká lettek a Krisztus vére által, az oltár körül forgolódnak és bemennek a kárpiton keresztül a szentek-szentjébe.
Jézus papokká és királyokká tett minket Isten előtt és már itt e földön szent élet és az Istennek tetsző szolgálat papságához tartozunk.

 
Da arról a főpapról az van mondva, „hogy áll az Úrnak angyala előtt”, mely azt jelenti, hogy papi hivatalát végezve állt ott. Így találják mindenkor azt, aki a hitben hűen kitart.
Minden hely Istennek temploma és az Ő népe mindennapi hivatásában és üzleti munkája közben éppen olyan szolgálatot tesz Neki, mint az Ő házában. 

Ők mindig az oltár körül forgolódnak, a hála és ima áldozatával áldozzanak és önmagukat hozzák „élő áldozatul”.

 
De figyeljétek meg jól, hol állt Jósua, mikor főpapi hivatalát végezte: a Jehova angyala előtt. 

Csak egy közvetítő közbejövetele folytán válik lehetségessé, hogy mi szegény, beszennyezett emberek Isten papjaivá lehessünk.

Amit áldozok, azt a Messiás, a szövetség Angyala, a megváltó Úr Jézus elé teszem, s Ő általa lesznek imáim, melyeket saját imájához csatol, Isten előtt kedvesekké és úgy hallgattatnak meg; dicsénekeim azért legyenek gyönyörűségesek és azért telnek meg kellemes illattal, mert egybekötődik a Krisztus fűszeres kertjéből való mirhával, aloéval és kásiával.

 
Én nem hozhatok Neki egyebet könnyeimnél és Ő azokat saját könnyeivel hozza áldozatul az Ő edényében, mert Ő is sírt egykor; ha nem hozhatok Neki semmit, csupán sóhajaimat és vágyaimat, mégis kedves áldozat gyanánt fogadja azt, mert az Ő szívét is megtörte egykor a fájdalom s mély sóhaj szállt fel lelkéből. 

Ha Őbenne vagyok, akkor kedvessé lettem a Szerelmesben, s valamennyi szennyes cselekedetem, jóllehet magukban véve elvetendők Isten előtt és merő utálatosság szeme előtt, mégis úgy fogadtatnak, hogy tetszés édes illatává válnak Előtte. 

Ő meg van elégedve, s én dúsan meg vagyok áldva és boldog vagyok. 

Lássátok azért, milyen méltóság és szentség ajándékoztatik a hívőnek, hogy ő, mint „főpap állhat az Úrnak Angyala előtt”.

KIVÁNSÁGUNK SZERINT RÖGTÖN CSELEKEDNI❣️

„Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van” (Prédikátor 9, 10)

Valamit akarsz cselekedni a te kívánságod szerint.
Ez olyan dolgokra vonatkozik, amelyek lehetségesek.
Vannak olyan dolgok, melyek önként kínálkoznak, és mégsem valósíthatjuk meg azokat.
Jó, ha olyasmi van örömünkben; de, ha lehetőleg hasznosak akarunk lenni, nem szabad azzal beérnünk, hogy valamit szívünkben elhatározunk, és talán arról beszélünk, hanem tényleg gyorsan azon kell lennünk, hogy megtegyük, „amit kívánságunk szerint cselekedni akarunk”.
Egyetlen egy jótett többet ér ezer fenséges és fényes tervnél.
Ne várjunk sokáig a jó alkalomra, hanem tegyük meg gyorsan, „amit tenni akarunk”, napról-napra.
Nekünk nem adatott az élethez más idő, mint a meglévő.
A múlt oda van, a jövő még nincs itt, így sohasem áll más idő rendelkezésünkre, mint a jelen. 

Tehát ne várj arra, hogy előbb régi tapasztalataid legyenek, hogy aztán akkor kezdj szolgálni Istennek. Törekedjél már most gyümölcsözni.
Szolgálj Istennek most, de ügyelj arra, hogy miképpen teszed azt. Valamit akarsz cselekedni a te kívánságod szerint, azt „gyorsan” cselekedd. Tedd hamar, ne fecséreld el életedet azzal, hogy mindig csak arról készíted a tervet, amit holnap fogsz csinálni, mintha azáltal a mai nap eltékozolt idejét visszapótolhatnád.
Még soha sem tett valaki azzal szolgálatot Istennek, hogy holnap akart valamit cselekedni.
Ha Krisztust tiszteljük, és Tőle áldást nyerünk, az azáltal történik, amit ma tettünk. 

Valamit Krisztusért teszel, tegyed azt teljes szíveddel; add neki magad lelked minden erejével.
Ne hozz mesterednek hanyag munkát, melyet hányt-vetetten végeztél, ekkor is egy keveset, máskor is egy keveset; hanem, ha Neki szolgálsz, tedd azt teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.
Miben van a keresztyén ereje? Nem magában, mert ő merő lehetetlenség, az ő ereje az Úrban, a Seregeknek Urában van.
Azért keressük segítségét, imádkozva és hittel menjünk a munkára és ha megtettük, „amit kívánságunk szerint cselekedni akartunk”, várjuk, hogy az Úr megáldja azt.
Amit így teszünk, jól van téve és nem lesz elhibázva.

AZ ÚR JÉZUS A SZABADÍTÓ❣️

„Hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak” (Lukács 4, 18)

Senki más, egyedül az Úr Jézus hozhat a foglyoknak szabadulást. Az igazi szabadságot egyedül Ő adja.

Ez egy jogosan adott szabadság, mert a Fiúnak, ki mindenekkel bír, joga van az embereket megszabadítani. 

A szentek tisztelik és becsülik Isten igazságát, mely szabadulásukat állandóvá és bizonyossá teszi. 

Ez egy drágán szerzett szabadság. 

Krisztus tejhatalmának erejében mondja azt ki nekünk, de Ő azt vérével szerezte, megszabadít téged, de azért önmagát engedte megkötöztetni. Te szabaddá lettél, mivel terhedet Ő hordozta érted, te fel vagy mentve és szabad vagy, mivel Ő helyetted szenvedett. 

De habár ezt a szabadságot drágán vette meg, mégis ingyen adja azt. 

Jézus nem kíván tőlünk semmiféle előkészületet e szabadsághoz. 

Zsákban és hamuban talált minket és felszólít, hogy öltsük magunkra a szabadság dicső ruháját; amint vagyunk, éppen úgy tesz minket szabaddá és boldoggá és pedig egészen a mi segítségünk és érdemünk nélkül.
Akit Jézus megszabadít, annak szabadsága örökre biztosítva van; azt nem lehet soha többé újra megbéklyózni.
Ha a Mester azt mondja nekem: „Fogoly, én megszabadítottalak”, az érvényes mindörökre.
A sátán előveheti minden cselét és hatalmát, hogy minket újból rabszolgává tegyen, de nem sikerül neki, mert velünk az Úr, s kitől féljünk? A világ kísértéseivel azon lehet, hogy minket félrevezessen, de hatalmasabb az, aki mi mellettünk van mindazoknál, akik mi ellenünk vannak.

A mi csalárd szívünk cselszövése zavarba hozhat és veszélybe sodorhat bennünket, de aki a jó munkát elkezdte bennünk, véghez is viszi és befejezi azt. Istennek és az embereknek ellenségei összeszedhetik hadierejüket és tajtékzó dühvel törhetnek ránk, de ha Isten minket megigazít, kicsoda kárhoztatna? 

A sas, mely sziklán rakott fészkébe száll és majd ezután a felhőkön felül szárnyal, nem szabadabb annál a léleknél, kit Krisztus megszabadít.
Ha nem vagyunk többé a törvény alatt, hanem mentesek vagyunk annak átkától, szabadságunk abban nyilvánul, hogy hálával és örömmel szolgálunk Istennek.
„Én kétség nélkül a Te szolgád vagyok, a Te szolgálóleányodnak fia, ki az én kötelemet elszaggattad.
Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?”

HA ISTEN BÍZIK...💞

,,💞Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok” (Ézsaiás 33,21)

A széles vízi utak és folyamok megtermékenyítik a földet s gazdagsággal és bőséggel árasztják el a vidéket.
A nagy folyamok melletti mezőségek és szántóföldek kitűnnek növényzetük sokféleségével és a dús aratás által. Isten mindezt megadja az Ő gyülekezetének.

Ha Istenben bízik, úgy bőségben úszik. Mit kívánhatna, amit Isten meg nem adhatna neki?
Mit tudna megnevezni, amivel meg nem ajándékozhatná?
„A seregeknek Ura szerez minden népnek e hegyen lakodalmat, kövér állatokból, megtisztult borból.”
Kívánjátok az életnek kenyerét? Mannaként csepeg az alá az égből. Óhajtjátok az üdülés patakjait?
A kőszikla, mely a Jézus Krisztus, követ benneteket.
Ha valamiben hiányt szenvedtek az a magatok hibája; ha megszorultok, annak oka nem Őbenne keresendő, hanem a ti saját bensőtökben.

