AZ ÚR JÉZUS SEGÍTSE❣️

„💞És ha látja a pap, hogy íme, elborította a poklosság annak egész testét: akkor ítélje tisztának a fakadékot.” (3 Mózes 13,13)

Különösnek látszik nekünk ez az intézkedés, mindazáltal nagy bölcsességen alapul. 

Mert ha a betegség kiütött a bőrön, az azt jelentette, hogy a test természete gyökerében már egészséges. 

Mi is bélpoklosok vagyunk, megverve a bűn bélpoklosságával, ezért a bélpoklosok törvénye ránk is alkalmazható. 

Ha az ember látja, hogy ő teljesen elveszett, hogy a kárhozat alá esett, mivel tetőtől-talpig a bűn tisztátalansága borítja és nincs rajta többé egészséges rész; ha minden önigazságosságot megutál és az Úr előtt magát vétkesnek vallja, akkor Jézus vére és Isten kegyelme által tiszta. 

Elrejtett, nem érzett, ismeretlen bűnök képezik a valódi bélpoklosságot. 

De mihelyt a bűn belátva és átérezve lesz, megkapja a halálos csapást és az Úr kegyelmes szemekkel tekint az attól érintett lélekre. 

Nincs halálosabb az önigazságnál, nincs, ami nagyobb reményre jogosítana a töredelmességnél. 

Meg kell vallanunk, hogy nem vagyunk mások merő bűnnél, mert az a vallomás, mely kevesebbet állít, nem felel meg a teljes igazságnak. 

Ha a Szentlélek rajtunk működik és bűneink tudatára hoz, akkor nem lesz nehéz olyan vallomást tennünk, kitör az azonnal ajkunkon. 

Milyen vigaszt nyújt ez az ige azoknak, kik mélyen érzik bűneiket! 

A megbánt és megvallott bűn, lehetne az akármilyen csúnya és utálatos, soha nem száműzi az embert az Úr Jézus színe elől. Aki Hozzá jön, azt nem fogja kivetni. 

És ha az ember olyan becstelen volna, mint a gonosztévő lator, - oly tisztátalan, mint a nagy bűnös nő,— oly bősz, mint a tárzusi Saul, — oly kegyetlen, mint Manassé, — oly engedetlen, mint a tékozló fiú, mindazáltal a Megváltó szerető szíve gyönyörrel tekint rá, ha érzi, hogy teljesen beteg és megtisztítja, ha a megfeszített Krisztusban helyezi egyedüli bizalmát. Jöjj tehát Őhozzá, szegény, megterhelt bűnös!

„💞Óh, Úr Jézus, segíts nekem,

Még ma Hozzád menjen lelkem!”

AZ ÚR RÁD TEKINT❣️

„💞Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.” (Zsoltárok 33,13)

Talán semmiféle képies beszéd sem mutatja nekünk oly kegyelemdús fényben Istent, mintha az van felőle mondva, hogy leszáll trónjáról és eljön a mennyből, megfigyelni részvéttel az emberek szenvedéseit és szívére venni az emberek fiainak nyomorúságát.

Mi szeretjük Őt, mert mikor Sodoma és Gomora istentelenséggel megtelt, nem pusztította el e városokat mindaddig, míg személyes meglátogatásával meg nem mutatta kegyelmét nekik.

Nem tehetünk mást, ki kell tárni szívünket Urunk iránt való szeretetben, ki a legnagyobb dicsőségből lehajtja fülét hozzánk és a halandó bűnös ajkára teszi, kinek elbágyadt lelke engesztelésért és békéért sóvárog.
Mi mást tehetnénk, mint Őt szeretni, mivelhogy tudjuk, hogy még fejünk hajszálait is számon tartja, minden léptünkre figyel és igazgat minden újainkon?

Kiváltképpen feltűnik előttünk ez az igazság és meghatja szívünket, ha meggondoljuk, mily figyelmes Ő teremtményeinek nemcsak ideig tartó szükségeire, hanem egész különösképpen szellemi gondjaira is.
Jóllehet mérhetetlen távolság van a véges teremtmény és a végtelen Teremtő között, mégis elszakíthatatlan kötelékkel vannak egymáshoz kötve.

Ha egy könny hull szemedből, ne hidd, hogy Isten nem veszi azt észre.
Mert „miképpen könyörül atya az ő fiain, azonképpen könyörül az Úr az őt félőkön”.
Sóhajaid megindíthatják Jehova szívét; suttogásaid ajkadhoz vonják füleit; imád megállíthatja kezét; hited mozgásba hozhatja karjait. 

Ne képzeld, hogy Isten a magasságban trónolva nem gondol rád és nem kíséri figyelemmel lépteidet.

Az Úr rád tekint, akármilyen szegény és nyomorult vagy is.
„Mert az Úrnak szemei nézik a földet, hogy megerősítse azokat, akik teljes szívvel szeretik Őt.”

„Ő lépteidre figyel;
Lásd, miként vigyáz szeme!
Bárhova mész, nem hagy el,
Veled van hűen őrködve.
Az Ő erős karjával
Védelmez biztonsággal.”

ÖRÖM az ÚRBAN❣️

 „Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan, mint te? Nép, akit az Úr véd.” (5 Mózes 33,29)

Akik azt képesek állítani, hogy Krisztus követése boldogtalanná teszi az embereket, nagyon messzire vannak még az igazi boldogságtól és halvány sejtelmük sincs arról, hogy miben áll Krisztust követni. Igazán érdekes volna, ha a Krisztus iránt való szeretet megnyomorítana, mert íme, mily magas rangra emel az bennünket, Isten fiaivá tesz.
Hát azt gondoljátok, hogy Isten minden boldogságot ellenségeire, fog halmozni és minden nyomort és gyászt gyermekeinek fog visszatartani?

Ellenfelei örömöt és gyönyört élvezzenek, sarjadékai pedig keservet és fájdalmat örököljenek?
A bűnös, kinek nincs része Krisztusban, dicsekedjék a boldogság gazdagságában, mi pedig keseregve járjunk-keljünk, mint a legszegényebb koldusok?

Nem, mi örülünk az Úrban mindenkor és dicsekszünk isteni fiúságunkkal, mert „mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!”

A fenyíték vesszejéből mindenesetre kijut nekünk is az Ő bölcsessége szerint, de az az igazság csendes gyümölcsét termi számunkra.
Ennélfogva mi, kiket „az Úr oltalmaz”, a szent Vigasztaló támogatása mellett örvendezhetünk a mi üdvösségünknek Istenében.
Mi el vagyunk jegyezve Krisztusnak, s megengedné azt a mi nagy Vőlegényünk, hogy szerelmese szüntelen szomorúságban éljen? Szívünk egybe van Vele kötve.

Mi tagjai vagyunk és habár egy kevés ideig szenvedünk, miképpen Fejünk szenvedett, mindazáltal erre az időre is meg vagyunk áldva Őbenne mennyei javakkal.
A Szentlélek vigasztalásaiban birtokoljuk örökségünk zálogát és e vigasz nem csekély, sem nem ritka.
Az örök dicsőség és öröm örökösei vagyunk, és már idelenn érezzük a ránk várakozó gyönyör előízét.
Az öröm fényének egyes sugarai átvilágítanak hozzánk, hirdetve az örök nap feljövetelét. Kincseink a halál tengerén túl vannak.
Városunk, melynek erős alapja van, a Jordánon túl fekszik.
Az üdvözült lelkek ama világából a dicsőség fénye elbájolja szíveinket és fölfelé emeli. 

Igazán elmondható rólunk:
„Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan, mint te? Nép, akit az Úr véd”.

ÖRÖKZÖLD BÉKESSÉG❣️

„💞A mirtus-fák között, amelyek egy árnyas völgyben voltak.” (Zakariás 1,8)

Az a látás, mely ebben a részben van elmondva, az Izráel állapotát ecseteli Zakariás próféta korában.
De ha magunkra alkalmazzuk azt, akkor az Isten gyülekezete jelenlegi földi helyzetének leírását adja az nekünk. A gyülekezet a mirtusbokorral hasonlíttatik össze, mely mély helyen virul.
El van rejtve, láthatatlanul, észrevétlenül. Nem hajhász dicsőséget és nem vonja magára az elfogulatlan megfigyelő érdeklődését.
A gyülekezet oly dicsőséggel bír, mint Ura, de az elrejtve marad a testi szemek elől, mert még nem jött el az az idő, amikor fényességében megjelenik.
Hasonlóképpen a nyugalmas biztonság gondolata is megvan ebben a képben, mert a mirtusbokor csendben és nyugodtan van a mély helyen (ligetben), mikor a hegyek ormán vihar dühöng.
A viharok és zivatarok az Alpesek ágas-bogas jegesein töltik ki kedvüket, de odalent, hol a folyó folyik, mely az Istennek városát megvidámítja, díszlik a mirtus friss víz mellett, zavartalanul a szél zúgásától.
Mily nagy az Isten gyülekezetének belső csendessége!
Sőt még az üldözések és kellemetlenségek között is békességük van, melyet a világ nem adhat, de el sem rabolhat!
Az Istennek békessége, mely minden értelem felett van, erőssége az Isten gyermekei szívének és lelkének a Krisztus Jézusban.
Ez a példázat ecseteli a szentek békés és folyamatos növekedését is. 

A mirtus nem hullatja el leveleit, örökzöld.
A gyülekezet szintén a legrosszabb időben is boldogan zöldült és növekedett, sőt némelykor a legkeményebb télben ragyogott éppen legszebb díszében.
Abban az időben gyarapodott a legjobban, amikor a legnehezebb próbáltatások érték.
Ezután utal ennek az igének diadalára is.
A mirtus a békesség eszményképe és a diadal jelentőségteljes jelvénye.
A régi korban mirtussal és babérral koszorúzták a győzők homlokát. Nem diadalmas-e a gyülekezet mindenkor?
Nem kell-e mindegyik keresztyénnek diadalmasoknál feljebb valónak lenni az által, ki őket szerette?
A szentek, kiknek békességük van, a diadal fegyverzetével mennek aludni.
„Az Istennek pedig legyen hála, ki adott nekünk diadalmat a mi Urunk Jézus Krisztus által!”

MEGIGAZULVÁN❣️

„Hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.” (Róma 3,26)

Megigazulván a hit által, békességünk van Istennel. Lelkiismeretünk nem vádol tovább bennünket.
Az igazság immár a bűnös javára dönt, nem ellene.
Az emlékezet mély bánattal tekint vissza a múltak bűneire, de a jövendő büntetéstől való félelem nélkül, mert Krisztus az Ő népének adósságát az utolsó fillérig kifizette és megkapta érte az isteni átadási elismervényt.

S ha isten olyan igazságtalan tudna lenni, hogy egy azon bűnért kétszeres fizetést kívánna, még akkor sem vettethetik soha a pokolra az a lélek, akiért az Úr Jézus, mint kezes meghalt.

Értelmünk előtt, mint világos alapigazság az, mit elhihetünk, hogy Isten igaz.
Érezzük, hogy annak úgy kell lenni. Ez először nagy rémületbe hoz minket. 

Nem csodálatos hát, hogy az Isten igazságában való ugyanaz a hitünk azután bizodalmunknak és békességünknek támpontjává lesz?
Ha Isten igaz, akkor nekem, mint bűnösnek, ki védelem és kezes nélkül állok, büntetést kellene szenvednem.
De Jézus helyettesít engem és elszenvedi értem a bűn büntetését. S most, mint olyan bűnös, aki Krisztusban van, soha sem lehetek megbüntetve, mert másként Isten nem volna igaz.

Természetét kellene megváltoztatnia Istennek előbb, hogy csak egyetlen lélek is - akiért az Úr Jézus kezeskedett - tapasztalhatná magán a törvény ostorát.
Minthogy tehát a hívő helyére lépett és a teljes engesztelési díjat kifizette az isteni büntető ítélet elhárítására mindazért, ami népét terhelte, így a hívő e diadalujjongásban törhet ki:

„Kicsoda vádolja az Istennek választottait?”
Isten nem, mert megigazította őket. Krisztus sem, mert Ő meghalt „sőt fel is támadt”.
Reményem nem azért virul, hogy talán nem volnék bűnös, hanem mivel olyan bűnös vagyok, akiért meghalt a Krisztus.
Bizodalmam nem abban áll, hogy szent vagyok, hanem abban, hogy - habár szentségtelen vagyok - Ő az én igazságom.

Hitem nem azon nyugszik, ami vagyok, amit érzek vagy tudok, hanem azon, ami Krisztus, amit Ő tett, és amit még most is tesz értem.

A MI ISTENÜNK KEGYELME❣️

„💞Mert szégyelltem a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen ez útban, mert ezt mondtuk volt a királynak, mondván: 

A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, akik őt keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és haragja mindazokon, akik elhagyják őt.” (Ezsdrás 8,22)

Sok tekintetben nagyon kívánatos lett volna a kíséret e zarándokló társaság részére, de bizonyos szent szégyenérzet nem engedte meg Ezsdrásnak, hogy azt kérje a királytól.
Attól tartott, hogy a pogány király előtt az ő jó Istenében való hitének megvallása és bizonyságtétele ekként merő képmutatást jelentene, vagy arra a gondolatra juthatna, hogy az Izráel Istene nem képes megvédeni az Ő imádóit.

 
Nem tudott azzal megbarátkozni, hogy emberi kézre támaszkodjon olyan ügyben, mely szemmel láthatóan Istentől indul ki. Így tehát látható védelem nélkül indult el az utazó társaság, nem volt más oltalma, mint az, ki népének fegyvere és pajzsa.
Nagyon félő dolog, hogy Isten dicsőségét illetőleg, csak kevés hívő érez magában hasonló szent buzgalmat.

Még olyanok is, kik többé-kevésbé a hitéletben járnak, beszennyezik keresztyéni életük fényét alkalomadtán azzal, hogy emberi segítséget óhajtanak. 

Üdvös dolog az, hogy az embernek nincs szüksége semmiféle támogatásra és törekvésre, hanem szabadon áll az idők szikláján egyedül az Úrtól tartva. 

Kérhetnék és kívánhatnák-e még a keresztyének a világ segítségét arra nézve, amit az Úrért tesznek, ha meggondolnák azt, hogy az Urat kisebbítik, ha az Ő ügyében igénybe veszik a világi hatalom segítségét?

Mintha az Úr nem tudná saját művének szükségeit kielégíteni!
Kereshetnénk-e olyan készséggel barátaink és rokonaink támogatását, ha meggondolnánk, hogy az Úr megdicsőíttetik egyedül az Ő karjába helyezett szilárd bizalmunk által?
Lelkem, egyedül Istenre várj!
De valaki ezt mondja: „Hát semmiféle eszközt sem szabad használni?”
Dehogy nem! Hiszen ezen a téren ritkábban hibázunk.

Hanem inkább az a baj, hogy balgatagul azokban bízunk, az élő Isten helyett.
Túlzásba esünk, ha minden emberi segítséget visszautasítunk, de sokan vétkeznek azzal, hogy azt túl sokra becsülik.
Kedvesem, tanuld az Urat megdicsőíteni a teremtménytől eredő segítség mellőzésével, mert azzal megkisebbítenéd az Úrnak nevét.

A NAGY KEGYELEM❣️

„💞Megajándékozott minket ama Szerelmesben.” (Efézus 1,6)

Milyen nagy kegyelem! Isten előtt való megigazulásunkat foglalja az magában, de ez az igevers a görög nyelvben még annál is többet jelent. Azt jelenti, hogy az isteni kedvtelés tárgyai vagyunk; sőt sokkal többet, hogy az isteni öröm és gyönyör tárgyai vagyunk.

Mily csodálatos, hogy mi szegény férgek, halandók, bűnösök, az isteni szeretet tárgyai lettünk!
De mindezek egyedül „ama Szerelmesben” vagyunk.
Némelyek a keresztyének közül nagyon kevéssé értik meg ezt, mert azt gondolják, hogy belső élményeik által lettek kedvessé.

Ha lelkük eleven, ha reményük tündöklő, akkor gondolják, hogy kedvesek Isten előtt, mert olyan emelkedettnek, olyan mennyei érzelműnek, annyira felülemelkedettnek érzik magukat minden földieken!
De ha lelkük a porig meg lesz alázva, az a félelem környékezi meg őket, hogy most már nem kedvesek az Örökkévaló szemei előtt. Óh, bárcsak érezhetnék, hogy sasként felzúgó szeretetük nem emeli és leverő szomorúságuk Atyjuknak színe előtt nem alacsonyítja le őket, hanem mindig egyforma kedvesek abban az Egyben, aki sohasem változik, 

Abban, aki örökké Istennek szerelmese, aki mindig tökéletes, akiben soha sincs egyetlen szeplő sem vagy valami ahhoz hasonló.

Óh, mennyivel boldogabbak volnának, és sokkal inkább megdicsőítenék azzal Üdvözítőjüket! 

Kedves hívő lélek, azon örülj tehát, hogy „megajándékozott minket ama Szerelmesben”.
De te magadba nézel, és ezt mondod: „Itt semmi olyan nincs, ami Isten előtt kedves lehetne!”
De tekints fel Krisztusra és lásd, hogy Istennek minden kedvessége Őbenne lakozik, Isten minden bűnödet háta mögé vetette és kedvessé tett az Igazban. 

Küzdened kell a bűnös romlottsággal és harcolnod a kísértések ellen, de már kedvessé tettek abban, aki a gonosznak minden hatalmát legyőzte.
A sátán kísért téged; légy jó bizalommal, nem ronthat meg, mert kedvessé lettél abban, aki megtörte a kígyónak fejét.

Maguk a megdicsőültek sem kedvesebbek Isten előtt, mint te vagy. 

A különbség csak az, hogy azok a mennyben lettek kedvessé „ama Szerelmesben”, te pedig már idelent a földön kedvessé lettél a Krisztusban ugyanazon kegyelem szerint.

MEGEMLÉKEZÉS❣️

„💞Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében.” (Zsoltárok 149,2)

Légy vidám szívvel, kedves keresztyén, de ügyelj arra, hogy örömöd forrása az Úrban legyen. 

Nagyon sok okod van Istenedben való örömre, tehát elénekelheted Dáviddal:
„Isten az én örömöm és gyönyörűségem!”

Örvendezz, hogy az Úr uralkodik, hogy a Jehova Király! 

Örüljetek, hogy a trónon ül és mindeneket kormányoz! Isten mindegyik tulajdonságának egy-egy újabb sugárrá kellene válni, annak kellene örömünkre szolgálni örömötök szivárványában, hogy Ő bölcs, mivel a magunk balgatagságát ismerjük.

Az Ő hatalma, hangoljon minket örömre, kik gyengeségeink miatt félelemmel és aggodalommal vagyunk eltelve.
Az, hogy Ő örökké megmarad, annak kellene dicsénekeink tartalmának lenni mindenkor, mivel tudjuk, hogy mi elhervadunk, mint a fű, és mint a fűnek virága.
Hogy Ő változhatatlan, annak szakadatlan dicséneket kellene adni szánkkal, mert mi minden órában változunk.

Az, hogy kegyelemmel teljes, hogy kegyelemtől túlárad, és hogy ezt a kegyelmet szövetségében és testamentumában nekünk ajándékozza, hogy az a kegyelem nekünk megtisztulásra, megőrzésre, megszentelődésre, tökéletesedésre és megdicsőülésre szolgál, mindez a Benne való örömre indítson fel. 

Az ilyen Istenben való öröm hasonlít egy mély folyóhoz. 

Mi alig érinthetjük annak csak partjait, mi keveset tudunk annak tiszta, kedves és égi folyamáról, de odafent méltóságosabban és mélyebben folyik és folyása hatalmasabb és elragadóbb.
A keresztyén érzi, hogy nemcsak Istenben örvendezhet, hanem abban is, amit Isten a múltban cselekedett.

A zsoltárok bizonyítják, hogy a régi időben Istennek népe sokszor és gyakran megemlékezett Isten tetteiről és hatalmának minden egyes fenséges nyilvánulására egy-egy énekük volt.
Így tehát az Úr népének még ma is magasztalni kell Urának, Istenének cselekedeteit.

Beszélniük kell felséges karjának hatalmas győzelmét, és hirdetni: „Énekeljünk az Úrnak, mert nagyságos dolgokat cselekedett!” 

Amiképpen napról-napra új kegyelemfolyó folyik számukra, azonképpen kellene az ő örömüknek is az Úr gondviselése és kegyelmes vezetésében gyakorolt szeretet cselekedetéért kitartó hálában és dicséretben nyilvánulni.

 
Örvendezzetek Sionnak fiai és örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben.

ÚR GYÖNYÖRKÖDIK BENNED❣️

„💞És örvendezek bennük, ha jót cselekedhetem velük.” (Jeremiás 32,41)

Mily szívet emelő a keresztyén részére az az öröm, melyet Isten az Ő szentjeiben talál!
Nem vehetünk észre magunkban semmi okot, amelynél fogva örömet találhatna bennünk.
Mi magunk sem találunk önmagunkon semmi kedvelni valót, mert gyakran kell sóhajtoznunk bűneink fölött.
Attól is kell tartanunk, hogy Isten gyermekei sem találhatnak bennünk valami nagy örömet, mert sokféle tökéletlenséget és balgatagságot észlelnek rajtunk úgyannyira, hogy inkább gyengeségeinken kénytelenek szomorkodni, mint erényeinknek örülni.
Teljes örömmel időzünk tehát e magasztos igazság, e fenséges titok mellett, hogy az Úr épp úgy örül nekünk, mint a vőlegény az ő jegyesének.
Sehol sem olvassuk, hogy az Úrnak kedve volna a felhő takarta hegyóriásokban vagy a ragyogó csillagokban, hanem azt olvassuk, hogy öröme van a föld lakóhelyein, és hogy jótetszése nyugszik az emberek fiain.
Sőt még azt sem találjuk megírva, hogy az angyalok betöltik lelkét gyönyörűséggel.
Még egy Szeráf vagy Kérubról sem mondja sehol: „Ily módon szólítlak: gyönyörűségem”.
Mert az Úr gyönyörködni fog te benned.
Hanem mindazt oly szegény, és elesett teremtménynek mondja, mint mi vagyunk, kiket a bűn megrontott és elpusztított, de kegyelme által ismét megmentettek, felmentettek és megdicsőíttettek.
Mily erős szavakkal fejezi ki népén való örömét!
Ki gondolhatta volna valaha a Végtelen felől, hogy örömében hangos ujjongásban törhetne ki?
Mégis az van megírva: „Örülni fog neked, kegyelmes lesz hozzád, megbocsát és örvendezni fog benned”.
Mikor az Általa teremtett világot megtekintette, azt mondta: „Íme, igen jó”.
De ha azokat tekinti meg, kiket Jézus vérrel szerzett, t.i. választottait, akkor úgy látszik, mintha a Végtelen nemes szíve nem tartóztathatná magát tovább, hanem kénytelen az öröm isteni felkiáltásával áradozni.
Nem kellene-e hálás válasszal viszonozni szeretetének ily csodálatos megerősítését és énekelni:
„Örvendezek az Úrban és vigadok az én üdvösségemnek Istenében?”

AZ ÚRÉRT❣️

„Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!” (Bírák 7,20)

Gedeon kétfélét parancsolt embereinek: égő fáklyákat cserépedények alá rejtve kellett magukkal vinni és egy adott jelre az edényeket kezükben összetörni és a fáklyát feltartani; majd azután pedig a jobb kezükben tartott trombitát fújni és kiáltani: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!”

Épp ez a keresztyén feladata is. Elsősorban fényleni kell a fáklyátoknak. 

Törjétek össze azokat a cserépedényeket, melyek fényeteket elfedik. 

Dobjátok félre azt a vékát, mely eddig eltakarta világosságokat és világítsatok.
Hadd ragyogjon a ti világosságtok az emberek előtt. Jó tetteitek olyanok legyenek, hogy ha az emberek rátok néznek, felismerjék rajtatok, hogy ti is Jézussal voltatok.

Azután pedig a hangos kiáltásnak is hangzani kell, a trombitáknak zengeni kell. 

Egy kis megerőltetésbe kerül, hogy összehívjuk és egybegyűjtsük a bűnösöket a megfeszített Jézus hirdetése által. 

Hozzatok nekik evangéliumot; vigyétek házukba; tegyétek útjukba; ne engedjétek, hogy kikerüljék; fújjátok oly hangosan a trombitát, hogy hasítsa füleiket.

Gondoljátok meg továbbá, hogy a gyülekezet igazi harci kiáltása Gedeonnak a jelszava: „Fegyverre! 

Az Úrért és Gedeonért!” Isten vigyen véghez mindent, az Ő munkája az. Azért mi sem maradhatunk tétlen.
Engedjük magunkat eszközül használni: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!”

Ha csak azt kiáltanánk: „Fegyverre!” akkor lusta lenne részünkről. Ha pedig azt kiáltanánk:

 „Az Úrért és Gedeonért!” akkor saját karunkba helyezett istenellenes bizalmunkat hoznánk nyilvánosságra.

Összhangba kell hoznunk az életben ezt a két dolgot: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!”
Magunktól semmit sem tehetünk, de Isten segítsége által mindenre képesek vagyunk. 

Azért az Ő nevében határozzuk el magunkat, hogy kimegyünk a harcra, világítunk szent példaadásunk égő fáklyájával, trombitánkból harsogtatjuk a komoly bizonyságtétel és megvallás hangjait, így vélünk lesz Isten és Midián meg fog szégyenülni.

Akik az Urat szeretik, olyanoknak kell lenniük, mint a teljes fényben fennragyogó nap és a Seregeknek Ura fog uralkodni öröktől örökké.

SZABADSÁG❣️

,,💞Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg.”

(Galata 5,1)

Ez a „szabadság” felszabadít minket az Isten igéjében foglalt mennyei üzenet elsajátítására. 

Kedves hívő lélek, drága ige van itt számodra: „Mikor vízen mégy át, én veled vagyok”.
Ez szabadon ajándékoztatik neked. 

Itt van egy másik: „Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad!” 

Ez is szabadon adatik neked. Szívesen látott vendég vagy az ígéretek lakomáján. 

A Szentírás egy kimeríthetetlen kincstár, mely a kegyelem beláthatatlan gazdagságával van telve. 

A mennyország váltóbankja az. Bármennyi nagy értékű váltót hozhatsz ide, de itt minden levonás és ellenkezés nélkül ki lesznek azok fizetve. 

Csak hittel jöjj! Szívélyesen meg vagy híva az összes szövetséges kegyelem elfogadására.

Nincs olyan ígéret a Szentírásban, melynek beteljesedése megtagadtatna tőled. 

Ez a szabadság a legmélyebb nyomorban is felsegíthet téged; a szomorúság habjai közt felüdíthet. 

Ha nyilak rajzanak körülötted, ez legyen a te vigaszod. 

Ez Atyád szeretetének jele: számodra minden időben tárva van minden. 

A kegyelem trónjához is szabadon mehetsz. Bármilyen kívánságaink és szükségeink is legyenek, mindazt nyíltan Elébe vihetjük. 

Az mindegy, hogy mennyiszer és mily súlyosan vétkeztünk, mindazáltal mindenkor esedezhetünk bocsánatért és számot is tarthatunk arra, hogy részünk lesz benne. 

Az nem jön számításba, hogy milyen szegények vagyunk. 

Bátran hivatkozhatunk ígéretére, hogy minden bajban akar rólunk gondoskodni.
Engedélyünk van, bármely időben és órában kegyelmi trónjához lépni, úgy a homályos éjféli órában, mint a dél perzselő hevében. Hívő keresztyén, használd jogodat!

Élj szabadságod magaslatán! Szabadon vehetsz részt, a Krisztusban tömörült kincsekben: bölcsesség, igazságosság, szentség és megváltásban. 

Hogy mire van szükséged, az nem az nem számít, mert a Krisztusban elégség és teljesség van, s mindez a te számodra.
Óh, milyen szabadság ajándékoztatott neked! 

A kárhozattól való szabadság, az összes ígéretek elsajátításához való szabadság, szabad menetel a kegyelem trónjához és végtelen szabadság a menny öröklésére!

BELÜLRŐL ELREJETETT ÉLET❣️

„Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.” (Galata 5,25)

Keresztyénségünkben legfontosabb a hit szerint való élet és a hit szerint való járás.
Aki mindkettőt jól érti, az közel van ahhoz, hogy az isteni dolgok tudásában mester legyen, mert ez a keresztyén életkérdése. Soha sem akadsz igazi hitre, igazi isteni félelem nélkül.

Más oldalról pedig: sohasem találkozhatsz valódi szent élettel, amely ne gyökerezne a Krisztus tökéletes igazságában vetett élű hitben. Jaj, azoknak, kik ezek egyikét a másik nélkül keresik! Némelyek nevelik a hitet, a megszentelődést pedig elfelejtik. 

Az alapos ismeretben lehet, hogy szépen előrehaladtak, de mélyen a kárhozatban hevernek, mert az igazságot hamisan fogva tartják. 

Azután vannak olyanok, kik szent életre törekszenek, a hitet pedig megtagadják, mint a régi farizeusok, kikről azt mondta az Úr, hogy „olyanok, mint a megfehérített koporsók”. 

Hitünknek lenni kell, mert az az alapkő. Szent életet kell élnünk, mert az a felépítés.
Mit ér az ember a zivatarban, csupán a ház fundamentumával? Elrejtheti magát benne? 

Szüksége van házra, amely őt befedi, a háznak pedig szüksége van alapra.
Éppen így szükségünk van a szellemi élet kiépítésére, hogy vigaszt és nyugalmat találjunk a kételkedések napjaiban.
De ne keressetek szent életet hit nélkül, mert az annyi volna, mint olyan házat építeni, mely nem nyújt állandó oltalmat, mivel nem kősziklára épült. A hit és élet működjenek össze, így aztán, mint valamely híd két oszlopa, jámborságunknak szilárdságot és tartósságot nyújtanak.
Miképpen a fény és meleg ugyan abból a napból sugárzik ki, azonképpen a hit és élet áldása egyforma.

A templom két oszlopához – Joákimhoz és Boázhoz - hasonlóan, a dicsőség ékességei azok. 

Két folyó ez, melyek a kegyelem forrásából fakadnak; két lámpa, melyek a szenthely olajával vannak megtöltve; két olajfa, az ég harmatjával megöntözve.

Óh, Urunk, ajándékozz nekünk ma Önmagadból egy belsőleg elrejtett életet, mely kívülről nyilvánuljon a Te dicsőségedre!
Adj nekünk kegyelmet, hogy „lélek szerint éljünk”, akkor „lélek szerint” fogunk járni és meghozhatjuk a lélek gyümölcseit, Rajtad, mint a szőlőtőkén lévő vesszők!

ISTEN IGÉJE MINDEN ESETBEN❣️

„💞Hozzátok őt hozzám.” (Márk 9,19)

Kétségbeesetten fordul el a megcsalódott szerencsétlen apa a tanítványoktól az isteni Mesterhez.
Fia nagyon nyomorult állapotban volt és minden eszköz és kísérlet balul ütött ki.
De tüstént megszabadult a gonosztól ez a boldogtalan gyermek, mihelyt az apa hívő engedelmességgel hitt az Úr szavának: „Hozzátok őt hozzám!”

A gyermekek Isten drága ajándékai, de sok aggodalmat és gondot okoznak. 

Szüleiknek vagy nagy örömöt szereznek vagy pedig súlyos fájdalommá válnak részükre.
Betelhetnek az Isten Szellemével vagy pedig a gonosz szellem szállja meg őket.

❣️Az Isten Igéje minden esetben mutat nekünk valami eszközt, mellyel minden rosszaságukból meggyógyulhatnak.❣️

„Hozzátok őt hozzám!”
Ah, sokkal buzgóbban és hatásosabban kellene értük imádkoznunk, még kicsiny korukban!

Már akkor bennük van a bűn, amely ellen imáinkkal kell küzdeni. Gyermekeinkért való fohászkodásunknak meg kell kezdődni, még mielőtt megszülettek volna e bűnös világra.
Már gyermekségük idején elég szomorú jeleit fogjuk észrevenni annak a süketnéma szellemnek, mely az imának ellenáll és nem akar hallgatni Isten szavára az ő lelkükben, de az Úr Jézus mondja: „Hozzátok őt hozzám!”

Azután ha naggyá lettek, talán bűnben úsznak, tajtékzanak és lihegnek az Isten iránti ellenségeskedésben; s ha majd szívünk megtörik a fájdalom és bánat miatt, emlékezzünk meg a nagy Mester szavairól: „Hozzátok őt hozzám!”

Nem szabad megszűnni az imától, amíg ők még nem szűnnek lélegezni. Nincs reménytelen betegség, míg Jézus él.

Az Úr némelykor megengedi, hogy az övéi sarokba szoríttassanak, hadd tanulják meg tapasztalatból, mily nagy szükségük van Reá.
Az istentelen gyermekek, kik elfajult szívükkel szembe való tehetetlenségünk tudatára ébresztenek, odaűznek minket az Erőshöz segítségért, ez pedig nagy áldással jár részünkre.

De bármi legyen s mai kérelmünk, mint hatalmas folyó, vigyen az ki minket az isteni szeretet végtelen tengerére.
Jézus hamar elveheti gondunkat. Az az Ő gyönyöre, ha bennünket vigasztal.
Lássunk Hozzá, mert vár reánk és óhajtja, hogy Hozzá menjünk.

**************************
1. TEDD LE a gondodat, problémádat az ÚRNAK ADD ÁT! 

NE GONDOLJ TÖBBÉ a GONDRA, hisz azt már odaadtad, nincs már nálad, az Úrnak pedig gondja van rá! Ha a gondra imádkozol, csak körbe jársz..

2. Hanem imákozd azt az odapasszoló Igét, vald meg rendületlenül naponta, mint ahogy betegként a gyógyszert vezsed be, mindegy mi van a körülményekben!

,,A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.,,Zsidók 11:1-3

ISTENHEZ HASONLÍTUNK❣️

,,💞Hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek.” (2 Péter 1,4)

Az isteni természet részesévé lenni, nem azt jelenti: Istenné lenni.
Ez lehetetlen. Isten lénye a teremtmény által el nem érhető.
A teremtő és teremtmény között mindig kell maradni űrnek saját lényükre vonatkozólag.
De miképpen az első Ádám Isten képére teremtetett, azonképpen mi a Szentlélek megújítása által, sokkal magasabb értelemben, újjászülettünk a Magasságos képére és részeseivé leszünk az isteni természetnek. Isten kegyelme folytán Istenhez hasonlítunk.

 
„Isten a szeretet”, mi is szeretet leszünk. „Aki szeret, Istentől született az”.
Isten az igazság. Mi szintén igazságossá leszünk és szeretjük, ami igaz. Isten jó, s minket is azzá tesz kegyelme által, úgy, hogy mi leszünk azok a boldogok, kiknek szívük tiszta és az Istent meglátják. 

De még több: az isteni természetnek még sokkal magasabb értelemben leszünk részeseivé.

 Igen, oly magasztos értelemben, amint csak felfoghatjuk azt, úgy, hogy majdnem magához az isteni tökéletességhez hasonlítunk.

 
Avagy nem leszünk-e tagok Krisztus isteni Személyének testén? Igen, az a vér, mely a fejben kering, átjárja a tagokat is; és az az élet, mely Krisztust áthatja, áthatja népét is, mert „meghaltatok és a ti életetek elrejtetett Krisztussal az Istennél”.
Igen, mintha ez még nem volna elég: el fogunk jegyeztetni Krisztussal. Isten eljegyzett minket Neki igazságban és ítéletben, kegyelemmel és irgalmassággal, és aki az Úrhoz köttetett, az egy lélek Ővele. 

Óh, titokteljes csoda! Óh, csodálatos titok!

 
Szemünk látja ezt, de ki értheti meg? Egy Jézussal, annyira egy, hogy a vessző nincs szorosabban a szőlőtőkéhez kötve, mint mi a mi Urunkhoz, Megváltónkhoz és Megmentőnkhöz. 

Ha ennek szívből örvendhetünk, akkor gondoljuk meg, hogy az isteni természetben részesültek nagyságának és szent származásának meg kell nyilvánulni a másokkal való társalgásban s meg kell mutatniuk naponként szóban és tettben, hogy ők megmenekültek attól a romlástól, mely a világon uralkodik a mulandó kedvtelések által.

„Lássátok, milyen szeretetet adott nékünk az Atya, tudniillik, hogy Isten fiainak hívattassunk!”
Valakinek ilyen bizodalma van Őbenne, megtisztítja magát, miképpen az is tiszta. 

Óh, Urunk adj nekünk kegyelmet szentebb és istenibb életre!

NE FÉLJ és NE RETTEGJ!

„Semmi rossz hírtől nem fél.”(Zsoltárok 112,7)

Keresztyén ne félj, és ne rettenj meg annyira a homályos kilátástól, a fenyegető veszedelemtől és a gyászos hírtől, mert ha annyira elrémítetted magad, mi előnyöd van mások felett? Neked van Istened. 

Más népnek nincs Istene, kihez menekülhetne. Soha sem tapasztalták magukon az Ő hűséget, mint te. 

Tehát ne csodálkozz, ha leveri Őket búbánat és meggörnyednek a fájdalom miatt.

De te más Lélek gyermekének vallod magad, újjászülettél az élő reménységre, szíved a mennyben él és a földiekhez semmi köze. Ha most téged mások szomorúnak látnak, mint a hozzájuk hasonlókat, mi haszna van ama kegyelemnek, amelyet bírsz? Hol marad új természeted magasztalt nagysága?

Továbbá, ha nyugtalansággal vagy telve, mint mások, kétség nélkül ugyanabba a bűnbe fogsz jutni, mint amelybe mások szoktak esni a próbáltatások és szenvedések idején.
Ha rossz napok lepik meg az istenteleneket, zúgolódnak Isten ellen. 

Fellázadnak ellene és azt gondolják, hogy Isten keményen bánik velük. Te is hosszúra akarod ingerelni az Urat, mint ők?

A meg nem tért emberek igen gyakran helytelen eszközökhöz folyamodnak, hogy a megpróbáltatást elkerüljék. 

Te is úgy teszel egész biztosan, ha a rád nehezedett nyomor uralja szellemedet. 

Bízz az Úrban és várd Őt türelemmel! Legbölcsebb kisegítő eszközöd az, ha úgy teszel, mint Mózes a Vörös tengernél: „Ne félj, légy veszteg és nézd az Úrnak szabadítását, melyet ma cselekszik veled”.

Mert ha neki adod magad a félelemnek, mihelyt rossz híreket hallasz, mindjárt nem vagy képes a szerencsétlenséget azzal a nyugodt megadással fogadni, mely megedz a kötelesség teljesítésére és a kellemetlenségek között is fenntart.

Miként dicsőíted meg Istent, ha elragad a félelem? A szentek gyakran énekkel dicsérték Istent a lángok közül. Azonban a te kételkedésed és gyötrődésed, jajgatásod és panaszod, mintha nem nyernél segítséget, megdicsőítheti-e a Magasságost?

Légy hát bátor, bízd magad erős bizalommal szövetséges Istenedre: „Legyen bátor a te szíved és ne féljen”.

HITÜNK ÁLTAL...

„De más hajók is voltak vele.” (Márk 4,36)

Jézus maga volt a tengernagy azon az éjszakán a tengeren. Az Ő jelenléte tartotta meg az egész utazó társaságot. Jézussal jó utazni, még ha egy kis hajóban történik is az.
Ha Megváltónk társaságában szállunk vízre, nem számíthatunk jó időre, mert megrázhatja az erős vihar azt a járművet is, amely magát az Urat viszi és nem várhatjuk, hogy a habok enyhébben tajtékozzanak és tomboljanak csónakunk körül. 

Ha Jézussal utazunk, bele kell abba törődnünk, hogy mi is úgy utazunk, mint Ő maga. S ha a hullámok Neki hatalmasok, hatalmasok azok nekünk is.
Csak viharon és hullámtorlódásokon át juthatunk szárazra, ebben Ő megelőzött minket.
Mikor Galilea sötét taván a szélvész átvonult, elsápadtak az arcok és aggódva remegett minden szív a hajótöréstől.

Mikor minden emberi segítség haszontalannak bizonyult, akkor emelkedett fel a szunnyadó Megváltó és egyetlen szavával átváltoztatta a zivatar dühöngését szélcsendes, hangtalan nyugalommá. 

Ekkor megnyugodtak a hajócskák, a kíséretben lévők éppen úgy, mint az, amelyikben az Úr utazott. Jézus a tenger csillaga. S habár a tenger aggaszt, mindazáltal örömöt is hoz, mihelyst velünk van Jézus.
Bár lenne Jézus szívünk horgonya, kormánya, világítótornya, mentőcsónakja és kikötője! 

Gyülekezete a tengernagyi hajó. Figyeljünk annak mozdulataira és örvendeztessük meg annak vezetőjét engedelmességünkkel. Ő maga a nagy egyesülő pont. Maradjunk mindig oltalma alatt. 

Figyeljünk jelzéseire, hajózzunk az Ő előrelátása szerint és ne féljünk, míg Őt láthatjuk.
Az Ő kíséretében levő hajók közül egy sem szenved hajótörést.
A tenger nagy Hőse minden bárkát jó állapotban fog bevonni a mennyei kikötőbe. 

Szedjük fel a horgonyt most hit által és hajózzunk ma Urunkkal a nyomorúság tengerén.
Szél és habok nem fognak megkímélni, de Neki engedelmeskedni fognak.
Akármilyen szélvész támadhat ellenünk kívülről, a hitünk által belülről boldog nyugalmat érez.
Ő mindig ott van a viharverte utazók között, örüljünk jelenlétén.
Az Ő hajója elérte a mennyet, a mi bárkáink pedig követik Őt.

AZ ÁLDÁS FELÜLRŐL SZÁRMAZIK❣️

,,Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.”
(Zsoltárok 84,7)

Itt az van elénk adva, hogy az a vigasz, melyben egy valaki részesült, igen gyakran mások részére is hatékonynak mutatkozik.
Miképpen a kutakat azok az utazók is használják, akik utóbb jártak arra. 

Olvasunk valamilyen könyvet, melyből bőven merítünk vigasztalást, mely hasonlít Jonatán méztől csepegő vesszőjéhez.
Ah, akkor azt gondolják, ez a testvérünk már előzőleg hozzánk hasonló helyzetben volt, s ezt a kutat nemcsak magának ásta, hanem nekünk is.

Némely fenséges „Esti hangok”, „Utazó Zsoltár”, „A Kereszt és Vigasz énekei”,
„A sínylődés és diadal ágya”, „Vigasz a szenvedésben” olyan kutak voltak, melyeket valamelyik zarándok magának ásott és mások részére is megmaradt éppen oly üdítőnek.

 
Ezt kiváltképpen észrevesszük a zsoltárokban, például:
„Miért hagytad el én lelkem oly igen magadat, és nyugtalankodsz én bennem?”
Az utazók gyakran elragadtatással örülnek az emberi léptek nyomainak a sivár pusztaságon, s mi is örömest látjuk a zarándokok nyomait, amikor e siralomvölgyön keresztül utazunk.
A zarándokok kutakat ásnak, de különös, hogy azok nem alulról telnek meg, hanem felülről.
Eszközöket használunk, de az áldás felülről származik és nem az eszköztől.
Kutat ásunk, de a menny tölti azt meg áldásaival.
A ló készen áll a harcra, de a győzelem az Úrtól van.
Az eszközök összefüggésben vannak a céllal, azonban azt véghez nem vihetik. Íme, az eső megtölti a tavakat és a kutak megfelelnek rendeltetésüknek, mint víztartályok.
A munka nem hiábavaló, de az isteni segítséget nem teszi feleslegessé. „Még a kutakat is megtölti az esővíz”.

A kegyelem összehasonlítható az esővel tisztaságáért, felüdítő és éltető hatásánál fogva, azért mert felülről jön és mivel Isten tetszése szerint adja vagy megvonja.
Záporesők üdíthetnek fel titeket, kedves lelkek és tölthetik meg friss vízzel kútjaitokat!
Ah, mik még az üdveszközök és üdvszabályok a menny helybenhagyása nélkül!
Eső nélkül való felhők és víz nélkül való kútfők.
Óh, szeretet Istene, nyisd meg az ég ablakait és áraszd ránk áldásodat.

Ő NAGYON FÉLTÉKENY ÚR❣️

„Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr.” (Náhum 1,2)

Urad nagyon féltékeny a te szeretetedre, kedves hívő lélek.
Kiválasztott téged, akkor nem viselheti el, hogy mást többre becsülj Tőle.
Saját vérével szerzett meg téged?
Akkor nem szenvedheti el, ha azt gondolod, hogy önmagadé vagy és e világhoz tartozol.
Olyan szeretettel szeretett téged, hogy nélküled nem maradhatott a Mennyben, inkább meghalt, hogy te el ne vessz, azért nem viselheti el, hogy az Ő szíve és a te szíved közé tolakodjon valami.

Nagyon féltékeny a te bizalmadra. Nem tűrheti el, hogy valami testi dologban bízz. 

Nem tűri meg, hogy üres kutakat áss, mialatt az élő víznek kiáradó kútfeje ingyen folyik neked.
Örül annak, ha Rá támaszkodunk, de ha ragaszkodásunkkal és függésünkkel máshoz fordulunk, ha saját bölcsességünkben bízunk, vagy valamelyik barátunk bölcsességében, vagy ami a legrosszabb, saját tetteinkben véljük bizalmunkat, akkor az nem tetszik Neki és megfenyít, hogy ismét magához vonjon.

Ő nagyon féltékeny társaságunkra is. Senkivel se társalogjunk olyan szorgalmasan, mint a mi Urunk Jézussal.
Csak Benne maradni, az a hű szeretet, de a világhoz adni magunkat, nyomorunk kellő enyhítését testi vigaszban feltalálni, sőt még hittestvéreink társaságát a Vele való láthatatlan közösség fölé helyezni, nem más, mint féltékeny Urunk megsértése. Azt óhajtja egyedül, hogy Benne maradjunk és állandó közösségét élvezzük.

Némely próbának melyeket ránk küldd, csak az a célja, hogy szívünket elválassza a teremtett világtól és annál bensőbben magához bilincselje azt.
Az a buzgóság, mely minket Krisztus közelében kíván visszatartani, vigaszt is nyújt nekünk, mert ha annyira szeret, hogy szeretetünk iránt nem közömbös, úgy biztosak lehetünk abban, hogy nem tűri meg, hogy nekünk ártson valami és megvéd ellenségeinktől.

Óh, bárcsak még ma nyernénk kegyelmet arra, hogy szívünket szeplőtlen és szent tisztaságban megőriznénk szeretett Urunk számára és iránta való szent odaadással befognánk szemeinket a világ minden megtévesztése elől!

KRISZTUS LEGYEN az Ő ÉLETE❣️

„💞Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el.” (2 Korintus 6,17)

Habár a keresztyén e világban él, mindazáltal ne legyen e világból való. 

Különbözzön attól életének magasztos célja által.
„Krisztus” legyen „az ő élete”.

Akár eszik, akár iszik vagy bármi egyebet cselekszik, mindent az Isten dicsőségére tegyen. 

Gyűjthettek kincset magatoknak, de a mennybe gyűjtsétek azt, hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti és a lopók ki nem ássák, sem el nem lopják. Iparkodhattok meggazdagodni, de az legyen dicsekedésetek, hogy „gazdagok vagytok hittel és jócselekedetekkel”. 

Élvezhettek örömöket, de ha örömötök van, énekeljetek, „nagy kedvvel énekelve i ti szívetekben az Úrnak”. 

Ne szabjátok magatokat e világhoz sem szellemetekben, sem hajlamaitokban.
Ha alázatosak maradtok Isten előtt, ha mindenkor megemlékeztek az Ő jelenlétéről, ha örültök a Vele való társaságnak és ha törekedtek akaratát megismerni, akkor bebizonyítjátok, hogy mennyei nemzetség vagytok. 

Hasonlóképpen „szakítsátok el magatokat” e világból cselekedeteitek által is. 

Ami jó és helyes, azt tegyétek, ha károtokra van is.

Ami igazságtalan, ha az nagy nyereséggel járna is, gyűlöljétek azt, mint bűnös dolgot, Mesteretekért.

Ne legyen közösségetek a sötétségnek ama haszontalan cselekedeteivel, hanem meg is feddjétek azokat.
Járjatok méltóképpen magas hivatalotokhoz és választásotokhoz. 

Kedves keresztyén, gondold meg, hogy te a királyok királyának fia vagy. 

Azért óvd meg magadat a világ szennyétől.
Ne piszkold be azokat az ujjakat, melyek nemsokára a mennyei aranyhárfa húrjait fogják pengetni.
Ne hagyd szemeidet a testi kéj ablakain betekinteni, melyek nemsokára szépségében látják a Királyt.
Ne szennyezd be lábaidat posványos mocsárban, hisz azok nemsokára a mennyei város aranyutcáin fognak járkálni.
Ne engedd megtelni szívedet gőggel és keserűséggel, mert kevés idő múlva a menny tölti azt meg és végtelen örömtől fog áradozni.

„Utánam! Krisztus így kiált,
Keresztyének mindnyájan!
Ki-ki tagadja meg magát
S a lábaim nyomában
Engem követve lépjetek,
Felvévén kereszteteket!”

KRISZTUS SZOLGÁINAK HIVATÁSA FELÜLRŐL VAN❣️

„Azután felment a hegyre, és magához szólította, akiket akart; és hozzá mentek.” (Márk 3, 13)

Jézus itt korlátlan hatalma és isteni felségjoga szerint választott.
A türelmetlen lelkek forrongnak és dühöngnek bár, hogy nem lesznek a legmagasabb kegyre méltatva, de te örülsz azon, drága lélek, hogy az Úr Jézus azokat hívja, akiket akar.
Ha csak ajtónállónak fogad el házába, mégis elragadtatva köszönöm meg és magasztalom Őt kegyelméért, hogy megengedi nekem, hogy valami szolgálatot tegyek Neki.
Krisztus szolgáinak hivatása felülről van.
Az Úr Jézus a hegyen áll, magasan felülemelkedve e világon szentségben, komolyságban, szeretetben és hatalomban.
Azoknak, akiket szólított, azoknak fel kellett hozzá menniük a hegyre. Törekedniük kellett Ő hozzá emelkedni azáltal, hogy Vele folytonos társaságban éljenek.
Talán nem képesek magas címeket és tiszteletbeli állásokat elérni, vagy ragyogó tanultsággal kitüntetni magukat, de mint egykor Mózesnek, fel kell menniük Isten hegyére és a láthatatlan Istennel bizalmas érintkezést folytatni, különben soha sem lesznek arravalók, hogy a békesség evangéliumáról tanúskodjanak és azt hirdessék.
Jézus a magányba vonult, hogy az Atyával való benső közösség által felüdítse magát:
Nekünk is ebbe az isteni közösségbe kell jutnunk, ha áldás akarunk lenni embertársainkra.
Nem csoda, ha az apostolok a lélek erejében jöttek alá a hegyről, hol Jézus közellétét háborítatlanul élvezhették.
Törekedjünk ma az Istennel való közösség magaslatát megmászni, hogy alkalmassá legyünk ottan a nekünk osztályrészül jutott élethivatásra.
Ne nézzük addig senkinek se ábrázatát, míg Jézus arcát meg nem leljük.
A neki szentelt idő gazdag kamatot hoz.
Ördögöket űzhetünk, csodákat tehetünk, ha Isten erejével felövezve szállunk alá a világba.
De ezeket egyedül Krisztus adhatja nekünk.
Nem ér semmit, ha az isteni küzdelemre vállalkozunk, de még fel nem szereltük magunkat isteni fegyverekkel.
Jézust kell látnunk, az a fő dolog. Időzzünk a kegyelem trónjánál, mígnem kijelenti magát nekünk úgy, ahogyan e világnak nem jelentette meg, azután mondhatjuk teljes bizonyossággal:
„Kik Vele együtt voltunk a szent hegyen”.

A BUZGÓ IMA LEGYŐZI a KEGYELEM ISTENÉT❣️

„Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jeremiás 33, 3)

Ezek a szavak az eredeti nyelvből különbözőképen fordíttatnak le.
Egy fordítás így hangzik: „Nagy és magasztos dolgokat mutatok neked”.
Egy másik: „Nagy és hihetetlen dolgokat hirdetek neked”.
A keresztyén tapasztalataiban tényleg hihetetlen és különös dolgok fordulnak elő.

A lelki élet összes fejleményei nem egykönnyen közelíthetők meg. 

Jóllehet az általános tapasztalatokat, a bűnbánat, hit, öröm és remény érzéseit a hívők családjának minden tagja élvezi, de létezik az elragadtatásnak, a társalgásnak, a Krisztussal való öntudatos közösségnek egy magasabb országa, mely korántsem képezi még a hívők általános lakóhelyét.
Nem élvezzük mindnyájan Jánosnak azt az előjogát, hogy Jézus mellén nyugodhatnánk; sem Pálét, ki elragadtatott a harmadik égbe.

Az isteni dolgok felől való tapasztalati tudománynak vannak olyan magaslatai, melyről a ravaszság sasszeme és a világi bölcsesség elméssége még sohasem bírt sejtelemmel, csak egyedül Isten vezethet oda fel.

De az a tüzes szekér, amelyen bennünket odavisz és azok a tüzes lovak, melyek azt a szekeret húzzák, a komoly ima. A buzgó ima legyőzi a kegyelem Istenét.

 „Mikor erős volt, küzdött az Istennel. 

Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.”

A komoly ima a Kármel hegyére viszi a keresztyént és képessé teszi arra, hogy az eget befedezze az áldás felhőivel, a földet pedig a kegyelem áradatával.
A komoly ima felviszi a keresztyént a Pizga hegyére és megmutatja neki az ígért örökséget; a Tábor hegyére emel és megdicsőít, mígnem hasonlók leszünk e világon az Úrnak ábrázatához.
Ha a föld alkotta közönséges tapasztalatnál magasabb dolgokat akarsz elérni, nézz fel arra a sziklára, mely feletted magaslik és figyeld meg azt a kitartó ima ablakából hitszemeiddel. 

Ha a te részedről magad felől kinyitod az ablakot, a másik oldalon nem fog bezáródni.

„Mondjunk hát hő imát,
Mely Istenhez érjen,
Felhőkön átmenjen.”

KRISZTUSSAL ÖSSZEKÖTVE❣️

„💞Tőlem származik a te gyümölcsöd!” (Hóseás 14, 9)

A mi gyümölcsünk Istennél található a Vele való összeköttetésünkből kifolyólag.
Az ág gyümölcse egészen a gyökértől függ. Szakítsátok meg közöttük az összeköttetést, meghal az ág és nem terem több gyümölcsöt.
Krisztussal való összeköttetésünknek köszönhetjük csak, hogy gyümölcsözhetünk.
Valamennyi szőlőfürt először a gyökérben volt, a tőke törzsén áthatolva, a vessző nedvedényein átfolyt és látható fürtté képződött; de először a gyökérben volt. 

Így minden jócselekedet Krisztusban van először, majd azután válik rajtunk láthatóvá, mint gyümölcs. 

Óh, kedves lélek, becsüld nagyra a Krisztussal való magasztos összeköttetést, mert csak az lehet forrása mindannak a termékenységnek, amit magadnak remélhetsz. 

Ha nem volnál Krisztussal egyesülve, akkor bizonyára száraz ág lennél.

Gyümölcseink Istentől jönnek az isteni áldásokból kifolyólag.
Ha a harmatcseppek az égből hullnak, ha a felhők felülről tekintenek alá és cseppfolyós gazdagságukat alá csepegtetik; ha a napfény duzzasztja a szőlőszemeket, akkor minden égi adomány ezt súgja és mondja a fának: „Tőlem származik a te gyümölcsöd!” 

A gyümölcs sokat köszön a gyökérnek - ami a gyümölcsözéshez szükséges - de sokat köszön a kívülről jövő befolyásoknak is.
Mily sokat köszönünk mi Isten kegyelmes gondviselésének, amely által folyton gondoskodik felüdülésünkről, oktatásunkról, vigaszról, erőről és minden szükségünkről. 

Mindezeknek köszönhetjük tevékenységünket és erényeinket.

Gyümölcseink Istentől jönnek, rajtunk végzett bölcs munkája folytán is. 

A kertész éles kése elősegíti a fa gyümölcsözését, megtakarítja a termőágat, a fölösleges hajtást pedig eltávolítja.
Így van ez nálad is kedves keresztyén, azzal az ápolással, melyben az Úr részesít. 

„Az én Atyám a szőlőműves.
Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.” 

Mivel tehát összes lelki gyümölcseink létrehozója Isten, adjunk Neki dicsőséget megváltásunkért, erényeink és üdvösségünkért.

A LÉLEK MEGMENTÉSE ❣️

„És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbontották ama háznak fedelét, ahol Ő volt, és rést törvén, leeresztették a nyoszolyát, amelyben a gutaütött feküdt.” (Márk 2, 4)

A hit talál találékony. A ház tele volt, az ajtóhoz vezető utat elzárta a sokaság, azonban a hit talált utat, amelyen az Úrhoz jutott és a gutaütött embert Hozzá vihette.
Ha a megszokott eszközökkel nem tudjuk a bűnösöket oda vinni, ahol a Megváltó van, akkor rendkívüli eszközökhöz kell nyúlni. Ahol sürgős a dolog, ott nem szabad veszélyek és kellemetlenségek miatt azt abbahagyni.
Az Úr Jézus ott volt, hogy gyógyítson. Tehát legyen, ami lesz, a hit merészen megtesz mindent, hogy az ő szegény, gutaütött terhe bűnbocsánatot nyerjen. Óh, bár volna merész hitünk, hogy bátrabb bizalmunk lenne a Megváltóban.

 
Bár ez terjedne el közöttünk! Akarunk-e ma olyan hitet szerezni, kedves lélek?
De nem csak magunknak, hanem zarándoktársainknak is; és törekszünk-e ma valamilyen jócselekedetet véghezvinni, lelkeket menteni és az Urat dicsőíteni?

A világ minduntalan újabb felfedezéseket tesz.
A felfedezési szellem segítségére van a testies törekvésnek és vágyakozásnak. 

Nem fedezhet-e fel a hit is valami újabb eszközt az elvetettek megközelítésére, kik körülöttünk hevernek.
Jézus jelenléte idézte elő azt a bátorságot, amely minden nehézséget diadalmasan legyőzött a gutaütöttet vivő négy emberben. Nincs-e most is közöttünk az Úr?
Kerestük és szemléltük-e ma reggel az Ő arcát?
Tapasztaltuk-e magunkon az Ő gyógyító hatalmát?
Ha igen, akkor be az ajtón, ablakon és tetőn keresztül!
Zúzzatok össze mindent, ami akadályoz.
Munkálkodjatok, hogy a szegény, nyomorult lelkeket Jézushoz hozzátok.
A lélek megmentéséhez mindazon eszköz beválik, melyet a hit és szeretet szemel ki igazságban arra nézve.

 
Ha a testi éhség át tudja törni a kőfalat, a lélek utáni éhséget lehetetlen céljában feltartóztatni.
Óh, Uram, tégy ügyessé minket, új eszközt feltalálni, hogy hogyan közelíthessük meg a szegény bűnbeteg embereket és adj bátorságot, hogy őket minden ellenálló akadályokon át Hozzád vihessük.

FÉYT TERJESZTENI❣️

„Az elfordult és elvet emedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.”
(Filippi 2, 15)

A lámpást világításra használjuk. 

A keresztyén embernek olyan fényt kell terjeszteni életével, hogy senki se élhessen vele egy hétig sem anélkül, hogy az evangéliumot meg ne ismerné.
Beszéde és szavai olyanok legyenek, hogy mindenki, aki körülötte van, világosan felismerje, hogy mely lélek gyermeke és kinek szolgál, és hogy Jézus képét visszatükröződve lássák minden tettében.

A lámpásnak vezetni kell. Támogatásunkban kell részesíteni azokat, kik körülöttünk a sötétségben lakoznak. Eléjük kell tartanunk az életnek igéjét. 

A Megváltóhoz kell utasítanunk a bűnösöket és a fáradtakat az isteni nyughelyre. Némelyek gyakran olvassák a Szentírást, de nem tudják megérteni. Legyünk azonnal készek, mint Fülöp, az üdv után vágyókat az Isten Igéjének jelentősége felől oktatni, az üdvösség útját előttük megvilágítani és az istenfélő életet magasztalni.

A lámpásnak óvni is kell. Szirteken és zátonyokon világítótornyokat állítanak fel.
A keresztyéneknek tudniuk kell, hogy mindenütt e világon mindenféle hamis lámpások vannak, azért az igaz világosság annál szükségesebb. 

A sátán partszéli rablói mindig lesben állnak és bűnre csábítják az istenteleneket az élvezet csalogató ígéreteivel.
Hamis fényt gyújtanak, de rajtunk áll, hogy minden veszélyeztető sziklára kitűzzük az igaz világosságot és mindenképen rámutassunk arra, hová vezetnek azok, hogy mentesek legyünk minden ember vérétől és fénylegyünk, mint lámpások e világon.

A lámpás vigasztaló hatást is gyakorol, éppen úgy a keresztyének is.
A keresztyén vigasztaló legyen, kedves szavakkal szájában és benső részvéttel szívében.
Napfényt vigyen magával, ahol csak jár és boldogságot terjesszen maga körül, minden útjaiban.

„Mint a nap az égboltjáról,
Jó és rosszra hint sugarából,
Olyan légy te keresztyén!
Tanulj Krisztusként szeretni,
Ebben Hozzá hasonlítani,
Bármilyen a körülmény!”

HARCOLD MEG❣️

„Jaj nekem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!” (Zsoltárok 120, 5)

Mint keresztyénnek az istentelen világiak között kell élned és laknod, s nem sokat érsz vele, ha felkiáltasz: 

„Jaj nekem!”

Az Úr Jézus nem imádkozott azért, hogy ki legyél véve e világ közül. 

Tehát amit Ő nem kért részedre, az után nem is kell vágyakoznod. 

Sokkal jobb, ha szembeszállsz a nehéz megpróbáltatásokkal Úrnak erejében és küzdelmeid által megdicsőíted Őt.
Az ellenség mindig lesben áll, hogy járásodban hibát és fogyatkozást fedezzen fel. 

Azért légy valóban szent. Gondold meg, hogy minden szem rajtad függ és hogy tőled többet várnak el, mint más embertől.
Törekedj arra, hogy ne szolgáltass alkalmat a megrovásra. Szóban és magaviseletben való őszinteséged legyen az az egyetlen szemrehányás, melyet neked tehetnek az emberek.

Kényszerítsd ellenségeidet, mint Dániel, hogy azt mondják rólad: „Nem találhatunk ebben a Dánielben semmi okot, hanem ha valamit találunk Ő ellene az Ő Istenének törvényében”.
Továbbá törekedj nemcsak állhatatosnak maradni, hanem áldásában működni is.
Talán azt gondolod: „ha kedvezőbb helyzetben volnék, úgy tehetnék szolgálatot az Úr ügyének, de ott, ahol most vagyok, nem tehetem a jót, melyet akarok”.

De minél rosszabbak azok az emberek, akik között laksz és élsz, annál szükségesebb részükre intésed. 

