Jól tesszük, ha minél gyakrabban megmérjük magunkat az Isten igéjének mérlegében.
Üdvös gyakorlásnak fogod találni, ha Dávid valamelyik zsoltárát olvasva, minden egyes vers feletti elmélkedésnél megkérdezed magadat:
„Mondhatom-e ezt én is magamról? Éreztem-e valaha ugyan azokat, amiket Dávid?
„Mondhatom-e ezt én is magamról? Éreztem-e valaha ugyan azokat, amiket Dávid?
Megalázkodott és megtört-e úgy a szívem a bűn miatt, mint az ő szíve, amikor bűnbánó zsoltárait írta? Betöltötte-e valaha úgy a lelkemet az Istenben való bizalom a kísértések között, mint az ő lelkét, amikor Isten kegyelmességét magasztalta Adullám barlangjaiban vagy Engedi várában?
Vettem-e a hálaadás poharát, hogy az Úrnak nevét hívnám segítségül?”
Vettem-e a hálaadás poharát, hogy az Úrnak nevét hívnám segítségül?”
Azután vedd elő „Krisztus életét” és ha azt keresztüllapoztad, akkor kérdezd meg önmagadat, mennyiben lettél hasonló az Ő ábrázatához.
Vizsgáld azután, vajon bírod-e a szelídségnek, alázatnak és szeretetnek szellemét, melyet ő folyton gyakorolt és nyilvánított.
S azután, vedd a leveleket és nézd meg, hogy mind abban, amit az apostol az ő belső tapasztalatairól beszél haladsz-e vele?
Kellett-e valamikor úgy kiáltanod, mint neki: „Ó, én szegény ember, kicsoda szabadít meg engemet-e halálnak testéből?” Részesültél-e ebből a törekvésből?
Tűntél-e úgy fel magad előtt, mint első a bűnösök között, és mint legkisebb minden szentek között?
Éreztél valamit az Ő belsőségéből?
Tűntél-e úgy fel magad előtt, mint első a bűnösök között, és mint legkisebb minden szentek között?
Éreztél valamit az Ő belsőségéből?
Egyezhetsz-e vele vallomásában: „Krisztus az én életem, halálom nyereség!”
Ha ilyen módon olvassuk Isten igéjét, mint lelkiállapotunk próbakövét, akkor nagy okunk van gyakran megállni és ezt mondani: „Uram, érzem, hogy én még nem jutottam annyira, ó, segíts nekem is azt elérni! Ajándékozz nekem valódi bűnbánatot, mint azoknak, akikről olvasok.
Hiszen nem jöttél e világba ítélni, hanem üdvözíteni.
Adj nekem élő hitet; adj forróbb lelkesedést; gyújts fel buzgóbb szeretetre; add nekem a szelídség kegyelmét; ó, Jézus, tégy hozzád hasonlóvá.
Ne engedd, hogy továbbra is „híjával találtassam”, ha megmérettetem a szentség mérlegében.”
Ha magunk ítélnénk magunkat, nem büntettetnénk Istentől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése