BŰNRÉSZESSÉG!

„Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az Úr! 

Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.,,

(3Móz 19, 16-17)

A rágalom mérge három fele hat, mert megbélyegzi a rágalmazót, meg azt, aki a rágalmat hallgatja és azt is, akit rágalmaznak. Akár igaz, akár hamis alapja legyen a rágalomnak. 

Istennek e szavaiban meg van tiltva minden rágalom és annak terjesztése. 

Isten gyermekeinek jó hírneve drága és becses legyen szemeink előtt és szégyennek tartsuk azt, hogy segítségül legyünk a sátánnak abban, hogy az Úrnak és az Ő gyülekezetének neve rossz hírbe keveredjék. 

Némely nyelvnek sokkal inkább szüksége van fékre, mint bíztatásra.

Sokan dicsekszenek vele és azt gondolják, hogy öndicsőségükre fog szolgálni, ha testvéreiket letiporják, mintha azzal magukat emelnék.
Noé két bölcs fia kabátot dobott anyjára, de aki gyalázatra tette őt ki, rettenetes átkot aratott.
Talán valamelyik napon nekünk is szükségünk lehet testvéreink megbocsátására és elnézésére, azért szeretetteljesen bánjunk hasonlóképpen azokkal, akiknek ma erre szükségük van.
Legyen házi szabályunk és személyes kötelességünk: Senkiről se mondj rosszat.

Mindazonáltal a Szentlélek megengedi nekünk, hogy a bűnt megfeddjük és megmondja, milyen módon kell annak végbemennie. Úgy, hogy testvéreink szemébe megmondjuk azt és nem a háta mögött rágalmazzuk.

Az ilyen intés férfias, testvéries, keresztyéni és így az Úr is ott van kegyelmével, hogy azt hasznossá tegye a jobbulásra. Visszaborzad ettől a test? Akkor annál inkább hallgassunk a lelkiismeret szavára, vegyünk erőt magunkon és fogjunk a munkához, hogy mi részeseknek ne találtassunk azon bűnben, melyet barátainkban hallgatagon eltűrtünk.

Százak lettek már megóvva nagy bűnöktől a hű lelki ápolók és testvérek idején való bölcs és szeretetteljes intése által.
A mi Urunk Jézus jó példaként áll előttünk arra nézve, hogy hogyan kell bánnunk a tévelygő barátokkal azon intés gyakorlásakor, melyet Péterrel szemben tett, azon imában, mellyel érte esedezett és azon gyöngédségben, melyen kérkedő bizonyosságára, mintha neki volna szüksége vigyázatra és intésre – megfelelt.

AZ IGAZSÁGNAK BE KELL HATOLNI A LÉLEKBE!

„Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz.” (3 János 3)

Az igazság Gájusban volt, Gájus pedig az igazságban járt.
Ha az előbbi nem történt volna, a másik sem lett volna lehetséges; s ha nem lehetett volna ezt felőle bebizonyítani, úgy az is alaptalan állítás lett volna.
Az igazságnak be kell hatolni a lélekbe, meg kell azt tölteni és átfűszerezni, különben nincs értéke rá nézve.
Az üdvösség azon tanai, melyeket csak az ész fog fel, hasonlók a kézben tartott, de a test táplálására fel nem használt kenyérhez; de a szívbe fogadott tan, megemésztett táplálék, mely tápanyaggá való alakulása és a vérbe való felvétele által a testet táplálja és növeli.
Az igazságnak élő erővé, valóságos tevékenységgé, bennünk lakozó valósággá és lényünk mozgásának és életének egy részévé kell bennünk válni.
Ha egyszer bennünk van az igazság, akkor nem tudunk többé nélküle élni. 

Egy keresztyén meghal inkább, de az igazságot nem képes megtagadni.
Most az egy általános természeti törvény, hogy az, ami bennünk van, külső tevékenység által nyilatkozzon meg, miként a fény az ő sugarait átlövelli a lámpa üvegén; ha tehát az igazság fénye meggyújtatott a belső emberben, úgy mihamar kitör annak fénye a külső eljárásban és beszédben.
Azt állítják, hogy bizonyos hernyók tápláléka megfesti azt a selyemgubót, amelybe magukat beszövik; éppen így az a táplálék, mellyel az ember belső természete táplálkozik, minden szónak és tettnek, mely tőle származik, valamiféle színt ad.
Ha igazságban járunk, úgy annak fejleménye lesz igazságban, szentségben, hűségben és együgyűségben folytatott élet, mint az igazság annak az alapelvének természetes következménye, melyet az evangélium tanít, és amelynek elfogadására az Istennek lelke képesít.
A lélek elrejtett titkaira abból következtethetünk, amiképpen az az ember eljárásában és magatartásában megnyilvánul.
Ajándékozzál meg minket ma azzal, ó Szentlélek Isten, hogy isteni akaratod szerint engedjük magunkat vezettetni és kormányozni, hogy így semmi hamisság és bűn ne uralkodjon szívünkben.