AZ ÜNNEP UTOLSÓ NAGY NAPJA❣️

„💞Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!”(János 7,37)

Hogy az Úr Jézus tökéletes türelemmel bírt, mutatja az a körülmény, hogy Ő az ünnepnek utolsó napjáig beszélgetett a zsidókkal és igyekezett rájuk hatni; így tesz velünk is az évnek utolsó napján, és várja, hogy részesíthessen kegyelmében. 

Valóban csodálatra méltó Urunknak hosszútűrése, amellyel némelyeket közülünk hordoz és ápol évről-évre, dacára annak, hogy állandóan ellenkeznek vele és Szentlelkét szomorítják. 

Ó, csodák-csodája, hogy még mindig a kegyelem országában élünk.
Az Úr Jézus részvéte nyomatékosan nyilvánult meg, mert kiáltott, ami nem csak azt jelentette, hogy fennhangon kiáltott, hanem meghatottságát és megindulását is jelezte. 

Ő kérlel, hogy engesztelődjünk ki Istennel. „Isten általunk szólít fel titeket – mondja az apostol – a Krisztus képében kérünk benneteket”. Ó, mily komoly és átható szavak! 

Mily mélységes lehet az a szeretet, amely az Urat könnyekre indítja a szegény bűnös fölött és késztet bennünket keblére borulni, mint anya az ő gyermekét keblére vonja. 

Bizonyára szívesen hallgatunk az ilyen gyöngéd meghívásra.
Szükségleteinkről gazdagon van gondoskodva mindenről, ami csak az embernek lelki szomja csillapítására szolgálhat. 

A lelkiismeret részére kiengesztelés és béke vár; az értelemnek az evangélium a legfőbb és legdúsabb tananyagot nyújtja; a szív részére Jézus személyisége a legnemesebb szerelemnek tárgyát képezi; az egész embernek pedig a Krisztusban levő igazság a legfenségesebb és legtisztább üdülési élvezet.

Óh, jöjjetek, kész minden már,
Kegyelmi lakomára;
A kapuk nyitva vannak már
S mindenki meg van híva.
Te rettegéssel telt kebel,
Alázott szív néz oda fel.
Meg leszel vigasztalódva.

NEM LESZÜNK IDEGENEK a MENNYBEN❣️

"💞Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz" (Zsolt 73,24)

Napról napra, évről évre hittel megbíztam Isten bölcsességében és szeretetében, és tudom, hogy nem hiába.
Soha nem tagadott meg tőlem semmi jó dolgot, amit megígért, és biztos vagyok benne, hogy egyetlen szava sem volt hiába elhangzott szó.
Vezetésére hagyatkozom a jövőben is, mert magamtól nem tudom, melyik úton járjak: válassza az Úr ki számomra a nekem rendelt utat. Tanácsra és segítségre van szükségem, mivel kötelességeim sokszor túl nehezek, vagy ütköznek egymással, és gyakran igen bonyolult helyzetekbe is kerülök.
Ezért az Urat keresem mint Főpapomat, és az Ő világosságára és igazságára (úrimjára és tummimjára) nézek.
A csalhatatlan és tévedhetetlen Isten akaratát a magam elgondolása és barátaim tanácsa fölé helyezem.
Dicső Uram, kérlek, Te vezess továbbra is!
Nemsokára jön a vég: még néhány esztendő, és el kell mennem ebből a világból, de az Atyához megyek.
Az én Uram ott lesz halálos ágyamnál. Ő fog várni a menny kapujánál: Ő vezet be a dicsőség honába.
Nem leszek idegen a mennyben: Istenem és Atyám befogad engem a végtelen mennyei boldogságba.
Dicsőség legyen neked, Uram, aki vezérelsz engem, odaát pedig dicsőségedbe fogadsz. Ámen!

LÁSD AZ Ő KEZDETÉT❣️

„💞Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.” (Prédikátor 7,8)

Nézzetek Dávid Urára és Mesterére; lásd az ő kezdetét.
Ő volt a legmegvetettebb és a legalábbvalóbb, teljes fájdalmakkal és betegséggel.
Oly nagyon megvetett volt, hogy előle elfedezték az arcukat.
Nos, meg akarjátok látni még miként lett vége?
Ott ül ő Atyjának jobbja felől, míglen minden ellensége lába alá tétetik zsámolyul.
„Amilyen Ő, mi is olyanok vagyunk a világon”.
A keresztet kell hordoznotok, mert különben soha nem fog benneteket díszíteni a korona; át kell gázolnotok a mocsarat, mert különben soha nem járhattok az aranyutcákon; ezért légy víg és örvendezz, te szegény keresztyén ember.
„Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.”
Nézd meg csak a csúszómászó hernyót, milyen szánalomra méltó látvány!
Ez kezdete ennek a teremtménynek.
Ott látod-e, azt a pillangót gyönyörű, széles és fénylő szárnyakkal? 

Lásd, ott ringatózik a nap sugaraiban és a fakadozó virágok kelyheiből iszik; teljes élettel és boldogsággal; az a vége ennek a teremtménynek.
Te magad vagy az a csúszó hernyó, míg csak be nem szövődsz a halál gubójába; de majd mikor Krisztus megjelenik, akkor hasonló leszel Őhozzá, mert látni fogod Őt valóságban.
Örvendj addig is, míg hasonlítanod szabad Őhozzá, te, mint egy féreg, nem ember, hogy azután – mint Ő – elvehessed a teljes jutalmat, mikor majd újra felébredsz az Ő képmása szerint.
Ez a nyers gyémánt a köszörűs nyikorgó kövére vitetik; Ő leköszörüli minden oldalán.
Némi részecskék elpusztulnak, több részei, melyek magának a gyémántnak is értékesnek tűnnek. Íme, a király megkoronáztatik; ez az ékesség a király fejére lesz helyezve, mialatt örömrivalgástól harsognak a trombiták.
A koronából valami fénylő sugár törtet elő; ez ugyan abból a gyémántból csillámlik, mellyen nemrég a köszörűs olyan kíméletlenül bánt el.
Teljes nyugalommal hasonlíthatod magadat ehhez a gyémánthoz, mivel te tagja vagy az Úr népének, ez az élet pedig a köszörülés és fényezés ideje.
Hagyd csak a hitet és türelmet munkálkodni rajtad, végezzék dolgukat, mert ama napon, mikor majd az örök, halhatatlan és láthatatlan királyi fejére tétetik a korona, belőled is ki fog csillámlani a dicsőség sugara.

Ezt mondja a seregek Ura: „És lesznek nekem azon a napon, melyen ígéretemet beteljesítem, kiváltképpen való népemmé”.

„⭐Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.⭐”

ÜDVÖZÍTŐNK HŰSÉGE❣️

,,Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” (1Sámuel 7,12)

Ez a szó „mindeddig” egyúttal kéz is, mely visszautal a múltra is. Habár húsz vagy talán már hetven év telt el életünkből, mégis így van: „mindeddig megsegített bennünket az Úr!”
Szegénységen és gazdagságon, betegségen és egészségen át, otthon, az idegenben, szárazon és vízen, tisztességben és gyalázatban, üldözésben és örömben, szomorúságban és győzelemben, imában, kísértésben; mindenütt és mindenkor így áll ez: „mindeddig megsegített bennünket az Úr!”

Szívesen tekintünk a hosszan nyúló fasorok zöldlombos termeibe. 

Csodás szép látvány az, a sor egyik végétől a másikig azt a dicső kilátást élvezni, mintha zöld templomot látnánk, mely sugároszlopon nyugszik és a bolthajtásos, egymáson keresztülnyúló ruganyos ágak, melyek a lombtetőt hordozzák; ezekre tekintünk éveinknek hosszú termein keresztül, fölöttünk megpillantjuk a kegyelem zöld lombívét, oldalt pedig Üdvözítőnk hűségének és jóságának erős oszlopait, melyek örömeinket hordozzák.
Ezen zöld ágak között nem énekelnek madarak?
De igen, itt sokan vannak a kedves énekesek, s valamennyien magasztalják azt a kegyelmet, melyben mi „mindeddig” részesültünk.

Ez az ige rámutat a jövőre is, mert ha valamely ember egy bizonyos mérföldkőhöz érkezik és feljegyzi „eddig”, akkor még nem áll a végén, hanem van még út előtte egy meghatározott távolságig. 

Több szomorúság, több öröm; több kísértés, több diadal; több könyörgés, több felmagasztalás; több fáradtság, több erő; több küzdelem, több győzelem; végül elérkezik a betegség, öregség, elgyengülés és a halál.
Nos, ekkor vége mindennek? Nem! Ekkor következik a feltámadott testben az ébredés, Jézus tökéletességének képlete szerint, ekkor következnek a trónok, a hárfák, énekek, zsoltárok, fehér ruhák, Jézus meglátása, a szentek közössége, Istennek dicsősége, az örök javaknak özöne, a végtelenül boldog gyönyör.
Ó, legyél hát jó bizodalommal és örömmel te hívő keresztyén, s hálával hangoztasd:
„Eben Haezer!” Ha te a menny világosságánál olvasod: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr”
– mily dicső és csoda teljes látvány fog akkor álmélkodó szemeid elé tárulni!

Amit most testben élek,

„Amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem” (Galata 2,20)

Amikor az Úr nagy irgalmasságában itt járt és minket vérünkben fetrengeni látott, mindenekelőtt ezt mondta: „élj!” Ezt tette legelőször, mert a szellemi (lelki) életben ez egy elmulaszthatatlan és első követelmény; míg ez nekünk nem adatik, addig nem vagyunk arra alkalmasak, hogy részesedjünk a királyság javaiban. De az az élet, melyet a kegyelem a szenteknek abban a pillanatban ajándékul ad, mihelyt a lélek új öntudatra ébred, nem más, mint Krisztus élete, mely felénk belőle ömlik, mint a törzs nedve az ágaknak és lelkünket élő összeköttetésbe hozza a Jézussal való kölcsönös együttérzésben.

A hit ama kegyelem, mi ezt az egyesülést munkálja, mert Belőle indult ki, mint első zsenge. 

Ő az a nyak, mely a gyülekezet testét a dicsőn sugárzó fővel összeköti.

Ó Irgalom, Dicskoronám,
Kinek menny és föld hódol, -
Tied vagyok, tekints reám
Téríts meg a gonosztól;
Ó, végy szíved irgalmába,
Csak Te moshatsz meg tisztára
És életem megújul.

A hit benső és rettenthetetlen szeretettel ragaszkodik az Úr Jézushoz.

 Ő ismeri annak méltóságát és értékét, ennek kiválóságát és dicsőségét; semmiféle megkísértés nem veheti rá, hogy valami egyébbe helyezze bizalmát; az Úr Jézus pedig oly nagyon gyönyörködik ezen a mennyből származott kegyelmen, hogy soha nem szűnik meg ezt erősítgetni és fenntartani az Ő örök karjainak szerető ölelésével és minden tekintetben kielégítő erejével. 

Ezért van meg itt az élő, érezhető és gyönyörteljes egyesülés, mely megajándékoz bőséges szeretettel, bizalommal, részvéttel, jósággal és örömmel, melyekből mindketten: a Vőlegény és a Menyasszony oly örömmel isznak. Mikor a lélek láthatólag ezt a krisztusi jegyet önmagán észreveszi, akkor ugyan az a pulzus, ütőér ver mindkettőjük szívében, s egyféle vér pezseg mindkettőjük ereiben. 

Akkor a szív olyan közel van a mennyhez, amennyire csak lehetséges e földön és el van készítve a legmagasztosabb és leglelkesebb szeretetbeli közösség élvezetéhez.

A HIT KEGYELEM❣️

„💞Amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem” (Galata 2,20)

Amikor az Úr nagy irgalmasságában itt járt és minket vérünkben fetrengeni látott, mindenekelőtt ezt mondta: „élj!”
Ezt tette legelőször, mert a szellemi (lelki) életben ez egy elmulaszthatatlan és első követelmény; míg ez nekünk nem adatik, addig nem vagyunk arra alkalmasak, hogy részesedjünk a királyság javaiban. 

De az az élet, melyet a kegyelem a szenteknek abban a pillanatban ajándékul ad, mihelyt a lélek új öntudatra ébred, nem más, mint Krisztus élete, mely felénk belőle ömlik, mint a törzs nedve az ágaknak és lelkünket élő összeköttetésbe hozza a Jézussal való kölcsönös együttérzésben. 

A hit ama kegyelem, mi ezt az egyesülést munkálja, mert Belőle indult ki, mint első zsenge.
Ő az a nyak, mely a gyülekezet testét a dicsőn sugárzó fővel összeköti.

Ó Irgalom, Dicskoronám,
Kinek menny és föld hódol, -
Tied vagyok, tekints reám
Téríts meg a gonosztól;
Ó, végy szíved irgalmába,
Csak Te moshatsz meg tisztára
És életem megújul.

A hit benső és rettenthetetlen szeretettel ragaszkodik az Úr Jézushoz. 

Ő ismeri annak méltóságát és értékét, ennek kiválóságát és dicsőségét; semmiféle megkísértés nem veheti rá, hogy valami egyébbe helyezze bizalmát; az Úr Jézus pedig oly nagyon gyönyörködik ezen a mennyből származott kegyelmen, hogy soha nem szűnik meg ezt erősítgetni és fenntartani az Ő örök karjainak szerető ölelésével és minden tekintetben kielégítő erejével.

Ezért van meg itt az élő, érezhető és gyönyörteljes egyesülés, mely megajándékoz bőséges szeretettel, bizalommal, részvéttel, jósággal és örömmel, melyekből mindketten: a Vőlegény és a Menyasszony oly örömmel isznak. 

Mikor a lélek láthatólag ezt a krisztusi jegyet önmagán észreveszi, akkor ugyan az a pulzus, ütőér ver mindkettőjük szívében, s egyféle vér pezseg mindkettőjük ereiben. 

Akkor a szív olyan közel van a mennyhez, amennyire csak lehetséges e földön és el van készítve a legmagasztosabb és leglelkesebb szeretetbeli közösség élvezetéhez.

VALÓDI ISTENFÉLEM VAN BENNEM❓❣️

„Felnő-e a nád mocsár nélkül? Megnő-e a sás víz nélkül?” (Jób 8,11)

A káka szívós és üres; épp olyan a képmutató is; nincsen benne szilárdság és megbízhatóság. 

Őt minden külső befolyás és a tudománynak bárminemű szele ide-oda hajtogatja, mint a gyenge nádat; ezért nem tűri meg a kákát a szélvihar, de a képmutatók sem szenvedtetnek meg a bajok általi üldöztetésekben. 

Éppúgy nem szeretnék csaló, mint megcsalatott lenni; talán arra fog szolgálni e mai lecke, hogy nekem megmutassa, képmutató vagyok-e vagy nem?

 
A káka természeténél fogva vízben él és fennállását a nedvességnek és sárnak köszönheti, melyben gyökeret vert, de csak hadd száradjon ki az iszap, azonnal elhervad a káka, gyarapodása teljesen és egészen külső körülményektől függ: a bőséges víz burjánozva neveli, ámde a szárazság rögtön tönkreteszi. 

Vajon így állok én is? Csak akkor szolgálok Istennek, mikor a jámborok között vagyok, vagy mikor az isteni félelem nekem hasznot és nyereséget hajt? 

Vagy csak akkor szeretem az Urat, mikor kezeiből ideigvaló szerencsét kapok?

 
Ha így van, akkor nyomorult képmutató vagyok, s a fonnyadó kákához hasonlóan el kell pusztulnom, ha a halál megfoszt engem a külső örömtől. De ha őszintén tanúskodhatom arról, hogy habár testi jólétem csekély, környezetem pedig a kegyelemmel szemben inkább ellenséges, mint reményre buzdító, de én ennek dacára mégis szilárdan megállok jámborságomban, akkor remélhetem, hogy valódi élő istenfélelem lakik bennem.

 
A sás nem növekedhet, ha nincsen nedvessége; de azok az ültetvények, melyeket az Úr plántált, még a szárazság idején is virágzanak. Némelykor az istenfélő ember akkor gyarapszik legjobban, mikor ideigvaló körülményei és viszonyai rosszabbodnak.
Aki Krisztust csak a zsákmányért követi, az iskariótes Júdás; aki csak kenyérért és halért követi, az a hitetlenség fia, de aki Őt személye iránti, mesterkélten szeretetből követi, az a szeretett népéhez tartozik. Uram engedd, hogy életemet Benned leljem és ne a nyereség mocsarában vagy e világnak kedvezményeiben.

Segíts engem, hogy a szívem
- Tied szerint – tiszta legyen,
Változatlan érzelemben.

AZ UTOLSÓ ÁDÁM❣️

„💞Az utolsó Ádám” (1 Korintus 15,45)

Jézus az Ő választottainak szövetséges fejedelme.
Valamint a test és vérnek minden örököse személyesen részese Ádámnak, mint az emberi nemzet szövetséges fejedelmének és helyettesének a törvény cselekedeteihez mért állásához képest, azonképpen minden megváltott lélek a kegyelem törvénye alatt egy az Úrral, ki a mennyországból jött, ki a második Ádám, a választottak szenvedő Helyettese és Szószólója a szeretet újszövetségében.
Pál apostol fejtegeti, hogy Lévi már Ábrahámban rejtőzött, mikor Melkisédek vele találkozott és ilyen bizonyos értelemben igaz az, hogy minden hívő elrejtett Jézus Krisztusban, a Közbenjáróban, mivel az idők előtt elmúlt örökkévalóságok napjaiban nekik a kegyelmi szövetségnek hagyományai meghatároztattak, jóváhagyattak és mindörökre megerősíttettek.
Ezért Krisztus mindent, amit csak tett, gyülekezete egész testülete részére be is fejezett.
Megfeszíttettünk és eltemettettünk Ővele, s ami még csodásabb, Vele együtt feltámasztattunk és Vele felemelkedtünk a magasságba, a trónhoz.
Így a gyülekezet a törvényt betöltötte és „kedvessé tétetett ama Szerelmesben”.
Ezek után tetszéssel le rájuk az igazságos Jehova, mert bennük Jézust látja, s nem tekinti őket másként, mint akik egybe vannak kötve szövetséges Fejedelmükkel.
Mint az Izráel felkent megváltójának, az Úr Jézus Krisztusnak nincs semmi olyas, mi Őt gyülekezetétől elválasztaná, hanem amivel csak bír, mindazokat egyedül nekik és miattuk bírja.
Ádám igazsága minket illetett, amíg ő abban megmaradt; úgyszintén bűnei is, attól a pillanattól kezdve, mikor azt elkövette; hasonlóan miénk mindaz, ami „az utolsó Ádám”-ban rejlik, és amit tesz, mint ahogyan Ő maga is a miénk, mindene egyedül a mi javunkra van, mert látjuk, hogy Ő minket képvisel.
Itt van kegyelmi szövetségünknek alapköve.
Ez a kegyelmes helyettesítés, ami Jusztin vértanút e szavakra fakasztotta:

 „Ó, boldog átalakulás, ó, boldog megváltozás!” alapja megváltásunk evangéliumának, melyet elfogadunk erős hittel és elragadó szeretettel.

Jézusban a kegy alapja,
Melyben a hit részes;
Üdvözítőm keresztkínja

Nekem üdvösséges.

VELÜNK AZ ISTEN❣️

,,Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (Ézsaiás 7,14)

Menjünk el Betlehembe, csodálkozzunk a pásztorokkal, lássuk és imádjuk a bölcsekkel
Azt, ki a zsidók királyául született; mert hit által részünk van Benne és ujjongva énekelhetjük: 

Gyermek született nekünk!
Jézus a testben jött Jehova Urunk és Istenünk mellett még barátunk és testvérünk is; imádjuk és tiszteljük Őt.

Emlékezzünk meg csodás emberré létéről.
Kezdettől fogva hallatlan és azóta nem történt többé, hogy ez szűz fiat szült volna.
„Mert az Úr új dolgot cselekszik e földön: az asszony körülveszi a férfit”.
Az első ígéret így hangzik: „Az asszony magva”, s nem a férfi utódjai.
Mióta az asszonynak kívánsága a bűnnek utat tört, mi által elveszett részünkre is a paradicsom, úgy hozza meg Ő, egyedül csak Ő hozza a világra az elveszett paradicsomnak visszahozóját.

Üdvözítőnk, habár igazi ember volt, de amellett emberi természetében az Istennek szentje.
A Szentlélek ereje által született Ő szűz Máriától, az eredendő bűn szeplősítése nélkül, mi különben megvan mindenkiben, ki testtől született. Hajtsuk meg magunkat mély tisztelettel a szent gyermek előtt, kinek ártatlansága visszaajándékozza az emberiségnek a kezdetben volt dicsőségét; kérjük, hogy szülessék meg bennünk reményül és dicsőségül.

Vegyétek jól figyelembe az Ő szegény vérrokonságát.
Igénk az Ő anyját „szűz”-nek nevezi, nem fejedelemnőnek, prófétanőnek vagy gazdag és előkelő nőnek.
Habár származása nem csekély, mert királyi vér pezsgett ereiben, érzülete sem volt érzéknélküli vagy műveletlen, mert egy dicső magasztaló éneket hagyott nekünk; mégis mily szerény volt helyzete, mily szegény a férfi, kivel eljegyeztetett, mily szegényes ellátásban az újszülött király.
Itt megszenteltetett a szegénység és a mélységben levő emberek felmagasztaltattak nagy tisztességre.
Minden hívő Krisztus képmása, de a szegény szent ugyanaz a jól sikerült képlet, ugyanazon szegénységbe keretezve, mely Mesterünk képét köríti.

ABBA, SZERELEMES ATYÁM❣️

,,Barátom, ülj feljebb!” (Lukács 14,10)

Mikor a kegyelem élete megkezdődik valamelyikünk lelkében, akkor ugyan Istenhez közeledünk, de csak is nagy félelemmel és fokozott remegéssel.
A lélek bűnössége tudatában ez alatt az Isten jelenlétének fenséges komolyságától mélyen megalázkodva legyőzöttnek érzi magát, lehanyatlik a Jehova nagyságának érzetétől, ki előtte áll.
Tettetés nélküli töredelmében érzi, hogy neki a mennyországban a legalsó hely való.

A további életben, mikor a keresztyén a kegyelemben növekedik, bár nem felejti el Istennel szemben foglalt állásának komoly voltát, s a szent tiszteletet sem veszti el iránta soha sem, ami a kegyelemben részesült embert kell, hogy átlengje, mikor Isten jelenléte előtt áll, ki teremthet és megsemmisíthet, amit és ahogy akar, de félelmétől elvétetik minden rettegtető, szent tiszteletté válik az neki, és nem árnyékot vető rémületté. Valami magasabb fokra hívattatik meg, szabadabb menetele lesz Istenhez a Jézus Krisztusban.
Akkor közeleg az ember Istenhez, mennyei dicsőség sugaraiban járva és ez a dicső Kerubhoz hasonló arc 

Krisztus vére és igazsága két szárnyával eltakarva, tiszteletteljesen és alázatos lélekkel közeledik a trónhoz, a trónon pedig megpillantja a szeretet Istenét, a jóság, a kegyelem, mindenekelőtt felismeri Benne a hű, irgalmas és kegyelmes Istent. Istenben inkább a jóságot, mint a nagyságot, inkább szeretetét, mint felségét szemléli.

Azután örvend a lélek az imának szentebb szabadságán, habár olyan alázatosságban, mint ezeknek előtte, mert amennyiben a végtelen Isten dicsősége előtt a porban hever, ama felüdítő tudat, által vitetik, hogy Ő a határtalan kegyelem és végtelen szeretet közelében van, s hogy „kedvessé tétetett, ama Szerelmesben”.

Ezek folytán a hívő mind jobban felbátorodik arra, hogy magasabbra törekedjen, és végül magának sajátíthatja az Istenben teljes határtalan öröm előnyét és szent bizalommal Hozzá közeledve mondhatja:
„Abba, szerelmes Atya”.
Oh, szeretet, ki felvetted híveidet,
Mindenekért áldoztad életedet, -
Oh, Atyánk, legdrágább ott fenn és idelent
Krisztusban hozzánk való szereteted!

A MINENHATÓ HATALMA❣️

„💞Megerősítlek.” (Ézsaiás 41,10)

Istennek erős tehetsége van e kötelezettség teljesítésére, melyet magára vállalt; hiszen mindent megtehet, 

Ő mindenható.
Hívő lélek, amíg képtelen vagy a Mindenható óceánját kimeríteni; amíg azt sem bírod megtenni, hogy a mindenható Erő gyémántos hegy óriásait szertezúzd, addig nem szabad félned.
Ne hidd, hogy valamikor emberi képesség a Mindenható hatalmát legyőzhetné.
Amíg a földnek hatalmas oszlopai szilárdan állnak, elég okod van arra, hogy hitedben erősen megállj.
Ugyan az az Isten, ki e földet pályáján kormányozza, ki e napnak perzselő erejét táplálja és a mennyei fényeket ellátja, azt is megígérte, hogy téged naponként meg akar erősíteni.
Amíg Ő arra képes, hogy a világ mindenségét állapotában fenntartsa, addig ne is álmodd, hogy neki lehetetlen volna ígéreteit beteljesíteni.
Jusson eszedbe, mit tett Ő a kezdetek előtt, az előző nemzedékek idején.
Gondolj arra, hogy Ő mondta és lett; parancsolt, és íme, mindjárt előállt.
Vajon Ő, ki a világot teremtette, valaha elfáradhatna?
A földet Ő függeszti a semmire; vajon
Az, ki ilyesfélét tehet, ne lenne képes gyermekeit hordozni?
Talán azért lehetne hűtlenné szavaihoz, mert megfogyott ereje? Ki uralkodik a szeleken, ki parancsol a viharoknak? Avagy nem halad-e a szelek szárnyain, s teszi a felhőket szekereivé és tartja a tengert kezei között? Mi módon lehet Neki veled balsikere?
Ha ilyen hűséges ígéretet ajándékozott, mint ez, adhatsz-e csak egy pillanatra is helyet aggodalmadnak, mintha Ő többet ígért volna, mint amennyit megtarthat, mintha tovább ment volna, mint ezt Neki ereje megengedi! 

Ó, soha, soha! Tovább nem kételkedhetsz. Szava szerint megerősít, Bízom Benne, Ő megsegít: Isten hű!
Ó, Te, ki nekem Istenem és erősségem vagy, valóban elhihetem, hogy ez az ígéret részemre teljesülni fog, mert a Te kegyelmi bőséged tengere kimeríthetetlen és erődnek túláradó folyama barátod által soha-soha ki nem iható, annál kevésbé tartóztathatnák fel lefolyásában azt a Te ellenségeid.

ÖRÖKKÉVALÓ SZÖVETSÉG❣️

Örök szövetséget szerzett velem” (2 Sámuel 23,5)

Ez a szövetség isteni az ő eredetében.
„Örök szövetséget szerzett velem”. Ó, nagy szó: az Úr maga!
Figyelj kedves lélek: Isten, az örök Atya, tényleg szövetséget kötött veled; igen, ugyan az az Isten, ki egyetlen szavával teremtette a világot a semmiből; Ő, aki nyájasan leereszkedett magasztos felségéről, karon fog téged és szövetséget köt veled.

 
Nem olyan tény-e ez, mely szívünket örökké elragadtatná, ha csodás leereszkedését képesek lennénk felfogni és megérteni? „Szövetséget kötött én velem”.

Nem valamely király kötött velem szövetséget, már ez is sok lett volna, hanem a királyoknak Királya e földön, a seregeknek Ura, a teljes Tökéletesség, az idők Jehovája, az örök Isten kötött velem „örökkévaló” szövetséget. 

De vedd figyelembe, itt valami különös viszonyról van szó.
„Örök szövetséget szerzett velem”.

 
Ebben valami kedvesség rejlik minden hívő részére. 

Az engemet nem illet, hogy a világnak békességet adott, nekem azt kell tudnom, velem szerzett e szövetséget?
Ó, boldog bizonyosság, hogy immár tudom: „örök szövetséget szerzett velem!” 

Ha ezt nekem Isten, a Szentlélek határozottan biztosítja, akkor üdve az enyém, megváltása enyém, szíve enyém, Ő maga az enyém: Ő az én Istenem!

Ez a szövetség örökké tartó. „Örök szövetséget”, ez olyan szövetséget jelez, melynek nincsen kezdete, mely soha-soha véget nem ér. 

Milyen jól esik tudnunk e föld múlandóságai és bizonytalanságai között: 

„Istennek erős fundamentuma megáll, melynek pecsétje: az Úr ismeri övéit!”
Milyen becses, hogy részesei vagyunk Isten ígéreteinek: „meg nem töröm az én szövetségemet, meg sem változtatom, mely az én számból jött ki”. 

Erről akarok éneket zengeni, mint Dávid az ő halála idején, habár házam nem is lenne úgy Istennel, mint a szívem kívánja.

„Mert a hegyek meginoghatnak, és a halmok megrendülhetnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és az én békességemnek szövetsége meg nem szűnik, azt mondja a te könyörülő Urad”.

KITŐL FÜGG ÉLETÜNK SORSA?

,,💞Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.” (Példabeszédek 16,33)

Ha a sorsvetés úgy esik, ahogyan az Úr akarja, akkor kitől függ egész életünk sorsa? 

Ha Ő már az egyszerű sors vetését is kormányozza, annál inkább tartja kezében életünknek minden eseményét, már azért is, mert felmagasztalt Üdvözítőnk biztosít erről: 

„Nektek pedig fejeteknek hajszálai is mind számon vannak.

 Ne féljetek azért, ti sok verebecskéknél drágábbak vagytok”.

„Egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül”. 

Kedves barátom, érzelmeidnek megnyugtatására szolgálna, ha ezt mindig meggondolnád. 

Lelked annyira megszabadulna minden rettegéstől, hogy az eddiginél képesebb volnál türelmesen, nyugodtan és békességben járni-kelni, ahogyan ez keresztyénhez illő.

Mikor az ember félelemmel van eltelve, akkor nem képes teljes bizodalommal imádkozni; ha a világi dolgok miatt szomorkodik, nem szolgálhat Mesterének, hanem minden gondolatát a magáéra – illetve sajátjára – irányítja.
Ha te valóban „először Isten országát és annak igazságát” kívánnád, akkor minden egyéb megadatna neked.

Törődöl ugyan Krisztus ügyével, de emellett a földi gondok miatt saját üdvödet elhanyagolod. 

Te gondoskodni akartál, de a fő gondról elfelejtkezel, ami saját teendőd, t.i. Istennek engedelmeskedni. Légy bölcs, várj engedelmesen és hagyd Krisztust gondoskodjon rólad. 

Jöjj és őrizd Atyád készletházát és kérdezd meg Őt, hogy képes-e téged éheztetni, holott oly nagy készletet rakott el tárházában? 

Tekints könyörülő szívébe, lásd, vajon jóságát megváltoztathatná-e?

Nézz kifürkészhetetlen bölcsességére; lásd, téved-e valamikor? 

Mindezek fölött nézz Jézus Krisztusra, közbenjáródra és kérdezd meg önmagadtól, Atyád jöhetne-e feléd kegyelme nélkül, holott tulajdon fia esedezik érted?

Ha még a verebekre is gondol, mi módon felejtkezhetne el szegény gyermekei között a legcsekélyebbről?

„Vessed az Úrra a te terhedet és Ő gondot visel rólad és nem engedi, hogy az igaz ember örökké háborgattasson”.

Rajta hát, nyugodj Uradba,
Bizalmad vesd Atyád karjaiba,
Nincs Ő távol tőled segélyével,
Minden szükségedben őt keresd fel;
Megáld bőven, Ő az Úr, ne búsulj!

SZÍVETEKET SZAGGASÁTOK MEG❣️

„💞Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat” (Joel 2,13)

Az nem valami nehéz, ha mi belső, istenfélő hangulatunknak valami külső, látható módon, ruháink megszaggatásával adunk kifejezést, sőt nagyon gyakran valami képmutatásszerű ez, de valódi őszinte bánatot érezni nehéz, azért ritkább is.
Az emberek minden habozás nélkül figyelembe veszik a külsőséges istentiszteleti rendeletek legcsekélyebb és legkényelmetlenebb szabályait, mert ez tetszik a testi érzékeknek, de az igaz istenfélelem nagyon megalázó és szívre ható, nagyon ellenkezik a testi embernek legbensőbb érzékével, sokkal inkább előnyben részesítenek valami tartalmatlant, világiast és feltűnőt.
A külső szabályok jótékonyan hatnak a futólagos és ideig való értelemre, sőt hízeleg neki.
A szem és fül meg vannak elégedve; az öncsalódás táplálódik; az önigazság felfuvalkodik, de ezek a külső megfigyelések nagyon csalárdak, mert a halálos órában és majd az ítéletnapon a léleknek valamivel többre van szüksége, támaszul valami igazabbra van szüksége, mint az üres alakiság és a tartalom nélküli látszat.
Ha amellett nincsen meg az élő istenfélelem, akkor az istentisztelet hiábavaló és haszontalan, ha hiányzik annál az őszinte szív komolysága, akkor az istentiszteletnek minden külső alakja a mennyország felségének nagyszabású gúnyolása és vakmerő megcsúfolása.
De a szív megszaggatása valami isteni és mélyen érzett hatás.
Ez rejtett szenvedés, ami személyesen érezhető, nem valami külsőség, hanem a lélek mélyre ható műve a Szentléleknek, ami behat a hívő legmélyebb velejéig.
Ez hatalmasan megalázó és teljesen ellentétben van mindennel, ami bűn, de épp ez által becses előkészítés azon kegyelmes vigaszra, amit dölyfös, meg nem alázkodott lelkek soha nem érezhetnek, ez teljes elhatározást munkál, ami egyedül csak az Isten választottainál található.
Alapigénk arra szólít minket, hogy szíveinket szaggassuk meg, ámde ezek természetüknél fogva kemények, mint a márvány; tehát hogyan lehetséges?
Fel kell vinnünk szívünket a Golgotára.
Egykor a haldokló Üdvözítő hangja kősziklákat tépett szét, az még ma is olyan hatalmas.

IFJÚSÁGOD HŰSÉGÉRE❣️

„💞Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére” (Jeremiás 2,2)

Olyan felüdítő és vigasztaló, hogy Krisztus olyan benső gyönyörrel emlékszik meg gyülekezetéről és tetszéssel szemlélgeti szépségét. 

Valamint a madárka többször repked össze-vissza fészke felé, meg, mint ahogy a vándor siet hazája felé, úgy kísérgeti ez érzületszeretetének tárgyát.
Soha nem fárasztó nekünk kellemes arculatát látni; szeretnénk, hogy az, ami előttünk kedves és becses, mindenkor szemünk előtt lenne. Így van Jézus is vele.

Örök időktől fogva gyönyörködik az emberek fiaiban. Gondolatai még az időket is megelőzték, hogy választottai e világra mikor szülessenek. 

Már előre látta őket mindentudó tükrében, mielőtt léteztek.

„Az én testemet, mikor még forma nélkül volt, látták a Te szemeid és a Te könyvedbe mindezek beírattak, a napok is, melyeken azok formálva voltak, mikor még azokban egy sem volt”.
Mikor e világ alapjaira helyeztetett, Ő akkor jelen volt, ekkor határt szabott a népeknek az Izrael fiainak száma szerint.

Még annak előtte, mielőtt testben eljött, előbb leszállt a földre emberi ábrázatban; a Mamre völgyében (1 Mózes 18), a Jabbok patakjánál (1 Mózes 32, 24-30), Jerikó falai alatt (Józsué 5,13) és a babiloni tüzes kemencében (Dániel 3, 19. 25.); mindezen helyeken meglátogatta az embernek Fia az övéit.

Mivel ők tetszettek az Ő lelkének, nem maradhatott távol tőlük, mert az Ő lelke kívánta őket.
Soha nem voltak ők Előtte idegenek, mert neveik az Ő kezeibe jegyeztettek és oldalába vésettek.
Valamint azon melltáblácskában, melyet a főpap hordott, melybe bele volt vésve az Izrael nemzetségének tizenkét neve, mi a legbecsesebb és legdicsőbb ereklyének tekintetett, - úgy lettek Krisztus választottai és szerettei az Ő legdrágább ékszerei és ott ragyognak tündöklő fényben az Ő szívén.

Gyakran elfeledjük szívünkben forgatni Urunk, Üdvözítőnknek előnyeit és dicső tulajdonságait, de Ő nem szűnik meg ránk gondolni. 

Valóban bájuk meg tehát teljes szívünkből a múltban elkövetett feledékenységünket és emiatt büntessük önmagunkat; esedezzünk kegyelemért, hogy ezek után édes emlékünkben megtarthassuk.
Atyám, rajzold bele lelkem szeme fényébe fiadnak képét elmúlhatatlan színekkel.

RÚTH RAGASZKODÁSA❣️

,,…Majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá.” (Ruth 1,14)

Szeretetteljes volt Naominak mindkét menye, ezért együtt indultak vele útnak, mikor visszautazott Júdába. De majd elkövetkezett a próba és elhatározás ideje; Naomi eléjük tárta teljesen önzetlenül mindazokat a bajokat, amik rájuk várnak és kérte őket, hogy térjenek vissza anyáik házához, rokonaikhoz, hogy ott még valami új és kedves sors virulhasson számukra.

Előbb mind a ketten kinyilatkoztatták, hogy ők vele akarnak menni népéhez és osztozni fognak sorsában, de majd további tárgyalások után mélyen megindulva és tisztelettudó búcsúcsók után elhagyta Orpa az ő anyósát, népét, Istenét, míg Ruth teljes szívvel átadta magát tulajdonul anyósa Istenének.

Egészen más valami az Úrnak útját szeretni, mikor ez kényelmes és kellemes utakon vezet keresztül, s más az is, a szenvedések közepette és csüggesztő nehézségeken át a jámborok útján kitartani.
A külső vallomás tiszteletteljes csókja olcsó és könnyű, de a hű ragaszkodás az Úrhoz, mely szent komolyságban bizonyul be az igazságért és szentségért, az nem valami könnyű dolog.
Hogyan állunk mi erre való tekintettel? Vajon szívünk Jézusra irányul, áldozatunk a szeretet kötelékével van-e az oltár szarvaihoz erősítve?

Megcsináltuk-e a költségvetést és hajlandók vagyunk-e komolyan a Mesterért valami földi veszteséget elviselni?
A jutalom, mely utána következni fog, megmérhetetlen nyereség, mert Egyiptom kincsei nem érnek fel azzal a dicsőséggel, mi egykor rajtunk nyilvánulni fog.
Orpáról tovább nem tudunk semmit; kényelmes nyugalomban és bálványtisztelő örömök között fonnyad el élete a halálba, de Ruth tovább él a Szentírásban és a mennyországban, mert a kegyelem beplántálta őt abba a törzsbe, melyből a királyok Királya született.
Boldogok azok az asszonyok, kik Krisztusért le tudnak mondani mindenről, de elfeledtetnek és elfelejtődjenek azok, kik a kísértés idején lelkiismeretükön erőszakot tesznek és a világ örömeihez térnek vissza.
Soha ne elégedjünk meg a külsőséges áhítatosság puszta csókjával, hanem munkálja bennünk kegyesen a Szentlélek, hogy mi teljes szívvel Üdvözítő Urunkhoz ragaszkodjunk.

ÉN VAGYOK A TE URAD, ISTENED❣️

„💞Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.” (Zsoltárok 84,8)

Erőről-erőre jutnak. Ez a vers többféleképen lett fordítva, de valamennyi fordítás egybehangzóan valami haladást jelez.
A mi átdolgozott kiadásunk elegendő anyagot szolgáltat nekünk mai megfigyelésünkhöz.
„Erőről-erőre jutnak”. Azaz: ők hovatovább férfiasabbá, hatalmasabbá és bátrabbakká válnak.
A menetelésben, küzdelemben, közvetlen a győzelem és erő után bekövetkezik rendesen az elbágyadás, ellankadás.

Reggel felüdülve és élénken kelünk fel, de a nappal forró, a nap perzsel, törölgetjük az izzadságot homlokunkról és kívánjuk a felüdítő pihenést, azután ismét folytatjuk az újabb megerőltetést.
De a keresztyén harcos, ki folyton újabb kegyelmi erősítésben részesül, az évek alatti fáradtság és rettenthetetlen viaskodás után is még olyan üde és erős, mint kezdetben.

Talán nem olyan tüzes és gyors többé buzgalmában, mint valaha, de annál mértékadóbb mindenben, amit valódi erőnek nevezhetünk. Halad, bár meggondolva, de annál biztosabban előre. 

Némely ezüstfürtű katona olyan hősiesen és híven tartott ki az igazság zászlaja mellett, olyan győzedelmesen hordozta ezt a harcban, mint ifjú napjaiban.

De sajnos azt is be kell vallanunk, hogy ez nem így van általában, mert sokakból kihűl a szeretet és az igazságtalanság felülkerekedik.
Ennek a tulajdon bűnűk az oka és nem a fenti ígéret, mely még mindig szilárdan áll a jó hívekben:
„Meglankadnak és megfáradnak a gyermekek és az ifjak elesvén elesnek; de akik az Úrban bíznak, azoknak erejük megújul, és szárnyukkal magasra repülnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem fáradnak el, járnak, és nem lankadnak meg”.

Félénk lelkek elhanyatlanak és a jövővel törődnek, így sopánkodnak: „Ó, egyik szomorúságunkat a másik követi!” Úgy van, te kishitű, de éppen azok által jutsz erőről erőre.
Soha nem lelsz olyan sok sanyarúságot, melyben egyúttal nem lenne elegendő kegyelem is mellékelve.
Abba a teherbe, melyet az Úr a felnőttek vállaira rak, ajándékoz Ő az érett férfi képességéhez megfelelő erőt is.

„Mert én vagyok a te Urad Istened, ki a te jobb kezedet fogom és azt mondom neked: ne félj én megsegítlek téged!”

A KEGYELEM SÓJA❣️

„…sót pedig akármennyit.” (Ezsdrás 7,22)

Sót használtak minden égőáldozatnál és „az Úrnak tüzénél” s mivel annak fenntartó és tisztító ereje van, érthető mintaképe ez az Isten kegyelmének a lélekben.
Megérdemli ez teljes figyelmünket, hogy amikor Artaxerxes Ezsdrásnak sót adott, nem szabott határt a mennyiségnek, mi pedig bizonyosak lehetünk abban, hogy a Királyok Királya, az Ő „királyi papsága” javára nem adja szűken a kegyelmet, mely neki áldozatánál nélkülözhetetlen.

Sokszor hiányt látunk önmagunkkal kapcsolatban, de az Úrnál soha. 

Aki sok mannát szeretne gyűjteni, az tapasztalja, hogy csak annyi áll rendelkezésre, amennyire éppen szüksége van és kívánatos.
A szellemi Jeruzsálemben soha nincs olyan drágaság, hogy ennek polgárai kénytelenek lennének a kenyeret mérték szerint enni és vizüket mérték szerint inni.
Több dolog szükséges Isten kegyelmi háztartásához, például: részünkre az ecet és epe olyan pontossággal mérődik, hogy soha nem kapunk abból egy cseppel sem többet, de a kegyelem sójára nézve nem szabatott határ.

„Mindent, amit imáitokban kértek, megkapjátok, ha hisztek”.
A szülőknek el kell zárnia a gyümölcsöt és az éléskamrában lévő édességet, de a sótartót ne helyezze lakat alá, mert ritka gyermek az, ki azt keresné. Lehet valakinek sok pénze vagy sok becsülete, de soha nem részesedhet túl sok kegyelemben, kegyelmi fölösleg lehetetlen.
Több gazdagság, több gond, ámde több kegyelem, több öröm.
Aki bölcsességben nevelkedik, sokat nyugtalankodik, de a szellemi kegyelem bősége bőséges öröm. 

Hívő lélek! Borulj le a kegyelem zsámolya előtt és kérj a mennyei sóból eleget. 

Ez felüdít bajaidban, melyek sótlanul nagyon ízetlenek és nem emészthetők, az tartja fenn szívedet egészségben, ami különben elrothadna és megromlana, ha nem kapna sót, de megöli bűneidet is, mint ahogyan a só megöli a férget. 

Sokra van szükséged, tehát kérj sokat és kapni fogsz eleget, mert az Úr kegyelme az égig hat és az Ő igazsága a felhőkön is túl.

ÖRÖK UTAK❣️

,,Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent.” (Habakuk 3,3)

Felségesek az Úrnak útjai, mert az úrnak útjai állhatatosak. Kénytelenek vagyunk hangoztatni: „Isten, szent a Te utad!”
Az emberek útjai állhatatlanok, de az Úréi örök utak.
Sok alapja van ennek a vigasz teljes igazságnak, figyeljük meg mindjárt ezt: az Úrnak útjai a bölcs végzések eredménye.
Ő minden dolgot akaratának tanácsa szerint fog fel.
Az ember cselekménye sokszor a hevületes szenvedélyek következménye vagy a rettegett félelmeké, amiket követ a bánat és a fájdalom, de a Mindenhatót semmi sem lepheti meg, s nem történhetik más csak az, amit előre meghatározott.
Az Ő útjai a megváltozhatatlan lény gyümölcsei, melyekben felismerhetők az Istennek változhatatlan és örök tulajdonságai.
Csakis úgy, hogy az Örökkévaló is alá lenne vetve a változandóságnak, akkor az Ő útjaiban és cselekedeteiben is az lenne, de Ő örökké változhatatlan. örökké igazságos, kegyelmes, hű, bölcs és szeretetteljes, így tehát ugyanazon kiválóságok tüntetik ki útjait is mindenkor.
De, mert Istennél nincs változás, sem a világosságnak, sem a sötétségnek változása, tehát útjai is örökké hasonlóan változhatatlanok maradnak.
Nem létezik semmiféle külső ok arra nézve, ami Isten útjait gátolhatná, mert azok egy ellenállhatatlan erő működései.
„Feláll az Isten és elosztja a földet, rájuk tekintett és elolvasztotta a pogányokat; megijesztetnek az örökkévaló hegyek, megaláztatnak az örökkévaló halmok, örökkévalók az Ő útjai.”
A nap és hold megállnak helyeiken a Te népednek szabadítására a Te Krisztusoddal.
Kicsoda tartóztathatná fel kezét és mondhatná Neki:
„Mit cselekszel?” De nem csak a hatalom ad állhatatosságot, mert Isten útjai szintén az örök igazság alapjainak kijelentése is s ezért nem múlhatnak el soha.
Az istentelenek magja kivész, de a jámborok és jók megmaradnak, mert az élet, mely bennük van, örökségükben sem távozik el tőlük.
Így tehát teljes bizalommal menjünk máris mennyei Atyánkhoz és gondoljuk meg, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyan az marad.
Őbenne Isten mindenkor kegyelmes az Ő népéhez.

HŰ AZ ÚR❣️

„Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt” (1Thessz. 5,24)

A mennyország az a hely, ahol nem leszünk többé a bűnnek alávetve, ahol nyugodtan és félelem nélkül pihenhetünk, s nem lesz szükség a szüntelen vigyázatra a fáradhatatlan ellenséggel szemben, mert ott nincs többé kísértő, ki botrányt vethetne lábaink elé.

 
Ott az istentelenek nem szomoríthatnak többé bennünket és a megfáradtak pihenhetnek.
A mennyország „makulátlan örökség” a tökéletes szentség országa, tehát a teljes zavartalan biztonság helye.

 
De vajon a szentek nem élvezik-e már ezen a földön is némelykor a boldog nyugalom és biztonság örömét? Isten igéje tanít minket, hogy mindazok, kik lelküket Krisztus oltalma alá helyezték és magukat kezeibe ajánlották, Őbenne hű és változhatatlan Védelmezőt bírnak.

 
Ha tehát ilyen tanra támaszkodhatunk, úgy akkor már e földön is örvendhetünk egy bizonyos biztonságnak, habár nem annak a magasztos és dicső biztonságnak, mely szabaddá tesz minket minden ingadozástól és elcsúszástól, de az a szent biztonság ez, mely Jézusnak egy bizonyos ígéretéből ered, hogy kik Ő belé vetik bizalmukat, azok egyike sem pusztulhat el, hanem Nála lesznek, ahol Ő van.

 
Kedves hívő lélek, mi gyakran és vidám hálával gondoljunk a szentek megoltalmaztatásáról szóló tanra, s szent buzgalommal tiszteljük Istenünknek ezt a hűségét.

Bár adná meg Istenünk nektek, biztonságotoknak azt az érzetét, melyet Jézusban kaphattok meg!
Adná meg nektek annak bizonyos tudatát, hogy neveitek bele vannak vésve kezeibe; bár megsúgná mindnyájatoknak e ígéretét: „Ne félj, mert én veled vagyok”.

 
Tekintsetek Őrá, a szövetséges kegyelem Kezesére, mert Ő hű és igaz, s így Ő van arra kötelezve titeket, leggyöngébb testvéreit, a választott néppel együtt előállítani az Isten trónja elé.
Ebben a boldog látomásban fogtok inni abból az Úrtól nektek készített must- és gránátalma borból és megízlelitek a paradicsom értékes gyümölcseit.

 
Gyönyörködni fogtok azon örömök előérzetén, melyek odafönn a tökéletesekké lett szenteket elragadtatják ama örömök következtében, ha ezt rendíthetetlenül hihetitek:
„Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt”.

MINDENKOR AZ ÚRRAL❣️

„💞És így mindenkor az Úrral leszünk” (1 Thessz. 4,17)

Milyen rövidek azok a kedves és gyöngéd látogatások, melyeket Krisztus tesz nálunk és milyen hamar múlnak!
Egy pillanatig szemléli Őt szemünk és kimondhatatlan és dicsőséges örömmel, de kevés idő múlva nem látjuk többé, mert „Barátunk eltávozott tőlünk ismét, mint az őz vagy a szarvas, úgy ugrándozik a hegyeken és szökik a halmokon; a fűszerek hegyére ment és nem legeltet többé a rózsák között”.

Ó, milyen gyönyörű dolog, hogy kilátás van olyan időre, amikor többé nem távolról szemléljük Őt, hanem majd színről-színre nézhetjük és legeltethetjük magunkat az Ő látásán, mikor nem csak, mint ideiglenes vendég jön hozzánk, ki csak egy éjjelt tölt nálunk, hanem örökké átkarol minket és dicsőségének kebelén ad nyugodalmat. 

Nemcsak néhány szempillantásig fogjuk Őt látni, hanem szünet nélkül örvendezhetünk benne.

„Szerelme lesz majd ott a nap,
Mely örök gyönyört osztogat”.

A mennyben nem fogja megszakítani gyönyörködésünket sem a gond, sem a bűn; nem fogják elhomályosítani szemeinket a könnyek; nem von el földi foglalkozás boldog és gyönyörteljes gondolatainktól, semmi sem fog hátráltatni abban, hogy szüntelenül és fáradhatatlan szemekkel szemléljük az igazság Napját. 

Ó, ha már az oly édes és dicső, hogy Őt itt egyszer-másszor néhány pillanatig megfigyelhetjük, milyen dicsőséges lesz az, ha örökké e kedves szemek közé nézhetünk, ha nem száll Ő és mi közöttünk zavaros felhő, ha nem lesz szükség többé szemünket elfordítani e gyengeséggel és fájdalommal terhes világra!

Ó, boldog nap, mikor jössz el már?
Emelkedjél, kelj fel te nap, mely soha nem megy többé le!

Az érzéki örömöket elhagyjuk, bármily hamar is, mert az gazdagon kárpótolva lesz részünkre.
Ha a halál csak átmenet a mi szeretett Megváltónkkal való hallhatatlan közösségbe, úgy a halál tényleg nyereség és ezeket a zavaros cseppeket elnyeli a diadalom végtelen tengere.

VÁR AZ ÚR❣️

„💞De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen” (Ézsaiás 30,18)

Isten késik néha az ima meghallgatásával.
Erre vonatkozólag a Szentírásban különböző példák vannak megőrizve; Jákób az angyaltól nem vette el az áldást csak hajnal felé, egy egész hosszú éjjelen át kellett Vele amiatt küzdenie.
A szegény görög, siro-főniciai nő sokáig egyetlen egy szótagot sem kapott válaszul. 

Pál háromszor könyörgött az Úrhoz, hogy „az ő testébe ragadott hegyes ösztön” vétetne el, de nem lett biztosítva afelől, hogy az eltávozik tőle, hanem ahelyett egy ígéretet kapott: hogy elégedjék meg Istennek kegyelmével.

Ha kopogtál az isteni kegyelem kapuján és nem kaptál választ: megmondjam-e neked, miért nem nyitotta meg az ajtót a mindenható Teremtő és miért nem engedett be téged? 

Atyánknak különös okai vannak, ha minket várakoztat.

Néha tejhatalmát és korlátlanságát akarja nekünk azzal bebizonyítani, hogy az ember ismerje el, hogy a Jehovának joga van adni vagy venni. Még gyakoribb az az eset, mikor üdvünkre nézve a késedelem válik szükségessé. Talán várnod kell, hogy ezáltal vágyad bensőbb és forróbb legyen. 

Isten tudja jól, hogy a várakozás az óhajt élteti s növeli; s ha téged várakoztat, segélyre szorult voltodat annál inkább beismered, a segítséget komolyabban keresed és a kegyelmet a hosszú késés miatt annál többre becsülöd.

Talán valami bűnös dolog tapad hozzád, melynek el kell távolíttatni, mielőtt az Úrnak örömében részesülnél.
Talán az üdvtervre nézve még hiányos a te értelmed, vagy valamiképpen még magadban bízol ahelyett, hogy együgyűen és teljesen az Úr Jézusba helyeznéd bizodalmadat.

Vagy pedig azért várakoztat Isten egy ideig, hogy végül kegyelmének gazdagságát annál teljesebben megmutassa neked. Imáid mind megőriztetnek a mennyben, s ha azonnal nem is hallgattatnak meg, nem lesznek elfelejtve, hanem kevés idő múlva beteljesednek örömödre és megelégedésedre.

Ne tömje be szádat az aggodalom és kétkedés, hanem folytasd tovább komoly esedezésedet.
„Könyörülvén-könyörül rajtad a te kiáltásodnak szavára; mihelyt hallja azt, azonnal megfelel neked”.

ISTEN ELŐTT KEDVESNEK LENNI❣️

„De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá.” (Jelenések 3,4)

Ezt a kifejezést a megigazulásra vonatkoztathatják.
„Fehér ruháikban járnak”; az jelzi a hit által való e megigazulás fölötti szakadatlan, folytonos és öntudatos örömöt; meg fognak arról emlékezni, hogy a Krisztus igazsága nekik tulajdoníttatott, hogy teljesen megmosattak és fehérebbekké lettek a frissen hulló hónál.

Ez a kifejezés örömeikre és fájdalmaikra is vonatkozik, mert a fehér ruha a zsidóknál ünnepi ruha volt.
Aki ruháját be nem fertőztette, mindig jókedvű és vidám arcú lehetett; ők tapasztalatból értik Salamon mondását:
„No, egyed vidámsággal a te kenyeredet és igyad vígan a te borodat, amíg kedvesek Istennek a te cselekedeteid”

**Aki Isten előtt kedves, az az öröm és gyönyör fehér ruháit fogja viselni, mindaddig, míg az Úr Jézussal való boldog közösségben jár.**
Miért van annyi kétely, annyi nyomor, annyi szomorúság és panasz?

 
Mivel sok hívő megfertőztette ruháját bűnnel és tévelygéssel, s azáltal elveszítik megváltásuk fölötti örömüket és az Úr Jézussal való boldogító közösséget; nem járnak többé idelent fehér ruhában.
Ez az ígéret arra is vonatkozik, hogy az Isten trónja előtt járnak fehér ruhákban. 

Aki idelenn nem fertőztette be ruháit, bizonyosan fehér ruhákban fog odalenn is járni, ahol a megdicsőültek tündöklő serege szüntelenül „Halleluját” énekel a Magasságosnak. 

Kimondhatatlan üdvösséget élveznek, egy nem sejtett üdvösséget, boldogságot, melyet a legmerészebb kívánság sem remélt elérhetni.

„Boldogok, akik megőrzik az Ő tanúbizonyságait, és akik teljes szívvel keresik Őt. 

Ó, bár igazgattatnának az én útjaim, a Te parancsolataidnak megőrzésére!”
Kegyelemből részeseivé lesznek mindennek, nem érdemből, sem cselekedetből. 

Fehér ruhákban fognak járni a Krisztussal, mert kegyelme által lettek „méltók” arra.
Az Ő boldogító közösségében inni fognak az élő víznek forrásából.

ISTEN VÁLASZTOTTJAI❣️

„💞És azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek” (1Korinthus 1,28)

Ha valamely nagy város utcáin jártok-keltek holdvilágos éjjelen, ha ugyan van ehhez bátorságotok, akkor láthattok bűnösöket. Vigyázzatok, ha az éjszaka sötét és a szél süvölt, a tücsök ciripel, és a szú rágicsál az ajtófélfában, látni fogtok bűnösöket.
Menjetek el minden fogházba és látogassátok meg a rabok celláit és dolgozótermeit, figyeljétek meg azon sötét, kiálló szemű embereket, akikkel nem szeretnétek éjjel vagy magányos helyen találkozni – akkor bűnösök lesznek előttetek.
Menjetek el a javító- és kényszermunka intézetekbe és tekintsétek meg ott azokat az ifjú, megromlott gonosztevőket, kiknek lelkében a buján tenyésző gonoszság termékeny talajra talált – és láttok bűnösöket. Utazzatok el a tengeren át a szigetekre, ahol az ember olyan csonton rágódik, melynek emberhús szaga van, ott is találkoztok bűnössel.
Menjetek mindenüvé ahová csak akartok, sehol sem kell sokáig keresgélnetek, hogy bűnösökre akadjatok, mert ők mindnyájan egy általános fajt képeznek, minden sarokban és minden város valamennyi utcájában, minden helységben, faluban és tanyán megtaláljátok őket.
S az ilyen emberekért halt meg az Úr Jézus. Ha kiválasztjátok nekem a legelvetemedettebb embert a föld színén, hacsak asszonytól született, nem adom fel iránta való reményemet, mivel Krisztus Jézus eljött, hogy a bűnösöket megkeresse és megtartsa.
A kiválasztó szeretet kiszemelt néhányat a legromlottabbak közül, hogy azokat legjobbakká tegye.
A patak kavicsát a kegyelem drágakövévé változtatja, hogy a király koronájában ékeskedjék.
Az éktelen salakot pedig a legtisztább arannyá változtatja.
A kiengesztelő szeretet a legromlottabb emberek között is látott némelyeket, akik a Megváltó szenvedésének jutalmává lesznek.
Kedves olvasó, azon szeretetnél, mely Jézus könny teljes szeméből néz ki, - azon szeretetnél, mely vérző sebeiből folyik – ezen hű szeretetnél, ezen erős szeretetnél, e tiszta,
érdek-nélküli, állandó szeretetnél – a Megváltó szívénél és részvételénél kérve kérlek téged, ne fordulj el attól, mintha az téged egy cseppet sem érdekelne, hanem higgy és üdvözülsz.
Bízd lelkedet Őreá, úgy Atyjának jobbjára visz téged az örök, boldog dicsőségbe.

Abba, azaz szerelmes Atyám❣️

„💞És amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is.” (1Korithus 15,48)

A Fő és a tagok egy és ugyan azon természetnek részesei és nem hasonlítnak ahhoz a nagy és rettenetes képhez, melyet Nabukodonozor álmában látott.
Feje aranyból volt, mellkasa és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, lábszárai rézből, lábai vasból és agyagból voltak vegyesen.

Krisztus teste nem ellentétes részeknek ész nélküli összetétele, a tagok halandók voltak, s ezért Krisztusnak is meg kellett halnia, a megdicsőült Fő halhatatlan és ezért a test is halhatatlan, mert így van megírva: „Én élek, ti is éltek.” 

Amilyen a mi szeretett Főnk, olyan a test is és minden tag külön-külön. 

Kiválasztott fej és kiválasztott tagok. Valamint a Fej tiszta aranyból van, úgy a test minden része szintén tiszta aranyból van.

Ekként a természetek kétszeres egyesülése képezi az összeköttetésben lévő benső közösség alapját.
Állj meg itt olvasó és lásd, vajon vigasztalhatod-e elbájoló ámulat nélkül az Isten Fiának végtelen leereszkedését, ki a te alacsonyságodat és nyomorult voltodat egyesíti az Ő dicsőségével.

Te olyan megutált és lenézett vagy, hogy halandóságodra gondolva, azt kell mondanod a rothadásnak:
„Atyám vagy”, s a féregnek: „Testvérem vagy”, 

mindazáltal a Krisztusban oly nagyra vagy becsülve, hogy azt mondhatod a Mindenhatónak: „Abba, azaz szerelmes Atya”, s a testté lett Istennek: „Testvérem és Vőlegényem”. 

Igazság szerint, ha a régi és nemes családokkal való rokonságra büszkék az emberek és azt nagy dolognak tartják, nekünk több okunk van a dicsekedésre az összes fejedelmeknél.

A legszegényebb és legmegvetettebb hívő is ragaszkodjon ezen kiváltsághoz, ne engedje magát félrevezetni érzéstelen bárgyúság által, hogy törzsfáját elhanyagolja és vigyázzon arra, hogy az élet hiúságaihoz való balgatag ragaszkodás foglyul ne ejtse gondolatát, nehogy kizárják majd e magasztos előnyből és a Krisztussal való egyesülés mennyei dicsőségéből.

MERT NEKEM SOK NÉPEM VAN❣️

„Mert nekem sok népem van ebben a városban” (Ap. csel. 18,10)

Keresztyéni tevékenységünkben buzdításul szolgáljon az, hogy a nyomorultak söpredéke, a legelvetemedettebbek, a legzüllöttebbek és a leggonoszabbak között is van Istennek kiválasztott népe, melynek megmentetni és üdvözülni kell.

Ha ti az igét viszitek hozzájuk, azért teszitek, mivel Isten rendelt titeket arra, hogy lelküknek hirdessétek az örök életet és ők elfogadják azt, amint az Isten örök elhatározásában előre látta.

Már most, valóságos megtérésük előtt, az örök szövetség vére által való kibékülésük befejeződött.

Ők most már Krisztus tulajdonosai s talán ebben az órában még kocsmába járnak és megutálói mindannak, ami szentnek mondatik, de mivel az Úr Jézus megtérésüket előre látta és annál fogva egész szeretetével átfogta őket, nem veszhetnek el azok Ő rá nézve.

Nem hűtlen az Isten, hogy az Ő Fia, általa letett váltságdíjáról megfeledkezzen.

Nem tűri, hogy helyettesítése valahol hatástalan és gyümölcstelen maradjon.

Ezerszer-ezer kiválasztott nem született még újjá, de újjászületésük bizonyos!

S ez a mi vigasztalásunk, ha kimegyünk hozzájuk Isten életadó igéjének hirdetése végett.

Sőt mi több, Krisztus imádkozik ezekért az istentiszteletekért a trón előtt.

„Nemcsak ő értük könyörgök pedig ” – mondja a nagy Közbenjáró – „hanem azokért is, kik az ő beszédeik által hívők lesznek én bennem”. Szegény, tudatlan lelkek!

Nem gondolnak arra, hogy magukért imádkozzanak, de Jézus imádkozik értük.

Neveik fel vannak írva mellpajzsára s nemsokára meghajtják merevedett térdeiket és a bánat sóhajai szállnak fel ajkukról a kegyelem trónja elé.

„Még nem jött el a fügeérésnek ideje”.

Az előre látott óra még nem ütött, de ha elérkezik, akkor engedelmeskedni fognak, mert Isten bírni fogja az Övéit; akkor majd azzá kell lennünk, mert mikor szellemi erejének tejében jön, eltűnik minden ellenállás; az élő Isten készséges szolgáivá kell válniuk.

„Győzelmed után készséggel fog a te néped áldozni Neked a szent hajlék ékességében”.

Ő sokakat megigazít. „

Az ő lelke fáradtságának meglátva hasznát, megelégszik”.

„Annak okáért neki részt osztok a nagyokkal és a hatalmasokkal osztja meg a zsákmányt”.

MINDENESTŐL SZÉP❣️

,,Mindened oly szép, kedvesem” (Énekek éneke 4,7a)

Bámulatos, mennyire csodálja az Úr az Ő eljegyzett gyülekezetét, szépségét melegen és hévvel ecseteli.
Nemcsak szép az Neki, hanem „mindenestől szép”.
Önmagában szemléli azt, mert megmosta bűnt engesztelő vérével, felöltöztette igazságának érdemébe és most nézegeti s dicsérgeti, hogy mennyire el van telve kellemmel és kedvességgel.
Nem csoda, hogy ez így van, hiszen csak a maga jelességét csodálja benne, mert gyülekezetének szentsége, dicsősége és tökéletessége nem egyéb, mint az Ő maga ruhája, mellyel bensőleg szeretett Jegyesét fedezi.
Az nemcsak tiszta és derék, hanem valóban kedves és szép! Különös kivallósággal bír! 

Bűn okozta fogyatékosságai meggyógyultak és nyomtalanul eltűntek, de mi több: az Úr által erénydús igazságossághoz jutott, ennek folytán a valódi szépség birtokába jutott. 

A hívő lelkek tényleges igazsággal bírnak, mellyel akkor ajándékoztatnak meg, ha „kedvesekké lettek a Szerelmesben”. 

A Jegyesgyülekezet nemcsak kedves, hanem mindenekfelett szeretetreméltó. 

Ura így nevezi: „Te legszebb vagy az asszonyok között”.
Oly valóságos méltósága és dicsősége van, melyet nem érhet el semmiféle nemesség, sőt királyi tekintély sem.
Ha az Úr Jézus Menyasszonyát felcserélhetné is a föld valamennyi királynőjével vagy császárnőjével, vagy a menny szent angyalaival, még sem tenné, mert azt nevezi először és mindenekfelett „az asszonyok legszebbikének”.
Ő az a hold, mely túlragyog minden csillagot.
Ezt a nézetet nem szégyelli, mert az egész világot felszólítja annak meghallgatására. 

„Íme” szót helyez elől, a csodálkozásra való különös felszólítás jeléül, hogy azáltal a figyelmet lekösse: „Íme, én jegyesem szép vagy, íme, szép vagy”.

Már most erősíti és hirdeti véleményét és majd egykor dicsőségének trónjáról az egész összegyűjtött emberiség előtt megszilárdítja azt: 

„Gyertek el én Atyámnak áldottai”, elválasztottai szépségének és kedvességének ünnepélyes megerősítése gyanánt fog ez akkor hangzani, „és bírják az országot, mely nektek megkészíttetett e világ kezdete előtt”.

KEZD ISTENNEL A KARÁCSONY HAVÁT❣️

„ Te alkottál nyarat és telet” (Zsoltárok 74,17)

Lelkem, kezd Istennel a karácsony havát. 

A hópehely és a csípős szél arra emlékeztetnek téged, hogy az Úr szövetségét megtartja nappal és éjjel.
Ez bizonyossá tesz téged afelől, hogy azt a magasztos szövetségét is meg fogja tartani, amelyet veled kötött a Jézus Krisztusban, a te Megváltódban, Ő, ki hűen áll szava mellett e szegény, bűntől bemocskolt világ idejének és napjainak minden változásai között nem tűri azt meg, hogy kormányzásában hűtlenséget lehessen felfedezni, az Ő drága, szeretett Fia miatt.
„Isten, aki igazgatod
Az időket s kormányzod,
Tölts meg fény’ s kegyelemmel!”
Tél a lélekben semmi esetre sem kellemes évszak, és ha az éppen most állott be nálad, nagyon érzékenyen hathat rád, de van amellett vigasz is, tudni illik az Úr az, aki a telet előhívja.
Ő küldi a szenvedés metsző viharát, hogy visszatartsa türelmetlenségünk rügyeit; „hinti a zúzmarát, mint a hamvat” örömeink egykor oly zöld mezejére, „a jeget darabokra fagylalja” életünk folyamában a gyönyör hullámai keménnyé fagynak. Mindezt Ő cselekszi, Ő a tél nagy Királya és uralkodik a fagy birodalmában, tehát nem szabad zúgolódnod. A veszteség, nyomorúság, keserv, betegség, szükség és számtalan egyéb bajok az Úrtól bocsáttatnak, és bölcs szándékából jönnek ránk.
A fagy megöli az ártalmas rovarokat és akadályozza a pusztító nyavalyák terjedését; szétzúzza a szögeket és porhanyóssá teszi a talajt.
Ah, bár a nyomor minden tele ilyen áldásos következményekkel járna részünkre!
Ó, csak most tudjuk eléggé becsülni a tűz jótékonyságát!
Milyen jól esik annak zajos pattogása és éltető heve! Hasonlóképpen becsüljük Urunkat is, ki szívünk melegének és vigaszának állandó forrása a szükség minden idejében.
Menjünk Hozzá és keressünk Nála hitben örömet és békességet magunknak.
Burkolózzunk be ígéreteinek meleg ruhájába és fogjunk ahhoz a munkához, amely igen hideg időben előadja magát, mert rosszul menne sorsunk, ha vonakodnánk megfogni az eke szarvát; mint a rest, aki borzad a hidegtől, az ilyen szűkölködik és koldul aratáskor.