Krisztus az én életem, s halálom nyereség.
Milyen jelentőségteljesen következnek itt közvetlen egymás után ezek a szavak: „élet”, „halál”.
Csak néhány betű van közöttük, s úgy van ez a valósággal is, mint itt a szavakkal.
Milyen közel van egymáshoz az élet és a halál!
Az élet a halál tornáca és földi zarándoklásunk csak a sír felé való utazás.
Az ütőér, amely létünket tengeti, a halál felé való menetelésünkhöz veri az ütemet.
A vér, mely életünket tartja fenn, a halál mélysége felé úsztat. Ma erejének virágában látjuk barátunkat, holnap halálának hírét halljuk. Tegnap még kezünket nyújtottuk az erősnek, ma pedig szemét fogjuk le.
Az élet a halál tornáca és földi zarándoklásunk csak a sír felé való utazás.
Az ütőér, amely létünket tengeti, a halál felé való menetelésünkhöz veri az ütemet.
A vér, mely életünket tartja fenn, a halál mélysége felé úsztat. Ma erejének virágában látjuk barátunkat, holnap halálának hírét halljuk. Tegnap még kezünket nyújtottuk az erősnek, ma pedig szemét fogjuk le.
Némelyek fényes és finoman párnázott állami kocsikban haladnak keresztül a városon, néhány óra múlva a fekete halottas kocsi viszi őket a minden élők utolsó nyughelyére.
Óh, mily szorosan van egybekötve a halál az élettel!
Az a bárány, mely most még a réten ugrándozik, nemsokára késtől vérzik el.
A legelésző ökör a vágóhídra hízik.
A fák megnőnek, hogy ki lehessen azokat vágni. Igen, sőt még nagyobb dolgoknál is fellép a halál.
Világbirodalmak keletkeznek és felvirágoznak, felvirágoznak bukásra és felemelkednek romlásra.
A történelmet ha kutatjuk, mily gyakran olvasunk abban államok létrejöttéről és pusztulásáról.
Hallunk a királyok koronázásáról és haláláról.
A halál ez a fekete szolga, mely az élet kocsija után fut. Íme, az élet, és a halál szorosan mögötte!
De, Istennek legyen dicséret és hála! Van még egy hely, ahol a halál nem testvére az életnek, ahol az élet egyedül uralkodik. Ott nem követi már többé az életet a halál.
Létezik egy hon, hol nincs többé halálhörgés, hol nem szőnek gyászfátyolt és nem ékesítnek sírokat.
A halál ez a fekete szolga, mely az élet kocsija után fut. Íme, az élet, és a halál szorosan mögötte!
De, Istennek legyen dicséret és hála! Van még egy hely, ahol a halál nem testvére az életnek, ahol az élet egyedül uralkodik. Ott nem követi már többé az életet a halál.
Létezik egy hon, hol nincs többé halálhörgés, hol nem szőnek gyászfátyolt és nem ékesítnek sírokat.
Óh, boldog hon a sírokon túl! Ha el akarunk téged érni, meg kell halnunk.
De ha bemegyünk a halál után az örök élet dicsőségébe, ha Azt, ki minket a haláltól megmentett és az életre hívott, majd szemeinkkel szemlélhetjük.
Azt, ki a halálon erőt vett és az örök élet kulcsait birtokolja.
Őt szerethetjük és dicsérhetjük örökké, akkor felkiálthatunk: „Halálom nyereség!”
De ha bemegyünk a halál után az örök élet dicsőségébe, ha Azt, ki minket a haláltól megmentett és az életre hívott, majd szemeinkkel szemlélhetjük.
Azt, ki a halálon erőt vett és az örök élet kulcsait birtokolja.
Őt szerethetjük és dicsérhetjük örökké, akkor felkiálthatunk: „Halálom nyereség!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése