AZ Ő DICSŐSÉGE❣️

„Íme, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét.” (5 Mózes 5,24)

Istennek minden munkájával az a szándéka, hogy az Ő dicsősége nyilvánvaló legyen. 

Valami más, csekélyebb cél nem volna méltó Hozzá.
De miként nyilvánuljon Istennek dicsősége olyan szegény és bukott teremtményekbe, mint mi vagyunk? Az ember szeme nem együgyű, mindig saját dicsősége után kandikál, nagyszerű véleménnyel van a maga ereje és képességei felől, így azután nem alkalmas Isten dicsőségének megtekintésére. 

Azért világos dolog, hogy saját énünknek félre kell állni az útból, hogy Isten magasztosságának helyet adjon.
S ez az oka, amiért az Úr az övéit gyakran nehézségek és rossz viszonyok közé engedi jutni, hogy saját balgatagságuk és gyengeségükre figyelmessé tétessenek s így képesek legyenek Isten méltóságát megfigyelni, mikor jön, hogy megváltásukat folyamatba hozza. 

Az, akinek élete valami sima és kényelmes úthoz hasonlít, keveset lát Isten dicsőségéből, mert kevés alkalma van magával leszámolni; azért nincs eléggé előkészülve arra, hogy beteljen Isten megnyilvánulásával.
Aki hajócskájával csak kis folyókat és csekély öblöket látogat, keveset fog tudni a viharok Istenéről. 

De „akik a nagy vizeken kereskednek, azok látják az Úrnak munkáit és csodáit a tengeren”. 

A nélkülözés, szegénység, kísértés és megvettetés hatalmasan tajtékzó hullámain ismerjük meg a Jehova hatalmát, mert itt érezzük az ember csekély voltát.
Azért adj hálát Istennek, ha rögös utakon visz keresztül, ez az éppen, amit Isten nagysága és jósága tapasztalatként mutatott meg neked.
Nyomorúságaid az ismeret kincseivel gazdagítanak téged, melyet másképpen nem gyűjthettél volna. 

Találkozási helyeid az Úrral azok a sziklaüregek, melyekbe az Úr vitt, hogy ott, mint egykor Mózes, 

szemlélhesd Isten dicsőségét, mikor az elvonul előtted.

Magasztald Istent, hogy nem hagyott téged a tudatlanság sötétjében, melyet a szakadatlan jólét szokott magával hozni, hanem, hogy a kísértések nehéz harcában képessé és fogékonnyá tett az Ő csodálatos kormányzásában és imádatra méltó vezetésében megnyilvánuló fénysugarainak észrevételére.

AZ Ő DICSŐSÉGE❣️

,,💞Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet?” (Zsoltárok 4,3)

Egyszer valaki feljegyezte, hogy Izrael megvakult népe rég óhajtott Messiásával szemben milyen megtiszteltetést tanúsított. Ó, egy szomorú jegyzék!

1. Díszkíséretet adtak neki, melyben római katonák, zsidó papok, férfiak és nők vettek részt, Ő pedig keresztjét cipelte. Ez az a diadalmenet, melyet a világ Annak készített, aki azért jött, hogy az emberek legrettenetesebb ellenségét legyőzze. Pokoli gúnykacaj hangzik felé üdvözlés gyanánt és sátáni csúfolás a dicshimnusz, mely Őt fogadja.
2. Nyújtottak neki búcsúpoharat (megtisztelő italt).
A legnemesebb borral telített aranykehely helyett, az aljas gonosztevők kábító halálitalával kínálják meg; de visszautasítja, mert a halál leplezetlen keserűségét a maga egész rettenetességében akarja megízlelni.
S mikor később felkiált: „Szomjúhozom!” epével vegyített ecetet adnak neki, melyet nádszálra erősített szivacsban nyújtottak szájához. Ó, milyen megrendítő, iszonyú felüdülésben volt itt része a király fiának!
3. Adtak neki díszőrséget, mely iránta való tiszteletét azzal bizonyította, hogy köntösére sorsot vetett és ruháját, mint zsákmányt vitte el. Ilyen volt Annak testőrsége, kit az egész menny imád; vakmerő játékosok csapata volt ez.
4. Tiszteletbeli trónja volt a véres kereszt. A lázadó emberiség nem adott puhább nyugvóhelyet tulajdonképpeni Urának. A kereszt tényleg teljes kifejezése volt annak, amit a világ iránta érzett. 

Mintha ezt mondanák: „Látod, Magasságos fia, mit várhatna még maga az Isten tőlünk, ha kezünkbe kerülne”.
5. Tisztelet címe volt betű szerint: „Zsidók királya”, de a megvakult nép elvetette ezt a nevet és a valóságban „latorkirály”-nak nevezte el Őt, mert Barabbásnak szabadon bocsátást kértek, Jézusnak pedig a legcsúfosabb helyet adták a két gonosztevő között.

Így lett az Ő dicsősége az emberek fiaitól minden tekintetben gyalázatra fordítva, de az Ő dicsősége mégis elbűvöli a szenteknek és a dicső angyaloknak szemeit öröktől fogva mindörökké.