KIK a SZENTEK❓

„Hivatalos szenteknek.” (Róma 1,7)

Nagyon hajlandók vagyunk az apostolok korabeli szenteket olyanoknak tekinteni, mint akik a szó szoros értelmében, mélyebb és kiválóbb „szentek” volnának, mint Istennek többi gyermekei.

Mindannyian „szentek” azok, kiket Isten kegyelme által elhívott és Szentlelke által megszentelt, de mi ama képzelet felé hajlunk, hogy az „apostolok” valami egészen rendkívüli emberek lehettek, kikben alig lehetettek gyengeségek, aligha voltak olyan kísértéseknek alávetve, mint mi.

E vélemény mellett elfelejtjük és szem elől tévesztjük azt az igazságot, hogy minél inkább jár az ember Istennel és él Istenben, annál több alkalom nyílik neki rossz szíve felett bánkódni. 

Minél inkább vonzódik a Mester szolgálati tisztességére, annál jobban keseríti és bántja  napról-napra a bűn, 

mi a testéből származik.

Valóban így van: ha mi személyesen ismertük volna Pál apostolt, arra a gondolatra jutottunk volna, hogy feltűnően hasonlít Istennek választott családja többi tagjaihoz.
Ha pedig vele beszélgettünk volna, e szavakat kellett volna mondanunk: 

„Rájövünk, hogy az ő tapasztalatai a mieinkkel azonosak”. 

Ő hívebb, komolyabb, mélyebb ismerettel bír, mint mi, de ugyanolyan bajokkal és kísértésekkel kell neki is megküzdenie, mint nekünk.

Sőt valóban mondható, hogy némely vonatkozásban még jobban megkísértetett, mint mi. 

Ezért ne úgy tekintsetek az első időbeli szentekre, mintha azok minden erőtlenség és bűnöktől mentesek lettek volna, se ne szemléljétek őket valami tartózkodó félelemmel, ami csaknem imádattá lesz.
Szentségüket mi is elérhetjük.

 „Hivatalos szentek” vagyunk, híva ugyanazon hangtól, mely őket is szólította.

Minden keresztyén kötelessége, hogy erővel hatoljon be a szentek közössége szűkebb körébe.
Ezért kövessük őket a szentségben és buzgóságban.
Mi ugyanazzal a világossággal bírunk, mely nekik világított, ugyan ahhoz a kegyelemhez juthattunk mi is, 

tehát miért elégednénk meg, míg el nem értük őket a mennyei lény érzetében?
Ők Jézussal éltek, Jézusért éltek, így azután növekedtek is, mint Jézus.

Éljünk tehát mi is ugyanolyan szellemben, mint ők éltek, „nézvén a hitnek fejedelmére és elvégzőjére”, 

akkor a mi szentségünk mihamarabb láthatóvá lesz.

UJJÁSZÜLETNI - MEGSZENTELŐDNI❣️

„💞Szenteld meg őket a te igazságoddal.” (János 17,17)

Az újjászületés pillanatában veszi kezdetét a megszentelődés is.

Az új életet a Szentlélek leheli az emberbe, mely által új teremtménnyé válik a Jézus Krisztusban.
Ez a művelet, mely az újjászületéssel veszi kezdetét, kétféle módon folytatódik: az önmegtagadás által, amelyben a test gyönyörei visszaszoríttatnak és elnyomattatnak és a megelevenítés által, mellyel az Istentől belénk plántált élet élő víznek forrásává lesz, mely az örökkévalóságba csörgedezik.

Mindkettő naponként végbemegy abban, amit „állhatatosságnak” nevezünk, mely által a keresztyén meg lesz őrizve és növekszik a kegyelemben, megtelik az igazság gyümölcseivel, 

ami az Isten tiszteletére és dicséretére történt a Jézus Krisztus által. 

Ez összpontosul és tökéletességre jut „a dicsőségben”, mikor a lélek miután egészen megtisztult, felvétetik a mennyországba, hogy ott lakjon az összes szent lénnyel a felséges jobbján.

De mialatt Isten lelke ily módon kezdeményezője a megszentelődésnek, ehhez még észrevehetően járul hatékony erő, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ezt mondta az Úr Jézus: „Szenteld meg őket a te igazságoddal:
A te igéd igazság”. Számos bibliai idézet mutatja, hogy megszentelődésünk eszköze az Isten igéje.
Az igazság követelményeit és tanait Isten szelleme közli velünk, az teszi bennünk azokat erőssé és hatékonnyá. 

Azokat a fül fogja fel és a szív nyeli el, azután munkálják bennünk az akaratot és véghezvitet Isten tetszésére.

igazság szentel meg minket, mi pedig, ha nem halljuk és olvassuk az igazságot nem növekedhetünk az igazságban.
Mi csak úgy élhetünk egészséges keresztyén életet és növekedhetünk az igazságban, ha gyarapodunk az igazság egészséges ismeretében.

„Az én lábamnak mécses a Te igéd, ösvényemnek világossága.”
Ne mondd valamely tévelygésről ez nem tesz semmit, csak nézetekről és véleményekről van szó.
Senki nem tűr az ítéletben valami tévedést anélkül, hogy előbb-utóbb ő is tényleg egy tévedést meg ne engedne magának.
Maradj szigorúan az igazság mellett, mert ha ezt teszed, Isten szelleme meg fog szentelni. 

Uram, szentelj meg engem is a Te igazságoddal, a Te beszéded igazság!

AZ ÚR KÖZÖSSÉGÉBEN❣️

„💞És elnyelték a rút és sovány tehenek a hét szép és kövér tehenet” (1 Mózes 41,4)

A fáraó álma már nagyon sokszor beteljesedett az én éber állapotomban nyert tapasztalataimban. 

Lankadatlan szorgalmasságom heteiben gyűjtött javaimon rettentő pusztítást vittek véghez henyélő nyugalomban töltött napjaim.

Fagyos hidegségem ideje alatt megdermedt lelkesedésemnek minden tüze és heves buzgalmamnak ereje, a világi értelemhez való simulásom az istenes életben tett előrehaladásomat ugyancsak visszalökte az előbbi helyzetbe. Tapasztaltam, mily nagyon szükséges a sovány imáktól, a sovány dicsénekektől, a sovány engedelmességtől és a sovány szívbeli tapasztalatoktól óvakodnom. 

Ezek felemésztik vigaszomat és szívem kövérségét.

 
Ha én az imát csak a legrövidebb időre mulasztom is el, elveszítem minden szellemi frissességemet mellyel már rendelkeztem.
Ha újabb készletet nem kapok a mennyből, felemésztődik csűröm minden régi gabonakészlete az ínségben, mely lelkemet megtámadja.

Ha a közönyösség hernyói, a világi gyönyörök sáskái és az öntetszelgés férgei szívemet teljesen kopárrá és pusztává teszik, ezek miatt lelkem elkezd hervadozni, akkor minden előbbi haladásom és növekedésem a kegyelemben, úgyszintén előbbi termékenységem az istenségben – hiábavalóvá lett.
Valóban nagyon komolyan kellene őrizkednem a csúnya, sovány napoktól az éhség gyötrő óráitól!

Ha napról-napra óhajtott célom felé sietnék, azt hamar elérhetném, de gyakori tévelygéseim még a messze távolban tartanak vissza magasztos hivatásom javától és megfosztanak engem a győzelem azon gyümölcseitől, melyekért már eddig harcoltam.

Az egyetlen út, melyen minden napunk „kövér tehenekké” válhatnak az, ha őket a helyes legelőre hajtom, azokat az Úrral közösségben töltöm, az ő szolgálatában, szemei előtt az Ő félelmében és utjaiban.

Miért ne lehetne minden következő év dúsabb rakományban, életben, szeretetben, hálában és örömben?
A mennyei halmokhoz közelebb jutok, tehát az Úrhoz is jobban kell hasonlítanom. 

Óh, Uram, tartóztasd távol tőlem a rútság átkát, add, hogy ne legyek kénytelen ezt kiáltozni: „megsoványodtam, megsoványodtam, jaj, nekem!” hanem, hogy megkövéredjek a Te házadban nagy Neved magasztalására.

ÜDÍTSD FEL A SZÍVEMET❣️

„Csak ő benne vigad a mi szívünk.” (Zsoltárok 33,21)

Boldogító az a tény, hogy a keresztyének a legmélyebb nyomorban és a legnagyobb szerencsétlenségben is tudnak örülni, habár bajok veszik körül őket, annak dacára mégis énekelnek, mint a madarak némelyike, legjobban a kalitkában tudnak énekelni.
A hullámok egyre magasabbra dagadnak és már-már a fejük fölött összecsapnak, mindamellett lelkeik a felszínre emelkednek és nézik Isten arcának fényességét.

 
A mentőöv velük van, mi fejüket mindenkor a felszínen tartja, úgy, hogy a rettegő vihar közepette is éneklik: „Te Istenem még mellettem vagy!” Kit illet ezért a tisztesség?
Kit mást, mint egyedül Jézust, mindaz Jézustól jön.
A bajokat nem mindenkor kíséri vigasz a hívő részére, de az Isten fiának jelenléte, ki vele együtt áll a tüzes kemencében, örömmel tölti be szívét. Ha beteg és szenved, Jézus meglátogatja és felüdíti őt kínos fekhelyén.

 
Netalán már haldokolna és a Jordán folyó rettegtető hullámáradata már a szája körül csapkodna, ekkor Jézus megragadja őt karjánál fogva és ezt kiálltja feléje:
„Ne félj kedvesem, meghalni annyi, mint örökölni; a halál áradatának forrásai az égben vannak; azok nem keserűek, hanem édesek, mint a nektár, mert az Isten trónjából csörgedeznek”.
Mikor pedig az eltávozó szent ezt a folyót keresztülgázolja, a hullámok pedig körülötte tombolnak, a szívverése elakad és a látása megmerevedik, ugyanaz a hang ezt suttogja fülébe:

 „Ne félj, mert én veled vagyok; ne térj el tőlem, mert én vagyok a te Istened”.

 
Mikor pedig elérkezik az ismeretlen öröklétpartjához és már-már visszahökken, az árnyékország kapuinál megszólal Jézus: „Ne félj, mert tetszik a te Atyádnak, neked adni ezt az országot”.
Így megerősödve és megvigasztalva nem fél a hívő meghalni, sőt örvend az elváláson, mert már megpillantaná Jézust, mint ama hajnalcsillagot, s így kívánja Őt szemlélni és tekintetét rajta legeltetni, mint a fényes napsugarakon.
Valóban, Jézus jelenléte a teljes mennyország, ami után oly nagyon kívánkozunk.

Jézus, Jézus jöjj hozzám,
Óh, halld esdeklő imám,
A Te nagy szereteted,
Üdítse fel szívemet!

AZ ÉLET VIZE❣️

„💞Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.”(Jelenések 22,17)

Jézus mondja: „vegyetek ingyen”. Nem kíván fizetést, sem előleget. Ha nincsenek is valami jó érzéseid, meghívott vagy, ezért jöjj! Nincs hited, sem bűnbánatod, csak jöjj Hozzá, ajándékul kapod Tőle. 

Jöjj csak úgy, amint vagy és állsz, vegyél „ingyen”, vásárolj pénz nélkül ingyen.

Akiknek szükségük van rá, azoknak ajándékozza önmagát.
A nagy városok nyilvános terein és útjain az ivó kutak dicső berendezések, alig képzelhető, hogy kerülne olyan féleszű, aki a szomjúságtól epedezve, ilyen kút előtt álldogálva, előbb erszényét venné elő ás azután kiáltozná:

„Nem szabad innom, de nem is ihatok, mert nincs tíz tallér a zsebemben.”
Bármilyen szegény legyen az ember, itt áll a kút és ihat ennek vizéből, ahogyan és amennyit tetszik.
Akárhány szomjas, aki arra jár, legyen bár durva vászonban, vagy selyemben és bársonyban öltözködve, jöhet, s nem kell tekintgetnie előtte engedélyért, - ugyan szabad-e neki is inni; hiszen ennek a kútnak az a rendeltetése, hogy igyanak belőle, tehát ez kielégítő engedély, hogy a vizet ingyen elfogadják.

Néhány jóakaró érzettől áthatott, adakozó értelemmel bíró jó barát ide alapította ezt a felüdítő kristálytiszta kutat, mi pedig merítünk belőle, ehhez nincs szükség további engedélyre. 

Lehetnek ugyan olyan személyek, akik szomjazva haladnak azon az úton, melyeken ilyen szabad kutak léteznek, előkelő urak és hölgyek, kik négyes fogatukban kocsikáznak el mellette. 

Lehetséges, hogy nagyon szomjasak, de nem szabad megkísérelniük, nehogy olyan közönségesekké váljanak, hogy egy italért leszálljanak hintójukról.

Véleményük szerint, rájuk nézve nagyon megbecstelenítő lenne, ha valamelyik nyilvános kútnál innának, így aztán elhaladnak epekedő ajkakkal.
Óh, milyen sokan vannak, akik magukat gazdagnak gondolják jócselekedetekben, emiatt nem jöhetnek Krisztushoz!

Ezt mondják: „Nem akarok hasonló módon üdvözülni, mint a házasságtörők és istenkáromlók.
Mit, azon az úton menjek a mennyországba, amelyiken ez a koldus? 

Nem létezik még egy út az üdvösséghez, hanem csak az, amelyen minden tolvaj futkos?
Akkor nem akarok üdvözülni!” 

Ilyen kevély durcáskodók kénytelenek az élet vize nélkül maradni, de: „aki akarja, vegye az élet vizét ingyen”.

,,ÉN VAGYOK A FELTÁMADÁS❣️,,

„💞Azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.” 

