Az van mondva, hogy a mi üdvösségünknek Fejedelme a szenvedések által lett tökéletessé; azért nekünk, kik vétkezünk és a tökéletességtől távol vagyunk, nem szabad azon csodálkoznunk, ha arra hívattattunk, hogy hasonlóképpen háborúságokon kell keresztül mennünk.
Ha a fő tövissel koronáztatott meg, akkor a test többi tagjai ringathatják-e magukat kellemesen a kényelem szende ölén? Krisztusnak saját vérének tengereit kellett átlábalni, hogy a koronát elnyerhesse.
Ha a fő tövissel koronáztatott meg, akkor a test többi tagjai ringathatják-e magukat kellemesen a kényelem szende ölén? Krisztusnak saját vérének tengereit kellett átlábalni, hogy a koronát elnyerhesse.
Tehát hogyan mehetnénk mi ezüst cipőkben száraz lábbal a mennybe? Nem!
Urunk és Mesterünk életének folyása tanít minket arra, hogy a szenvedés szükséges; s Isten igazi és valódi gyermekének nem lehet és nem szabad azt kikerülni, még ha az lehetséges volna is.
Milyen sok vigasz van abban a gondolatban: hogy Krisztus „a szenvedések által lett tökéletessé” és Ő az, ki tökéletes részvéttel viseltetik irántunk.
„Mert nincs oly Főpapunk, ki a mi erőtlenségünk érzésén meg ne indulhatna”.
„Mert nincs oly Főpapunk, ki a mi erőtlenségünk érzésén meg ne indulhatna”.
Krisztusnak ez a részvéte vigaszt nyújt nekünk. Az első vértanúk egyike ezt mondta:
„Örömest viselek el mindent, mert Jézus előbb szenvedett és jelenleg is szenved bennem; részvéttel van irántam, ez erősít engem”. Kedves hívő lélek, ragadd meg erősen e gondolatot elmédben a szenvedések és bajok közt.
Az Úr Jézusra való emlékezés erősítsen meg titeket, hogy lábnyomába lépve kövessétek Őt.
„Örömest viselek el mindent, mert Jézus előbb szenvedett és jelenleg is szenved bennem; részvéttel van irántam, ez erősít engem”. Kedves hívő lélek, ragadd meg erősen e gondolatot elmédben a szenvedések és bajok közt.
Az Úr Jézusra való emlékezés erősítsen meg titeket, hogy lábnyomába lépve kövessétek Őt.
Keressetek és találtok kellemes üdülést az Ő részvétében, megemlékezvén arról, hogy Krisztusért szenvedni megtiszteltetés, az dicsőség.
Az apostolok örvendeztek, hogy méltókká tétettek a Krisztus gyalázatának hordozására.
Az apostolok örvendeztek, hogy méltókká tétettek a Krisztus gyalázatának hordozására.
Amilyen mértékben részesít az Úr azon kegyelemben, hogy Krisztusért és Krisztussal szenvedjünk, éppen olyan mértékben juttatja nekünk a dicsőséget is. A keresztyén ékessége az ő szenvedései.
Az Istentől felkenetett király felségjogai az Ő szenvedése, gyötrődése és fájdalmai.
Az Istentől felkenetett király felségjogai az Ő szenvedése, gyötrődése és fájdalmai.
Azért ne fussunk el a megtiszteltetés elől; ne forduljunk el, ha felmagasztalásról van szó.
A gyaláztatás megtisztel, a fájdalom megdicsőít minket.
„Ha Vele tűrünk, Ő vele uralkodunk is”.
Ha szenvedünk Vele, akkor majd dicsőségében is részesek leszünk.
A gyaláztatás megtisztel, a fájdalom megdicsőít minket.
„Ha Vele tűrünk, Ő vele uralkodunk is”.
Ha szenvedünk Vele, akkor majd dicsőségében is részesek leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése