ISTENSÉG TELJESSÉGE❣️

„💞Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez” (Kolossé 2,9-10)

Krisztusnak úgy isteni, mint emberi tulajdonságai, szolgálatunkra lettek ajándékozva.
Az Istenségnek tökéletes teljessége, és amit csak ez a csodálatos kifejezés magába foglalhat, minket illet, avégre, hogy minket tökéletesekké tegyen. Nem ruházhatott fel Istenségének lényével, azonban, amit tehetett, azt mind megtette, mert isteni hatalmát és méltóságát megváltásunk végett szolgálatunkra ajánlotta fel.
Mindenhatóságának, minden tudásának, mindenütt jelenvalóságának, változhatatlanságának és hibátlanságának. Közre kell működni a mi üdvünkre.
Fel, hívő lélek, és figyeld meg, hogy az Úr Jézus az Ő magasztos isteni természetét miként fogja be a megváltás diadalkocsijának jármába.
Milyen határtalan az Ő kegyelme, milyen szilárd hűsége, milyen rendíthetetlen változhatatlansága, mily mérhetetlen hatalma, milyen végtelen bölcsessége!
Az Úr Jézus mindezeket oszlopokká tette a megváltás templomában; s azokat végtelenségük megcsonkítása nélkül örökségül szánta nekünk.
A Megváltó szíve megmondhatatlan szeretetének minden cseppje a miénk.
Mindenható karjában minden ideg, a dicsőség koronájában minden ékszer, az isteni ismeret végtelensége és az isteni igazság szigora: mind a miénk és javunkra fordíttatik.
Mindent, ami Krisztusban van; minden, ami imádatra méltó lényében van, mint Istennek Fiában, ő maga adta át nekünk, hogy minket azokkal megörvendeztessen.
Az ő bölcsessége, a mi vezetőnk; tudománya, a mi tanunk; hatalma védelmünk; igazsága kezességünk; szeretete vigaszunk; kegyelme felüdítésünk; változhatatlansága erős várunk. Nála nincs tartózkodás, hanem megnyitja előttünk az Isten hegyének titkos tárnáit és felszólít minket, hogy kutassunk annak aknáiban az elrejtett kincsek után.
„Minden, minden, minden a tiétek”, azt mondja:
„a jót teljességében birtokoljátok és teljesedjetek be az Úrnak kegyelmében.”
Óh, mily kedves tehát Jézust szemlélni, Ő benne bízni teljes bizalommal, mert ha szeretetének és hatalmának közlésére vagyunk szorulva, nem kívánunk semmi mást, mint amit már hűségében megígért nekünk.

KRISZTUSKÉNT ÉLNI❣️

„💞Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” 

(1 János 2,6)

Miért kell a keresztyéneknek eljárásaikban Krisztust követni?
Tenniük kell ezt önmagukért. Ha vágyódnak egészséges lelki állapot után, ha a bűn nyomorából akarnak menekülni és örvendeznének a kegyelemben való növekedés üdítő érzésének, akkor Jézust kell példaképül venniük.
Saját boldogságuk végett, ha szeretnének inni a salakjától megtisztított borból, ha vágyódnak az Úr Jézussal való szent és üdvös közösség után, ha szeretnének felülemelkedni e világ szenvedésein és gondjain, akkor úgy járjanak, amiképpen Ő járt.
Semmi nem segíthet elő oly hatalmasan titeket a menny felé vezető vándorutatokon, csakis ha az Úr Jézus példáját szívetekre veszitek és minden gondolatotokat és érzelmeiteket ahhoz szabjátok.
Akkor vagytok a legboldogabbak és akkor ismertettek el Isten fiainak, ha képesek vagytok a Szentlélek által Jézust lábnyomaiba lépve követni. Péter boldogtalan és nyomorult volt, mihelyt eltávolodott Tőle.
Azután meg igyekezzetek Jézushoz hasonlókká lenni hitvallásotok végett is.
Óh, szegény keresztyén, milyen kegyetlenül üldöz és sebez ellenséged! 

De ezek a sebek korántsem oly vészesek, mint az a kár, melyet barátaid okoznak neked. 

Ki okozta a nemes, isteni kezeken azokat a mély sebeket?
Az a tanítvány, ki a hízelgés kígyójának helyet adott szívében.
Az, aki magát valaminek képzeli és a juhok közé vegyül, holott nem egyéb, mint báránybőrben rejtőző farkas, az jobban megrontja a nyájat, mint a kívül leselkedő oroszlán. 

Nincs fegyver, mely feleennyire is olyan halálos volna, mint Júdás csókja. 

Az ingatag tanítványok, inkább meggyalázzák az evangéliumot, mint az istentelenek galád gúnyja. Mindenekelőtt pedig kövessétek Jézust önmagáért. 

Keresztyén, szereted Megváltódat? Drága neked az Ő neve? Szíveden van az Ő ügye? 

Óhajtod, hogy e világ országai az Övé legyenek?
Vágyad az, hogy megdicsőíttessék? Vágyódsz azután, hogy lelkek legyenek megnyerve Jézusnak?
Ha úgy van, akkor kövesd Jézust, légy
„Krisztus levele, melyet olvashat és érthet minden ember.”

BŐSÉGES ÉLET❣️

 „💞Aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.” (1Timótheus 6,17)

A mi Urunk Jézus mindig adakozó, egyetlen pillanatig sem vonja meg tőlünk kezét.

Amíg a kegyelemnek van még olyan edénye, mely nem telt meg csordultig, addig nem áll meg az olaj. 

Ő nap, mely sohasem nyugszik le; manna, mely szüntelen hull a tábor körül; szikla a pusztában, 

ki átszúrt oldalából szakadatlanul életfolyamot szolgáltat; kegyelemének esője folyton csepeg; jóvoltának áldása mindig folyik; szeretetének kútfeje mindenkor buzog. 

