AZ ÜNNEP UTOLSÓ NAGY NAPJA❣️

„💞Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!”(János 7,37)

Hogy az Úr Jézus tökéletes türelemmel bírt, mutatja az a körülmény, hogy Ő az ünnepnek utolsó napjáig beszélgetett a zsidókkal és igyekezett rájuk hatni; így tesz velünk is az évnek utolsó napján, és várja, hogy részesíthessen kegyelmében. 

Valóban csodálatra méltó Urunknak hosszútűrése, amellyel némelyeket közülünk hordoz és ápol évről-évre, dacára annak, hogy állandóan ellenkeznek vele és Szentlelkét szomorítják. 

Ó, csodák-csodája, hogy még mindig a kegyelem országában élünk.
Az Úr Jézus részvéte nyomatékosan nyilvánult meg, mert kiáltott, ami nem csak azt jelentette, hogy fennhangon kiáltott, hanem meghatottságát és megindulását is jelezte. 

Ő kérlel, hogy engesztelődjünk ki Istennel. „Isten általunk szólít fel titeket – mondja az apostol – a Krisztus képében kérünk benneteket”. Ó, mily komoly és átható szavak! 

Mily mélységes lehet az a szeretet, amely az Urat könnyekre indítja a szegény bűnös fölött és késztet bennünket keblére borulni, mint anya az ő gyermekét keblére vonja. 

Bizonyára szívesen hallgatunk az ilyen gyöngéd meghívásra.
Szükségleteinkről gazdagon van gondoskodva mindenről, ami csak az embernek lelki szomja csillapítására szolgálhat. 

A lelkiismeret részére kiengesztelés és béke vár; az értelemnek az evangélium a legfőbb és legdúsabb tananyagot nyújtja; a szív részére Jézus személyisége a legnemesebb szerelemnek tárgyát képezi; az egész embernek pedig a Krisztusban levő igazság a legfenségesebb és legtisztább üdülési élvezet.

Óh, jöjjetek, kész minden már,
Kegyelmi lakomára;
A kapuk nyitva vannak már
S mindenki meg van híva.
Te rettegéssel telt kebel,
Alázott szív néz oda fel.
Meg leszel vigasztalódva.

NEM LESZÜNK IDEGENEK a MENNYBEN❣️

"💞Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz" (Zsolt 73,24)

Napról napra, évről évre hittel megbíztam Isten bölcsességében és szeretetében, és tudom, hogy nem hiába.
Soha nem tagadott meg tőlem semmi jó dolgot, amit megígért, és biztos vagyok benne, hogy egyetlen szava sem volt hiába elhangzott szó.
Vezetésére hagyatkozom a jövőben is, mert magamtól nem tudom, melyik úton járjak: válassza az Úr ki számomra a nekem rendelt utat. Tanácsra és segítségre van szükségem, mivel kötelességeim sokszor túl nehezek, vagy ütköznek egymással, és gyakran igen bonyolult helyzetekbe is kerülök.
Ezért az Urat keresem mint Főpapomat, és az Ő világosságára és igazságára (úrimjára és tummimjára) nézek.
A csalhatatlan és tévedhetetlen Isten akaratát a magam elgondolása és barátaim tanácsa fölé helyezem.
Dicső Uram, kérlek, Te vezess továbbra is!
Nemsokára jön a vég: még néhány esztendő, és el kell mennem ebből a világból, de az Atyához megyek.
Az én Uram ott lesz halálos ágyamnál. Ő fog várni a menny kapujánál: Ő vezet be a dicsőség honába.
Nem leszek idegen a mennyben: Istenem és Atyám befogad engem a végtelen mennyei boldogságba.
Dicsőség legyen neked, Uram, aki vezérelsz engem, odaát pedig dicsőségedbe fogadsz. Ámen!

LÁSD AZ Ő KEZDETÉT❣️

„💞Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.” (Prédikátor 7,8)

Nézzetek Dávid Urára és Mesterére; lásd az ő kezdetét.
Ő volt a legmegvetettebb és a legalábbvalóbb, teljes fájdalmakkal és betegséggel.
Oly nagyon megvetett volt, hogy előle elfedezték az arcukat.
Nos, meg akarjátok látni még miként lett vége?
Ott ül ő Atyjának jobbja felől, míglen minden ellensége lába alá tétetik zsámolyul.
„Amilyen Ő, mi is olyanok vagyunk a világon”.
A keresztet kell hordoznotok, mert különben soha nem fog benneteket díszíteni a korona; át kell gázolnotok a mocsarat, mert különben soha nem járhattok az aranyutcákon; ezért légy víg és örvendezz, te szegény keresztyén ember.
„Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.”
Nézd meg csak a csúszómászó hernyót, milyen szánalomra méltó látvány!
Ez kezdete ennek a teremtménynek.
Ott látod-e, azt a pillangót gyönyörű, széles és fénylő szárnyakkal? 

Lásd, ott ringatózik a nap sugaraiban és a fakadozó virágok kelyheiből iszik; teljes élettel és boldogsággal; az a vége ennek a teremtménynek.
Te magad vagy az a csúszó hernyó, míg csak be nem szövődsz a halál gubójába; de majd mikor Krisztus megjelenik, akkor hasonló leszel Őhozzá, mert látni fogod Őt valóságban.
Örvendj addig is, míg hasonlítanod szabad Őhozzá, te, mint egy féreg, nem ember, hogy azután – mint Ő – elvehessed a teljes jutalmat, mikor majd újra felébredsz az Ő képmása szerint.
Ez a nyers gyémánt a köszörűs nyikorgó kövére vitetik; Ő leköszörüli minden oldalán.
Némi részecskék elpusztulnak, több részei, melyek magának a gyémántnak is értékesnek tűnnek. Íme, a király megkoronáztatik; ez az ékesség a király fejére lesz helyezve, mialatt örömrivalgástól harsognak a trombiták.
A koronából valami fénylő sugár törtet elő; ez ugyan abból a gyémántból csillámlik, mellyen nemrég a köszörűs olyan kíméletlenül bánt el.
Teljes nyugalommal hasonlíthatod magadat ehhez a gyémánthoz, mivel te tagja vagy az Úr népének, ez az élet pedig a köszörülés és fényezés ideje.
Hagyd csak a hitet és türelmet munkálkodni rajtad, végezzék dolgukat, mert ama napon, mikor majd az örök, halhatatlan és láthatatlan királyi fejére tétetik a korona, belőled is ki fog csillámlani a dicsőség sugara.

Ezt mondja a seregek Ura: „És lesznek nekem azon a napon, melyen ígéretemet beteljesítem, kiváltképpen való népemmé”.

„⭐Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése.⭐”

ÜDVÖZÍTŐNK HŰSÉGE❣️

,,💞Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” (1Sámuel 7,12)

Ez a szó „mindeddig” egyúttal kéz is, mely visszautal a múltra is. 

Habár húsz vagy talán már hetven év telt el életünkből, mégis így van: „mindeddig megsegített bennünket az Úr!”
Szegénységen és gazdagságon, betegségen és egészségen át, otthon, az idegenben, szárazon és vízen, tisztességben és gyalázatban, üldözésben és örömben, szomorúságban és győzelemben, imában, kísértésben; mindenütt és mindenkor így áll ez: „mindeddig megsegített bennünket az Úr!”

Szívesen tekintünk a hosszan nyúló fasorok zöldlombos termeibe. 

Csodás szép látvány az, a sor egyik végétől a másikig azt a dicső kilátást élvezni, mintha zöld templomot látnánk, mely sugároszlopon nyugszik és a bolthajtásos, egymáson keresztülnyúló ruganyos ágak, melyek a lombtetőt hordozzák; ezekre tekintünk éveinknek hosszú termein keresztül, fölöttünk megpillantjuk a kegyelem zöld lombívét, oldalt pedig Üdvözítőnk hűségének és jóságának erős oszlopait, melyek örömeinket hordozzák. Ezen zöld ágak között nem énekelnek madarak?
De igen, itt sokan vannak a kedves énekesek, s valamennyien magasztalják azt a kegyelmet, melyben mi „mindeddig” részesültünk.

Ez az ige rámutat a jövőre is, mert ha valamely ember egy bizonyos mérföldkőhöz érkezik és feljegyzi „eddig”, akkor még nem áll a végén, hanem van még út előtte egy meghatározott távolságig. 

Több szomorúság, több öröm; több kísértés, több diadal; több könyörgés, több felmagasztalás; 

több fáradtság, több erő; több küzdelem, több győzelem; végül elérkezik a betegség, öregség, elgyengülés és a halál.
Nos, ekkor vége mindennek? Nem! Ekkor következik a feltámadott testben az ébredés, Jézus tökéletességének képlete szerint, ekkor következnek a trónok, a hárfák, énekek, zsoltárok, fehér ruhák, Jézus meglátása, a szentek közössége, Istennek dicsősége, az örök javaknak özöne, a végtelenül boldog gyönyör.
Ó, legyél hát jó bizodalommal és örömmel te hívő keresztyén, s hálával hangoztasd:
„Eben Haezer!” Ha te a menny világosságánál olvasod: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr”
– mily dicső és csoda teljes látvány fog akkor álmélkodó szemeid elé tárulni!

A HIT KEGYELEM❣️

„💞Amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem” (Galata 2,20)

Amikor az Úr nagy irgalmasságában itt járt és minket vérünkben fetrengeni látott, mindenekelőtt ezt mondta: „élj!”
Ezt tette legelőször, mert a szellemi (lelki) életben ez egy elmulaszthatatlan és első követelmény; míg ez nekünk nem adatik, addig nem vagyunk arra alkalmasak, hogy részesedjünk a királyság javaiban. 

De az az élet, melyet a kegyelem a szenteknek abban a pillanatban ajándékul ad, mihelyt a lélek új öntudatra ébred, nem más, mint Krisztus élete, mely felénk belőle ömlik, mint a törzs nedve az ágaknak és lelkünket élő összeköttetésbe hozza a Jézussal való kölcsönös együttérzésben. 

A hit ama kegyelem, mi ezt az egyesülést munkálja, mert Belőle indult ki, mint első zsenge.
Ő az a nyak, mely a gyülekezet testét a dicsőn sugárzó fővel összeköti.

Ó Irgalom, Dicskoronám,
Kinek menny és föld hódol, -
Tied vagyok, tekints reám
Téríts meg a gonosztól;
Ó, végy szíved irgalmába,
Csak Te moshatsz meg tisztára
És életem megújul.

A hit benső és rettenthetetlen szeretettel ragaszkodik az Úr Jézushoz. 

Ő ismeri annak méltóságát és értékét, ennek kiválóságát és dicsőségét; semmiféle megkísértés nem veheti rá, hogy valami egyébbe helyezze bizalmát; az Úr Jézus pedig oly nagyon gyönyörködik ezen a mennyből származott kegyelmen, hogy soha nem szűnik meg ezt erősítgetni és fenntartani az Ő örök karjainak szerető ölelésével és minden tekintetben kielégítő erejével.

Ezért van meg itt az élő, érezhető és gyönyörteljes egyesülés, mely megajándékoz bőséges szeretettel, bizalommal, részvéttel, jósággal és örömmel, melyekből mindketten: a Vőlegény és a Menyasszony oly örömmel isznak. 

Mikor a lélek láthatólag ezt a krisztusi jegyet önmagán észreveszi, akkor ugyan az a pulzus, ütőér ver mindkettőjük szívében, s egyféle vér pezseg mindkettőjük ereiben. 

Akkor a szív olyan közel van a mennyhez, amennyire csak lehetséges e földön és el van készítve a legmagasztosabb és leglelkesebb szeretetbeli közösség élvezetéhez.

VALÓDI ISTENFÉLEM VAN BENNEM❓❣️

„💞Felnő-e a nád mocsár nélkül? Megnő-e a sás víz nélkül?” (Jób 8,11)

A káka szívós és üres; épp olyan a képmutató is; nincsen benne szilárdság és megbízhatóság. 

Őt minden külső befolyás és a tudománynak bárminemű szele ide-oda hajtogatja, mint a gyenge nádat; ezért nem tűri meg a kákát a szélvihar, de a képmutatók sem szenvedtetnek meg a bajok általi üldöztetésekben. 

Éppúgy nem szeretnék csaló, mint megcsalatott lenni; talán arra fog szolgálni e mai lecke, hogy nekem megmutassa, képmutató vagyok-e vagy nem?

 
A káka természeténél fogva vízben él és fennállását a nedvességnek és sárnak köszönheti, melyben gyökeret vert, de csak hadd száradjon ki az iszap, azonnal elhervad a káka, gyarapodása teljesen és egészen külső körülményektől függ: a bőséges víz burjánozva neveli, ámde a szárazság rögtön tönkreteszi. 

Vajon így állok én is? Csak akkor szolgálok Istennek, mikor a jámborok között vagyok, vagy mikor az isteni félelem nekem hasznot és nyereséget hajt? 

Vagy csak akkor szeretem az Urat, mikor kezeiből ideigvaló szerencsét kapok?

 
Ha így van, akkor nyomorult képmutató vagyok, s a fonnyadó kákához hasonlóan el kell pusztulnom, ha a halál megfoszt engem a külső örömtől. De ha őszintén tanúskodhatom arról, hogy habár testi jólétem csekély, környezetem pedig a kegyelemmel szemben inkább ellenséges, mint reményre buzdító, de én ennek dacára mégis szilárdan megállok jámborságomban, akkor remélhetem, hogy valódi élő istenfélelem lakik bennem.

 
A sás nem növekedhet, ha nincsen nedvessége; de azok az ültetvények, melyeket az Úr plántált, még a szárazság idején is virágzanak. Némelykor az istenfélő ember akkor gyarapszik legjobban, mikor ideigvaló körülményei és viszonyai rosszabbodnak.
Aki Krisztust csak a zsákmányért követi, az iskariótes Júdás; aki csak kenyérért és halért követi, az a hitetlenség fia, de aki Őt személye iránti, mesterkélten szeretetből követi, az a szeretett népéhez tartozik. Uram engedd, hogy életemet Benned leljem és ne a nyereség mocsarában vagy e világnak kedvezményeiben.

Segíts engem, hogy a szívem
- Tied szerint – tiszta legyen,
Változatlan érzelemben.

AZ UTOLSÓ ÁDÁM❣️

„💞Az utolsó Ádám” (1 Korintus 15,45)

Jézus az Ő választottainak szövetséges fejedelme.
Valamint a test és vérnek minden örököse személyesen részese Ádámnak, mint az emberi nemzet szövetséges fejedelmének és helyettesének a törvény cselekedeteihez mért állásához képest, azonképpen minden megváltott lélek a kegyelem törvénye alatt egy az Úrral, ki a mennyországból jött, ki a második Ádám, a választottak szenvedő Helyettese és Szószólója a szeretet újszövetségében.
Pál apostol fejtegeti, hogy Lévi már Ábrahámban rejtőzött, mikor Melkisédek vele találkozott és ilyen bizonyos értelemben igaz az, hogy minden hívő elrejtett Jézus Krisztusban, a Közbenjáróban, mivel az idők előtt elmúlt örökkévalóságok napjaiban nekik a kegyelmi szövetségnek hagyományai meghatároztattak, jóváhagyattak és mindörökre megerősíttettek.
Ezért Krisztus mindent, amit csak tett, gyülekezete egész testülete részére be is fejezett.
Megfeszíttettünk és eltemettettünk Ővele, s ami még csodásabb, Vele együtt feltámasztattunk és Vele felemelkedtünk a magasságba, a trónhoz.
Így a gyülekezet a törvényt betöltötte és „kedvessé tétetett ama Szerelmesben”.
Ezek után tetszéssel le rájuk az igazságos Jehova, mert bennük Jézust látja, s nem tekinti őket másként, mint akik egybe vannak kötve szövetséges Fejedelmükkel.
Mint az Izráel felkent megváltójának, az Úr Jézus Krisztusnak nincs semmi olyas, mi Őt gyülekezetétől elválasztaná, hanem amivel csak bír, mindazokat egyedül nekik és miattuk bírja.
Ádám igazsága minket illetett, amíg ő abban megmaradt; úgyszintén bűnei is, attól a pillanattól kezdve, mikor azt elkövette; hasonlóan miénk mindaz, ami „az utolsó Ádám”-ban rejlik, és amit tesz, mint ahogyan Ő maga is a miénk, mindene egyedül a mi javunkra van, mert látjuk, hogy Ő minket képvisel.
Itt van kegyelmi szövetségünknek alapköve.
Ez a kegyelmes helyettesítés, ami Jusztin vértanút e szavakra fakasztotta:

 „Ó, boldog átalakulás, ó, boldog megváltozás!” alapja megváltásunk evangéliumának, melyet elfogadunk erős hittel és elragadó szeretettel.

Jézusban a kegy alapja,
Melyben a hit részes;
Üdvözítőm keresztkínja

Nekem üdvösséges.

VELÜNK AZ ISTEN❣️

,,💞Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (Ézsaiás 7,14)

Menjünk el Betlehembe, csodálkozzunk a pásztorokkal, lássuk és imádjuk a bölcsekkel
Azt, ki a zsidók királyául született; mert hit által részünk van Benne és ujjongva énekelhetjük: 

Gyermek született nekünk!
Jézus a testben jött Jehova Urunk és Istenünk mellett még barátunk és testvérünk is; imádjuk és tiszteljük Őt.

Emlékezzünk meg csodás emberré létéről.
Kezdettől fogva hallatlan és azóta nem történt többé, hogy ez szűz fiat szült volna.
„Mert az Úr új dolgot cselekszik e földön: az asszony körülveszi a férfit”.
Az első ígéret így hangzik: „Az asszony magva”, s nem a férfi utódjai.
Mióta az asszonynak kívánsága a bűnnek utat tört, mi által elveszett részünkre is a paradicsom, úgy hozza meg Ő, egyedül csak Ő hozza a világra az elveszett paradicsomnak visszahozóját.

Üdvözítőnk, habár igazi ember volt, de amellett emberi természetében az Istennek szentje.
A Szentlélek ereje által született Ő szűz Máriától, az eredendő bűn szeplősítése nélkül, mi különben megvan mindenkiben, ki testtől született. Hajtsuk meg magunkat mély tisztelettel a szent gyermek előtt, kinek ártatlansága visszaajándékozza az emberiségnek a kezdetben volt dicsőségét; kérjük, hogy szülessék meg bennünk reményül és dicsőségül.

Vegyétek jól figyelembe az Ő szegény vérrokonságát.
Igénk az Ő anyját „szűz”-nek nevezi, nem fejedelemnőnek, prófétanőnek vagy gazdag és előkelő nőnek.
Habár származása nem csekély, mert királyi vér pezsgett ereiben, érzülete sem volt érzéknélküli vagy műveletlen, mert egy dicső magasztaló éneket hagyott nekünk; mégis mily szerény volt helyzete, mily szegény a férfi, kivel eljegyeztetett, mily szegényes ellátásban az újszülött király.
Itt megszenteltetett a szegénység és a mélységben levő emberek felmagasztaltattak nagy tisztességre.
Minden hívő Krisztus képmása, de a szegény szent ugyanaz a jól sikerült képlet, ugyanazon szegénységbe keretezve, mely Mesterünk képét köríti.

URUNK és ÜDVÖZÍTŐNK🌟❣️

„💞Gazdag létére szegénnyé lett értetek” (2 Korintus 8,9)

Az Úr Jézus örök időktől fogva gazdag, dicső és magasztos volt; de „mikor gazdag volt” mégis miérettünk szegénnyé lett.

Ahogy a gazdag hívőnek nem lehet igazi közössége szegény testvéreivel, ha a magáéból nem nyújt nekik segélyt, hasonlóképpen lehetetlen, hogy a mi isteni Urunk és Üdvözítőnk igazi közösséget tarthatna fent velünk, ha nem tett volna bennünket bőséges gazdagságának részeseivé; ha nem lett volna szegénnyé, hogy minket gazdagokká tegyen.

Ha dicsőségének trónján maradt volna, mi pedig tovább maradunk a bukott bűnös állapotban, anélkül, hogy részeseivé leszünk megváltásának, akkor a közösség mindkét részről lehetetlen maradt volna. Abban a helyzetben, melybe bűnbe esésünk által jutottunk, a kegyelem szövetsége nélkül az elbukott embernek éppen olyan lehetetlenné tette volna az Istennel való érintkezést, mint ahogyan Krisztus nem egyezhet Beliállal. Tehát, hogy az érintkezés és közösség lehetővé váljon, kénytelen volt a gazdag vérrokon – az embernek fia – minden gazdagságát szegény atyjafiaira átruházni.

