Úgy tűnhet fel előttünk, mintha a várás könnyű dolog volna, holott ez olyan feladat, melyet a keresztyén hosszas évekre terjedő gyakorlat után tanul meg.
Gyors menetelések és sáncmunkák könnyebbek Isten harcosainak a veszteglésnél és várakozásnál.
A várakozó bizonytalanságnak vannak olyan órái, amikor a készséges keresztyén az Úrnak óhajtva szolgálni, nem tudja melyik útra lépjen, mire határozza el magát. Mit tegyen akkor?
Gyors menetelések és sáncmunkák könnyebbek Isten harcosainak a veszteglésnél és várakozásnál.
A várakozó bizonytalanságnak vannak olyan órái, amikor a készséges keresztyén az Úrnak óhajtva szolgálni, nem tudja melyik útra lépjen, mire határozza el magát. Mit tegyen akkor?
Nyugtalansággal gyötörje magát? Gyáván elfusson, félelemtelten kitérjen jobbra, vakmerően előre nyomuljon? Nem, egész egyszerűen várjon! De várjon imában!
Kiálts Istenhez, vesd Ő reá gondjaidat!
Mondd meg Neki, mi terhel, mi aggaszt és hivatkozz ígéretére, hogy nem akar téged elhagyni, sem el nem távozik tőled. A kétely idején, amikor különböző, össze nem egyeztethető kötelességek között kell döntenünk, dicső dolog az, ha gyermeki alázatban belenyugszunk a dologba és lelki együgyűséggel várjuk az Urat. Biztosan üdvünkre válik az, ha tudatlanságunkat érezzük, elismerjük, és készséges szívvel hagyjuk magunkat az isteni akarattól vezettetni.
De várj hittel! Mutasd meg Benne vetett rendíthetetlen bizalmadat, mert a hitetlen és kétkedő várakozás csak szégyen az Úrra nézve. Hidd, hogy ha bár késő éjjelig várakoztat is, mindazáltal annak idején megjelenik. Jövetele bizonyos és nem késik. Várj csendes türelemmel.
Ne lázadj fel amiatt, ha a próbáltatások vesszőjét némán kell tűrnöd, hanem áldd és magasztald Istent azért. Ne kívánkozz ismét a világba visszamenni, hanem fogadj mindent úgy, ahogyan Isten küldi.
Menj készséges szívvel és együgyű lélekkel, minden akaratosság nélkül.
Engedj át mindent szövetséges Istened kezébe és mondd: „Legyen meg Uram a Te akaratod”.
Nem tudom mit tegyek, tanács nélkül vagyok, nem tudok többé kivezető utat, de várok, míg nem eloszlatod az áradatot vagy ellenségeimet visszaűzöd hátam mögül.
Várok, ha naphosszat váratsz is, mert szívem egyedül Benned bízik, óh, Isten.
Az én lelkem abban a teljes meggyőződésben vár Téged, hogy mindazáltal Te vagy az én vigaszom, osztályrészem, menedékem és váram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése