Üdvös és kedves esemény, hogy minden hívőnek eljön az ideje, amikor az Úr tetszése szerint majd haza mehetünk, hogy Jézusnál legyünk. Az Úr harcosai, kik a hit által való nemes harcot harcolják,
- néhány rövid év után, megnyerve a csatát – majd bemehetnek Uruknak örömébe.
Habár Krisztus azt akarja, hogy Övéi egykor ott legyenek, ahol Ő van, mégsem kéri, hogy rögtön ki legyenek ragadva a világból és a mennybe vitessenek. Kívánja, hogy egy ideig itt maradjanak.
Mégis milyen gyakran küldi a fáradt zarándok ezt a kérését a kegyelem trónjához:
„Ó, bár szárnyaim volnának, mint a galambnak, hogy elrepülnék és megnyugodnék!”,
de Krisztus, a mi Urunk, nem imádkozott így, hanem meghagy, és Atyja kezére bíz bennünket, mígnem majd érett gabonakévék módjára begyűjtenek Mesterünk csűrébe.
Az Úr Jézus nem kéri számunkra a hamar beálló halál általi szabadítást, mert szükséges e testben maradnunk mások végett, habár nekünk nincs is abban valami nagy hasznunk.
Kéri, hogy az Úr őrizzen meg minket a gonosztól, de azt sohasem kéri, hogy teljes nagykorúságunk előtt bemehessünk jutalmunkért az örök dicsőségbe.
A keresztyének gyakran kívánkoznak meghalni, ha valami nyomorúság éri őket.
Ha kérdezik tőlük: „Miért?” azt felelik: „Mert szeretnénk az Úrnál lenni”.
De attól tartunk, hogy nem annyira az áll előttük, hogy az Úrnál legyenek, hanem inkább a nyomorúságtól való szabadulás. Különben a halál után való vágyódás megmaradna náluk akkor is, amikor nem sóhajtoznak a szorongattatások nyomása alatt.
Vágyódnak haza, nem annyira a Megváltó közelléte miatt, mint inkább a nyugalom élvezése céljából. Tehát helyes és jó, ha vágyunk meghalni, mint Pál apostol, mivel a Krisztusnál lenni mindennél jobb, de a nyomorúságtól való menekülés iránti vágy az önzés kívánsága.
Hanem inkább az legyen vágyatok és törekvésetek, hogy életetekben megdicsőítsétek Isten,
amíg csak akarja, hogy éljetek, minden fáradság, küzdelem és szenvedés között.
Várjatok, míg Ő mondja. Ha eljön annak ideje, haza fog benneteket vinni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése