NYOMURUSÁG KOHÓJA

"...megpróbáltalak a nyomorúság kohójában"- (Ézs 48,10)

Ez az igevers már régóta jelmondatként van felírva hálószobánk falára, és sokféleképpen be van írva a szívünkbe is. Nem kis dolog, ha Isten megpróbálja az embert.
Akit Isten kiválaszt magának, azt megpróbálja, és akit megpróbál, az kipróbált ember lesz.

Jobb Isten kiválasztottjának lenni, mint ha egy egész ország választana bennünket vezetőjéül.
Olyan nagy kiváltság ez, hogy örömmel elfogadhatjuk a vele járó hátrányt, ahogy a zsidók is megették a keserűfüveket a páskabárány kedvéért (2Móz 12,8).

Nekünk is el kell fogadnunk a "nyomorúság kohóját", mert Isten abban próbálja meg választottait.
Kiválasztásának eszköze a nyomorúság, nem a bőség és a jólét, a helye pedig a tüzes kemence és nem a palota.

A tüzes kemencében szépségünk eltorzul, erőnk felemésztődik, dicsőségünk megolvad, de csak itt nyilatkoztatja ki az örökkévaló Szeretet számunkra titkait, és itt jelenti ki Isten, hogy választottai vagyunk.
Ezt mi is így tapasztaltuk meg. A legsúlyosabb próbák idején tette Isten világossá számunkra, hogy választottai vagyunk, és tett bizonyossá a szolgálatra nézve.

Amikor így tudatosan is az Urat választottuk Istenünknek, 

Ő is megmutatta, hogy kétségtelenül választottai vagyunk. Ezért, ha ma a kemence hétszeresen is van befűtve, nem akarunk félni tőle, mert Isten dicsőséges Fia jár-kel velünk az izzó parázs között.

MEGPRÓBÁLVA❣️

„💞Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.” (Ézsaiás 48,10)

Nehéz megpróbáltatásokban részesült lélek, vigasztald magad e gondolattal.
Isten mondja: „Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.” Nem úgy csepegnek-e alá ezek az igék, mint valami csendes eső, mely a lángok dühét enyhíti? Ez egy olyan védőöltözék, melyet a tűz nem ejthet martalékául. Nyomorúságok jöhetnek, de én mégis Isten választottja vagyok.
Szegénység, nehéz lépteiddel átlépheted küszöbömet, de Isten már itt van házamban és elválasztott engem.
A betegség belopózhat hozzám, de íme, a gyógyír már készen van: az Úr elválasztott engem. 

Érjen engem bármi e siralom völgyében, tudom, hogy Ő elválasztott engem.
Kedves gyermeke a hitnek, ha még ennél jobb és nagyobb vigaszra van szükséged, akkor, oh, gondolj arra, hogy az embernek fia is ott van veled a kemencében.

 
Csendes kamrádban melletted van alaki, akit nem látsz, de szeretsz; ki gyakran imádkozik érted nyomorúságod idején, amikor nem is gondolod és teszi párnádat igazi felüdülés helyévé. 

Nagy szegénységben nyomorogsz, de a te magányos, elhagyatott sátradban az életnek, dicsőségnek ura szorgalmasan jár ki és be. Örömmel látogat el ebbe a megvetett lakásba. 

Barátod közvetlen közeledben van.
Nem láthatod, de érzed meleg kézszorítását. 

Nem hallod hangját? Íme, éppen a halál árnyékának völgyében így szól hozzád:

„Ne félj, mert én veled vagyok; meg ne rettenj, mert én vagyok a te Istened!” 

Gondolj Caesar szép mondására: „Ne félj, mert Caesart és szerencséjét viszed!”
Igen, ne félj kedves keresztyén, mert Jézus van veled. 

Nyomorúságaid, nehéz megpróbáltatásaid között az Ő jelenléte vigasz és védelem számodra.
Sohasem hagyja el azokat, akiket sajátjává választott.

 
„A nyomorúság kemencéjében” sínylődő választottak részére a legmagasztosabb ígéret:

 „Ne félj, mert veled vagyok”. Akarsz-e te is szilárdan Krisztushoz ragaszkodni és énekelni:
„Tűzön, vízen keresztül,
Jézus, mindig Te légy,
Aki előttem mégy.”