NYOMURUSÁG KOHÓJA

"...megpróbáltalak a nyomorúság kohójában"- (Ézs 48,10)

Ez az igevers már régóta jelmondatként van felírva hálószobánk falára, és sokféleképpen be van írva a szívünkbe is. Nem kis dolog, ha Isten megpróbálja az embert.
Akit Isten kiválaszt magának, azt megpróbálja, és akit megpróbál, az kipróbált ember lesz.

Jobb Isten kiválasztottjának lenni, mint ha egy egész ország választana bennünket vezetőjéül.
Olyan nagy kiváltság ez, hogy örömmel elfogadhatjuk a vele járó hátrányt, ahogy a zsidók is megették a keserűfüveket a páskabárány kedvéért (2Móz 12,8).

Nekünk is el kell fogadnunk a "nyomorúság kohóját", mert Isten abban próbálja meg választottait.
Kiválasztásának eszköze a nyomorúság, nem a bőség és a jólét, a helye pedig a tüzes kemence és nem a palota.

A tüzes kemencében szépségünk eltorzul, erőnk felemésztődik, dicsőségünk megolvad, de csak itt nyilatkoztatja ki az örökkévaló Szeretet számunkra titkait, és itt jelenti ki Isten, hogy választottai vagyunk.
Ezt mi is így tapasztaltuk meg. A legsúlyosabb próbák idején tette Isten világossá számunkra, hogy választottai vagyunk, és tett bizonyossá a szolgálatra nézve.

Amikor így tudatosan is az Urat választottuk Istenünknek, 

Ő is megmutatta, hogy kétségtelenül választottai vagyunk. Ezért, ha ma a kemence hétszeresen is van befűtve, nem akarunk félni tőle, mert Isten dicsőséges Fia jár-kel velünk az izzó parázs között.

MEGPRÓBÁLVA❣️

„💞Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.” (Ézsaiás 48,10)

Nehéz megpróbáltatásokban részesült lélek, vigasztald magad e gondolattal.
Isten mondja: „Megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.” Nem úgy csepegnek-e alá ezek az igék, mint valami csendes eső, mely a lángok dühét enyhíti? Ez egy olyan védőöltözék, melyet a tűz nem ejthet martalékául. Nyomorúságok jöhetnek, de én mégis Isten választottja vagyok.
Szegénység, nehéz lépteiddel átlépheted küszöbömet, de Isten már itt van házamban és elválasztott engem.
A betegség belopózhat hozzám, de íme, a gyógyír már készen van: az Úr elválasztott engem. 

Érjen engem bármi e siralom völgyében, tudom, hogy Ő elválasztott engem.
Kedves gyermeke a hitnek, ha még ennél jobb és nagyobb vigaszra van szükséged, akkor, oh, gondolj arra, hogy az embernek fia is ott van veled a kemencében.

 
Csendes kamrádban melletted van alaki, akit nem látsz, de szeretsz; ki gyakran imádkozik érted nyomorúságod idején, amikor nem is gondolod és teszi párnádat igazi felüdülés helyévé. 

Nagy szegénységben nyomorogsz, de a te magányos, elhagyatott sátradban az életnek, dicsőségnek ura szorgalmasan jár ki és be. Örömmel látogat el ebbe a megvetett lakásba. 

Barátod közvetlen közeledben van.
Nem láthatod, de érzed meleg kézszorítását. 

Nem hallod hangját? Íme, éppen a halál árnyékának völgyében így szól hozzád:

„Ne félj, mert én veled vagyok; meg ne rettenj, mert én vagyok a te Istened!” 

Gondolj Caesar szép mondására: „Ne félj, mert Caesart és szerencséjét viszed!”
Igen, ne félj kedves keresztyén, mert Jézus van veled. 

Nyomorúságaid, nehéz megpróbáltatásaid között az Ő jelenléte vigasz és védelem számodra.
Sohasem hagyja el azokat, akiket sajátjává választott.

 
„A nyomorúság kemencéjében” sínylődő választottak részére a legmagasztosabb ígéret:

 „Ne félj, mert veled vagyok”. Akarsz-e te is szilárdan Krisztushoz ragaszkodni és énekelni:
„Tűzön, vízen keresztül,
Jézus, mindig Te légy,
Aki előttem mégy.”

MINDENT MŰKÖDÉSBE HOZNI❣️

„💞Ezért egész Izráelnek a filiszteusokhoz kellett eljárnia, hogy megélesíttessék ekevasukat, kapájukat, fejszéjüket és ásójukat.” (1 Sámuel 13,20)

A gonoszságok filiszteusaival nagy harcba keveredtünk. Minden rendelkezésünkre álló fegyvernemet kéznél kell tartanunk.

Prédikálás, tanítás, ima és minden fegyver kéznél legyen; mindent el kell követni, mindent működésbe kell hozni. Ilyenkor az Úr munkájában jelentéktelennek látszó talentumok is betölthetik feladatukat.

A filiszteusokkal való harcban kapa, fejsze és kasza mind használható. 

Durva eszköz durva sebet üt, de az ütközetnél nem számít a szépség és a csinosság, hanem csak a hatás és hogy az ellenség le legyen győzve. 

Minden szabad pillanat úgy az alkalmas, mint az alkalmatlan időben, a természetes és nevelés útján fejlődött tehetségek, a képességek mindegyike, minden kedvező és kedvezőtlen alkalom drága és kihasználandó, mert ellenségünk sok van, erőnk pedig gyenge.
Eszközeink legtöbbjének szüksége van az élesítésre. 

Szükségünk van éles felfogási tehetségre, belátásra, okosságra, akaraterőre, ügyességre, egy szóval az Úr munkájához való teljes felszerelésre.

Egészséges tiszta értelem, mely magát mindenben rögtön feltalálja, nagyon ritka dolog a keresztyén vállalatoknál.
Ha akarunk, erre nézve tanulhatunk valamit ellenfeleinktől és fegyvereinket a filiszteusoknál élesíthetnénk. Élesíttessük meg most buzgóságunkat.
Látjátok a hamis és istentelen tanítók mozgalmát, mind a tengert, mind a földet elkerülik, hogy hitsorsokat nyerjenek.

Vajon magukhoz ragadják az üdv után való vágyat? Figyeljétek meg, a sötétség fejedelme milyen kitartó céljának elérésében. Vállalkozásaiban odaadó, terveiben merész, cseleiben fortélyos és mindenben akaraterős!

A gonosz lelkek átkozott lázadásukban teljesen egyek, mintha „egy ember” lennének, mialatt mi, akik az Úr Jézusban hittünk, szétforgácsoljuk erőnket, nem vagyunk egyek az Úr szolgálatában, alig teszünk olykor valamit egy akarattal. 

Bár tanulnánk meg a sátán pokoli buzgóságából, hogy mint irgalmas samaritánusok szertejárva keresnénk, ki részére szolgálhatnánk áldásként.

AZ ÚR NEM VOLT A FORGÓSZÉLBEN❣️

„💞Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata!” (Énekek éneke 4,16)

Bármi egyéb tűrhetőbb az élettelen közönyösség nyugalmánál. Helyesen és bölcsen tesz a lélek, ha a nyomorúság északi szelét óhajtja, amely egyedül arra szolgáljon, hogy az által a kegyelmi erények kellemes illata elő legyen idézve.Ne rémüljünk meg a tél legfagyasztóbb szelétől sem, amikor az a kegyelem ültetvényein átvonul, hanem azt kell mondanunk: „Az Úr nem volt a forgószélben.”

Ebben a versben a menyasszony nem rendeli e magát alázatosan alá az ő barátja feddésének? 

Csupán kegyelméért esedezik. Csalárd nyugalma és halálos merevsége szerfölött megdöbbentette, ennél fogva belsőleg vágyakozik meglátogattatások után, hogy azok által szorgalmas ténykedésre legyen serkentve.

De egyszer s mindenkor óhajtja a vigasztalás enyhe déli szelét, az isteni szeretet kedves mosolyát és a Megváltó jelenlétében élvezhető örömöt.
Ezáltal gyakran hatalmasan fel lettünk rázva a szunnyadozásból. Sóvárog az egyik vagy a másik, sőt mindkettő után; az már neki mindegy, bármelyiket kapja, csakhogy képes legyen kertjének kellemes illatával barátját megörvendeztetni.
Azt el nem viselheti, hogy tétlenül henyéljen.

Milyen kedves gondolat, hogy az Úr Jézus a bennünk lévő kegyelem szegényes virágaiban élvezetet talál. Lehetséges ez? Ó, ez elképzelhetetlenül szép, ha megvalósul. 

Igen, nekünk szabad a nyomor által való megpróbáltatások, sőt még a halál után is vágyódnunk, ha az Immánuel szívének felvidítására szolgál.
Szívünk hadd zúzassék porrá, ha annak szétroncsolása megváltónkat dicsőíti meg. 

A használatlan kegyelmi ajándékok hasonlók a virág kelyhében szunnyadó illathoz. 

A mi Urunk és nagy Mesterünk bölcsessége kormányozza a legkülönbözőbb és legellentétesebb erőket, hogy azok együtt működjenek egy kívánt cél elérésére.

A nyomorúság és vigasztalás által csalogatja ki a hit, szeretet, remény, türelem, önmegtagadás, öröm és a kert más fenséges virágainak kellemes illatát. 

Bár saját benső tapasztalataink alapján ismernénk ennek jelentőségét!

TÖBBET ÉREK ISTENNEL❣️

„💞Tőle kapok reménységet.” (Zsoltárok 62,6)

A hívő részére előny, hogy így nyilatkozhat.
Ha a világtól iparkodik valamit megnyerni, az bizonyára nagyon szegényes reménység. 

De ha Istenre tekint, és Ő tőle várja szükségeinek kielégítését, legyen testi vagy lelki áldás, amit óhajt „reménye” nem hiábavaló és nem haszontalan.
Bármikor felmutathatja váltóját a hit pénztáránál és kívánhatja követelésének kiegyenlítését Isten nyájasságának és jóságának kincseiből. 

Tudom, hogy többet érek Istennel, mintha a világ pénzkirályainak bármelyike lenne a bankárom. 

Az én uram soha sem hagyja ígéreteit teljesítés nélkül, ha ígéreteit trónjához hozzuk, bármikor elfogadja azokat; nem küldi vissza meghallgatás nélkül.
Azért nyugodtan várok ajtajánál, mert az Ő szabad kegyelmének keze mindenkor kinyitja azt. 

Ebben az órában ismételten megkísérlem azt Nála. Nekünk olyan „reményünk” van, amely messzebb terjed ennél az életnél.

Nemsokára meghalunk, de akkor is „Tőle kapok reménységet”. Nem reméljük e, hogyha a halálos ágyunkon fekszünk, Ő elküldi angyalát, aki minket keblébe visz? 

Hisszük, hogyha az ütőerünk elgyengül és szívünk alig dobog, egy égi követ mellettünk állva szeretetteljes pillantást vet ránk és azt fogja mondani: „Testvérlélek, gyere velem!”

Amikor a menny kapujához közeledünk, hisszük, hogy ezt az üdvös hívást fogjuk hallani: „Gyertek el, én Atyámnak áldottai, birtokoljátok az országot, amely nektek készíttetett e világ kezdete előtt”. Reményünk az, hogy aranyhárfát és fonnyadhatatlan koronát kapunk, hisszük, hogy nemsokára a trón előtt leszünk a megdicsőültek seregében.

Nézünk a jövőbe és epedve várjuk azt az időt, amikor hasonlatosak leszünk a dicsőség Urához, mert „meglátjuk Őt úgy, ahogy van”.
Ha ez a te „reményed” is ó én lelkem, akkor élj Istennek minden vágyaddal és akaratoddal, dicsőítsd meg Azt, aki téged meghallgat, aki kegyelmesen elválasztott, kibékített és elhívott; akinek kegyelmére építheted a jövő dicsőség minden „reményét”.

„Teljes szívvel, értelemmel, 

A menny felé törekedjél!”

Ő AZ ÉN BIZTOS MENHELYEM❣️

„💞Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak” (Zsoltárok 91,9)

Izráel népe a pusztában folytonos változásoknak volt kitéve.
Ha a tűzoszlop megállt, felütötték sátraikat, de már másnap, még napfelkelte előtt megszólalt a trombita, a szövetség ládáját előre vitték és a tüzes felhőoszlop jelezte az utat a hegység szorosain és ereszkedőin vagy pedig a puszta száraz homoksivatagjain.
Alig jutottak egy kis pihenőhöz, máris felhangzott újból a felszólítás:
„Keljetek fel, ez a föld nem nyugodalmatok helye, menjetek tovább Kánaán felé!”
Soha sem maradt sokáig egy helyen. A források és a pálmafák sem tarthatták őket vissza. 

Mindazonáltal volt maradandó hazájuk az ő Istenükben, a felhőoszlopa volt hajlékuk és annak éjjeli lángja az ő tűzhelyük.
Pihenés és nyugalom nélkül kellett helyről-helyre vándorolniuk folytonos változatosság között, soha sem volt idejük magukat kényelmesen berendezni, hogy azt mondhatták volna:
„Mert biztosítva vagyunk, itt fogunk maradni. Mint a folyam úgy haladunk tova”, mondja Mózes, „de te, Uram Isten, oltalmunk vagy minden időben”.

A keresztyén ember Istennél nem ismer változást. Ő lehet ma gazdag és holnap szegény, lehet ma beteg, de holnap már egészséges; ma öröme és vigaszsága lehet, holnap azonban már félelem és szomorúság veheti körül; Istenhez való viszonyában azonban nem létezik változás.
Az Úr szeretett engem tegnap, tehát szeret ma is. Változhatatlan pihenőhelyem a magasságos Isten. Reményeim bár meghiúsulnak, várakozásaimban csalódom, az öröm bár elhervad, a gyilkoló ragya valamennyi virágomat tönkre teszi; azonban abból mégsem veszett el semmi, amit Istennél birtoklok. 

Ő az én biztos menhelyem, ahová bármikor menekülhetek. Zarándok vagyok e földön, de Istenben el vagyok rejtve és nála biztonságban lakom.
Bujdosó vándor vagyok e világon, mindazáltal Istenben biztos menedékem van.

„Az Úr az én menedékem,
S e világban vigaszom!
Üdv és boldogság a részem,
Ha magam Neki adom!

AZ ÚR AZ ÉN SZABADÍTÓM❣️

„💞Az Úrtól jön a szabadítás.” (Zsoltárok 3,9)

A szabadítás, üdv és boldogság isteni mű.
Egyedül Ő elevenítheti meg „a bűnben és vétekben meghalt” lelkeket, Ő tarthatja meg azokat a szellemi életben.
Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. „Az Úrtól jön a szabadítás.” 

Ha kitartó vagyok az imában, akkor Isten az imának lelkét adta nekem, ha kegyelmi adományokat nyertem, azok Isten adományai, ha őszintén élek és az Istennek tetsző életben hálaadást tanúsítok, ez azért van, mert Ő kezemet fogja és vezet. Magam megőrzése végett a legcsekélyebbre sem volnék képes, ha Isten azt előbb nem munkálná bennem.

 
Minden jó, amivel csak rendelkezem, egyedül Istentől származik. 

Amiben vétkezem, azt én teszem, de amit helyesen cselekszem, azt teljesen és mindenkor Istentől ered. Ha egy szellemi ellenséget legyőztem, az Úr ereje erősítette meg karjaimat. Szent életet élek az emberek előtt?
Nem én, hanem Krisztus él bennem. Meg vagyok szentelve? 

Nem magam tisztítottam meg magamat, hanem a Szentlélek Isten szentelt meg engem. Elszoktam a világtól? Isten fenyítéke és nevelése által jött az is létre.

 
Növekedem az ismeretben? A nagy Mester oktat engem.
Valamennyi kincsem a mennyei művészet készítménye. Istennél teljes kielégítést találok szükségeimet illetőleg, magamban azonban nem találok egyebet bűnnél és nyomornál. 

„Az Úr az én menedékem, segítségem és oltalmam.” Az igéből táplálkozom?
Az Ige sem szolgálna üdülésemre, ha az Úr nem készítette volna azt nekem tápszerül és nem táplálna vele.

 
Azzal a mannával élek, amely mennyből jött? Ez a manna nem más, mint a testté lett Megváltó, Jézus Krisztus, akinek testét eszem és iszom. Folyton újabb erőt nyerek.
Mi adja ezt az erősséget? Az én segítségem a magasságból jön: Jézus nélkül semmit sem tehetek.
Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt, csak akkor, ha a tőkében marad, ugyan úgy én sem, csak ha Őbenne maradok. 

Amit Jónás a tenger mélyén tapasztalt, ami a kísértések éjjelén Dávid reménye és csillaga volt, azt tanulom meg ma belső szobámban: „Az Úrtól jön a szabadítás.”