FÖLDI ÉDEN❣️

„💞És világosság lesz az estének idején.” (Zakariás 14,7)

Sokszor nézünk várakozásteljesen a jövőbe, az öregség idejére és elfeledjük, hogy „világosság lesz az estének idején”. A szentek közül némelyiknek élete legkedvesebb része az öreg kor. 

Balzsamos fuvallat érinti a tengerész arcát, amikor a halhatatlanság partjaihoz közeledik, csendesebb hullámok táncolnak hajója körül, gyönyörű vidék mosolyog felé, nyugalom uralkodik körülötte, mély, csendes, ünnepélyes nyugalom. 

Az öregség oltáráról eltűntek az ifjúi tüzesség hevesen lobogó lángjai, de megmaradt a komoly érzelem valódi lángja. 

A zarándokok elérték az „Én gyönyörűségem” földjét, azt a boldog mezőséget, mely a mennyországot képezi e földön. 

Angyalok látogatják, mennyei lég áramlik át rajta, a Paradicsom virágai nőnek benne, a légkört Szeráfok éneke tölti be. 

Némelyek évek hosszáig időznek itt, mások pedig csak néhány órára jönnek ide elköltözésük előtt, ez földi Éden. Szabad vágyódva várnunk azt a pillanatot, mikor az ottani gyönyörű bokrok árnyékában üdülhetünk, és addig megelégszünk a reménységgel, míg megérkezik az élvezet ideje. 

A nap, mikor leáldozik, nagyobbnak tűnik, mint mikor magasan van az égen és pompás fény aranyozza meg a lemenetelét kísérő felhőket. A fáradság nem képes megzavarni az öregség kedves alkonyának nyugalmát.

A szív a drága tapasztalatok érett gyümölcseit gyűjti felüdülésül az élet vacsorájához és a lélek elkészül a nyugalomra.

Az Úr népe világosságnak örvend még a halál óráján is, a hitetlenség remeg és retteg. 

Az árny leszáll, az éj jön, az élet végéhez közeledik. 

Óh, nem, kiált a hit, éppen most van vége az éjszakának és felvirrad a valódi nap. 

Megjött a világosság, a halhatatlanság világossága, 

Atyád arcának világossága. Tedd össze lábaidat ágyadon, nézd az üdvözült lelkek várakozó seregét! Angyalok visznek el téged.

Élj boldogan, szeretett lélek, te elvitettél, integetsz kezeddel.
Óh, most lesz világosság! A gyöngykapuk nyitva, az aranyutcák ragyognak a nemes jáspis csillogásától.
Mi behunyjuk szemeinket, de te látod a láthatatlanokat.
Élj boldogan, testvér, nálad már világosság van estének idején, nálunk még nem.

ISTEN LÁTHATALAN SZOLGÁLÓI❣️

„💞Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsidók 1,14)!!

Az angyalok Isten szentjeinek láthatatlan szolgái!!

Kezükben hordoznak minket, hogy meg ne üssük lábainkat a kőben.
Urukkal szembe való engedelmességük tanítja őket, hogy benső részvéttel legyenek szeretetének gyermekei iránt.

Örülnek idelent, ha a tékozló fiú visszatér az atyai házba és ujjongva üdvözlik a hívő megérkezését a dicsőség Királyának palotájában odafenn.
Istennek gyermekei ezelőtt részesültek az angyalok látható megjelenésében.

Még ma is, bár előttünk láthatatlan, mindig nyitva a menny és az Istennek angyalai fel és leszállnak az Embernek fiára, hogy meglátogassák a megváltás örököseit.
Még mindig repülnek ide Szeráfok az oltárról vett eleven szénnel, hogy megérintsék azzal egyes kitüntetett és kedves emberek ajakát.

Ha megnyílnának szemeink, akkor láthatnánk, miként vesznek minket körül az Úr szolgái tüzes lovakkal és tüzes szekerekkel, mert a sok ezer angyalok seregéhez jöttünk, kik valamennyien az isteni mag őrei és védelmezői.

„Jóságod magasztalom
És hálás szívvel áldom,
Csoda-műveidért!
Engem veszély nem érhet
Ajkam ezért dicsérhet
Hűn őrködő szolgáidért.”

Milyen méltóságra fognak emeltetni a választottak, hiszen a menny tündöklő szolgái az ő készséges és figyelmes szolgáik! Milyen társasába leszünk felemelve, mert a mennyei, tiszta szellemekkel van közösségünk!
Milyen jól vagyunk védve, mert Istennek sok ezerszer ezernyi szekerei vannak felfegyverezve védelmünkre! Kinek köszönhetjük mindezeket?