Ha elferdült érzelműek annál szükségesebb, hogy őket útbaigazítsd, mivel elfordultak, annál inkább törekedned kell gőgös szívüket az igazsághoz fordítani.
Hol van az orvos helye, ha nem ott, ahol sok beteg van?
Hol nyer a harcos dicsőséget máshol, mint a harc leghevesebb tüzében?
S ha megfáradsz a bűnnel való küzdelemben, mellyel minden oldalról találkozol, gondold meg, hogy ezt a próbát valamennyi szentnek ki kellett állni.

Ők sem mentek a mennybe puhára kipárnázott nyugágyakon, így nem várhatod te sem, hogy utazásodat kényelmesebbé teheted, mint ők.
Ők halálra adták magukat a harcmező halmain, s te sem fogsz koronát kapni, ha a nehéz harcot ki nem állod, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.
„Azért vigyázzatok, álljatok meg a hitben. Úgy cselekedjetek, mint férfiak, legyetek erősek.”
„A hit által való nemes harcot harcold meg; ragaszkodj az örök élethez, melyre hívattattál is és nemes vallást tettél, sok bizonyságok előtt.”

A MINDENHATÓ SZAVA❣️

„Akarom, tisztulj meg.” (Márk 1, 41)

Ősi sötétség borította kezdetben a földet, mikor elhangzott a Mindenható szava: „Legyen világosság!” és lett világosság.
Az Úr Jézus szava sem kevésbé hatalmas és felséges, mint a hatalmas Istenség amaz ősrégi szava.
A teremtéshez hasonlóan a megváltásnak is megvan a korlátlan hatalom erős igéje.
Jézus szól és úgy lesz. A bélpoklosság nem tágított semmiféle gyógyszertől, de az Úr „akarom” szavára azonnal elröppent.
Ez betegségnél nem volt semmiféle jel arra nézve, hogy a felgyógyulást remélni lehetett volna.
A természet semmivel sem járult hozzá annak gyógyulásához, hanem a Megváltó egyetlen szava eszközölte a gyógyulást, még pedig azonnal és tartósan.
A bűnös még sokkal nyomorultabb állapotban van, mint a bélpoklos. 

De csak tegyen úgy, mint az tett.
Menjen Jézushoz, kérve Őt és „az Ő lábainál leborulván”.
Használja azt a kicsiny hitet, amivel bír, ha nem is juthatna tovább e szavaknál: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem”.
S akkor nem kell attól tartani, hogy könyörgése nem fog meghallgattatni.
Az Úr Jézus mindenkit meggyógyít, aki Hozzá jön.
Ő senkit sem vet ki. Ha e mai igével kapcsolatos elbeszélést olvassuk, alázatos megfigyelésünkre érdemes az, hogy az Úr Jézus a bélpoklost megérintette. 

Ez a tisztátalan megrontotta a törvény intézkedéseit, mivel házba ment.
De az Úr Jézusnak esze ágában sem volt Őt azért megdorgálni, hanem maga is megrontotta a törvényt, hogy rajta segítsen. Helyzetet cserélt a bélpoklossal, mert mialatt azt megtisztította, magát annak megérintése által lévitailag tisztátalanná tette.
S éppen így az Úr Jézus, ki bűntelen volt, bűnné lett miértünk, hogy mi legyünk Isten igazsága Ő benne.
Óh, bár mindegyik szegény bűnös Jézushoz jönne és hinne helyettesítő művének erejében!
Úgy azonnal érezné magán kegyelmes érintésének hatását.
Ugyanaz a kéz, mely a kenyereket megszaporította, a süllyedő Pétert megtartotta, a mélyen megszomorodott szenteket fölbátorítja, a hívőket megkoronázza.
Ugyanaz kéz megérint minden süllyedő bűnöst is és egyetlenegy szempillantás alatt megtisztítja azt.
Jézus szeretete az üdv forrása.
Ő szeret, édesget és üdít bennünket, megérint, hogy éljünk.

VAN BETEG a TI HÁZATOKBAN?

„💞A Simon anyósa pedig hideglelésben feküdt, és azonnal szóltak neki felőle.” (Márk 1, 30)

Kellemesen érint bennünket ez a futólagos bepillantás a halász apostol családi életébe.
Mindjárt látjuk itt, hogy a családi öröm és a családi gond nem akadály az evangéliumi tevékenység hű teljesítésében.
Nem, sőt inkább azok jobban kioktatják az isteni üdvüzenet hirdetőit, mint akármilyen iskola vagy nevelés, mert alkalom kínálkozik részükre, hogy saját húsuk és csontjuk előtt tanúi legyenek az Úr kegyelmi munkájának.
Babona és hitetlenség, az önalkotta szentség és a féktelen szabad gondolkozás elvethetik és kárhoztathatják a házasságot, mindannak dacára az igazi keresztyénség és a kedves családi élet kiválóan egybe illenek.
Péter háza kétség nélkül egyszerű halászkunyhó volt, de a dicsőség Ura belépett oda, benne lakozott és csodát művelt ott.
Ha könyvecskénk ma valamely szegényes hajlékban lesz olvasva, annak lakói bátorságot meríthetnek ebből az igéből, hogy a király Jézus társaságát keressék. Isten gyakrabban lakik a szegények kunyhóiban, mint a pompás palotákban.
Az Úr Jézus megfigyeli földi otthonotokat és várakozik, hogyan és hol tanúsíthatna irántatok kegyelmet. Simon házába betért a betegség, halálos hideglelés döntötte betegágyba anyósát és mihelyt eljött Jézus, elbeszélték Neki a súlyos megpróbáltatást, aki azonnal a beteg ágyához sietett.

Van-e beteg a ti házatokban? Akkor az Úr Jézus a legjobb orvos, menjetek rögtön Hozzá és mondjatok el Neki mindent. Ismertessétek meg Vele azonnal körülményeiteket. Övéinek egyikét illeti az, azért nem lehet Előtte közömbös. 

Figyeljétek meg, hogy a Megváltó a beteg asszonyt azonnal meggyógyította.
Senki sem tud úgy gyógyítani, mint Ő.
Persze arra nem számíthatunk, hogy az Úr azonnal elvesz minden betegséget szeretteinkről. 

De azt tudjuk, hogy a hívő ima sokkal hamarabb eszközli a beteg gyógyulását, mint az emberi művészet és tudomány. S ahol az ima nem teszi meg a remélt hatást, alázattal kell meghajolnunk Annak akarata előtt ki az életnek és halálnak Ura. 

Jézus szerető szíve vár és hallgat sóhajainkra, nyugodjunk meg tehát vidáman akaratában.

TE IGAZGATSZ ENGEM❣️

,,Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.” (Zsoltár 73, 24)

A zsoltáríró érezte, hogy Isten vezérletére nagy szüksége van. Szívének balgatagságát már régen megismerte, s hogy azáltal újból és újból félre ne legyen vezetve, elhatározta magát arra, hogy ettől fogva Isten tanácsa fogja őt vezetni és kormányozni.
Belátásunknak hiányos ismerete egy nagy lépés a bölcsesség felé, kiváltképpen, ha ez arra szolgáltat alkalmat, hogy egészen az Úr bölcsességére bízzuk magunkat.
Mert tudjuk határozottan, hogyha bár nem is vagyunk képesek azt mindig belátni, hogy részünkre az a legjobb és legbiztosabb, ha a mindent látó Istenben bízunk.
„Te igazgatsz engem.”
Ez a legfeltétlenebb bizalom dicső kifejezése.
Dávid bizonyos volt afelől, hogy az Úr leereszkedő szeretetteljes művét iránta nem hagyja abba.
Ez neked való ige, hívő lélek, csak bízz meg benne.
Biztos lehetsz abban, hogy a te Istened tanácsadód és barátod akar lenni, igazgatni akar és minden útadat elkészíteni.
Megírt igéjében ez afelől való biztosítás számodra már részben beteljesedett, mert a Szentírásban az Ő tanácsa van veled közölve. Boldogok vagyunk, ha mindig az Isten igéje a mi irányadónk és vezetőnk! Mit érne a tengerész delejtűje nélkül?
És mit érne a keresztyén bibliája nélkül?
Az a csalhatatlan térkép, az a tengeri térkép, melyen minden sekélyes hely meg van jelölve, amelyen a romlás zátonyától az üdv égi kikötőjéig minden út meg van adva és fel van jegyezve azáltal, aki jártas az egész tengeri úton.
Áldott légy, óh, Isten, hogy Benned bízhatunk, és hogy bennünket vezetsz és vezetni akarsz mindvégig!
Istennek ez életben való vezérlete mellett megfigyeli a zsoltáros előrelátó tekintetével a végül bekövetkező isteni elfogadtatást: „hogy azután a dicsőségbe fogadj be engemet.”
Minő gondolat, kedves hívő lélek! Isten maga fog téged dicsőségébe fogadni - igen, téged.
Tévelyegsz, mellékutakon bolyongsz és kóborolsz ide-oda, mindazáltal végre a dicsőségbe fog téged bevenni!
Lásd, ez a te örökséged; üdítsd ma ezzel magad, s vegyenek bár nehézségek körül, menj e igének erejében egyenesen a dicsőség trónjához.