A bővizű folyamok kedveznek a kereskedelemnek is.
A dicsőségnek Ura, a mennyei kereskedelemnek helye a mi részünkre. 

Megváltónk által kereskedelmi összeköttetésben állunk a múlttal: a Golgota drágaságai, a szövetség kincsei, a kegyelmi választás ősrégi napjainak gazdagságai, az örökkévalóság készlete, mind a mi kegyelmes Urunk széles folyóvizén jut el hozzánk. 

Hasonló képen kereskedelmi összeköttetésben állunk a jövővel is.

Azok a vízi járművek, melyek annyira meg vannak terhelve, hogy még a fedélzetük is alig emelkedik ki a vízből, jönnek át hozzánk az ezeréves országból! Milyen fenséges jelenségekben részesülünk, melyek a földön levő menny korszakára vonatkoznak!

A mi kegyelemdús Urunk és Megváltónk által érintkezésben állunk az angyalokkal; közösségünkben van a megdicsőült, vérrel megmosott szellemekkel, kik Isten trónjánál állnak; igen, sőt mi több, közösségünk van magával a Végtelennel és Örökkévalóval.
Ó, milyen csodás oltalma Isten az Ő gyülekezetének! Az ördög nem lépheti át Istennek ezt a széles folyamát.
Mennyire szeretné e folyamot levezetni: de ne félj, mert Isten változatlanul ugyanaz marad.
A sátán dühönghet, de nekünk semmit sem árthat; idegen evező nem érinti folyónkat, ellenséges vitorlás nem járhat azon.

 

KÖZÖSSÉGÜNK VELE❣️

„…közösségünk van vele,…” (1 János 1,6)

Mikor hit által Krisztussal egyesültünk, oly teljes közösségbe jutottunk Ő vele, hogy eggyé lettünk Vele, minélfogva az Ő és a mi hajlamaink kölcsönösen és egybehangzóan alakultak. 

Közösségében vagyunk Krisztussal az Ő szeretetében, mindazt, amit Ő szeret, szeretjük mi is. 

Ő szereti a szenteket, mi is. 

Ő szerei a bűnösöket, mi is. Szereti a szegény eltévedt emberi nemzetet és esdve esd azért, hogy e föld pusztasága az Úr paradicsomává változzék át, mi szintén.
Közösségünk van Ővele vágyaiban. Ő óhajtja Istennek dicsőítését, arra törekszünk mi is. 

Óhajtja, hogy a szentek Nála legyenek, ahol Ő van, s mi is Nála óhajtunk lenni. 

Óhajtja, hogy a bűn megsemmisüljön; íme, mi az Ő zászlaja alatt harcolunk.

Szeretné, hogy Atyjának neve szeretve és dicsérve lenne minden teremtmény által; mi is azért imádkozunk naponként: „Jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt e földön is”. Közösségünk van Krisztussal az Ő szenvedéseiben.
Jól lehet, nem leszünk keresztre függesztve, s nem kegyetlen halállal halunk meg, de ha Ő gyaláztatik, mi is gyaláztatunk Ővele; s tényleg, Ő érte gyalázatot szenvedni üdvös; megvettetni, mivel az Ő követségében járunk, s emiatt a világ ellenségünk lesz. 

Nem nagyobb a tanítvány az Ő Mesterénél.
Nekünk közösségünk van iránta az Ő fáradozásaiban és munkáiban is, amennyiben szolgálunk az embereknek az igazság beszéde és a szeretet munkája által.
A mi életünk és üdvünk, mint az Övé; ami abban áll, hogy Annak akaratát cselekedjük, Aki minket küldött és elvégezzük az Ő dolgát. Ekként közösségünk van Krisztussal az Ő örömeiben is. 

Boldogsága boldogít minket és örülünk az Ő felmagasztalásának. 

Megkóstoltad-e ezt az örömet kedves hívő lélek? Nincs tisztább és elragadóbb gyönyör, s nem ismerünk az ég alatt annál nagyobbat, hogy Krisztus öröme tökéletességgel bennünk van.
Hogy örömünk szerfelett legyen, dicsősége várakozik ránk, hogy közösségünket teljessé tegye, mert gyülekezete együtt ül Vele királyi székében, mint az Ő bensőleg szeretett menyasszonya és királyi hitvese.

A MI MEGVÁLTÓNK ÉLETE EZEN A FÖLDÖN❣️

,,„…egy asszonyért szolgált Izráel, egy asszonyért őrizte a nyájat” (Hóseás 12,13)

Jákob Lábánnál való társalgásában, ezekben a szavakban ecseteli fáradtságát és munkálkodását:

 „Immár húsz esztendeje, hogy nálad vagyok, a te juhaid és a te kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.

 
Amelyet a vadak megszaggattak, azt haza nem vittem, hanem én fizettem meg, mert az én kezemből kívántad azt meg, azonképpen, amit vagy nappal, vagy éjszaka elloptak.
Noha nappal a nagy hévség emésztett meg, éjszaka a hideg; és az álom az én szemeimtől távol volt”.
Ennél még fárasztóbb volt a mi Megváltónk élete ezen a földön.

 
Ő valamennyi juha fölött őrködött úgy, hogy végül elmondhatta:
„Akiket nékem adtál, megőriztem és egy is azok közül el nem veszett”.
Fejét permetezte a harmat és a hajfürtjeit az éjjeli nedvesség. Az álom elszállt szemeiről, mert éjjelenként imában küzdött térdein az övéiért.

 
Péterért esedezett, majd meg egy másik tanítvány késztette Őt esedezésre.
A hideg éjjeli égbolt alatta üldögélő és a csillagokat szemlélgető pásztorok egyikének szívéből sem szállhatott el olya sóhaj hivatásának terhes volta miatt, mint amilyenre az Úr Jézusnak lett volna oka kemény szolgálata miatt, mellyel jegyeséül választott gyülekezetét szerezte, ha Ő panaszkodni szándékozott volna:
"Szíved szeretete
Szívünk arról meggyőzte:
Mily hévvel szerettél,
Mikor értünk szenvedtél!”

Milyen gyönyörűséges és dicső dolog, ha Jézusnak ezt a hűségét szembeállítjuk Jákob felelősségével, kinek kezéből Lábán összes juhait megkívánta.
Ha vadállatok szaggatták el azokat, Jákobnak jóvá kellett tenni a kárt, ha egy meghalt, mind kezesnek, neki be kellett számolni a teljes létszámról.

 
Nem úgy dolgozott és fáradt-e szintén az Úr Jézus is, mint aki személyes kezesség terhe alatt a felelősséget magára vállalta, hogy minden hívőt épségben visszaszolgáltasson Annak kezébe, ki azokat gondjára és őrizetére bízta?
Nézd meg a nehéz szolgálatot teljesítő Jákobot, s úgy látod benne Annak mintaképét, kiről ezt olvassuk: „Mint egy pásztor, úgy legelteti az ő nyáját!”

MINDEN JÓ KRISZTUSI ADOMYÁNY❣️

„💞És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét…” (Efézus 4,30)

Minden jó, amivel a hívő bír, Krisztustól származik és az Ő adománya, de azt csak egyedül a minden kegyelem Lelkének közvetítése révén kapja.
És mivel minden áldásban a Szentlélek által részesülsz, így a szent gondolatokat, a buzgó áhítatosságot és a szeretet munkáit illetőleg nem származhat tőled semmi jó egyébként, csak ha ennek a léleknek a megszentelő ereje munkálja azt benned.

Még ha a jó mag el is lett ültetve benned, az is szunnyadó állapotban marad, ha Ő nem hozza létre benned az akaratot és a véghezvitelt az Ő ingyen való jókedvéből.
Szeretnél Jézus Krisztusról vallást tenni, miként volna az másként lehetséges, mint azáltal, hogy a Szentlélek megérinti a te nyelvedet? Szeretnél imádkozni?
Ó, milyen bágyadtak és restek a mi imáink, ha a Szentlélek közbe nem lép! Szeretnél a bűnnek meghalni?

Szeretnél megszentelődni? Óhajtod követni Uradat és Mesteredet?
Kívánnál a szellemi élet magasabb légkörébe emelkedni?
Vágyódsz Isten angyalaihoz hasonlóvá válni és Urad iránti buzgósággal és tűzzel betelni?
Mindezekre képtelen vagy a Szentlélek nélkül: „Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek”.

Ó, szőlővessző, te nem gyümölcsözhetsz a tőke nélkül!
Ő, Istennek gyermeke, nincs benned élet, ha távol vagy attól az élettől, melyet Isten ad neked a Szentlélek által!

Azért ne illessük Őt keserűséggel és ne ingereljük haragra bűneinkkel.
Az Általa felkeltett leggyöngédebb gerjedelmet se oltsuk meg lelkünkben, hallgassuk meg minden sugallatát és kövessük készséggel minden felhívását.

Ha a Szentléleknek tényleg akkora hatalma van, akkor semmire sem vállalkozunk Nélküle; semmit se tegyünk fel magunkban, vállalkozásba nem fogjunk és egy munkát se végezzünk el anélkül, hogy áldásért ne esedeznénk.

Adjuk meg neki az Őt megillető hódolatot, amennyiben nyíltan bevalljuk és őszintén érezzük, hogy Nélküle tehetetlenek vagyunk, és egyedül Őbenne bízunk; imánk pedig ez legyen.
„Nyisd meg Előtted az én szívemet és egész lényemet, készíts bennem lakást és a Te lelkedet tartsd meg nálam, miután azt belső emberem már megnyerte.”

A FÖLD TEMPLOM LEGYEN❣️

„Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.”(Jer.sir. 3,58)

Figyeljétek meg, milyen határozottsággal beszél a próféta.
Nem mondja: „Remélem, hiszem, úgy gondolom némelykor, hogy Isten intézi az én lelkemnek ügyét”, hanem úgy beszél arról, mint egy kétségtelen és befejezett tényről:
„Megítélted Uram az én lelkemnek ítéletit”.

A szentséges vigasztaló kegyelmi támogatása mellett akarjunk megszabadulni minden kételytől és rettegéstől, melyek békénket és vigaszunkat annyira megkárosítják. 

Imádkozzunk, hogy többé semmi közünk se legyen a gyanú és bizalmatlanság rekedt, krákogó hangjához, hanem, hogy tudjunk a teljes meggyőződés és kételymentes bizonyosság tiszta, hangzatos, csengő hangján szólni.

Figyeljétek meg, milyen hálásan fejezi ki magát a próféta, mert minden dicsőséget egyedül Istennek tulajdonít.
Látjátok, hogy egyetlen szóval sem tesz említést sem személyéről, sem könyörgéséről.
Szabadulását semmiképpen sem tulajdonítja embernek, még kevésbé a maga érdemének, hanem ezt mondja: „Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet”.

A keresztyénnek mindenkor hálás érzületre kellene törekedni, s kiváltképpen a nyomorból és szükségből való szabadulás után fel kellene készülnünk Isten dicsőítésére.
A föld templom legyen, melyet a hálás szentek dicséneke töltsön be és minden nap egy füstölő edény, mely dics- és hálaimánk kellemes tömjénfüstjétől illatozzék.
Milyen vidám hangulatban van Jeremiás, ha az Úr irgalmasságára és jóvoltára gondol!

Mily diadalmi örömmel emelkedik fel imája! Noha a tömlöc mély verméből jutott ki, akkor a még mindig gyászoló próféta, mindazáltal tisztán halljuk, miként Mária dicséneket, miként ujjaival verte a dobot a körtánchoz, csengeni, miként Debóra diadalujjongását, mikor Bárák elé ment győzelmi énekekkel; Jeremiás próféta hangját is halljuk ama könyvből, mely „Siralmak” néven van említve, menny felé emelkedni: „Megítélted Uram az én lelkemnek ítéletét, megszabadítottad az én életemet”.

Ó, Istennek gyermekei, keressetek élénk kifejezést hálás érzelmeiteknek, melyet az Úr jósága és nyájassága ébreszt bennetek, és ha a helyes kifejezést megtaláljátok, úgy szóljatok arról nyilvánosan és őszintén, énekeljetek hálás lelkülettel, vigadjatok harsogó diadallal!

ISTEN, a BÉKESSÉG ISTENE❣️

,,💞De kerüld az ostoba vitatkozásokat” (Titusz 3,9)

A napjaink meg vannak számlálva, sokkal jobban cselekszünk, ha azokat valami jó dologra fordítjuk, mintha olyan dolgokon vitatkozunk, amelyek a legjobb esetben is teljesen alárendelt jelentőséggel bírnak.

Azok a férfiak, akikre az ezelőtti nemzetség nevelése és oktatása bízatott, munkájuknál azt a ballépést követték el, hogy folyton olyan tárggyal foglalkoztak, amely a gyermekek látkörétől nagyon messze esett, s a hívő keresztyének gyülekezete pedig sok kárt vall a jelentéktelen kérdések és elrejtett dolgok fölötti kicsinyes szóharcok miatt. 

Mikor mindenki elmondta a magáét, egyik fél sem lett okosabb, tehát a vitatkozás nem segíti elő sem az ismeretet, sem a szeretet; ennél fogva balgatagság, ilyen, különben termékeny földet ekképpen bevetni. 

Kérdést feltenni olyan dolgokról, amelyekről a Szentírás hallgat, - titkokról, melyek egyedül Istent illetik, - ingadozó magyarázattal bíró jövendölésekről és a külső isteni szolgálat rendjének neméről és módjáról, merő balgatagság és az okos emberek kikerülik azt.

A mi kötelességünk abban áll, hogy balga kérdéseket ne tegyünk fel, és ne adjunk feleletet azokra, hanem adjunk túl rajtuk, és ha az apostol utasítása szerint azon leszünk, „hogy igyekezzünk jócselekedettel elől járni”, akkor oly bőségesen el leszünk foglalva a hasznos cselekvéssel, hogy nem marad szabad időnk a hozzánk nem illő, szükségtelen és céltalan elmélkedésekre. 

De vannak más kérdések, melyek nem balgák és nem idővesztegetésre valók, amelyeket nem kell kikerülnünk, hanem őszintén azon kell lennünk, hogy velük foglalkozzunk:

 „Hiszek-e én az Úr Jézus Krisztusban? Megújultam-e az én elmémnek lelke szerint?

Növekszem a kegyelemben? Ékesíti-e az én viselkedésem Istennek és az én Megváltómnak tanítását?
Várom-e az Úrnak eljövetelét és éber vagyok e, mint az a szolga, aki várja az ő Urát és Mesterét? 

Mit tehetnék még Jézusért?”

Ilyen és hasonló kérdések egész figyelmünket lekötik, és így felhagyva a szőrszálhasogatással, mostantól fogva hasznosabb dolgokkal fogunk foglalkozni.
Tartsuk meg a békességet és legyünk rajta, hogy úgy beszédünk, mint viselkedésünk által visszatartani igyekezzünk másokat a „bolond kérdések”-től.

AZ ÉLŐ FORRÁS❣️

"Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút."
(Énekek éneke 4,12)

Ebben a hasonlatban nyílván a titokzatosság fogalma lép elénk. 

Van egy bekerített forrás: volt keleten egy kút, amelyre egy ház volt építve, úgy, hogy a forráshoz nem juthatott más, csak aki az elrejtett bejáratot ismerte; ilyen elzárt forráshoz hasonlít a hívő szíve, ha az megújul a kegyelem által; titokteljes élet van annak belsejében, mely nem emberi művészet és ügyesség következménye.

Ez titok, melyet senki más nem ismer, igen, ezt még annak tulajdonosa sem képes felebarátjai előtt kinyilvánítani. 

Képletünk nem csak a titokzatosság gondolatát kelti fel bennünk, hanem az elkülönítés gondolatát is.
Ez nem olyan nyilvános forrás, melyből minden arra menő ihat, ez olyan forrás, melytől az idegenek és jogtalanok távol vannak tartva; ez olyan kútfő, mely különös bélyeget visel, egy királyi birodalom pecsétjét, melyből mindenki felismerheti, hogy ez nem nyilvános kút, hanem olyan forrás, mely csak tulajdonosa számára van. 

Így van ez a lelki élettel is. 

Istennek választottai el lettek különítve az örök tanács által; ki lettek választva Istentől a megváltás napjára; el lettek választva másoktól annak az életnek a birtoklása által, mely azoknál hiányzik, s ők lehetetlen, hogy otthon érezzék magukat e világ fiai között vagy, hogy felüdüljenek e föld örömeiben.
E képlet megfigyelésénél a szentség gondolata is felötlik.

Az elzárt forrás egy meghatározott személy használatára van fenntartva; ugyan úgy a keresztyén szíve is. 

Ez a forrás Jézus számára van fenntartva.

Minden keresztyénnek éreznie kell, hogy ő Isten pecsétjével van megpecsételve és szükséges, hogy elmondhassa Pál apostollal:
„Ezután senki nekem bántásomra ne legyen, mert én az Úr Jézus bélyegeit hordozom az én testemben”.

Mégy egy másik gondolat is előtérbe nyomul, ez a biztonság. Ó, milyen biztos és elrejtett a hívőnek belső élete!
Ha az összes földi és mennyei hatalmasságok feltámadnának ellene, még akkor is megállja a helyét ez a hallhatatlan erő, mert aki ezt az életet adta, saját életét adta oda annak megőrzésére.

ŐÁLTALA és ŐBENNE❣️

„Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen”

(Róma 11,36)

Neki legyen dicsőség mindörökké! Ez legyen a keresztyén egyetlen kívánsága. 

Minden más kívánság ennek alárendeltje legyen, és ennek álljon szolgálatában.

A keresztyénnek szabad azt kívánni, hogy hivatása boldogsággal és sikerrel legyen koronázva, de csupán azért, hogy az által azt a nagy kívánság beteljesedését segítse elő: „Neki legyen dicsőség mindörökké!” 

Lehet neki arra törekedni és azért imádkozni, hogy több adománnyal és több erénnyel legyen megáldva, de csupán azért, hogy a fő cél annál inkább el legyen érve: „Neki legyen dicsőség mindörökké!”

Nem feleltek meg kötelességeteknek, mint Isten gyermekei, nem az Úr dicsőségére vetett együgyű hívő tekintet sarkall benneteket, hanem valami más ok. 

Mivel keresztyén vagy, tehát „Istentől” és „Isten által” vagy: azért hát „Istenért” élj. 

Soha se dobogjon szíved valami egyébért oly hatalmasan, mint Ő érte. 

Az Ő iránta való szeretet legyen az élet folyamának hullámverése. 

Ez a nagyravágyás tüzelje fel lelkedet, ez legyen minden vállalatod alapköve, amelybe bocsátkozol, és ez serkentsen téged, ha buzgóságod lehűl; Isten legyen a te egyetlen célod. 

Arra számíthatsz: ahol az én, ott megkezdődnek a gondok is, de ha Isten az én legfőbb gyönyörűségem, Ő gondot visel rám.

Isten dicsőítése és tisztessége utáni vágyódásunk növekedő kívánság legyen. 

Te imádtad Őt ifjúságodban, ma már ne érd be hasonló dicsérettel és imádattal, mint akkor.
Megáldott Isten téged hivatásodban és vállalkozásaidhoz szerencsét és sikert adott? 

Adj neki többet, mivel Ő dúsabban adott neked. Ajándékozott neked Isten belső tapasztalatokat?
Tisztelt Őt erősebb hittel, mint kezdetben gyakoroltad azt. 

Növekedtél a tudományban, akkor kedvesebb énekeket énekelj.
Boldogabb időket élsz, mint egykor amilyenben részesültél? 

Betegségedből, mint egy újjászületve keltél fel újból és szenvedésed békességgé és örömmé változott?
Akkor kellemesebben pengesd hárfádat, hints több izzó szenet és drága tömjént hálaimád füstölőjébe. 

Adj neki dicsőséget eljárásod által és fejed dicséneked, élő isteni szolgálatod „Ámen”-ével.

AZ ÚR ÖRÖMÉNEK FOLYAMA❣️

,,💞Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.,, (Jeremiás siralmai 3,24)

Nem az van mondva: „Az Úr majdnem teljesen az én örökségem”, se nem az:

 „Az Úr az én örökségemhez tartozik”, hanem Ő maga az én lelkem örökségének összege és tartalma. Ezen terület térfogatában meg van mindaz, amit kívánhatunk és birtokolhatunk. 

Úr az én örökségem. Nem csak az Ő kegyelme, szeretete és szövetsége, hanem maga a Jehova. 

Ő minket örökségévé választott, mi pedig örökségül választjuk Őt. 

Persze, először az Úrnak kell kiválasztani örökségünket, mert mi azt magunktól nem tehettük volna, de ha valóban elhívattattunk az Ő elválasztó kegyelmének szándéka folytán, úgy énekelhetjük:

"Jézus én örökségem,
Drága kincs, üdvösségem;
Örök Isten szent Fia,
Te vagy lelkem jutalma."

Az Úr a mi elégséges örökségünk. Isten tartja azt fenn saját lényével, s ha Isten már önmagában elégséges, akkor részünkre Ő is kell, hogy legyen Az, aki szükségünket pótolja és minden kívánságunkat teljesen kielégítse.
Nem könnyű egy ember kívánságát kielégíteni.

Mikor azt gondolja, hogy mindent elért, amire szíve vágyott, akkor nemsokára eszébe jut, hogy még van valami, ami azon kívül esik és szíve telhetetlensége azonnal kiáltja:
„Add meg, add meg!”

Azonban mindaz, amit valaha csak kívánhatunk, isteni örökségünkben megvan, úgy, hogy ezt mondhatjuk:
"Kicsoda volna nekem mennyekben Te nálad több?
És Te nálad egyébben nem gyönyörködöm e földön. Elfogyatkozott az én testem és az én szívem, az én szívemnek kősziklája és az én erősségem Te vagy ó Isten, mindörökké”.

Mi gyönyörködhetünk tényleg az Úrban, ki örömének folyamából itat minket.
Hitünk kiterjeszti szárnyait és sasként emelkedik az isteni szeretet egébe, ahol hazája van.
„A mi sorsunk esett nekünk kies helyen, nyílván szép örökség jutott nekünk.”

Örüljünk az Úrban mindenkor, mutassuk meg a világnak, hogy mi boldog nép vagyunk, hogy azt keljen mondanunk: „Veletek megyünk, mert halljuk, hogy az Isten veletek van."

ÖRÖK ÉLETRE RENDELVE❣️

„Mert az Úr része az ő népe…” (5 Mózes 32,9)

Miként lesznek a hívők Istennek tulajdona?
Az Ő szabad, kegyelemből való választása által. Elválasztotta őket és összes szeretetét feléjük fordította. És azt a nélkül tette, hogy valami jó lett volna rajtuk abban az időben, vagy, hogy azt előre látta volna bennük.

Kegyelmes volt, akihez kegyelmes akart lenni és kiválasztott népét örök életre rendelte, így tehát azok az Ő tulajdonát képezik az Ő szabad és korlátlan választása folytán.
De azok nem csak azért az Övéi, mert elválasztotta őket, hanem mivel meg is vette őket. 

Letette és kifizette a teljes díjat az utolsó fillérig értük, minélfogva az Úrnak elvitathatatlan tulajdonjoga van hozzájuk.

Nem mulandó ezüstön vagy aranyon, hanem az Úr Jézus Krisztus drága vérén váltatott meg a legteljesebb módon az Úrnak öröksége. Semmiféle követelés sem fér az Ő birtokjogához, semmiféle gátló tiltakozást nem lehet emelni ellene, a váltságdíj nyilvános törvényszék előtt lett letéve és elismerve, ennélfogva a gyülekezet az Úr szabad tulajdona örökké.

Nézd a vérjelet minden választotton, ez láthatatlan az emberi szem előtt, de Krisztus ismeri azt, mert tudja az Úr, kik legyenek az Övéi, nem feledkezik azok egyikéről sem, akiket az emberek közül megváltott; megszámlálja a juhokat, akikért életét adta és gyülekezete, melyért magát feláldozta folyton emlékezetében van.

De az Övéi azért is, mert legyőzte őket.
Milyen küzdelembe került az Neki, míg megnyert bennünket! Milyen sokáig tartotta megszállva szívünket! Mennyiszer felszólított bennünket a megadásra! De mi elzártuk előtte ajtónkat és megerősítettük kőfalainkat vele szemben.

Nem emlékszünk már arra a nagy napra, mikor szívünket ostrommal bevette? Mikor keresztjét kőfalainkra felállította, sáncainkat megmászta és tornyainkra kitűzte az ő mindeneket legyőző kegyelmének vérpiros lobogóját?

Igen is, mi az Ő mindenható szeretetének legyőzött foglyai vagyunk. 

Mivel tehát ekképpen kiválasztattunk, megvétettünk és meggyőzettünk, ennél fogva, a mi isteni Urunk joga érinthetetlen; örülünk annak, hogy sohasem lehetünk a magunkéi és óhajtjuk naponként akaratát cselekedni és dicsőségét kinyilatkoztatni.

CSAPODÁROK

,,Akik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, azokat is, akik leborulnak az Úr előtt, és esküsznek rá, de esküsznek Molokra is” (Zofóniás 1,5)

Az olyan emberek, mint ezek a csapodárok, azt gondolják, hogy biztonságban vannak, mert mind a két féllel tartanak; futnak azokkal, kik Jehovát követik és amellett térdet hajtanak a Molok előtt.
De a kétnyelvűség utálatos Isten előtt és a képmutatást szívből gyűlöli.
A bálványimádó, aki határozottan bálványához ragaszkodik, kevésbé bűnös, mint az, aki megfertőződött és szentségtelen áldozatát az Úr templomába viszi, s az alatt szíve a világon s annak bűnein csüng.

A megbízhatatlan kétnyelvű ember a mindennapi közönséges életben joggal van kitéve a megvetésnek, de az isteni dolgokban is ez a leginkább átokra méltó bűn, ami csak létezik.
Az előttünk levő versben kimondott ítélet rettenetes, de nagyon is kiérdemelt, mert miért is kímélne meg az isteni igazság egy olyan bűnöst, aki tudja, mi a jó, helyesli azt és kötelezi magát, hogy azt zsinórmértékül választja, azonban mégis a gonoszt választja és annak ad helyet szívében?
Lelkem, vizsgáld meg magadat e reggelen és lásd meg, vajon nem terhel-e téged a kétértelmű cselekedet és eljárás vétke.
Azt vallod, hogy Jézus tanítványa akarsz lenni; szereted-e hát Őt igazán? Őszinte a te szíved Isten iránt?
Becsületes vagy, vagy pedig hajlongasz, bókolsz mindennek?
Az, hogy élőnek mondanak, keveset segít, ha a valóság szerint halott vagyok a vétkek és bűnök által.

Aki egyik lábát az igazság földjére teszi, a másikat pedig a hamisság csalóka tengerére, annak esése rettenetes lesz és egészen a romlásba zuhan.
Krisztus mindenünk vagy semmink. Isten betölti az egész mindenséget, tehát nincs hely más Isten számára, s ha szívemben uralkodik, akkor más hatalomnak nincs többé helye.
A megfeszítettben bízom-e egész egyedül; Jézusnak élek-e csupán?
Benső vágyódásom azt tenni? Erre irányul minden vágyam és óhajom?
Ó, akkor legyen magasztalva a mindenható kegyelem, mely engem megmentett.
S ha még hiányos vagyok e tekintetben, ó Uram, akkor bocsásd meg bűneimet és adjad, hogy féljem a Te nevedet!

TŐLE SZÁRMAZNAK GYÜMÖLCSEID❣️

„💞…a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától…”(János 15,4)

Milyen módon kezdted a gyümölcstermést?

Az Úr Jézushoz jöttél, az Ő nagy kiengesztelésébe kapaszkodtál, és tökéletes igazságába vetetted bizalmadat. Ó milyen magasztos gyümölcsöket hoztál?

Emlékszel-e még első szereteted szép napjaira? Szőlőtőkéd akkor valóban virágzott, előtűntek az ifjú szőlőfürtök, kifakadtak a gránátalmafák és a fűszerek kertje kellemes illatát árasztotta. 

Azóta meglankadt buzgóságod? Ó, ha úgy volna, kényszerítlek téged, emlékezz meg az első szeretet idejéről és az előbbi cselekedeteidet cselekedd. 

Ragaszkodj mindenek fölött ahhoz, amiről tapasztalatból tudod, hogy az téged Krisztushoz vonz, mivel Tőle származnak gyümölcseid. 

Az istentisztelet valamennyi gyakorlása, melyek téged Jézushoz vezetnek, hozzájárul ahhoz, hogy gyümölcsözzél.

A nap kétség nélkül a gyümölcsöskert fái termékenységének a legfőbb oka; s az Úr Jézus még sokkal nagyobb mértékben az, az Ő kegyelme kertjében lévő fák részére.
Mikor voltál a legterméketlenebb? Nem akkor, mikor a te Urad és megváltó Jézus Krisztusodtól távol éltél, mikor az imában hanyag voltál, mikor a te megváltód vérében való egyszerű hittál eltávoztál, mikor erényeid felfuvalkodottá tettek, ahelyett, hogy az Úrnak adtak volna azért dicsőséget, mikor azt mondtad:
„Az én hegyem szilárdan áll és soha meg nem mozdítom;” s elfelejtetted miben van a te erőd – akkor megszűntél gyümölcsözni, nemde?

Sokan közülünk lelkünk megrendítő megaláztatása által tapasztaltuk és tanultuk meg az Úrtól, hogy semmink sincs, amit nem Krisztustól vettünk volna, semmink, ha magát Krisztust nem bírjuk mindenek előtt, és amikor láttuk, hogy milyen rendkívül puszta és halott a teremtmény minden ereje azt kiáltottuk gyötrődésünkben:

 „Tenálad vannak az én gyümölcseim egyedül, mert én sohasem tudtam volna jó gyümölcsöt teremni!”

Az elmúlt napok tapasztalatai megtanítottak minket arra, hogy minél együgyűbben bízunk Istennek a Krisztusban nyilvánított kegyelmében, minden dologban és várunk a Szentlélekre, annál több gyümölcsöt fogunk hozni Istenünknek.
Ó, várjátok gyümölcsötöket, mint életeteket a Megváltótól és bízzatok egészen és egyedül Őbenne!

A TŰZPRÓBA❣️

„Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.”(1 Péter 1,7)

Az a hit, mely nem ment megpróbáltatásokon keresztül, lehet valódi hit, de akkor mindenesetre kicsiny hit az és kétség nélkül piciny és törpe fog maradni mindaddig, míg a próba által jónak nem bizonyul.

A hit sohasem növekedik oly dicsőn, mint mikor minden egyesül ellene; a vihar annak nevelő mestere és villám a tanítója. Ha szélcsend uralkodik a tengeren, akármennyire kifeszítitek vitorlátokat, a hajó nem jut közelebb a kikötőhöz, mert a szundikáló tengeren a kormány is nyugszik.

De ha a szél sivítva dühöng, ha a hullámok felemelkednek, akkor sas gyorsasággal siet a hajó az óhajtott kikötő felé, bár a fedélzeten is átcsapnak a hullámok és az árbocfák recsegnek-ropognak a telt, duzzadó vitorlák nyomása alatt. 

Nincsenek annál ragyogóbb, kék színű virágok, mint amelyek a fagyos jégtáblák tövénél nőnek; egy csillag sem ragyog olya fényesen, mint ahogyan az északi égbolt csillagai tündökölnek, sehol sincs olyan üdítő ízű víz, mint az, amely a sivár pusztában fakad, és nincs oly drága hit, mint az, amely e szerencsétlenség közepette életben marad és diadalmasan ellenáll minden kellemetlenségnek.

A nyomorúságban türelmesnek bizonyult hit, tapasztalathoz vezet. 

Nem hitted volna el tehetetlenségedet, ha nem lettél volna kénytelen rohanó folyókon átmenni; sohasem tapasztaltad volna Isten hatalmát, ha nem hordoztak volna karjai a vízáradat közepette.
A hit szilárdsága, bizonyossága és bensősége annál erősebben növekszik, minél többször kipróbáltatik a nyomorúság által.

A hit becses, nem kevésbé becses megpróbáltatása sem.
De ez ne kedvetlenítsen el titeket, kik még ifjak vagytok a hitéletben. 

Kijut még nektek is bőven a próbáltatásból, ha nem is keresitek azt: annak idején teljes mértékben részesültök a megpróbáltatásban.

S ha most még nem élvezhetitek a hosszú tapasztalat gyümölcseit, úgy adjatok hálát Istennek azon kegyelméért, amelyet vettetek; áldjátok és magasztaljátok Őt, a szent bizodalom azon fokáért, ameddig eljutottatok, járjatok e szabály szerint, akkor mindjobban megáld titeket az Úr, mígnem hitetek hegyet mozdít el helyéről és a lehetetlen is lehetséges lesz előttetek.

ÖRÖKKÉVALÓ KARJAI❣️

„Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.”(5 Mózes 33,27)

Isten, az örökkévaló Isten, a mi támaszunk és védelmünk minden időben. 

Hatalmas karjain hordoz minket, átölel szeretetkarjaival, befed minket védő karjaival, ha nyomorba és szükségbe kerülünk. Van idő, mikor a keresztyént igen mélyen megalázzák. 

A nagy bűnösség érzése alatt annyira semminek érzi magát Isten előtt, hogy alig mer imádkozni, mivel nagyon méltatlannak tűnik saját szemei előtt.

Ám, te, Istennek szegény és kedves gyermeke, gondolj arra, hogy ha a legnyomorultabb és legrosszabb állapotban vagy is, mégis „alant vannak örökkévaló karjai”. 

Bármennyire megalázzon téged a bűn, Krisztus engesztelő nagy szeretete annál sokkal mélyebbre ér le. 

Lehet, hogy mélyre, nagyon mélyre estél, de mégsem eshetsz olyan mélyre, hogy „mindenkor el volnál veszve”, mert „meg is tarthatja mindenestől fogva azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez”. 

Gyakran merül bele a lélek a külső nyomorba és gondba.
El van rabolva minden földi támasza.

Mi lesz most? Íme, mindazáltal „alant vannak örökkévaló karjai” és Istenének szerető támogatása alatt áll „örökké”. Nem eshet mélyebbre a bánatba és gyötrődésbe, mint amennyire a hűséggel teljes Isten megengedi azt.
A keresztyén heves küzdelmei folytán belső kísértésbe is eshet, de akkor sem süllyedhet olyan mélyre, hogy „az örökkévaló karok” hatáskörén kívül esne. Felette, körülötte és alatta vannak, s minthogy ilyen Oltalmazója van a Sátán fortélya és gonoszsága semmit sem árthat neki.

Ez a biztos isteni oltalom nagy vigasztalás mindazok részére, akik az Úr szolgálatában állnak.
Ez az ígéret felüdülést biztosít nekünk minden napra, kegyelmet minden szükségben és erőt minden munkához.
És ha majd a halál jön, ez az ígéret akkor is szilárdan áll.
Ha a tomboló Jordán közepén állunk, mondhatjuk Dáviddal: „Nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy”.

Leszállunk a sírba, de mélyebbre nem, mert „az Ő örökkévaló karjai” fognak minket hordozni, azok a karok, melyek nem fáradnak, nem lankadnak, erejük változatlanul megmarad, mert „az örökkévaló, mindenható Isten nem fárad, és nem lankad”.

ISTEN A MI OTTHONUNK❣️

„Hajlékod az örök Isten” (5 Mózes 33, 27)

Ez a vers egy másik fordítás szerint így hangzik:
„Az örök Isten a te menedéked” vagy „állandó helyed”, amely azt jelenti, hogy Isten a mi otthonunk.
Nagy teljesség és valami rendkívül kedves van ebben a képletben; mert otthonunk szívünknek mindig drága, legyen az a legkisebb, legalacsonyabb sátor, a legszűkebb kamara: s még sokkal drágább nekünk a mi szeretett Istenünk, mert Ő általa élünk, mozgunk és vagyunk.
Otthonunkban biztonságban érezzük magunkat; kizárjuk magunkból a világot és biztos nyugalomban időzünk.

Ha Istennel vagyunk „nem félünk a gonosztól”. Mert Ő a mi védelmünk, oltalmunk és örök menedékünk.
Odahaza kipihenjük magunkat; itt üdülést találunk a nap terhe és hévsége után. Így talál lelkünk is nyugalmat Istenben, ha az élet küzdelmeitől és zűrzavarától kimerülve,
Hozzá folyamodunk, és szívünket Neki adjuk.

Otthon szabadon érez szívünk; nem tartunk attól, hogy félre leszünk értve, vagy, hogy szavainkat elcsavarják és rosszul magyarázzák. És úgy van az, ha Istennel időzünk is, feltartóztatatlanul és akadálytalanul mozoghatunk körülötte és Előtte nyilvánosságra hozhatjuk valamennyi titkos kívánságunkat; s ha „az Úrnak titka azoknak adatik, akik Őt félik”, akkor azoknak titka, kik Őt félik, az Úrnál van és kell is, hogy legyen.
Az otthon igazi és legtisztább boldogságunk helye is; s lelkünk Istenben találja fel legédesebb gyönyörűségét.

Őbenne van a mi örömünk, mely minden más örömöt messze felülmúl. 

Az otthonias tűzhelyre való gondolat erőt és bátorságot nyújt a mindennapi munka terhének hordozásához; ugyan úgy erősít minket az Isten iránti szeretet, ha Ő a mi otthonunk.
Megemlékezünk Róla szeretett Fiában; s a Megváltó szenvedő arcának sugara indít minket, hogy Őneki munkálkodjunk.

 
Érezzük, hogy dolgoznunk kell, mivel vannak testvéreink, kiket szintén meg kell mentenünk és Atyánk szívét azzal kell örvendeztetnünk, hogy eltévedt gyermekeit felkeressük és hazavigyük; azt a kedves családot, amely között lakunk, szeretnénk megtölteni szent örömmel és gyönyörrel.

„Boldog az, akinek segítője a Jákób erős Istene és akinek reménysége van az Ő Urában Istenében”.

HA EGY EMBER KRISZTUSBAN JÁR❣️

„Akképpen járjatok Ő benne.” (Kolossé 2, 6)

Mihelyt az Úr Jézust magát a szívünkbe fogadtuk, azonnal megnyilvánul a mi új életünknek Vele való közeli rokonsága, a Belőle vett hitből való járásban. 

A járás tevékenységgel van összekötve. Isteni félelmünknek nem szabad csupán imakamaránkra szorítkozni. Azt, amit hiszünk, tevékeny élettel kell megvalósítanunk. 

Ha egy ember Krisztusban jár, akkor úgy cselekszik, ahogyan Krisztus cselekedne; mert ha Krisztus az ő reménye, szeretete, élete, akkor ő Krisztus képének hasonmása. 

Az emberek ezt mondják az ilyen emberről: „Olyan, mint Mestere; úgy él, mint Jézus Krisztus”. 

A járás haladást jelent. „Akképpen járjatok Ő benne.” 

Lépdeljetek kegyelemtől-kegyelemhez; siessetek előre, mígnem kedves Barátunk ismereteinek ahhoz a végső fokához juttok, melyet az ember elérni képes. 

A járás kitartást jelent. Szüntelen Krisztusban kell maradnotok. 

Milyen sok keresztyén van, aki úgy vélekedik, hogy a vasárnapot a Krisztussal való társalgásnak kell szentelni, a hétköznapokat pedig saját munkájára kell felhasználni. 

Van, aki beképzeli magának, hogy ha reggel és este társalog az Úrral, a nap többi része egészen a világé. Óh, milyen szegényes élet. Nekünk mindig Vele kell maradni, közelében elűzhetetlenül kitartani, lábnyomába járni és akaratát teljesíteni. A járás fogalmával össze van kötve a szokás jelentősége. 

Ha valamely ember életéről és járásáról beszélünk, azalatt szokásait és életmódját értjük. 

De ha csak néha élvezzük Krisztust és azután ismét elfelejtjük, az nem szokás: akkor nem járunk Vele. Hozzá kell ragaszkodnunk. Bele kell kapaszkodni és soha el nem bocsátani, hanem Őbenne kell élni és mozogni. „Amiképpen vettétek az Úr Jézus Krisztust, akképpen járjatok Ő benne.” 

Tartsatok ki azon az úton, amelyen elindultatok, és ha kezdetben az Úr Jézus Krisztus hitetek bizodalma, életetek forrása, tetteitek zsinórmértéke és lelketek öröme volt, úgy maradjon Ő az életetek végéig. 

Maradjon az, ha a halál árnyékának sötét völgyében jártok és bementek az örök örömbe, Isten népe nyugalmába.

AZ ADOMÁNY ELFOGADÁSA❣️

,,💞Amiképpen vettétek a Krisztus Jézust.” (Kolossé 2,6)

A hitélet úgy nyilvánul meg, mint elfogadás.
S ez olyan tevékenység, mely éppen az ellenkezőjét foglalja magába mindannak, ami legkevésbé látszik érdemesnek.
Az csupán csak egy adomány elfogadása.
Ahogy a föld az esőt beissza, a tenger a folyókat felveszi, az éj a ragyogó csillagok fényét kapja, úgy van nekünk, kik semmit nem adhatunk, részünk az Isten kegyelmében.
Az a feltevés, hogy mi valamit kapunk, a valóság gondolatát ébreszti fel.
Az a dolog, amelyre gondolunk, ezáltal valósággá lesz előttünk. Hiszen árnyékot nem vehet az ember, azt vehetjük el, aminek valósága van. Így áll a dolog a hitéletben is: Krisztus valósággá és igazsággá válik előttünk.
Míg hit nélkül élünk, Jézus csak üres név marad részünkre, mint valamely ember, aki valamikor évekkel ezelőtt élt, olyan régen, hogy életének csak történeti értéke van számunkra.
Hit által az Úr Jézus lelkünkben valóságos személlyé lesz, akiben szívünk része van.
De az elfogadás egyszer s mindenkor megfogást, birtokbavételt is jelent. 

Az a dolog, amit elfogadok, tulajdonommá válik. Elsajátítom, ami nekem adatik.
Ha Jézust elfogadom, Megváltómmá lesz, olyannyira, hogy sem élet, sem halál el nem szakíthatja Őt többé tőlem.

Az egész annyi, mint Krisztust elfogadni, mint Istennek szabad adományát szívem előtt Őt valósággá tenni és magamnak elsajátítani.
Az üdvöt úgy tekintjük, mint a vaknak adott látást, a süketnek adott hallást, a halottnak ajándékozott életet.

De mi nem csak ezeket az adományokat nyertük, hanem az Úr Krisztus Jézust magát vettük. 

Igaz, hogy minket megelevenített a halálból, bűnbocsánatot ajándékozott és igazságát nekünk tudta be. 

Mindezek felséges dolgok, de mi nem elégszünk meg azzal.
Mi Krisztust magát vettük.
Az Isten Fia belénk született és mi vettük és elfogadtuk Őt. Milyen nagyon telve kell, hogy legyünk Jézussal, hiszen az ég és az egeknek egei Őt be nem fogadhatják.

„HOGYAN FELEJTETTELEK VOLNA EL TÉGED?

„Íme, az én markaimba metszettelek fel téged.” (Ézsaiás 49,16)

Kétség nélkül csodálkozásra méltó az, amely az „íme” szóban nyilvánul meg, melyre az előző kifejezés hitetlen panaszkodása adta meg az alkalmat.
Azt mondta a Sion: „Elhagyott engem az Úr, és az Úr elfelejtkezett én rólam”.
Milyen borzasztó lehet az isteni érzület előtt az ilyen gonosz hitetlenség! Mi lehetne hitetlenebb dolog, mint Isten kedvenceinek alaptalan kételkedése és ijedelme?
Az Úr szeretetteljes intő szava mélyen megszégyeníthet minket.
Felkiált: „Hogyan felejtettelek volna el téged, hiszen tenyerembe véstelek be?”
Miért vonod azt kétségbe, hogy szüntelen rád emlékezem, mikor az emléklevél testembe van vésve?
Ó hitetlenség, milyen megfoghatatlan, bámulatos valami vagy te! Nem tudom, min csodálkozzam inkább, az Isten hűségén-e, vagy népe hitetlenségén? Ezerszeresen beváltja ígéretét és mégis kételkedünk Benne a legközelebbi kísértés alkalmával.
Ő sohase tagadja meg segítségét.
Ő nem csapolt forrás, nem leáldozó nap, nem pislogó gyertyafény, nem eltűnő köd.
S mégis aggodalomnak adjuk magunkat minden újabb gond miatt, kételkedő gyanúra hagyjuk magunkat ragadtatni és megzavartatni a félelemtől, mintha Isten csupán a lég játéka volna.
„Íme”, ez olyan szó, mely csodálkozásunkat kell, hogy felkeltse. Igen, valóban, itt ok van a legnagyobb ámulatra.
Az ég és föld teljesek lehetnek csodálattal, hogy a lázadók oly nagy kegyelemben részesülnek és oly közel vonzatnak a végtelen szeretet Urához és kezére lesznek felírva. „Tenyerembe véstelek be”. Nem: „a te nevedet”.
A név is ott van mindenesetre, de az nem minden: „Tenyerembe véstelek be”.
Lásd és figyeld meg ezt a teljességet!
Bevéstem személyedet, képedet, gondjaidat, viszonyodat, bűneidet, kísértéseidet, gyengeségedet, szükségedet, munkáidat.
Felirtalak téged!
Mindent, ami rád vonatkozik, mindent, ami téged illet.
Egészen ide helyeztelek téged.
Nos, mondod-e még újra, hogy Istened elhagyott téged, mikor saját kezére írt fel?

A KÉTELY BILINCSEI❣️

„💞Mert vizet öntök a szomjúhozóra.” (Ézsaiás 44,3)

Ha a hívő lélek mély bánatba merül, gyakran az által igyekszik abból kimenekülni, hogy komor és kínzó képzelődésekkel gyötri magát.
De ezen az úton nem lehet a porból felemelkedni, hanem csak tovább mélyedünk abba.

Éppen úgy nem lenne képes a sas a magasba emelkedni, ha szárnyait megkötözik, mint hitünk növekedni, ha ráadjuk a kétely bilincseit.
Nem a törvény, hanem a kegyelem szabadítja meg az üdvre sóvárgó lelket.

Nem a parancsolatok köteléke, hanem csak egyedül az evangélium szabadsága képes felemelni a gyenge hívőt.
A rabszolgai félelem nem hozza vissza Istenhez a hűtlen szökevényt, de a szeretet kedves meghívása Jézushoz csalogatja és meghívja, hogy az Ő keblén nyugodjon meg.
Szomjazod ma az élő Istent és boldogtalannak érzed magad, mivel nem leled Azt, aki szívednek öröme és gyönyörűsége?
Elveszítetted a boldogító hitből eredő örömöt és esdekelsz:

„Add meg nekem a Te üdvözítésednek örömét és az engedelmesség lelkével erősíts meg engem”.
Tudatában vagy annak, hogy sivár vagy, mint a kiaszott tartomány, hogy nem hozod meg Istenben azokat a gyümölcsöket, melyeket jogosan várhat el tőled?
Tudatában vagy annak, hogy te sem a gyülekezetedben, sem a világban nem műveled azt, amit szíved kíván?
Akkor, íme, éppen itt van az az ígéret, melyre szükséged van:
„Mert vizet öntök a szomjúhozóra”. Megnyered a kegyelmet, melyet bensőleg óhajtasz, mégpedig kívánságod terjedelmének mértéke szerint részesülsz abban.
A víz felüdíti a szomjazót: te felüdülsz, kívánságaid teljesülnek.
A víz felfrissíti a szunnyadozó növényéletet: életedet az új kegyelem fogja felfrissíteni.
A víz duzzasztja a rügyeket és megérleli a gyümölcsöket. Termékenyítő áldást fogsz te is magadon tapasztalni.
Zöldellő és termékeny leszel az Úrnak útjaiban.
Az isteni kegyelemben kinyilvánuló valamennyi drága tulajdonságot dúsan élvezed.
Az isteni kegyelem összes gazdagságát bőségesen megnyered, mintegy belemerülsz, és teljesen át leszel attól hatva.
És ahogy néha a duzzadó patakok elöntik a legelőket, úgy, hogy a mezők tóvá változnak, úgy történik veled is: a száraz tartományvizeknek forrása leszel.

AZ ÉLET a HALÁL TORNÁCA❣️

„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Filippi1,21)
Krisztus az én életem, s halálom nyereség.

Milyen jelentőségteljesen következnek itt közvetlen egymás után ezek a szavak: „élet”, „halál”. 

Csak néhány betű van közöttük, s úgy van ez a valósággal is, mint itt a szavakkal. 

Milyen közel van egymáshoz az élet és a halál!
Az élet a halál tornáca és földi zarándoklásunk csak a sír felé való utazás.
Az ütőér, amely létünket tengeti, a halál felé való menetelésünkhöz veri az ütemet.

A vér, mely életünket tartja fenn, a halál mélysége felé úsztat. Ma erejének virágában látjuk barátunkat, holnap halálának hírét halljuk. Tegnap még kezünket nyújtottuk az erősnek, ma pedig szemét fogjuk le. 

Némelyek fényes és finoman párnázott állami kocsikban haladnak keresztül a városon, néhány óra múlva a fekete halottas kocsi viszi őket a minden élők utolsó nyughelyére.

Óh, mily szorosan van egybekötve a halál az élettel!
Az a bárány, mely most még a réten ugrándozik, nemsokára késtől vérzik el.
A legelésző ökör a vágóhídra hízik.
A fák megnőnek, hogy ki lehessen azokat vágni. Igen, sőt még nagyobb dolgoknál is fellép a halál.

Világbirodalmak keletkeznek és felvirágoznak, felvirágoznak bukásra és felemelkednek romlásra. 

A történelmet ha kutatjuk, mily gyakran olvasunk abban államok létrejöttéről és pusztulásáról. 

Hallunk a királyok koronázásáról és haláláról.

A halál ez a fekete szolga, mely az élet kocsija után fut. Íme, az élet, és a halál szorosan mögötte!
De, Istennek legyen dicséret és hála! Van még egy hely, ahol a halál nem testvére az életnek, ahol az élet egyedül uralkodik. Ott nem követi már többé az életet a halál.

Létezik egy hon, hol nincs többé halálhörgés, hol nem szőnek gyászfátyolt és nem ékesítnek sírokat. 

Óh, boldog hon a sírokon túl! Ha el akarunk téged érni, meg kell halnunk.
De ha bemegyünk a halál után az örök élet dicsőségébe, ha Azt, ki minket a haláltól megmentett és az életre hívott, majd szemeinkkel szemlélhetjük.
Azt, ki a halálon erőt vett és az örök élet kulcsait birtokolja.
Őt szerethetjük és dicsérhetjük örökké, akkor felkiálthatunk: „Halálom nyereség!”

AZ ÚRBAN BÍZVA❣️

„💞Mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2 Korintus 12,9)

Ahhoz, hogy Istennek szolgálhassunk és Előtte kedvesek legyünk - hogy Istennek munkáját jól végezhessük és diadalmasan vihessük véghez - az kívántatik meg elsősorban, hogy a magunk gyengeségét és tehetetlenségét érezzük.

Ha az Isten harcosa önerejében bízva vonul ki a harcba - ha azzal dicsekszik:

„Tudom, hogy győzni fogok; erős karom és jó fegyverem kivívják részemre a győzelmet” - akkor közel áll a csúfos vereséghez. Isten nem támogatja azt, aki a maga erejében bízik.

Aki olyan biztosra veszi a diadalt, rosszul számít, mert: „nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkem által, azt mondja a Seregeknek Ura”. 

Aki kivonul a harcba és ügyességgel dicsekszik, annak vígan lobogó zászlója széttépve és porlepetten kerül vissza és címerét gyalázat fogja borítani.

Aki Istennek akar szolgálni, az Ő szokása szerint és az Ő erejében tegye azt, mert máskülönben nem fogadja, és nem ismeri el a szolgálatot. Amit az ember az isteni kegyelem támogatása nélkül cselekszik, azt Isten sohase ismerheti el.

A föld szülte gyümölcsöket elveti az Úr. Csak azokat a terményeket gyűjti össze, melyek a mennyekből vettettek idelenn, amelyeket a kegyelem harmata öntözött és az isteni szeretet napja érlelt meg. 

Isten először mindent kitakarít belőled, csak azután bízza rád tulajdonát.

Előbb kisepri raktárad, csak azután tölti azt meg a legjobb búzával. 

Az Istennek folyóvize teljes vizekkel, de egy csepp sem fakad földi forrásból. Isten akarata, hogy a szent háborúban ne vívjon más erő, csak az, amelyet Ő maga ad. Szomorkodsz gyengeségeden?
Bátorodj neki, mert előbb gyengeséged tudatában kell lenned, csak azután ad neked győzelmet az Úr.
Belső ürességed csak előkészület ahhoz, hogy megtölthessen téged bőségével, s ha lever téged, csak azért teszi, hogy felemeljen.

„Én szegény és gyenge vagyok;
Istennél van az erő!
Csodatettei mily nagyok!
Kicsoda olyan, mint Ő?
Igen, az Úr meggyógyít
És gyengéket erősít.”

AZ IMAMEGHALLGATÓ ISTEN❣️

,,Mert íme, imádkozik.” (Apostolok cselekedetei 9,11)

Az imák a mennyben a leggondosabb és legállandóbb figyelemben részesülnek.
Mihelyt imádkozni kezdett a tárzusbeli Saulus, azonnal meghallgatta az Úr.
Ez vigasz a megkeseredett, de imádkozó léleknek.
Gyakran megtört szívvel hajtja meg térdeit az ember, azonban szomorúságát csak sóhajjal és könnyel tudja kifejezni.
Mindazáltal ezek a sóhajok az öröm hangjaival töltik meg a menny összes hárfáit.
Azokat a könnyeket Isten összegyűjti és az égi kincstár könnytartójában őrzi.
„Gyűjtsd össze az én könnyeimet a te tömlődbe”, azt erősíti, hogy egy könny sem veszik el, hanem az Isten szerint való bánat könnyei mind összegyűjtésre kerülnek.
Azt a fohászkodót, kinek gyötrelme visszafojtja szavait, a Magasságos nem fogja félreérteni.
Csak irányítsa szomorú tekintetét a magasba.
Már egy könnyhullajtás is ima. A könnyek mennyei gyémántok.
A fohászok énekek, melyek körülveszik Jehova trónját és a Felséges magasztos székéhez emelkedő dallamok közt a legkedvesebbek közé tartoznak. Nem szabad úgy vélekedned, hogy könnyeid és imáid figyelmen kívül maradnak. Bármilyen gyengék és félelmesek is azok, mégis feléd lehajtott fülre találnak.
Jákób ősatya létrája magasra felér. Imádat a szövetség angyala viszi fel és így vidáman száguld fel a szédületes lépcsőkön.
A mi Istenünk nemcsak meghallgatja az imát, hanem örömmel hallgatja meg. Ő nem felejti el a szegénynek kiáltását.
Tényleg, Ő nem figyel a kevély szemekre és a nyájas szavakra.
Nem törődik a királyok pompájával és dicsőségével.
Nem figyel a katonazene zajára.
Nem néz az emberek büszkeségére és diadalára, de ha valahol keserűség nehezedik a szívre, vagy pedig gyötrelem és fájdalom miatt rebeg az ajak, ahol mély sóhaj száll fel vagy a megtérés könnye hull, ott tárva van a Jehova szíve.
Emlékezetének pergament tekercsére jegyzi fel azokat. Imáinkat, mint rózsaleveleket emlékkönyvének lapjai közé teszi, s ha ez a könyv egyszer megnyílik, kedves illattár tör elő belőle.

„Áradjon, mindenkor,
Ajkad az imától,
Könyörgés szavától!”

ISTENNÉL NINCS VÁLTOZÁS❣️

Mert én, az Úr, meg nem változom.” (Malakiás 3,6)

Milyen jó részünkre, hogy az élet változásai és csalogatásai között van Egy, kit nem érint a változás, és akinek beszéde megáll.
Egy, akinek szíve nem lágyul meg és akinek homlokán nem von barázdákat az ingatagság.
Minden megváltozott és még mindig változik, mi pedig folyton csalódunk.
Maga a nap is sötétséggé változik majd, a világ elmúlik, viselt ruhája foszlányokká válik.
Az ég és a föld nemsokára elmúlnak; elenyésznek és megavulnak, mint az öltözet.
De van Egy, kinek egyedül van halhatatlansága, kinek évei nem érnek véget és lényében nincs változás, sem átalakulás.
Az az öröm, melyet a tengerész érez akkor, miután hosszú, zajos utazás után ismét szilárd talajra léphet, nem nagyobb a keresztyén öröménél, ki e csalóka élet változatosságai között hitének lábát ebben az igazságban veti meg:
„Mert én, az Úr, meg nem változom”.
Az a bizodalom, melyet a keresztyén reménysége folytán érez, ha tekintetét e felséges igazságra függeszti, hasonló ahhoz az erősséghez, melyet a horgony nyújt a hajónak, ha az végre szilárd talajba akadt. „Istennél nincs változás vagy változásnak árnyéka.”
Ő az még most is, ami Ő az örökkévalóság előtt volt. Hatalma, bölcsessége, igazsága változhatatlan. 

Ő népének menedéke, bizodalma és vára volt a szorongattatás hevében és még most is Segítője és Megmentője. Változhatatlan szeretetében. Örökkévaló szeretettel szerette az övéit, s még most is úgy szereti őket, mint valaha. 

Ha minden földi elmúlik, mint a por szétszóródik az utolsó napon, szeretete mindazáltal ifjúi gyöngédségében fog ragyogni. 

Felséges ez a bizonyság, hogy Ő meg nem változik! S mivel nem változik, soha sem csalódhatunk Benne. 

Igaz, hogy a mindenséget igazgató gondviselés kerekei fordulnak, de tengelye mozdulatlan, mely az örök szeretet.

„Ámen, ámen, mind valóság,
Amit mond Isten szája;
Az Ő neve Igazság.
S azt meg nem változtatja.
Amint szól, Ő úgy is tesz,
Szava „igen”, „ámen” lesz!”

❓VAN EBBEN a HÁZBAN GYÜLEKEZET❓

„És a te házadnál való gyülekezetnek.”(Filemon 2)

Hozzá tartoznak mindnyájan a szülők, gyermekek, barátok és a háznál levő alkalmazottak, vagy még megtéretlen a család némely tagja? 

Időzzünk itt egy szempillantásig és fontolja meg mindenki magában ezt a kérdést:

 „Tagja vagyok én is annak a gyülekezetnek, mely ebben a házban van?”

Mennyire ugrándozna az apa szíve a gyönyörűségtől és mennyire megtelnének az anya szemei szentséges örömkönnyekkel, ha a legidősebbtől a legifjabbig mindannyian az Úréi lennének, mindnyájan boldogok és megmentettek volnának! 

Mindaddig esedezzünk e nagy kegyelemért, míg az Úr meg nem adja azt nekünk. 

Valószínűleg az volt Filemon szívének legnagyobb gondja, hogy bár az ő házához tartozók mindnyájan üdvözülnének, de ez a kívánsága nem teljesült először a maga teljességében. 

Volt egy haszontalan szolgája Onézimus, ki miután neki kárt is okozott, elszökött a szolgálatból. Mesterének imái mindenütt követték őt, végre, mikor Istennek tetszett, úgy vezette, hogy ő Pál apostol prédikálását hallotta.

Szíve megilletődött, majd visszatért Filemonhoz, de többé nem mint szolga, ki hű szolgálatában, hanem mint szeretett testvér és mint a Filemon házában levő gyülekezetnek új tagja. 

Hiányzik-e ma egy megtéretlen szolga vagy gyermek a te házi istentiszteletednél? 

Kérd komolyan az Urat, hogy az hazatérése alkalmával jó hírrel lepjen meg minden szívet azzal, amit a kegyelem végezett rajta! 

Ha a jelenlevők valamelyike megtéretlen, óh, hasonló szeretettel foglald azt is esedezésedbe.

Ha van ilyen gyülekezet házadban, őrködj fölötte és úgy járj el abban, mint Isten színe előtt. 

Végezzük napi munkáinkat a szentség minden komolyságával, hűséges szorgalommal, szeretettel és őszinteséggel. A házi áhítatosság bensővé és kedvessé teszi a családi életet. 

A szeretet melegebben és akadálytalanabbul lép fel és az eljárás szentebb és Krisztushoz hasonlóbbá lesz. 

Ne tartsunk attól, hogy a kicsiny szám kizár a gyülekezetek sorából, mert a Szentlélek itt egy házi kápolnát jegyzett fel az Istentől adatott Szentírásba. 

Fohászkodjunk Őhozzá, hogy adjon nekünk kegyelmet arra, hogy világosságunk ragyogjon az Ő nevének dicsőségére.