(1 Thesszalonika 4,14)

Ne képzeljük be magunknak, hogy a lélek az ő álmát érzéketlenségben alussza.
„Ma velem leszel a paradicsomban”, ez az a megígért vigasz, melyet Krisztus a haldokló szentek fülébe súg. Ők „elaludtak a Jézusban”, de lelkeik Isten trónja előtt vannak és az Ő templomában magasztalják Őt éjjel-nappal, zengve halleluját Annak, ki őket vérével megtisztította bűneikből.
A test alszik csendes kamrácskájában, a földben, a fűnek zöld leple alatt. Micsoda álom ez?
Az alvás fogalmáról a képzelet: „nyugvás”, ezt akarja velünk a Szentlélek közelebbről ismertetni.
Az alvás minden éjjelt a nap vasárnapjává tesz. Az alvás bezárja a lélek ajtaját és várakozásra késztet minden betolakodót, hogy a benső élet saját gyönyörkertjében megpihenhessen és felüdülhessen.
A munkában elfáradt hívő nyugton alszik, hasonlóan a fáradt gyermekhez, mely az anya keblén szunnyad.
Óh, mily boldogok, kik az Úrban halnak meg.
„Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugszanak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.”
Csendes nyugalmukat senki meg nem zavarja, amíg az Úr felkelti őket, hogy kiossza közöttük az ígért kegyelmi jutalmat. Az őrangyalok védelme alatt, az örökkévalóság titkainak függönye mögött tovább alusznak a dicsőségnek ígéret-örökösei, míg majd az idők teljessége meghozza a dicsőülés megvalósulását. Milyen ébredés lesz az, mikor majd szunnyadozásaikból felébrednek!
Betétettek utolsó nyughelyükre fáradtan, kimerülve, de nem úgy fognak felébredni.
Bementek nyugalmukba bajoktól feldúlt homlokkal és éktelen ráncos ábrázattal, de fel fognak ébredni szépséges dicsőségben. Az összezsugorodott vetőmag, melyen nem volt semmi kellem és szép alkat, úgy jön elő a porból, mint új hajtás tündöklő kedvességben.
A sír télszaka kitér a szabadulás tavaszának és a dicsőség nyarának.

Valami boldogító a halál körül, hogy az az isteni kegyelem ereje által leveti rólunk a hétköznapi ruházatot, azután felöltöztet a tökéletesség menyegzői ruhájába. „Boldogok, kik elaludtak Jézusban.”

URAT TELJESEN KÖVETNI❣️

„💞Csak nagyon messze ne távozzatok” (2 Mózes 8,28)

Az a szó a főkínzó fáraó szájából hangzott el, ami ugyancsak ravasz szó. 

Mikor a szegény meggyötört és elnyomott Izrael az országból kénytelen volt kinyomulni, akkor alkuba lépett velük, hogy ne távozzanak tőle messzire.
Ne menjenek olyan távol, hogy az ő hatalmas karját ne érezzék vagy a kémkedők szemei elől megszökjenek. Ilyen módon a világ sem szereti, ha nem akarunk velük egyenlő színvonalon lenni, ha szavainkban és eljárásainkban, gondolkozásunkban és erkölcsben különbözünk.
Szeretne nekünk szívességet tenni és nem akarja barátságát velünk felbontani valami nagyon kemény bánásmóddal.

A világnak meghalni, Krisztussal eltemettetni a halálba, ezek olyan tapasztalatok, amiket a testi értelem nevetségesnek tart és gúny tárgyává tesz. 

Így aztán azoknak, akik magukat Krisztus rendelései és akarata szerint igazítják és Őt őszintén követni óhajtják, becsületes törekvését általában félreismerik, sőt kárhoztatják is. 

Kevesen vannak, akik ezt még valóban komolyan veszik. 

A világ okoskodása a mérséklet útját ajánlja és valami „közvetítés”-ről beszél.

E testi bölcsesség helyben hagyja azt, hogy az erkölcsi tisztaság valami nagyon kívánatos, emellett arra int, hogy ne vegyük olyan nagyon komolyan.
Az igazság valóban nemes cél, de a kételkedést ne ítéljük el olyan szigorúan, a tévelygés úgy sem hárítható el.

Ezt beszéli a világ: „Igen, legyetek lelki értelemben, de ne mondjatok le minden vidám társaságról, tisztességes táncról és szép operáról.
Mire való valami dolgot annyira becsmérelni, ami különben a jó hangulathoz tartozik és az egész művelt világ részt vesz abban.” 

Krisztus hirdetőinek egész serege enged ennek az alattomos ajánlatnak saját örök veszedelmükre.

Ha az Urat teljesen követni akarjuk, akkor el kell menekülnünk az önlemondás pusztájába és a testies világ Egyiptomát mögöttünk kell hagyni. Búcsút kell vennünk annak alapelveitől, örömeitől, lanyha jámborságától és onnan messze távozni oda, ahova az Úr az övéit meghívja.

Minél távolabb lenni a viperától, annál jobb. Minden igazi hívőnek ez harsogja a trombitaszó:
„Fussatok ki Babilonból én népem és ne legyetek részese az ő bűneiben, hogy az Ő büntetéseivel ne büntessen bennetek”.