Mivel Ő, a király, soha meg nem hal, tehát irgalmassága nem szűnik meg soha.

Napról-napra szakíthatunk gyümölcséből és élvezhetjük azt. 

Naponként lehajlanak ágai kinyújtott kezünk felé, jóságának valamely újabb készletével. 

Heteinek hét ünnepnapja van, s évei annyi vendégséget számlálnak, mint napot. 

Ki hagyta el valaha ajtaját anélkül, hogy áldást ne vitt volna magával? 

Ki állt fel valamikor elégedetlenül szeretetének asztala mellől, vagy: ki távozott karjából gyönyör nélkül? 

Kegyelme és irgalmassága minden reggel új és felüdít minket minden este. 

Ki számolhatja meg jótéteményeinek sokaságát, vagy mondhatja meg kegyelmi adományainak számát? 

Az idő homokóráján átfutó homokszemek nem érhetnek fel koránt sem az Ő szeretetnyilvánításainak számával! Időnk szárnya, jósága ezüstjével és szeretet átlátszó aranyával van bevonva. 

Az idő folyója az örökkévalóság hegyeiről kegyének arany-homokszemeit hozza át nekünk. 

A számtalan csillagok csak zászlóhordozói lehetnek az áldásosztogatások még végtelenebb seregének. 

Ki számlálja meg a port? Az megszámlálhatja a Jákóbra árasztott jókat. 

Vagy ki számlálhatná meg az Izráellel közölt áldásaink csak negyedrészét is? 

Mivel magasztalhatja az én lelkem Őt, ki betölt minden napon jóságával és megkoronáz kegyelmességével és irgalmasságával? 

Óh, bárcsak dicspálmám olyan végtelen volna, mint a te jóságod! 

Óh, szegény nyelv, miért vagy oly telhetetlen? Miért hallgatsz oly csendesen? Ébredj! 

Mert különben nem vagy többé dicsőségemre, hanem gyalázatomra. 

„Kelj fel, én lantom, és hegedűm! Korán akarok felserkenni!”

MEGIGAZULÁS❣️

,,💞Őáltala mindenki megigazul, aki hisz.” (Apcsel 13,39)

Aki Krisztusban hisz, azonnal megigazulásban részesül.

A hit e gyümölcsöt nem később vagy lassanként hozza, hanem most. 

Továbbá a megigazulás a hit következménye, melyben a lélek ugyanabban a pillanatban részesül, amikor Krisztussal egyesül és Őt elfogadja, mint aki a Legfőbb és Legnagyobb.

Megigazultak azok, kik most Isten trónja előtt állnak? Akkor mi is. 

Mi éppen olyan valóságosan és elvitathatatlanul megigazultunk, mint azok, kik fehér ruhában járnak a mennyei Jeruzsálem utcáin és dallamos énekeiket aranyhárfák hangjaival kísérik. 

A kereszten függő lator ugyanazon szempillantásban megigazult, amelyben hittel az Úr Jézusra pillantott, s az öreg Pál, miután évekig munkálkodott az Úr szolgálatában, nem volt igazabb, mint a lator, ki semmit sem tett az Isten országa érdekében.

Ma már kedvesek vagyunk abban a Szerelmesben, ma fel vagyunk mentve minden bűntől, ma ártatlannak vagyunk nyilvánítva Isten ítélőszéke előtt.Milyen elragadó gondolat! 

Habár van is néhány fürt az eskoli szőlőtőkén, melyet le nem szedhetünk, míg be nem megyünk a mennyei Kánaánba, de itt van egy vessző, mely a kőfalra futott fel.

Ezzel nem úgy áll a dolog, mint az ország gabonájával, melyet csak akkor ehetünk, ha átmegyünk a Jordánon.
Ez manna a pusztában, mindennapi táplálékunk egy része, mellyel Isten bolyongásunk ideje alatt táplál bennünket.

Most, igen most bírjuk a megbocsátást, most elvétettek bűneink, most már olyan dicsőségben állunk Isten színe előtt, mintha sohasem lettünk volna vétekkel és bűnnel megterhelve.
„Semmi kárhoztatásunk nincs immár azoknak, kik a Jézus Krisztusban vannak.”

E szempillantásban az Ő népe között levő legcsekélyebbnek rovására, egyetlen bűn sincs bejegyezve Isten könyvében. Ki vádolhatna?
Nincs sem szenny, sem szeplő vagy valami afféle a hívők egyikén sem, mindnyájan tökéletesen igazak a világ Bírájának szemei előtt. 

Óh, bárcsak ez a jelenlegi előny felébresztene jelen kötelességeink teljesítésére is, hogy odaadnánk magunkat, míg Isten életünknek kedvez, a mi hű Megváltónknak.

ÖRÖKÖSTÁRS❣️

„💞Örököstársai Krisztusnak” (Róma 8,17)

Jogerős behelyezés által Krisztus tulajdonát képezik az Atyának végtelen birodalmai a világegyetemben. Mint „mindenek örököse” egyetlen tulajdonosa az Isten által teremtett széles e világnak s Ő megengedte nekünk, hogy mindent sajátunknak tekintsünk és igénybe vegyünk. 

Erre felhatalmazott minket örökös társaivá való behelyezése folytán, melyet az Úr az összes elválasztottaknak megerősített. A paradicsom aranyutcái, a gyöngykapuk, az élet folyója, a végtelen boldogság és a kimondhatatlan dicsőség Urunk által adatott nekünk örök tulajdonul. 

Amivel csak bír, mindazt megosztja népével. 

Királyi koronáját jegyesének és elválasztott gyülekezetének fejére helyezte, országot alapított neki és fiait papságnak, kiválasztott nemzetségnek, királyi és papi népnek nevezi. 

Királyi koronáját megvonta magától, hogy mi koronáztassunk meg dicsőséggel. 

Nem ült addig székébe, míg Ő maga helyet nem készített mindazoknak, akik itt vére által győztesekké lesznek. Lásd ez a jutalma minden egyes győzedelmeskedőnek! 

Krisztus trónja, koronája, jogara, palotája, kincse, öltözete, öröksége – mind a tietek! 

Túlszárnyal ez minden féltékenységet, önzést és kapzsiságot, melyek nem tudják elszenvedni, hogy valaki az ő birtokukban részes legyen; Krisztus annál boldogabbnak és dicsőbbnek érzi magát, ha népe is részesül dicsőségben. „Én a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam”.

 „Ezeket szóltam nektek, hogy az é örömöm tibennetek maradjon és a ti örömötök beteljen.” 

Atyja tetszésének mosolya kedvesebb előtte, ha az övéi is részt vesznek abban. 

Uralmának fensége és méltósága annál értékesebb neki, mivel az övéi is vele tündökölnek a dicsőség fényében. Diadalainak is jobban örvend, mivel, választottai is tanulnak abból győzni. 

Gyönyörrel nézi trónját, mivel az övéinek is nyújt helyet. 

Kedve telik dicsőségének ruhájában, mert öltözetének széle, azokat is fedezi. 

Örömében az boldogítja legjobban, hogy azokat is behívhatja örök örömébe és gyönyörébe.

PILLANATNYI HARAG❣️

,,💞Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. 

Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.,, Zsoltárok 30;6

Kedves keresztyén! Ha a nyomorúság éjében búslakodsz, várd a reggelt, vigasztald lelked Urad eljövetelének reménységével. 

Légy türelmes, mert „Az embernek Fia eljön, Az Ő dicsőségében”.

Légy türelmes! A földműves vár, míg behordhatja a termést. 

Légy türelmes, mert hiszen tudod ki az, aki ezt mondta: „Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint”. 

Ha még oly nyomorult volnál is, most légy bátor!
„Emeljétek fel fejeteket,
Mert elközelgett a ti váltságotok!”

Most talán a nyomorúság többféle tövisével van fejed megkoronázva, de egykor csillagkoronát fog hordani, ez pedig már nem sokáig késik. Nehéz a kezed a sok gond miatt? 

Nemsokára az égi hárfát fogja pengetni. Ruhádat bepiszkolhatja e világnak pora és szennye, azonban vigasztalódjál, mert egykor fehér lesz, mint a hó. Csak várj még egy keveset. 

Óh, milyen jelentéktelenek lesznek megpróbáltatásaink és szenvedéseink, ha majd azokra visszapillanthatunk! 

Ha most azokat közelről megfigyeljük, mily határtalannak tűnnek fel előttünk! 

De hogyha majd bemegyünk a mennybe, akkor dicsekedni fogunk.
„Sírásomnak immár vége,
Jézus lelkem Vőlegénye!”

Akkor csak könnyű és hamar elmúló meglátogatásnak fognak feltűnni szenvedéseink. 

Azért bátran előre! Ha még sötétebb volna is az éjszaka, majd jön a reggel, mely korán sincs oly messze, mint azt azok képzelete sejti, kik majd a pokol sötétségébe fognak záratni. 

Tudod – kedves olvasó – mi az: a jövőből élni, remény által táplálkozni – már előre a mennyet élvezni? 

Óh, a hitnek boldog gyermeke vagy, ha ilyen bizonyos és vigasztaló reményed van! 

Most, mintha minden be lenne borulva, de nemsokára kiderül, most még talán mindenfelől nyomorúság környékez, de nemsokára úszni fogsz a gyönyör tengerében. 

Talán nem baj az, ha „este szállást vesz a sírás”, mert „reggelre itt az ujjongás”.

JÉZUS KÖZELLÉTE❣️

 „És kijelentem neki magamat.” (János 14,21)

Az Úr Jézus némelykor az övéinek egész különös kijelentést tesz szent személyéről. 

Ha a Szentírás ezt nem is nyilvánítaná ki határozottan, sok szentnek mégis vallást kellene arról tenni saját tapasztalataikból kifolyólag. Urunk és megváltó Jézus Krisztusuktól egészen különleges kegyelemnyilvánításokat nyertek, amilyent sem az olvasás, sem a hallgatás által nem lett volna képes nekik nyújtani. 

Isten kiváló gyermekeinek életleírásából sok példát hozhatnánk fel arra nézve, hogy miképpen tetszett az Úr Jézusnak kiváltképpen való bizalmas módon szívükhöz szólni és lényének csodáját nekik megjeleníteni. Igen, lelkük oly rendkívüli boldogságba merült, hogy a mennybe vélték magukat érezni, holott nem voltak ott, hanem annak legfeljebb csak küszöbéhez jutottak nagyon közel. 

Mert ha az Úr Jézus megjeleníti magát népének, az menny a földön, virágzó paradicsom és az örök üdvösség kezdete. Krisztus különös megjelenései üdvös befolyást gyakorolnak a hívők szívére. 

Legelőször alázatot szül. Ha valaki azt mondja: „Én ezt és azt a mennyei jelenést láttam, ez valami kiváltság nálam”, az ilyenek még sohasem voltközössége Urával és Megváltójával, mert Isten „az alázatosokat nézi, a kevélyeket pedig nagy távolságból látja”. 

Nem kell közelükbe jönnie, hogy szívüket átlássa. Szeretetét sohasem ízlelteti meg velük. 

A másik eredmény a boldogság, mert Isten jelenléte az örök örömök teljességét adja nekünk. 

Továbbá a megszentelés is e megjelenésnek üdvös következménye. Az, aki semmit sem tud a megszenteltetésről, az önmaga sohasem tapasztalta Istennek a kijelentését. 

Némely ember sokat beszél hitéről és üdvösségéről, de beszédjüket legkevésbé sem lehet komolyan venni, ha szavuknak nem felel meg cselekedetük is. 

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg”. 

Kegyét nem adja az istenteleneknek, mivelhogy „Isten nem veti meg a jámborokat és a gonoszok kezét nem óvja meg”. 

Így tehát Jézus közelléte háromféle dolgot hoz létre: alázatot, boldogságot és megszentelődést. Ezeket Isten ajándékozta neked, kedves keresztyén!

„Ha Jézust hitben csókolod,
A fő bölcsességet bírod.”

VELETEK VAGYOK❣️

„💞Íme, én veletek vagyok minden napon.” (Máté 28,20)

Az nagyon jó, hogy van Valaki, aki mindig ugyan az marad és mindenkor nálunk és velünk van.
Jó az, hogy az élet tengerének hatalmas hullámai között van egy mozdíthatatlan szikla. 

Ó lelkem, ne csüngjön szíved a múlandó kincseken, melyeket a rozsda és moly megemészt, hanem azon függj teljes lelkeddel, aki örökké hű marad hozzád. 

Ne építsd házadat a csalódással teli világ változékony futóhomokjára, hanem erre a sziklára helyezd reményed, mely a zúgó árvíz és a hatalmasan hullámzó vizek áradata közepén is nyugodtan és mozdíthatatlanul áll. 

Én lelkem, kényszerítlek téged, ebbe az egyetlen biztos kincstárba rejtsd el kincseidet. Gyöngyékszereidet ott tartsd, ahol azt soha de soha el nem veszítheted. 

Bízz teljes tehetségeddel Krisztusban, ajándékozd meg személyét osztatlan szereteteddel, érdemébe vesd minden reményedet, mindenható vérére helyezd minden bizalmadat, a Vele való társalgásban keresd minden gyönyörűségedet és örömödet.

Akkor kinevetheted a veszélyt és gúnyolhatod a bajt, semmiféle veszedelem sem érhet téged. 

Gondold meg, hogy e világ vigalomkertjében egymás után minden virág elhervad s eljön az idő, amikor abból nem marad egyéb semmi, mint a sötét hideg föld. A halál fekete leple hamarosan kioltja életed világosságát.
Ó, mily kedves lesz az majd, amikor gyertyácskád kialszik, a nap ragyog fel neked! 

Nemsokára hömpölyög a fekete ár, te közötted és aközött amid van. 

Annak add szívedet, aki soha sem hagy el; arra bízd magadat, aki veled megy a fekete halál áradó folyamán keresztül és téged biztosan az égi parthoz vezet, ahol Vele lakhatsz örökké a mennyei hajlékokban!

Menj, fájdalomnak szomorú gyermeke és mondd el ennek a barátnak minden bajodat, aki jobban szeret és erősebben áll melletted, mint saját testvéred.
Vesd arra minden gondodat, aki tőled soha nem lesz elvéve, aki téged soha nem hagy el, aki nem engedi meg soha, hogy Őt elhagyd, mert „Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanaz és mindörökké ugyanaz marad”.
„Íme, én veletek vagyok minden napon”, ez elég lelkemnek, ha mindenki el is hagy.

„Szívemnek kedves vendége,
Jöjj, örömmel fogadlak”.

AKI MEGÁLDOTT MINKET❣️

„💞Aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával.” (Efézus 1,3)

Krisztus megajándékozza az övéit a múlt, jelen és jövő minden áldásával. Az elmúlt örökkévalóság titokteljes idejében az Úr Jézus az Atya elsőszülöttje volt, s az Ő választásában örökséget ajándékozott nekünk, mert általa és benne elválasztattunk a világ fundamentumának levettetése előtt. 

Ő öröktől fogva bírta az Istenfiúság kiváltságát, mint Atyjának egyszülött Fia, kinek jótetszését bírta, s a kegyelem országában az elválasztás és újjászületés kapcsán minket is isteni fiúságra emelt, úgy, hogy nekünk, kik Őt befogadtuk, „ajándékoz olyan méltóságot, hogy Isten fiaivá leszünk”.
Az újszövetség, mely az Ő kezességén alapszik és esküvel erősíttetett meg, a miénk, amelyben szilárd vigaszt és menedéket találunk. Úgy az elhívó kegyelem örök szándékában, mint a bölcsesség mindenható igéjében, a mi Urunk Jézus szerető tekintete mindig reánk irányult, s mi határozottan bízhatunk abban, hogy a sors könyvében egy betű sem szól a megváltottak jóléte ellen.
A dicsőség királyának nagy menyegzői öröme nekünk szól, mert eljegyzett bennünket. 

A menyegzői ünnepély napja közel van, mely az egész világmindenségnek tudtára adódik. Istennek csodálatos emberré léte, az ezzel kapcsolatosan értünk történt bámulatos leereszkedéssel és megalázkodással egybe. A véres veríték, a megsebzett fej, a szeghelyek: mind a miénk örökké. 

Az Ő tökéletes engedelmességéből, a létrehozott megváltásból, kiengesztelésből, feltámadásból, mennybemeneteléből és az Isten trónjánál értünk való esedezésből származó összes áldás teljesen a miénk, mint szabad kegyelmének ajándékai.
Mellpajzsán viseli neveinket, s amikor Isten trónja előtt mindenben képvisel minket, megemlékezik rólunk és a mi bajainkról.
A fejedelmek és hatalmasságok felett való uralmát és mennyei korlátlan méltóságát a benne bízók javára és áldására használja fel.
Az, aki értünk odaadta magát a fájdalmak és a halál mélységébe, most sem vonja meg tőlünk szeretetét, amikor felemeltetett a menny legmagasabb trónjára.

JÉZUS VOLT AZ❣️

„💞De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az.” (János 5,13)

A boldogoknak és egészségeseknek gyorsan telnek éveik egymás után, de egy harmincnyolc évig tartó szenvedés, hosszú és nehéz fejezetet képezhetett a szegény gutaütött ember életében.
Mikor pedig az Úr Jézus egyetlen egy szavával meggyógyította, amint a Bethesda tó mellett levő tornácban feküd, majdnem magán kívül volt örömében és a nagy változásért való hálaérzete miatt.
Így van ez a bűnössel is, kit hetekig és hónapokig kínoz a kétkedés és bágyadtan sóhajtozik és vágyódik a szabadulás után, az átalakulást észre fogja venni, mihelyt Jézus mindenható szavát hallja, aki neki hitében békét, örömöt ajándékoz.

Ez a betegség sokkal nagyobb, mintsem annak eltávolítása azonnal fel ne tűnne. 

Az újonnan nyert élet sokkal fontosabb, mintsem hogy az nyomtalanul és hatás nélkül lakhatna az emberben, a létrejött változás olyan feltűnő, hogy azonnal szembetűnik. Ez a szegény ember mégsem tudta, hogy ki volt gyógyulásának létrehozója.

Nem tudott semmit Annak személye Fenségéről, szeretetének és megváltó könyörületének műveiről, melynek az minden idejét és összes erejét szentelte. 

Nem ismerete isteni küldetését, hogy mi végett jött az emberek fiai közé. 

Az olyan szívben, mely Jézus vérének erejét önmagán már ugyan tapasztalta, még igen sok tudatlanság foglalhat helyet a Megváltó személyére vonatkozólag.

Az efféle tudatlanságért nem szabad elhamarkodva megítélni valakit, hanem ahol látunk valamit az üdvözítő hitből, ott azt is észre kell vennünk, hogy a hit létrehozta a megváltást.
A Szentlélek az emberben már rég létrehozta a bűnbánatot, még mielőtt isteni életet élne, és aki hiszi, amit tud, nemsokára világosabban tudja azt is, amit hisz.

Mindazáltal a tudatlanság nagy baj, mert ezt a szegény embert nagyon sarokba szorították a farizeusok.
A betegségből való meggyógyulás után nemsokára következett a tudatlanságból való kigyógyulás is, mert az Úr Jézus meglátogatta a templomban.

E kegyelmes megjelenés után hallani lehetett e nyilvános vallástételét: „Hogy Jézus volna az, aki őt meggyógyította.” Óh, Uram, ha engem boldoggá tettél, jelentsd meg magad nekem, hogy hirdethesselek Téged az emberek fiainak!

A Bethesda partján

"Vala pedig ott egy ember,
ki harmincnyolc esztendőtől fogva való betegségben fekszik vala."
(János ev. 5,5)

Harmincnyolc esztendeig volt beteg...
Harmincnyolc év... ó idő-rengeteg,
Ó csigalassan kúszó nappalok,
Ó végevárhatatlan éjjelek!

Ó zaj, mely őrjít, ó csend, mely gyötör,
Ó tehetetlen kín, maró csömör,
Ó nagy alkalmak örökre múlása,
Kis, édes percek tovasuhanása

Hasztalanul, megfoghatatlanul, -
Hiába termett datolyát a pálma
S hajtott ki az olajfa vigaszul.
Harmincnyolc esztendeig volt beteg,

Mindenki terhe, magának teher, -

Harmincnyolc ólomlábú év alatt
A fátum mindent elcserél-kever
A lélekben, a mély műhely-homályban.

Ez a szív kővé keményedhetett,
Túlcsordulhatott alázatosságban,
Harmincnyolc esztendeig volt beteg:
Ha ártatlan volt, bűnössé lett tőle,

Ha bűnös volt, kitisztult hófehérre,
Ha volt önérzet benne: ronggyá válott,
Ha volt szikla-dac: finom porrá mállott,
Feküdt a tóparton, s a tóba nézett...

A Tó, ez volt az egyetlen igézet.
A Tó, a Bethesda, a gyógyulás:
Leszállani szent, megszállott vizébe,
Mikor rájön a nagy 'háborodás',

Mikor rászáll az Isten anygala,
Súlyos szárnyával sujtja a habot,
S gyöngy-buborékként a titkos mélyből
Fakadnak a megmentő balzsamok.

A Tó... közel volt, s mégis messze volt,
Elérhetetlen, mint a csillagok.
A többiek mégis csak lejutottak,
Lejutottak a bénák, a vakok,

Valaki vitte, támogatta őket,
Hadd lépjenek a vízbe legelsőnek,
S ki soká tűrt, sokáig vérezett,
Egyszer mégis elsőnek érkezett.

Csak ő, csak ő nem érkezett oda...
Nem volt, ki támogassa, levigye,
Talán oly súlyos volt, oly tehetetlen,
Oly bűnös élő-halott teteme,

Hogy ember-erő el nem bírta többé.
Elmúlt megint a szent háborodás,
A nagy alkalom, a boldog varázs,
Elszállt megint az Isten angyala.

A halott öröm utolsó leánya:
A halványzöld fürtű tündér-remény,
Az is a világ végére szökött.
Éj lett, ragyogtak irgalmatlanul

A csillagok a Bethesda fölött.
De másnap reggel Jézus arra jött.

Szerző: Reményik Sándor -

ÁLDOTT ORVOSUNK❣️

„Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat.” (Máté 12,15)

Mily csúnya és undorító betegségek sokaságát kellett az Úr Jézusnak folyton szemlélni! 

Mégsem olvassuk sehol, hogy megutálta volna azokat, hanem azt, hogy minden beteg iránt komolyan érdeklődött.

 
A legkülönbözőbb fajtájú és feltűnő betegségekben levők gyűlhettek össze Ő előtte! 

Mily undok fekélyek és milyen bűzös sebek! Mégis készen volt a segítséggel a betegség szörnyetegének minden újabb megjelenésekor és diadalmasan legyőzte azt minden alakjában.

A tüzes nyilak repdeshettek, Ő eloltotta azoknak emésztő hatalmát. 

A láz, az ödéma, a köszvény általi elerőtlenedés, az ördöngösség dühöngése, a lepra tisztátalansága vagy a vakság sötétsége: mind tapasztalták szava hatalmát és parancsára elfutamodtak.

A csatamező minden részén győzedelmes maradt a bajok felett és fogadta a megszabadított foglyok hódolatát. 

Ő jött, látott, győzött: az úgy van még ma is.
Bármilyen rosszul állok, mindazáltal a kedves orvos meg tud gyógyítani, s bármilyen nyomorúságos is azok állapota, akikre e szempillantásban imámban gondolok, mégis bízhatom Jézusban, hogy képes meggyógyítani őket bűneikből.

Gyermekem, barátom, szeretteim, mindegyikőjük iránt reménykedhetem, igen, mindnyájuk felől, kivétel nélkül, ha Uram és Megváltóm gyógyító hatalmára gondolok, s ami engem magamat illet, szintén bátor lelkülettel lehetek, akármilyen nehéz és komoly a bűnnel és a kísértéssel folytatott küzdelmem. 

Ő, aki meglátogatta e földön a szenvedők és betegek tornácait, még mindig megmutatja kegyelmét és csodát művel az emberek fiai között!
Gyere hát menjünk Hozzá most mindjárt komoly őszinteséggel.

Magasztalom Őt most, amikor arra gondolok, hogyan gyógyít lelki betegségekből, hirdetem és dicsőítem Őt, ki a mi betegségünket hordozta.
„Az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”
E földön levő gyülekezete olyan lelkekből áll, akiket áldott Orvosunk gyógyított meg, az égi seregeknek meg kell vallani: „Ő gyógyította meg mindnyájunkat.”
Jöjj tehát kedves lélek, hirdesd mindenfele az Ő dicsőségét.

JÖJJ JÉZUSHOZ❣️

„Benne maradunk.” (1 János 4,13)

Kívánnál egy házat, - egy hont lelked részére? Kérdezed: „Mennyibe kerülne?”

Ó, annak ára jóval csekélyebb, mint amennyit a büszke emberi természet szívesen megadna érte.
Annak az ára: „Ingyen és pénz nélkül”.

Te örömest letennél érte tetemes összeget? Szívesen tennél valamit Krisztus megnyeréséért?
Ezt a hont azonban nem tudod megszerezni, mert annak nincs ára.

Ki akarod-e bérelni Uramnak házát és honát az egész örökkévalóságra, úgy, hogy azért egyebet nem fizetsz szereteted és szolgálatod helypénzén kívül, melyet neki örökre megígérsz és megtartasz?

Elfogadod Jézust és akarsz Ő benne lakni?
Akkor tehát lásd: ez a ház el van látva mindennel, amire szükséged van. 

Telve van kincsekkel, melyeket egész életeden át nem meríthetsz ki. 

Itt a legbensőbb közösségben lehetsz minden nap Krisztussal és szeretetének asztalához ülhetsz. 

Itt dúsan megrakott asztalok vannak jó ízű ételekkel megrakva, melyek örökké táplálnak téged.

Ha gyenge és fáradt vagy, itt enyhe nyugalmat találsz Jézusban. 

Körös-körül szép kilátásod van és látod a mennyet megnyílni. Kell neked ez a ház?
Ó, ha még nem leltél sehol honra, lelked nyugalma helyére, s már kénytelen vagy mondani:

 „Szeretném, ha ez a ház az enyém lehetne, de hozzá juthatok e?”

Nos, nézd, itt van a kulcs. A kulcs ez: „Jöjj Jézushoz.”
De azt mondod: „Egy olyan dicső házhoz nem illik az én rossz ruházatom.” 

Ne hidd azt, van abban elég ruha számodra. 

Habár bűnösnek és kárhozatra méltónak érzed is magad, azért csak jöjj, s ha a lakás túl jó a te részedre, úgy az Úr Jézus alkalmassá tesz téged a lakásnak megfelelően. 

Megmos és megtisztít téged s nemsokára vígan fogod énekelni: „Mi Ő benne lakozunk.” Hívő lélek!

Háromszorosan boldog és szerencsés vagy, hogy ilyen lakást találtál! 

Nagyon jól el vagy látva, mert „erős várad” van, amelyben biztonságban laksz. 

S „ha Ő benne maradsz”, nem csak tökéletes és biztos lakásod van, hanem örök honod is. 

Ha ez a világ elmúlik is, mint az álom, a mi házunk megmarad mozdulatlanul és törhetetlenül áll, mint a márvány vagy a gránit, örökké, mint Isten, mert ez Isten maga: „Benne maradunk”.

ISTENÜK LESZEK❣️

„Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.” (2 Korintus 6,16)

Milyen kedves név: „én népem!”Milyen dicső kinyilatkoztatás: „Istenük leszek!”
A legédesebb tartalom teljessége van egybefoglalva e két szóban!

Először is kitüntetésről van abban szó.
Mert az egész világ Istené; az ég és az egeknek egei az Úré, ki uralkodik az emberek fiain, de azokról, akiket kiválasztott és vérével megvásárolt, olyasmit mond, amit másokról nem mond. „Én népem” –nek nevezi őket.

Ebben a mondatban megvan a tulajdonjog fogalma.
Egészen különleges értelemben van mondva: „az Úrnak része az Ő népe és Jákób az Ő öröksége”.
E földön minden nemzet az Övé; az egész világ hatalma alatt van, de népe, melyet magának választott, egészen különleges értelemben tulajdona – mert velük és értük többet tett, mint másokért, vérével vette meg őket, megához vonta őket csupa jóvoltából, teljes hévvel buzgott feléjük, szíve értük dobog.

Meg nem szűnő örök szerelemmel szerette őket, úgy, hogy a vizek hullámai el nem olthatják ezt a szeretetet, még a folyó vizek sem fojthatják el azt. Olyan szeretet ez, melyet az idők folyama sem moshat el, legkevésbé sem gyengíthet meg.

Kedves barátom felemelheted szemeidet az ég felé és mondhatod: „Én Uram és én Istenem!
Az enyém, azon kimondhatatlanul kedves rokonság folytán, mely feljogosít engem arra, hogy Téged Atyámnak szólítsalak.
Az enyém, azon megszentelt barátság és közösség kapcsán, amely az én legnagyobb gyönyörűségem, mivel szent tetszésed folytán kijelented magad nekem, de nem úgy, mint ahogy e világnak.”

Felnyithatod-e az Istentől adatott írások könyvét és olvashatod-e abból megváltásod végrendeletének leírását? Megtalálod-e neved, amely drága vérrel van felírva? Képes vagy e érinteni Jézus ruhájának prémjét alázatos hittel és mondani: „Krisztusom!”?
Ha igen, akkor úgy beszél Isten rólad és azokról, akik hozzád hasonlók, mint az Ő népéről.

Mert ha Isten, a te Istened és Krisztus a te Krisztusod, akkor az Úr különös és benső vonzalommal van irántad.
Választott gyermeke vagy, kedvessé lettél az Ő szerelmes Fiában.

BÁLVÁNYIMÁDÁS❣️

„💞Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember!”(Jeremiás 16,20)

A régi Izraelnek nagy és csábító bűne volt a bálványimádás.
A lelki Izrael is hajlammal bír ezekre a balgaságokra. Rempham istenének csillaga már nem ragyog többé, Thamusz fölött sem sírnak már az asszonyok: azonban a Mammon még mindig felállítja nektek aranyborjúját és a fényűzés szekrényei még nem mentek feledésbe. 

Az önzés nagyon sokféle alakban fáradozik azon, hogy a kiválasztottakat uralma alá keríthesse.
A test minden alkalmas helyen felállítja oltárát.
A hívőknek gyakran szolgáltatnak többféle bűnre alkalmat a kedvenc gyermekek; szomorítja az Urat, ha látja, hogy szerfölött elkényeztetjük őket és magunknak bálványt csinálunk belőlük. 

Kárunkra és vesztünkre élnek, mint egykor Absolon Dávidnak, vagy ha elvétetnek tőlünk, rideggé válik otthonunk. Ha a keresztyének párnájukat gombostűkkel szeretnék kirakni, akkor csak függjenek balga szeretettel saját gyermekeiken.

Nagyon helyesen állítják: „Bizony azok nem istenek”, hogy balgatag vonzalmunk tárgya valamikor áldást hoz e ránk, nagyon kétséges részünkre. Nagyon veszélyes öröm és vigasz, amit most szereznek és igazán vajmi csekély az a segítség, melyben a kísértések idején részesíthetnek bennünket.
Miért engedjük hát elkábítani magunkat attól, ami hiábavaló?
Sajnálkozunk a szegény pogányokon, akik kőisteneket tisztelnek, mi meg imádjuk az aranyisteneket. 

Micsoda felsőbbsége van a húsbálványnak afölött, amely fából készült? 

Lényegében a bűn és ostobaság mindenféle bálványozásnál egészen egyenlő, csakhogy mi nagyobb felelősséggel tartozunk, mivel több világosságot nyertünk és mégis vétkezünk.
Ennél fogva bűnünk is sokkal súlyosabb.
A pogányok meghajolnak a hamis istenek előtt, de ők nem ismerték soha az igazi Istent, mi azonban kétszeresen vétkezünk, mivel elhagyjuk az élő Istent és holt bálványhoz ragaszkodunk. 

Istenünk, tisztíts meg minket e veszedelmes bűntől!

„Hűtlen szolgaként sírj,
Ki gonosz tettekkel
Urát árulja el.”

A VILÁGON NYOMORÚSÁGOTOK VAN❣️

„💞Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. 

A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16,33)

Kedves olvasóm, kérdezősködsz ezen isteni rendelés alapja után?
Tekintsd magad fölé, mennyei Atyádra, s lásd, milyen tiszta és szent.
Tudod, hogy majd egykor hasonló leszel hozzá? Elérheted azt minden fáradtság nélkül, hogy az Ő képmása lehess? Nem kell-e keresztülmenned a nyomorúság kemencéjén, hogy megtisztulj?
Könnyű lesz-e neked a romlástól megszabadulni és tökéletessé lenni, miképpen a te mennyei Atyád tökéletes? 

Aztán kedves keresztyén, vess pillantást magad alá.

Tudod, miféle ellenségek leskelődnek utánad? 

Egykor a sátán szolgája és alattvalója voltál, egy király sem engedi el örömmel alattvalóját. 

Azt gondolod, hogy a sátán nem fog téged háborgatni?
Dehogy, mindenkor sarkadban lesz, mert „széjjeljár, mint az ordító oroszlán, keresve, kit nyeljen el”. 

Azért légy készen a nyomorúságra, kedves keresztyén, amikor magad alá tekintesz.
Továbbá tekints magad köré. Hol vagy? Az ellenség földjén vagy, mint idegen és menekülő.
A világ nem barátod. Ha úgy volna, akkor nem volnál Istennek barátja, mert aki e világnak barátja, ellensége Istennek. Számíts rá, hogy mindenütt ellenséggel fogsz találkozni.

Tudd meg, hogyha alszol, csatatéren pihensz, ha jársz, vigyázz magadra minden bokornál, nem-e valamilyen leshely az. Miképpen a legyek, ahogy mondják, az idegeneket inkább meglepik, mint a házbelieket, azonképpen e világnak bajai téged keményebben zaklatnak.

Végül nézz magadba, a saját szívedbe és lásd, mit lelsz abban. Bűn és önzés lakik abban még mindig. 

