NEM HAGYLAK EL TÉGED❣️

„💞El nem hagylak téged.” (Zsidók 13,5)

Az összes ígéret közül egyetlen egy sincs, amely csupán egyesekre nézve lenne érvényes. 

Amit valamikor Isten valamely szentjének mondott, az érvényes valamennyinek. 

Ha egyeseknek forrást nyit, az mindenki felüdítésére szolgáljon. 

Ha Ő gabonakiosztás céljából megnyit egy éléskamrát, nagyon lehetséges, hogy erre egyetlen egy éhező ad alkalmat, hogy a magtár ajtói megnyíljanak; de azért valamennyi szent jöhet és megelégedhet. 

Az egyre megy, ha az ígéret Ábrahámnak vagy Mózesnek adatott, mert az Isten neked is adta, kedves hívő lélek, hiszen te is a szövetség magvához tartozol. 

Nincs magasztos áldás, mely ne volna magasztos neked is, nincs olyan kegyelem, mely fel ne ölelne téged. Emeld fel csak szemeidet délre, északra, keletre és nyugatra, mert az mind a tied. 

Mássz fel a Pizga tetejére és tekintsd meg az ígéretek legszélső határát is, mert ez az egész terület a te tulajdonod. Az élet vizének minden folyamából szabadon ihatsz, egyikből sem tilos merítened. 

Tej és méz folyik ebben az országban, tehát edd a mézet és idd a tejet, mert mindegyik a tied. 

Légy merész a hitben, mert azt mondta az Úr: „Nem hagylak el téged, sem el nem távozom tőled.” 

Ebben az ígéretben Isten mindent az övéinek ad: „Nem hagylak el téged.” 

Az erre vonatkozó igényed Isten egyetlen tulajdonságánál sem szűnik meg. Erős és hatalmas Ő? 

Megmutatja erejét és hatalmát mindazoknak, akik Ő benne bíznak. Ő a szeretet? 

Ennélfogva nyájassággal és szelídséggel gyakorolja velünk kegyelmét. 

Az Istenség lényében egyesült valamennyi tulajdonság, mindegyike a maga teljességének összességében üdvünkre fog szolgálni. 

Tehát mindent egybefoglalva, nem létezik olyasmi, amit kívánsz – amire szükséged van – ami kell neked most vagy az örökkévalóságban – az életben vagy a halálban – ebben az életben vagy az elkövetkezendőben, ma vagy a feltámadás reggelén vagy a mennyben, amit magába ne foglalna ez az ige: 

„Nem hagylak el téged, sem el nem távozom tőled.”

„Áldjad az Urat, ki mindent legjobban intézett,
Aki sasszárnyakon téged biztonságban vezérelt;
Ki megmentett, mert ez Neki úgy tetszett
És kegyelmében rád nézett.”

„JÁKOB ERŐS ISTENE”❣️

„💞De mozdulatlan marad íja, feszülnek izmos kezei Jákób erősségének kezétől, onnan, 

Izráel pásztorától, kősziklájától.”(1 Mózes 49,24)

Az az erő, melyet Isten az ő kedvenc gyermekeinek ajándékoz, tényleg erő, nem valami benső tartalom nélküli, dicsekvő, látszólagos hatalom. Nem valami színdarab, melyről beszélnek az emberek, de végre az egész füstbe megy – ez valódi isteni erő.
Miért tudott József a kísértésnek ellenállni? Mert Isten megsegítette. Isten hatalma nélkül semmit sem tudunk tenni. Minden igazi erő a „Jákób erős Istenétől” jön.

Figyeld meg, milyen üdvös és bizalmas módon ad Isten erőt Józsefnek: 

„De mozdulatlan marad íja, feszülnek izmos kezei Jákób erősségének kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától”. 

Világos képben tárul elénk, hogyan fogja Isten az Ő kezeivel Józsefnek kezeit és helyezi karjait József karjaiba. Ahogy tanítja az atya az ő fiát, úgy oktatja az Úr az őt félőket. Körül öleli őket. 

Ó leereszkedés csodája!
Az örökkévaló, mindenható, hatalmas Isten leszáll trónjáról, megfogja gyermekeinek kezét és megragadja karjaival Józsefnek karját, hogy megerősítse! 

Ez az erő egyszer és mindenkorra szövetségből származik, tehát szövetséges hatalom, mert a 

„Jákób erős Istenének” tulajdoníttatik.
Ahol Isten igéjében Jákób Istenéről olvasunk, ott a Jákóbbal kötött szövetségre kell gondolnunk. 

Mi keresztyének örömmel beszélünk és elmélkedünk Isten szövetségéről.
Minden erő, minden tehetség, minden kegyelem, minden áldás, minden öröm, minden vigasz, egy szóval: mindaz, amink van, a szövetség által létesült ősforrástól folyik.
Minden kegyelmi adomány Istentől jön, mint a fény és melegség a naptól. 

Nem szállt még fel egyetlen angyal sem másképp, de le sem jött csak azon a létrán, amelyet Jákób látott, melynek felső végén a szövetség Istene, Jehova állt.
Kedves keresztyén, ha netalán a lövészek fellázadnak ellened, üldöznek, bántalmaznak, ezek dacára kézíved mégis erős marad, kezeidnek karjai megerősödnek, a Jákób erős Istenének keze által.

Azért légy vidám, a dicsőséget egyedül a Jákób Istenének tulajdonítsd!

„Uram maradj folytonos
Szent erőddel velem,
Ne válasszon tőled – most
De soha semmi sem!”

MERT Ő MONDTA❣️

„💞Mert Ő mondta” (Zsidók 13,5)

Ha ezt az igét hitünkkel teljesen fel tudjuk fogni, akkor egy olyan fegyver van a kezünkben, amellyel mindent legyőzhetünk. Melyik kétely volna az, amelyet ne ütne agyon ez a kétélű fegyver?

Melyik félelem létezhetne, melynek nem kellene lesújtania, ha az isteni kegyelem szövetségének nyila azt halálosan megsebzi?
Az élet kellemetlenségei, a halál borzalma, a belső kelés, a külső tátongó sebek, a felülről való meglátogatások és a földi kísértésék, mindenesetre kell, hogy könnyű megpróbáltatásnak tűnjenek fel, ha az igének e bástyája mögött rejtőzködhetünk: „Mert Ő mondta”.

A nyugalom idején ez ad élvezetet és boldogságot, a küzdelmek között pedig erősítésünkre szolgál.
Ez az ige: „Mert Ő mondta”, legyen mindennapi boldogságunk kútfeje. 

Ez indíthat minket az Írás kutatásának rendkívüli ismeretére. Az Isten igéjében talán találsz egy olyan ígéretet, amely mintha éppen csak a te számodra adatott volna, de ha nem tudsz felőle, akkor hiábavaló az a te részedre.

Olyan vagy, mint a fogoly a tömlöcben, lehetséges, hogy szalmazsákod alatt egy kulcs van elrejtve, mellyel az ajtót kinyithatnád és megszabadulhatnál, de ha nem keresed meg, fogoly maradsz, holott egészen könnyen megszabadulhatnál. A Szentírás nagy gyógyszertárában biztosan van valami hatásos szer, de mégis beteg maradsz, míg az igazság igéjét át nem kutatod, és meg nem keresed, amit „Ő mondott”.

Nem akarsz emlékezetedbe magadnak az isteni ígéretekből gazdag készletet gyűjteni, mikor bibliádat olvasod?
Nagy férfiak szavait megfigyeled, a híres költők verseit kívülről tudod; miért nem akarnál az Isten igéjében mély és alapos ismerettel rendelkezni, hogy annak folytán képes légy minden pillanatban elővenni azt, amely alkalmas a nehézség legyőzésére és a kétely eloszlatására?

„Mert Ő mondta”, lásd, ez minden bölcsességnek forrása, minden vigasztalásnak kútfeje; így tehát hadd lakozzon benned bőségesen az ige, mint „az örök életre lobogó víznek feje.” Így aztán egészségesen, erősen és vidáman fogsz növekedni az Isteni életben:

„Úr Jézusunk segíts, hogy mi
Tudjunk szavadra figyelni!”

Ő a MINDEN VIGASZTALÁS ISTENE❣️

,,💞De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket” (2Korintus 7,6) 

Ki vígasztal úgy, mint Ő? Menj csak el egy szegény szomorú és levert keresztyénhez, beszélj vele Isten dicső ígéreteiről, súgd fülébe a vigasztalás igéit; az ilyen hasonló a süket kígyóhoz, mely nem hallja a varázsló hangját és a legbölcsebb mágus sem tud rá hatni. 

Ürömmel és epével van átitatva, tehát ha teljes erődből vigasztalod is, mégsem érsz el vele többet, mint legfeljebb a megadásnak jelét adja egy-két szóban, de nem csalhatsz ki belőle örömöt, halleluját vagy víg éneket. 

De Isten bár meglátogatja az Ő gyermekét, mégis ha arcát felé fordítja, akkor a megszomorodottnak szemei reményteljesen tündökölnek, és ezt énekli:
„Sebeidbe bocsátkozom,
Halálodba mélyedek,
Hogyha gyásszal találkozom
És a pokol fenyeget:
Fájdalmadra tekintve,
Szívem fel van üdítve.”

Te nem vigasztalhattad meg, de az Úr igen. Ő a minden „vigasztalásnak Istene.” 

Nincs többé balzsam Gileádban, de Istennél van a valódi balzsam. 

Itt nem olyan orvosról van szó, aki teremtetett, hanem a mennynek és földnek Teremtője „az Úr a te Orvosod.” 

Oly fenséges, hogy a Jehovának egyetlen kedves szava hálaadással és dicsérettel tölti be a keresztyéneket. 

Az Úr szava olyan, mint az aranypénz; a keresztyén az aranyműves, ki az ígéretek kalapácsával heteken keresztül feldolgozza azt. Azért te szegény keresztyén szív, nem kell elcsüggedned.
Menj a Vigasztalóhoz és kérd, hogy vigasztaljon meg.

 
Te egy kiszáradt, üres kút vagy. Hallottátok már, hogy ha a szivattyúkút nem ad vizet, akkor előbb vizet kell bele önteni, úgy azután ismét bőven kapunk abból vizet.
Így tehát kedves keresztyén, ha kiszáradtál, menj Istenhez és kérd, hogy az Ő örömét öntse szívedbe és akkor örömöd forrása neked újból szolgáltatja vizét.

 
Ne menj e földi barátodhoz, mert azokban Jób ártalmas vigasztalóira akadsz, hanem menj előbb és mindenekelőtt „Istenhez, ki megvigasztalja a nyomorultakat”, úgy mihamar vallani fogod:

 „Sok keserűségem volt az én szívemben, de a Te vigasztalásaid megvidámították az én lelkemet”.

AZ IMA MEGELŐZI A KEGYELMET❣️

,,💞Így szól az én Uram, az Úr: Még azt is kérheti tőlem Izráel háza, hogy ezt tegyem velük” (Ezékiel 36,37)

Az ima megelőzi a kegyelmet. Ha a Szentírást vizsgálod, meggyőződhetsz erről, hogy ez a világ valami nagyobb kegyelemben alig részesült anélkül, hogy az Úr segítségül hívása ne hirdette volna azt előre.

Saját tapasztalataitok is megerősítik azt. Isten kérés nélkül is megajándékoz némelykor titeket kegyelmével, de mindannak dacára a kitartó és komoly ima mindenkor megelőzi Isten nagy kegyelmének megnyilvánulását.

Mielőtt a kereszten elfolyt vérben kegyelmet és megbocsátást találtatok volna, milyen sokat esedeztetek Istenhez és milyen komolyan tusakodtatok Vele, hogy kételyeiteket oszlassa el és lelkiismeretetek vádolásaitól mentsen fel.
Imáitoknak és könyörgéseteknek nyugalmatok lett az eredménye.

Ha valamikor nagy és üdvös felüdülést nyertetek, azt úgy kellett tekintenetek, mint imáitok meghallgattatását.
Mikor nagy nyomorúságaitokból erős kézzel ki lettetek ragadva és nehéz küzdelmeitekből hatalmas karral Isten kimentett titeket, ugyebár ezt kellett mondanotok:

„Mikor az Urat kerestem, válaszolt nekem és megszabadított engem minden félelmemből.”
Az ima mindenkor az áldás művének előszava.
Megelőz minden jótéteményt, mint az Isten jóságának árnyéka.

Ha Isten kegyelmének napfénye felragyog szükségeink fölött, akkor Ő már az imának árnyékát messze előre veti a sík területen. Vagy más hasonlattal élve: ha Isten kegyelmének hatalma emelkedik előttünk, az Ő arcának fénye amögött ragyogva, az imának árnyékát veti lelkünkre.
Azért bízzunk abban, hogy ha komolyan és buzgón imádkozunk, akkor a mi könyörgésünk Isten kegyelmének verőfénye!

Emiatt ima és kegyelem olyan szoros összefüggésben vannak egymással, hogy az imának nagy értékét méltán fontolóra vehetjük. Ha az áldás csak úgy áradna ima nélkül számunkra, akkor azt gondolhatnánk, hogy abban nincs semmi különös. De az ima a kegyelmi adományokat drágábbá teszi a gyémántnál.
Dicső dolgok azok, amikért imádkozunk, de nem ismernénk fel azok értékét, ha nem kellene azokért komolyan küzdeni imában.

„Imádkozz lélek, ne légy rest!
Jézus meghallgat örömest.”

ISTENI ERÉNYEK❣️

„💞Add tudtomra, miért perelsz velem?” (Jób 10,2)

Súlyosan megpróbált lélek, az Úr talán azért perel veled, hogy tehetséged annál fényesebben jöjjön napfényre. 

Vannak olyan isteni erényeid, melyek csak is a meglátogatások idején lesznek láthatókká.
Nem tudod, hogy hited a nyár melegében soha sem lesz olyan nagyszerű, mint a tél viharában?
Szereteted gyakran hasonlít azokhoz a szentjánosbogarakhoz, amelyek alig-alig fénylenek, de a mindent befedező sötétségben szépen világítanak.

Reményed csillaga nem látható a szerencse nap fényében, majd csak a balsors éjében lehet azt felfedezni. A kísértés gyakran az a sötét alak, amelybe gyermekeinek ékességül kegyelmi tehetségeinek drágakövét rakja Isten, hogy azok annál fényesebben tündököljenek. 

Némi kevés halasztás után, már térdre borulsz és imádkozol: „Uram, félek, hogy hitem hiányos, győzz meg róla, hogy hívő vagyok.”

Ugye, nem is gondoltál rá, hogy ez alapjában véve nyomorúságért való ima? 

Hogyan lehetsz hited felől bizonyossá, míg hited meg nem próbáltatott? 

Ó hidd el, az Úr gyakran nehéz időket bocsát ránk azért, hogy tehetségeink nyilvánosságra kerüljenek és tudatára ébredjünk annak, hogy miket kaptunk. 

De nem csak a kegyelmi adományok megnyilatkozása, hanem a kegyelemben való tényleges növekedésünk is az isteni meglátogatások gyümölcse. 

Isten, hogy jobb keresztyénekké tegyen bennünket, - gyakran elveszi örömünket és nyugalmunkat.

A hit harcosait nem neveli a nyugalom és bőség pompás sátorában, hanem kint a mezőn – gyors menetek és fáradalmak gyakorlata által – edzi meg őket.

Folyókon kell átúszniuk és vizeken átgázolni, hegyeket megmászni és több mérföldet vándorolni, szenvedésük és gondjaik terhe alatt meggörnyedve.
Nézd kedves keresztyén, nem érdemes e mindezen nyomorúságokat elszenvedni, ha az Úr ezek által a keresztyéni erényeket hozza felszínre?
Nem az e az oka, hogy veled perel?

„Rózsát úgy szakíthat kezem,
Ha várok csendességben;
Istennel nem ellenkezem,
Tövist tűrök szívesen.
Kincset itt csak az talál,
Ki a harcban hűen megáll!”

A TEREMTŐ KÚTFORRÁSA❣️

„💞Izsák a Lahajrói-kútnál lakott.” (1 Mózes 25,11)

Hágár itt egykor megmentést nyert; Izmáel ivott abból a forrásból, melyet Isten, az Élő és Látó oly kegyelmesen mutatott neki: de az csak olyan alkalmi dolog volt, mint a világ fiainál, ezek is keresik Istent a nyomor idején, midőn segítségre van szükségük. 

Kiálltnak hozzá a veszélyben, de elfelejtkeznek róla, mihelyt ismét jó van dolguk.

Izsák ott lakott, ahol a Látó és Élő forrását segítsége maradandó kútfejének tekintette. 

Az ember életének egyik leglényegesebb része az ő lakása és azzal kapcsolatosan: életmódja; ezek a legigazabb bizonyságai lelki állapotának.

Talán a Hágár által itt tapasztalt segítség befolyásolta Izsák mély tiszteletét és az tette előtte e helyet tiszteletre méltóvá. Már titokteljes neve is kedvessé tette neki azt.
Mivel esténként gyakran időzött elgondolkozva ennél a forrásnál, már egészen otthon érezte itt magát.
Rebekával itt találkozott először, mi szintén becsessé tette előtte ezt a helyet; de kiváltképpen az élő Istennel itt tapasztalt közössége hozta arra az elhatározásra, hogy lakóhelyül válassza magának ezt a szent helyet.

Mi óhajtjuk megtanulni azt, hogyan kell az élő Isten előtt járni, kérni fogjuk a Szentlelket, 

hogy úgy ma, mindenkor érezhessük: „Isten lát engem”.
Az Úr legyen nekünk örömmel, vigasszal és bizonysággal telt kútfőnk, mely az örök életbe ömlik.
A teremtmény vedre kimerül és törékeny, de a Teremtő kútforrása sohasem apad ki.

Boldog, ki az élő forrás mellett lakik és gazdag, meg nem szűnő üdülést és szabadulást élvez.
Az Úr az igazi segítő, az Ő neve: csodálatos, tanácsos, erős hős, örök Atya, békefejedelem.
Szívünk gyakran felüdült már Nála, Általa megtalálta lelkünk dicső vőlegényét, Jézus Krisztust.
Ő benne élünk, mozgunk és vagyunk, vele óhajtunk a legbensőbb közösségben maradni. 

Dicsőség Ura, ne hagyj soha minket eltávozni Tőled, hadd lakjunk az Élőnek forrásánál!

„Forrás, melyből élet fakad;
Kútfő, mely nekünk üdvöt ad,
Neved dicső és kedves.”