Óh, az Úr Jézus legyen nekünk örökké kedves és drága, mert Általa és Érte pihenhetünk a menny térségein, sokkal magasztosabban minden fejedelemség és hatalmasság felett!

Az Ő tábora van az Őt félők körül.
Ő az igazi Mihály, ki lábai alá tapossa a sárkányt.
Óh, Jézus, Isten jelenlétének Angyala, Neked szenteli ez a ház hálás fogadalmait.

KRISZTUSBA VETETT REMÉNYSÉGÜNK❣️

„A mennyekben nektek eltett reménységért.” (Kolossé 1,5)

Krisztusba vetett reménységünk képezi e földön a jövőre nézve örömünk fő forrását és tartalmát. Élénkíti szívünket, úgy, hogy igen gyakran gondolunk a mennyre, mert itt mindaz meg van ígérve, amit csak kívánhatunk.
Itt fáradtak és megterheltek vagyunk, odafent van a nyugalom hona, hol nem verejtékezik többé a munkás homloka a megerőltetés okozta izzadástól, ahonnan a fáradtság és gond száműzve van örökre. Azoknak, kik fáradtak és kimerültek, ez a szó: „nyugalom”, teljes mennyei élvezet. 

Itt mindenkor a harctéren vagyunk. Annyira kísértetünk belülről és annyira szorongattatunk ellenségeinktől kívülről, hogy csak kevés vagy éppen semmi békességünk nincs. 

A mennyben pedig a győzelemnek örülünk. Ott a győzelmi lobogó magasan fog lengeni a levegőben, a fegyver hüvelyében fog pihenni és Fejedelmünk így fog hozzánk szólni: „Jöjj jámbor és hű szolgám, menj be a te Uradnak örömébe!”
Barát barát után ragadtatik el oldalunk mellől, de immár a halhatatlanság országába megyünk, ahol ismeretlen a sír és halál.
Itt a bűn folyton új fájdalmakat okoz nekünk, ott pedig tökéletes szentek leszünk, mert abba az országba nem mehet be semmi tisztátalan.

Az égi mező barázdáiban nem burjánzik gyom. Ah, nem öröm-e az, hogy nem kell örökké száműzetésben lenned, nem kell mindenkor a pusztában lakoznod, hanem nemsokára örökölheted az ígéret dicsőséges földjét?

De azért ne engedjük magunkról azt híresztelni, hogy a jövőről álmodozva a jelent elfelejtjük, hanem a jövő szentelje meg a jelent akként, hogy azt a legnemesebbre használjuk.
A Szentlélek által a mennyre vetett remény a legerősebb hatalommá lesz, miáltal az erény fejlődése előmozdíttatik, az ifjú és élénk erő kútfejévé és a szentség szegletkövévé válik az. 

Az ilyen reménységgel bíró ember buzgalommal megy munkájára, mert az Úrnak öröme az ő erőssége.
Komolyan küzd a kísértés ellen, mert a következő világ reménységéről tehetetlenül pattognak vissza az ellenfél tüzes nyilai.
Képes dolgozni anélkül, hogy ez életben jutalmat várna, mert a következő világ által nyújtott jutalomra néz.

AZ ŐSZ GYÜMÖLCSEI❣️

„💞Minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket, oh, én szerelmesem, neked megtartottam!” (Énekek éneke 7,13)

A mennyasszony szeretné Jézust minden tőle telhetővel megajándékozni.
Szívünk „mindenféle drágalátos gyümölcsöt” terem „ót és újat”, melyeket Szerelmesünknek tartunk meg.
Az őszi aratás idején, az év e gazdag szakában, figyeljünk gyümölcseinkre. Idei gyümölcseink vannak.
Óhajtjuk az új élet, új öröm és új háládatosság érzését?
Vágyódunk új elhatározások után és szeretnénk azokat új buzgósággal és új megerőltetéssel véghezvinni?
Szívünk új imában és esedezésben virul és lelkünk új akaratra és működésre serkenti magát.
De van még néhány ó gyümölcs is.
Mindenek előtt első szeretetünk: egy drága, választott gyümölcs! Az Úr Jézus bensőleg örül ennek.
Azután első hitünk: az az együgyű hit, mely által, habár semmit sem neveztünk sajátunknak, mégis minden jóban részesültünk.
Ehhez járul örömünk, melyet akkor nyertünk, mikor az Úr Jézus először jelentette meg magát nekünk. Frissítsük fel ezeket magunkban.
Megvannak régi emlékeink az ígéretekre nézve.
Milyen hű volt Isten hozzánk! Mily jót tett velünk még a betegségben is!
Mily kegyelmesen hordozott a mély áradatokon keresztül!
Mily sértetlenül megtartott a tüzes kemencében!
Ezek tényleg ó gyümölcsök!
Ebből sok van nekünk, mert kegyelmének bizonyságai eddig is többek voltak fejünknek hajszálinál.
Régi bűnöket kellett megbánni, de Ő adott nekünk olyan töredelmet, mely által végigsírtuk a kereszthez vezető utat és megismertük vérének érdemét.
Azonban a fődolog ez: minden gyümölcsöt a mi Urunk Jézusunknak tartottuk meg.
Bizonyos, hogy kedvesebb Előtte a hódolat, ha Jézus a mi lelkünk egyetlen célja és kívánsága, s az Ő dicsősége minden törekvésünk egyedüli iránya.
Sokféle gyümölcseinket díszesen tárjuk elé, mikor hozzánk jön, és ne rejtsük el az emberek bámuló tekintete elől.
Úr Jézus, kertünk ajtajának kulcsát ráfordítjuk és senkit sem eresztünk be, ki gyümölcseid közül csak egyetlen egyet is elrabolhatna, mert véreddel öntözted meg azt a talajt, melyből azok fakadtak.
Mindenünk legyen a Tied, csak a Tied, óh, Jézus, szeretett Barátunk!

SZÍVÜNKBE ÍRT ,,TÖRVÉNY,,❣️

„💞Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!” (Zsoltárok 66,2)

Nincs az a mi tetszésünkre bízva, hogy akarjuk-e az Urat dicsérni vagy nem. Istennek a legnagyobb joga van ahhoz, hogy dicsőítve és magasztalva legyen.
Minden keresztyén, mint kegyelmének edénye, arra van kötelezve, hogy Istent naponta dicsérje és magasztalja. 

Igaz ugyan, hogy Isten naponkénti imádására határozott parancsot nem kaptunk; nincs törvényünk, mely az éneklésre és hálaadásra bizonyos órát írna, de a szívbe íratott törvény arra tanít, hogy Istent dicsérjük. 

S ez a meg nem írott parancs, annyira unszol minket, mintha kőtáblára volna vésve, vagy pedig a dörgő Sínai magaslatáról lenne szívünkbe iktatva. 

Igen, a keresztyénnek kötelessége Istent dicsérni.

Ez nem időtöltésre szolgáló mulatság, hanem elkerülhetetlen életfeladat. Ti, kik mindig gyásszal vagytok telve, ne gondoljátok, hogy annál fogva fel vagytok mentve.
Ne képzeljétek be magatoknak, hogy túladhattok Isten iránti kötelességeiteken és dicsénekeiteket visszatarthatjátok. Kötelezve vagytok szeretetének köteléke által nevének magasztalására, míg élet van bennetek.

Dicsérete mindig ajkatokon legyen, mert azért áldott, hogy ti viszont áldjátok Őt. 

„Ezt a népet magamnak készítettem, hogy dicsőségemet beszélje.” 

S ha nem imádjátok Istent, úgy nem hozzátok meg azt a gyümölcsöt, melyet, mint isteni kertész joggal vár el tőletek.

Tehát ne hagyjátok Babilon fűzfáin függni hárfátokat, hanem akasszátok le, hangoljátok fel és iparkodjatok hálás szívvel a legkellemesebb hangokat csalni ki belőlük.
Zengjen fenséges hangon éneklésetek! Keljetek fel és énekeljétek meg az Ő dicsőségét.
Minden derengő reggellel emelkedjen fel hálaadástok melódiája és minden naplementét hálahimnuszotok kísérje. Övezzétek körül a földet imátokkal, vegyétek körül kellemes dallamok légkörével. 

Isten a mennyből hallgatni fogja éneketeket és tetszéssel fogadja dicszengéseiteket.

„Imádjátok Alkotónkat
Ének zengésével,
Ki mindenütt csodákat
És nagy dolgokat művel.”

AZ ÚR JÉZUS SEGÍTSE❣️

„💞És ha látja a pap, hogy íme, elborította a poklosság annak egész testét: akkor ítélje tisztának a fakadékot.” (3 Mózes 13,13)

Különösnek látszik nekünk ez az intézkedés, mindazáltal nagy bölcsességen alapul. 

Mert ha a betegség kiütött a bőrön, az azt jelentette, hogy a test természete gyökerében már egészséges. 

Mi is bélpoklosok vagyunk, megverve a bűn bélpoklosságával, ezért a bélpoklosok törvénye ránk is alkalmazható. 

Ha az ember látja, hogy ő teljesen elveszett, hogy a kárhozat alá esett, mivel tetőtől-talpig a bűn tisztátalansága borítja és nincs rajta többé egészséges rész; ha minden önigazságosságot megutál és az Úr előtt magát vétkesnek vallja, akkor Jézus vére és Isten kegyelme által tiszta. 

Elrejtett, nem érzett, ismeretlen bűnök képezik a valódi bélpoklosságot. 

De mihelyt a bűn belátva és átérezve lesz, megkapja a halálos csapást és az Úr kegyelmes szemekkel tekint az attól érintett lélekre. 

Nincs halálosabb az önigazságnál, nincs, ami nagyobb reményre jogosítana a töredelmességnél. 

Meg kell vallanunk, hogy nem vagyunk mások merő bűnnél, mert az a vallomás, mely kevesebbet állít, nem felel meg a teljes igazságnak. 

Ha a Szentlélek rajtunk működik és bűneink tudatára hoz, akkor nem lesz nehéz olyan vallomást tennünk, kitör az azonnal ajkunkon. 

Milyen vigaszt nyújt ez az ige azoknak, kik mélyen érzik bűneiket! 

A megbánt és megvallott bűn, lehetne az akármilyen csúnya és utálatos, soha nem száműzi az embert az Úr Jézus színe elől. Aki Hozzá jön, azt nem fogja kivetni. 

És ha az ember olyan becstelen volna, mint a gonosztévő lator, - oly tisztátalan, mint a nagy bűnös nő,— oly bősz, mint a tárzusi Saul, — oly kegyetlen, mint Manassé, — oly engedetlen, mint a tékozló fiú, mindazáltal a Megváltó szerető szíve gyönyörrel tekint rá, ha érzi, hogy teljesen beteg és megtisztítja, ha a megfeszített Krisztusban helyezi egyedüli bizalmát. Jöjj tehát Őhozzá, szegény, megterhelt bűnös!

„💞Óh, Úr Jézus, segíts nekem,

Még ma Hozzád menjen lelkem!”

AZ ÚR RÁD TEKINT❣️

„💞Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.” (Zsoltárok 33,13)

Talán semmiféle képies beszéd sem mutatja nekünk oly kegyelemdús fényben Istent, mintha az van felőle mondva, hogy leszáll trónjáról és eljön a mennyből, megfigyelni részvéttel az emberek szenvedéseit és szívére venni az emberek fiainak nyomorúságát.

Mi szeretjük Őt, mert mikor Sodoma és Gomora istentelenséggel megtelt, nem pusztította el e városokat mindaddig, míg személyes meglátogatásával meg nem mutatta kegyelmét nekik.

Nem tehetünk mást, ki kell tárni szívünket Urunk iránt való szeretetben, ki a legnagyobb dicsőségből lehajtja fülét hozzánk és a halandó bűnös ajkára teszi, kinek elbágyadt lelke engesztelésért és békéért sóvárog.
Mi mást tehetnénk, mint Őt szeretni, mivelhogy tudjuk, hogy még fejünk hajszálait is számon tartja, minden léptünkre figyel és igazgat minden újainkon?

Kiváltképpen feltűnik előttünk ez az igazság és meghatja szívünket, ha meggondoljuk, mily figyelmes Ő teremtményeinek nemcsak ideig tartó szükségeire, hanem egész különösképpen szellemi gondjaira is.
Jóllehet mérhetetlen távolság van a véges teremtmény és a végtelen Teremtő között, mégis elszakíthatatlan kötelékkel vannak egymáshoz kötve.

Ha egy könny hull szemedből, ne hidd, hogy Isten nem veszi azt észre.
Mert „miképpen könyörül atya az ő fiain, azonképpen könyörül az Úr az őt félőkön”.
Sóhajaid megindíthatják Jehova szívét; suttogásaid ajkadhoz vonják füleit; imád megállíthatja kezét; hited mozgásba hozhatja karjait. 

Ne képzeld, hogy Isten a magasságban trónolva nem gondol rád és nem kíséri figyelemmel lépteidet.

Az Úr rád tekint, akármilyen szegény és nyomorult vagy is.
„Mert az Úrnak szemei nézik a földet, hogy megerősítse azokat, akik teljes szívvel szeretik Őt.”

„Ő lépteidre figyel;
Lásd, miként vigyáz szeme!
Bárhova mész, nem hagy el,
Veled van hűen őrködve.
Az Ő erős karjával
Védelmez biztonsággal.”