Ó, ha nem volna sátánod, ki téged kísért, nem volnának ellenségeid, kik téged üldöznek; sem világ nem volna, mely téged csalogat, akkor is találnál önmagadban elég gonoszságot, mely neked aggodalmat és keresztet készítene,

„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?”
Így tehát légy kész a nyomorúságra, de ne ess kétségbe miatta, mert Isten veled van, hogy rajtad segítsen és megerősítsen. 

Ő mondta: „Veled vagyok nyomorúságodban, megszabadítlak és megdicsőítlek téged.”
„Tűrj, míg Atyád kegye És hatalmas karja, Szíved meggyógyítja!”

MEGDICSŐÍTENI ISTENT❣️

„💞Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból.” (János 17,15)

Üdvös és kedves esemény, hogy minden hívőnek eljön az ideje, amikor az Úr tetszése szerint majd haza mehetünk, hogy Jézusnál legyünk. Az Úr harcosai, kik a hit által való nemes harcot harcolják, 

- néhány rövid év után, megnyerve a csatát – majd bemehetnek Uruknak örömébe. 

Habár Krisztus azt akarja, hogy Övéi egykor ott legyenek, ahol Ő van, mégsem kéri, hogy rögtön ki legyenek ragadva a világból és a mennybe vitessenek. Kívánja, hogy egy ideig itt maradjanak. 

Mégis milyen gyakran küldi a fáradt zarándok ezt a kérését a kegyelem trónjához:

 „Ó, bár szárnyaim volnának, mint a galambnak, hogy elrepülnék és megnyugodnék!”, 

de Krisztus, a mi Urunk, nem imádkozott így, hanem meghagy, és Atyja kezére bíz bennünket, mígnem majd érett gabonakévék módjára begyűjtenek Mesterünk csűrébe. 

Az Úr Jézus nem kéri számunkra a hamar beálló halál általi szabadítást, mert szükséges e testben maradnunk mások végett, habár nekünk nincs is abban valami nagy hasznunk.

Kéri, hogy az Úr őrizzen meg minket a gonosztól, de azt sohasem kéri, hogy teljes nagykorúságunk előtt bemehessünk jutalmunkért az örök dicsőségbe. 

A keresztyének gyakran kívánkoznak meghalni, ha valami nyomorúság éri őket. 

Ha kérdezik tőlük: „Miért?” azt felelik: „Mert szeretnénk az Úrnál lenni”. 

De attól tartunk, hogy nem annyira az áll előttük, hogy az Úrnál legyenek, hanem inkább a nyomorúságtól való szabadulás. Különben a halál után való vágyódás megmaradna náluk akkor is, amikor nem sóhajtoznak a szorongattatások nyomása alatt. 

Vágyódnak haza, nem annyira a Megváltó közelléte miatt, mint inkább a nyugalom élvezése céljából. Tehát helyes és jó, ha vágyunk meghalni, mint Pál apostol, mivel a Krisztusnál lenni mindennél jobb, de a nyomorúságtól való menekülés iránti vágy az önzés kívánsága. 

Hanem inkább az legyen vágyatok és törekvésetek, hogy életetekben megdicsőítsétek Isten, 

amíg csak akarja, hogy éljetek, minden fáradság, küzdelem és szenvedés között. 

Várjatok, míg Ő mondja. Ha eljön annak ideje, haza fog benneteket vinni.

SZERELMESEDHEZ SIETNI❣️

„Arca, mint a balzsamillatú virágágy.” (Énekek Éneke 5,13)

Íme, megérkezett a bájos májusi hónap! 

A márciusi szelek és az áprilisi esők megtették hatásukat; a földet színpompás virágok szépsége takarja. Jer lelkem, öltsd fel vasárnapi ruhádat és menj ki a szabadba, köss csokrokat és fond az égi gondolatok koszorúját. 

Tudod jól, hova kell fordulnod, mivel előtted már nagyon ismerős a „drága füveknek kertje”, minthogy már gyakran üdítetted magad a „liliom” gyönyörűséges illatával, úgy, hogy rögtön vágyódsz Szerelmesedhez sietni, hogy Benne minden kedvességet, gyönyört és örömet élvezhess. 

Ez az arc, mely egykor az ostor által kegyetlenül szétmarcangoltatott, melyre különben is gyakran hullott a részvét könnyeinek harmatja, de majd kegyetlen módon lett elcsúfítva köpésekkel, - ez az arc, a kegyelem szeretet mosolyával olyan nekem, mint az éltető jó illat. 

Ó Úr Jézus, mivel nem rejtetted el ábrázatodat a gúny és köpések elől, azért az az én legédesebb élvezetem, ha Téged dicsőíthetlek. Ezt az arcot felszántotta egykor a fájdalom ekéje és megvörösítették a tövissel koronázott homlokról aláhúzódó rózsaszín vércsíkok. 

A határtalan szeretet ilyen bizonyítéka múlhatatlanul elbűvöli lelkemet sokkal inkább, mint a Reá vetett legfutólagosabb pillantás is szerfölött üdítő lelkemre nézve és az élvezet teljességét nyújtja keblemnek. Jézusban nem csak jó illatot találok, hanem drága füvekkel beültetett egész kertet. 

Nem csupán egyetlen virágot, hanem sokféle virágok egész csoportját. 

Ő nekem rózsa, liliom, szőlő és szívem gyönyöre. Ha velem van, akkor egész éven át május hónap lesz, lelkem megmoshatja ábrázatát kegyelmének reggeli harmatában és vigasztalhatja magát ígéretei égi követeinek énekében. Drága Jézus, hadd ismerjem meg igazán a Veled való maradandó és szakadatlan társaságból fakadó üdvösséget. Én szegény, méltatlan vagyok, kinek arcát megcsókoltad kegyelmeddel és jóságoddal! Ó, hadd csókoljalak meg én is Téged az én számnak csókjaival!

 „Mert a Te szereteted kellemesebb a bornál.”