Ha az isteni igazság egyszer bejutott az emberi szívbe és az egész embert alárendeltjévé tette, úgy sem emberi, sem ördögi hatalom nem képes arra, hogy azt kiirtsa belőlünk.
Nem mint vendég marad nálunk, hanem mint isteni uralkodó. Ez a keresztyénnek múlhatatlanul szükséges, aki ezt nem hiszi, az nem keresztyén.
Aki az evangéliumnak megelevenítő erejét érzi és a Szentlélek hatalmát ismeri, ki az Úrnak beszédét megnyitja, működni engedi és megpecsételi, az inkább engedi magát széttépetni, mintsem engedné magától elrabolni megváltásának evangéliumát.
Hány ezer kegyelmi mondás biztosítja azt, hogy az igazság megmarad mi bennünk és velünk lesz mindörökké, hogy az az életben reménységünk, a halálban vigasztalásunk, a feltámadáskor diadalénekünk, az örökkévalóságban megdicsőülésünk lesz.
Ez a keresztyén előnye, e nélkül hitünk kevés értékkel bír.
Némely igazságon felnövekedünk és mögöttünk hagyjuk, mivel azok csak előgyakorlatok és bevezetések a kezdők részére.
De az isteni igazsággal nem bánhatunk hasonló módon, mert: jóllehet a kis gyermekeknek édes és kedves, mint a tej, de egyszersmind erős étel az erőseknek a szó legteljesebb értelmében.
Az az igazság, hogy bűnösök vagyunk, kínos nekünk is, megaláz és vigyázóvá tesz.
Az a felséges igazság, hogy aki a Jézus Krisztusban hisz, üdvözül, reményünk és örömünk lesz minden időben.
A belső tapasztalat, nem hogy meglazítaná a kegyelem tanaihoz való ragaszkodásunkat, hanem minél tovább, annál inkább hozzá bilincsel.
Most bizonyosabban és rendíthetetlenebbül hiszünk, mint ezelőtt és számosabb okunk van az e hithez való ragaszkodáshoz, mint valaha.
Reméljük biztosan, hogy ez így fog maradni, mígnem a halálban karjainkba zárhatjuk Megváltónkat.
Az az igazság, hogy bűnösök vagyunk, kínos nekünk is, megaláz és vigyázóvá tesz.
Az a felséges igazság, hogy aki a Jézus Krisztusban hisz, üdvözül, reményünk és örömünk lesz minden időben.
A belső tapasztalat, nem hogy meglazítaná a kegyelem tanaihoz való ragaszkodásunkat, hanem minél tovább, annál inkább hozzá bilincsel.
Most bizonyosabban és rendíthetetlenebbül hiszünk, mint ezelőtt és számosabb okunk van az e hithez való ragaszkodáshoz, mint valaha.
Reméljük biztosan, hogy ez így fog maradni, mígnem a halálban karjainkba zárhatjuk Megváltónkat.
Valahányszor ez a maradandó szeretet valóban láthatóvá lesz, kötelességünk szeretetet gyakorolni. Részvétünk ne szorítkozzon csak valami szűk körre, szívközösségünk legyen széleskörű, mint a választott szeretete. Így habár tévedéssel küzdünk, mindazáltal szeressük a testvért ama igazság mértékéért, melyet nála tapasztalunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése