TÖVISES ÖSVÉNYT MEGSZENTELTE❣️

„💞Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.”
(Zsoltárok 89,20)

Miért kellett Krisztusnak a nép közül választottnak lenni? 

Szólj, szívem; a szív gondolatai a legjobb gondolatok.
Nem azért történt-e ez, hogy ezáltal testvérünkké lehessen a vérkötelék folytán?
Ah, milyen csodás rokonság van Krisztus és a hívők között!
Aki hisz, az mondhatja: „Nekem van egy testvérem a mennyben, jóllehet és szegény vagyok, de testvérem gazdag és király; vajon elviselhetné, hogy én szükséget szenvedjek, holott Ő trónon ül? 

Nem! Ő szeret engem; Ő az én testvérem”.
Hívő lélek, viseld e dicső gondolatokat, mint valami gyémánt ékszert, a te emlékezeted nyakán; húzd fel, mint egy aranygyűrűt emlékezeted ujjára és használd azt, mint királyi pecsétet, mivel kérvényedet pecsételed le, hogy a meghallgattatás bizonyos legyen. Ő olyan testvér, ki a nyomorban is hű marad testvéréhez, fogadd el Őt, mint olyant.

„Ki Jézussal megy, biztonságban halad,
Szenvedések között is épen marad.
Kit e testvér véd, azt nem éri vész,
Isten oltalma számára mindig kész”.

Krisztusnak azért kellett a község közül választottnak lenni, hogy megismerje erőtlenségeinket és meg tudjon szánni minket. „Megkísértetett mindenekben hasonlóképen, a bűntől megválva”. 

Minden szükségünkben velünk érez.
Kísértést, fájdalmat, kellemetlenséget, gyengeséget, kimerülést, a szegénységet Ő ismeri, mert mindazokat átélte. Gondolj erre kedves keresztyén és szolgáljon vigasztalásodra. Bármilyen rögös és fárasztó is az utad, meg van az szentelve Megváltód lábnyomaival; ha mindjárt a halál árnyékának völgyében járnál is vagy a büszke Jordán árjában, még ott is megtalálnád lábnyomát.
Bárhova menjünk, mindenütt járt előttünk, minden teher, amit hordoznunk kell, egykor Immánuel vállait nyomta.

Útja keményebb volt, igája nehezebb, miért ne tűrnék hát én, ha Ő így szenvedett?
Legyen bátorságod, a király lábai vérrel jelezték meg az utat és a tövises ösvényt örökre megszentelték.