Az igazságos Üdvözítőnek kellett bűnös testvéreinek a tulajdon tökéletességét ajándékul adni, mi pedig a szegények és bűnnel terheltek részesülhettünk a bőséges kegyelemből kegyelemben, ilyen módon az adásban és elvételben lejött az Egyetlen az Ő magasságából, mi pedig előléptünk az alantasságból s így együtt igazi és szívbeli közösségben átkarolhattuk egymást.

A szegénységnek gazdagsággá kell változni az által, akiben a végtelenség kincsei rejlenek.

Mielőtt igazi közösség létesülhetne, a bűnös énnek is el kell pusztulnia a betudott és ajándékozott igazságban csak azután lehetséges a léleknek zavartalan közösségbe jutni.

Jézusnak kell az övéit az Ő tiszta selyemruháiba felöltöztetni, mert különben nem bocsáthatja be őket dicsőségének palotájába.

Neki kell saját vérével megmosni őket, mert különben tisztátalanok nyájasságának csókjához és az átölelésre való közösségéhez.

Ó, hívő lélek, ez valóban szeretet! Te érted lett az Úr Jézus szegénnyé, magát megüresítette és szolgai alakot vett magára, hogy téged önmagához közösségébe felemelhessen.

ABBA, SZERELEMES ATYÁM❣️

,,💞Barátom, ülj feljebb!” (Lukács 14,10)

Mikor a kegyelem élete megkezdődik valamelyikünk lelkében, akkor ugyan Istenhez közeledünk, de csak is nagy félelemmel és fokozott remegéssel.
A lélek bűnössége tudatában ez alatt az Isten jelenlétének fenséges komolyságától mélyen megalázkodva legyőzöttnek érzi magát, lehanyatlik a Jehova nagyságának érzetétől, ki előtte áll.
Tettetés nélküli töredelmében érzi, hogy neki a mennyországban a legalsó hely való.

A további életben, mikor a keresztyén a kegyelemben növekedik, bár nem felejti el Istennel szemben foglalt állásának komoly voltát, s a szent tiszteletet sem veszti el iránta soha sem, ami a kegyelemben részesült embert kell, hogy átlengje, mikor Isten jelenléte előtt áll, ki teremthet és megsemmisíthet, amit és ahogy akar, de félelmétől elvétetik minden rettegtető, szent tiszteletté válik az neki, és nem árnyékot vető rémületté. Valami magasabb fokra hívattatik meg, szabadabb menetele lesz Istenhez a Jézus Krisztusban.
Akkor közeleg az ember Istenhez, mennyei dicsőség sugaraiban járva és ez a dicső Kerubhoz hasonló arc 

Krisztus vére és igazsága két szárnyával eltakarva, tiszteletteljesen és alázatos lélekkel közeledik a trónhoz, a trónon pedig megpillantja a szeretet Istenét, a jóság, a kegyelem, mindenekelőtt felismeri Benne a hű, irgalmas és kegyelmes Istent. Istenben inkább a jóságot, mint a nagyságot, inkább szeretetét, mint felségét szemléli.

Azután örvend a lélek az imának szentebb szabadságán, habár olyan alázatosságban, mint ezeknek előtte, mert amennyiben a végtelen Isten dicsősége előtt a porban hever, ama felüdítő tudat, által vitetik, hogy Ő a határtalan kegyelem és végtelen szeretet közelében van, s hogy „kedvessé tétetett, ama Szerelmesben”.

Ezek folytán a hívő mind jobban felbátorodik arra, hogy magasabbra törekedjen, és végül magának sajátíthatja az Istenben teljes határtalan öröm előnyét és szent bizalommal Hozzá közeledve mondhatja:
„Abba, szerelmes Atya”.
Oh, szeretet, ki felvetted híveidet,
Mindenekért áldoztad életedet, -
Oh, Atyánk, legdrágább ott fenn és idelent
Krisztusban hozzánk való szereteted!

A MINENHATÓ HATALMA❣️

„💞Megerősítlek.” (Ézsaiás 41,10)

Istennek erős tehetsége van e kötelezettség teljesítésére, melyet magára vállalt; hiszen mindent megtehet,  Ő mindenható.

Hívő lélek, amíg képtelen vagy a Mindenható óceánját kimeríteni; amíg azt sem bírod megtenni, hogy a mindenható Erő gyémántos hegy óriásait szertezúzd, addig nem szabad félned.
Ne hidd, hogy valamikor emberi képesség a Mindenható hatalmát legyőzhetné.
Amíg a földnek hatalmas oszlopai szilárdan állnak, elég okod van arra, hogy hitedben erősen megállj.
Ugyan az az Isten, ki e földet pályáján kormányozza, ki e napnak perzselő erejét táplálja és a mennyei fényeket ellátja, azt is megígérte, hogy téged naponként meg akar erősíteni.
Amíg Ő arra képes, hogy a világ mindenségét állapotában fenntartsa, addig ne is álmodd, hogy neki lehetetlen volna ígéreteit beteljesíteni.

Jusson eszedbe, mit tett Ő a kezdetek előtt, az előző nemzedékek idején.
Gondolj arra, hogy Ő mondta és lett; parancsolt, és íme, mindjárt előállt.
Vajon Ő, ki a világot teremtette, valaha elfáradhatna?
A földet Ő függeszti a semmire; vajon
Az, ki ilyesfélét tehet, ne lenne képes gyermekeit hordozni?

Talán azért lehetne hűtlenné szavaihoz, mert megfogyott ereje? Ki uralkodik a szeleken, ki parancsol a viharoknak? Avagy nem halad-e a szelek szárnyain, s teszi a felhőket szekereivé és tartja a tengert kezei között? Mi módon lehet Neki veled balsikere?
Ha ilyen hűséges ígéretet ajándékozott, mint ez, adhatsz-e csak egy pillanatra is helyet aggodalmadnak, mintha Ő többet ígért volna, mint amennyit megtarthat, mintha tovább ment volna, mint ezt Neki ereje megengedi! 

Ó, soha, soha! Tovább nem kételkedhetsz. Szava szerint megerősít, 

Bízom Benne, Ő megsegít: Isten hű!
Ó, Te, ki nekem Istenem és erősségem vagy, valóban elhihetem, hogy ez az ígéret részemre teljesülni fog, mert a Te kegyelmi bőséged tengere kimeríthetetlen és erődnek túláradó folyama barátod által soha-soha ki nem iható, annál kevésbé tartóztathatnák fel lefolyásában azt a Te ellenségeid.

ÖRÖKKÉVALÓ SZÖVETSÉG❣️

,,💞Örök szövetséget szerzett velem” (2 Sámuel 23,5)

Ez a szövetség isteni az ő eredetében.
„Örök szövetséget szerzett velem”. Ó, nagy szó: az Úr maga!
Figyelj kedves lélek: Isten, az örök Atya, tényleg szövetséget kötött veled; igen, ugyan az az Isten, ki egyetlen szavával teremtette a világot a semmiből; Ő, aki nyájasan leereszkedett magasztos felségéről, karon fog téged és szövetséget köt veled.

 
Nem olyan tény-e ez, mely szívünket örökké elragadtatná, ha csodás leereszkedését képesek lennénk felfogni és megérteni? „Szövetséget kötött én velem”.

Nem valamely király kötött velem szövetséget, már ez is sok lett volna, hanem a királyoknak Királya e földön, a seregeknek Ura, a teljes Tökéletesség, az idők Jehovája, az örök Isten kötött velem „örökkévaló” szövetséget. 

De vedd figyelembe, itt valami különös viszonyról van szó.
„Örök szövetséget szerzett velem”.

 
Ebben valami kedvesség rejlik minden hívő részére. 

Az engemet nem illet, hogy a világnak békességet adott, nekem azt kell tudnom, velem szerzett e szövetséget?
Ó, boldog bizonyosság, hogy immár tudom: „örök szövetséget szerzett velem!” 

Ha ezt nekem Isten, a Szentlélek határozottan biztosítja, akkor üdve az enyém, megváltása enyém, szíve enyém, Ő maga az enyém: Ő az én Istenem!

Ez a szövetség örökké tartó. „Örök szövetséget”, ez olyan szövetséget jelez, melynek nincsen kezdete, mely soha-soha véget nem ér. 

Milyen jól esik tudnunk e föld múlandóságai és bizonytalanságai között: 

„Istennek erős fundamentuma megáll, melynek pecsétje: az Úr ismeri övéit!”
Milyen becses, hogy részesei vagyunk Isten ígéreteinek: „meg nem töröm az én szövetségemet, meg sem változtatom, mely az én számból jött ki”. 

Erről akarok éneket zengeni, mint Dávid az ő halála idején, habár házam nem is lenne úgy Istennel, mint a szívem kívánja.

„Mert a hegyek meginoghatnak, és a halmok megrendülhetnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és az én békességemnek szövetsége meg nem szűnik, azt mondja a te könyörülő Urad”.

ÖRÖK SZERETET❣️

,,💞Örök szeretettel szerettelek” (Jeremiás 31,3)

Az Úr Jézus némelykor kinyilatkoztatja szeretetbeli szándékait jegyesének, a gyülekezetének.
Nem elégszik meg azzal, hogy hátuk mögött magasztalja őket; megmondja fülük hallatára:
„Íme, szép vagy én mátkám, íme szép vagy!”

 
Ez ugyan nem közönséges modora; Ő bölcs barátunk és jól tudja, mikor kell visszatartania szeretete ömlengéseit, de azt is, mikor teheti ezt minden tartózkodás nélkül; vannak idők, mikor ebből nem csinál titkot; idők, mikor minden leplezgetés nélkül feltárja szívét az övéinek.
Tetszik némelykor a Szentléleknek, hogy lelkünknek Jézus szeretetéről egész barátságosan és kegyelmesen szóljon.

 
Veszi azt, ami Krisztusé, azután nyilvánítja nekünk.
Nem hallunk valami hangokat a felhőkből és nem látunk valami jelenést az éjszakán, mégis kapunk olyan bizonyos tanúságot, mint ama kettőnek egyikétől.
Ha egy angyal szállna ide az égből, ki a szentet kioktatná személyesen Jézusnak iránta való szeretetéről, akkor az a bizonyíték nem lenne egy hajszálnyival sem találóbb, mint az, amit a Szentlélek maga visz a szívbe.

 
Kérdezd meg Istennek azon gyermekeit, kik legközelebb laknak a menny kapuihoz, s majd megmondják neked, hogy értek ők már olyan időt, hogy Krisztusnak irántuk való szeretete oly tiszta és bizonyos volt előttük, hogy azon épp oly kevésbé kételkedtek, mint azon, hogy ők valóban léteznek.
Úgy ám, kedves hívő lélek; te meg én is élveztünk már az Úr jelenlétében felüdítő időket, akkor hitünk elérte bizonyossága legmagasabb tetőpontját.

 
A leggyermekiesebb buzgalommal hajtottuk fejünket Jézus ölébe, s ama szeretett tanítvány, mint János is legkevésbé sem kételkedtünk Mesterünk szeretetében.
Sőt többet mondok, ez a félelmes kérdés: „Uram, én vagyok-e az, aki elárul tégedet?” távolról sem jutott többé eszünkbe. 

Ő megcsókolt minket szájának csókjával és szívbéli ölelésével megfojtotta bennünk a kételyt.

 
Szeretete kedvesebb lett előttünk a bornál.
Mily jó nekem! Lelkem barátja
Szerető közelében nyughatom.
El, félelem! Íme, azt várja,
Hogy csüggedésem elhagyom.
Mennyország ez már itt e földön, -
Nos, mily öröm lesz majd odafenn!

KITŐL FÜGG ÉLETÜNK SORSA?

,,💞Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.” (Példabeszédek 16,33)

Ha a sorsvetés úgy esik, ahogyan az Úr akarja, akkor kitől függ egész életünk sorsa? 

Ha Ő már az egyszerű sors vetését is kormányozza, annál inkább tartja kezében életünknek minden eseményét, már azért is, mert felmagasztalt Üdvözítőnk biztosít erről: 

„Nektek pedig fejeteknek hajszálai is mind számon vannak.

 Ne féljetek azért, ti sok verebecskéknél drágábbak vagytok”.

„Egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül”. 

Kedves barátom, érzelmeidnek megnyugtatására szolgálna, ha ezt mindig meggondolnád. 

Lelked annyira megszabadulna minden rettegéstől, hogy az eddiginél képesebb volnál türelmesen, nyugodtan és békességben járni-kelni, ahogyan ez keresztyénhez illő.

Mikor az ember félelemmel van eltelve, akkor nem képes teljes bizodalommal imádkozni; ha a világi dolgok miatt szomorkodik, nem szolgálhat Mesterének, hanem minden gondolatát a magáéra – illetve sajátjára – irányítja.
Ha te valóban „először Isten országát és annak igazságát” kívánnád, akkor minden egyéb megadatna neked.

Törődöl ugyan Krisztus ügyével, de emellett a földi gondok miatt saját üdvödet elhanyagolod. 

Te gondoskodni akartál, de a fő gondról elfelejtkezel, ami saját teendőd, t.i. Istennek engedelmeskedni. Légy bölcs, várj engedelmesen és hagyd Krisztust gondoskodjon rólad. 

Jöjj és őrizd Atyád készletházát és kérdezd meg Őt, hogy képes-e téged éheztetni, holott oly nagy készletet rakott el tárházában? 

Tekints könyörülő szívébe, lásd, vajon jóságát megváltoztathatná-e?

Nézz kifürkészhetetlen bölcsességére; lásd, téved-e valamikor? 

Mindezek fölött nézz Jézus Krisztusra, közbenjáródra és kérdezd meg önmagadtól, Atyád jöhetne-e feléd kegyelme nélkül, holott tulajdon fia esedezik érted?

Ha még a verebekre is gondol, mi módon felejtkezhetne el szegény gyermekei között a legcsekélyebbről?

„Vessed az Úrra a te terhedet és Ő gondot visel rólad és nem engedi, hogy az igaz ember örökké háborgattasson”.

Rajta hát, nyugodj Uradba,
Bizalmad vesd Atyád karjaiba,
Nincs Ő távol tőled segélyével,
Minden szükségedben őt keresd fel;
Megáld bőven, Ő az Úr, ne búsulj!

SZÍVETEKET SZAGGASÁTOK MEG❣️

„💞Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat” (Joel 2,13)

Az nem valami nehéz, ha mi belső, istenfélő hangulatunknak valami külső, látható módon, ruháink megszaggatásával adunk kifejezést, sőt nagyon gyakran valami képmutatásszerű ez, de valódi őszinte bánatot érezni nehéz, azért ritkább is.
Az emberek minden habozás nélkül figyelembe veszik a külsőséges istentiszteleti rendeletek legcsekélyebb és legkényelmetlenebb szabályait, mert ez tetszik a testi érzékeknek, de az igaz istenfélelem nagyon megalázó és szívre ható, nagyon ellenkezik a testi embernek legbensőbb érzékével, sokkal inkább előnyben részesítenek valami tartalmatlant, világiast és feltűnőt.
A külső szabályok jótékonyan hatnak a futólagos és ideig való értelemre, sőt hízeleg neki.
A szem és fül meg vannak elégedve; az öncsalódás táplálódik; az önigazság felfuvalkodik, de ezek a külső megfigyelések nagyon csalárdak, mert a halálos órában és majd az ítéletnapon a léleknek valamivel többre van szüksége, támaszul valami igazabbra van szüksége, mint az üres alakiság és a tartalom nélküli látszat.
Ha amellett nincsen meg az élő istenfélelem, akkor az istentisztelet hiábavaló és haszontalan, ha hiányzik annál az őszinte szív komolysága, akkor az istentiszteletnek minden külső alakja a mennyország felségének nagyszabású gúnyolása és vakmerő megcsúfolása.
De a szív megszaggatása valami isteni és mélyen érzett hatás.
Ez rejtett szenvedés, ami személyesen érezhető, nem valami külsőség, hanem a lélek mélyre ható műve a Szentléleknek, ami behat a hívő legmélyebb velejéig.
Ez hatalmasan megalázó és teljesen ellentétben van mindennel, ami bűn, de épp ez által becses előkészítés azon kegyelmes vigaszra, amit dölyfös, meg nem alázkodott lelkek soha nem érezhetnek, ez teljes elhatározást munkál, ami egyedül csak az Isten választottainál található.
Alapigénk arra szólít minket, hogy szíveinket szaggassuk meg, ámde ezek természetüknél fogva kemények, mint a márvány; tehát hogyan lehetséges?
Fel kell vinnünk szívünket a Golgotára.
Egykor a haldokló Üdvözítő hangja kősziklákat tépett szét, az még ma is olyan hatalmas.

IFJÚSÁGOD HŰSÉGÉRE❣️

„💞Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére” (Jeremiás 2,2)

Olyan felüdítő és vigasztaló, hogy Krisztus olyan benső gyönyörrel emlékszik meg gyülekezetéről és tetszéssel szemlélgeti szépségét.
Valamint a madárka többször repked össze-vissza fészke felé, meg, mint ahogy a vándor siet hazája felé, úgy kísérgeti ez érzületszeretetének tárgyát.
Soha nem fárasztó nekünk kellemes arculatát látni; szeretnénk, hogy az, ami előttünk kedves és becses, mindenkor szemünk előtt lenne. Így van Jézus is vele.

Örök időktől fogva gyönyörködik az emberek fiaiban. Gondolatai még az időket is megelőzték, hogy választottai e világra mikor szülessenek.
Már előre látta őket mindentudó tükrében, mielőtt léteztek.

„Az én testemet, mikor még forma nélkül volt, látták a Te szemeid és a Te könyvedbe mindezek beírattak, a napok is, melyeken azok formálva voltak, mikor még azokban egy sem volt”.
Mikor e világ alapjaira helyeztetett, Ő akkor jelen volt, ekkor határt szabott a népeknek az Izrael fiainak száma szerint.

Még annak előtte, mielőtt testben eljött, előbb leszállt a földre emberi ábrázatban; a Mamre völgyében (1 Mózes 18), a Jabbok patakjánál (1 Mózes 32, 24-30), Jerikó falai alatt (Józsué 5,13) és a babiloni tüzes kemencében (Dániel 3, 19. 25.); mindezen helyeken meglátogatta az embernek Fia az övéit.

Mivel ők tetszettek az Ő lelkének, nem maradhatott távol tőlük, mert az Ő lelke kívánta őket.
Soha nem voltak ők Előtte idegenek, mert neveik az Ő kezeibe jegyeztettek és oldalába vésettek.
Valamint azon melltáblácskában, melyet a főpap hordott, melybe bele volt vésve az Izrael nemzetségének tizenkét neve, mi a legbecsesebb és legdicsőbb ereklyének tekintetett, - úgy lettek Krisztus választottai és szerettei az Ő legdrágább ékszerei és ott ragyognak tündöklő fényben az Ő szívén.

Gyakran elfeledjük szívünkben forgatni Urunk, Üdvözítőnknek előnyeit és dicső tulajdonságait, de Ő nem szűnik meg ránk gondolni.
Valóban bájuk meg tehát teljes szívünkből a múltban elkövetett feledékenységünket és emiatt büntessük önmagunkat; esedezzünk kegyelemért, hogy ezek után édes emlékünkben megtarthassuk.
Atyám, rajzold bele lelkem szeme fényébe fiadnak képét elmúlhatatlan színekkel.

JÖJJETEK ÉN HOZZÁM❣️

„💞Jöjjetek én hozzám” (Máté 11,28)

Jöjjetek! Ez a lelkes kellemes szózat, melyet az evangéliumi üdvüzenet intéz hozzánk. 

Az ószövetség törvénye szigorú hangon ezt kiáltotta: „Menj, vigyázz lépteidre, hogy helyesen járj. 

Ha megtöröd a törvényt, meg kell halnod; tartsd meg a parancsolatokat és élsz”. 

A törvény a rettentés szövetsége volt, az evangélium a szeretet kötelékeivel vonja magához a bűnöst. 

Jézus az a jó pásztor, ki a juhok előtt halad, aki követésére szólítgatja és vezeti őket a menny gyönyörű magaslataira ezzel az édesgető szózatával: „Jöjjetek!” 

A törvény megkeményít, az evangélium édesget. 

A törvény nyilvánvalóvá teszi azt a közbevetést, mely az Isten és ember közé van erősítve; az evangélium áthidalja ezt a rettentő mélységet és átviszi a bűnöst biztonságba. 

Lelki életed kezdetétől egészen át a mennyei dicsőségbe menetelig szól néked Krisztus hívása: 

„jöjj, igen, én hozzám jöjj!” 

Éppúgy, mint valamely anya, ki odanyújtja ujjait gyermekének és ezekkel a szavakkal bíztatja a járásra: „jöjj!”. 

Így tesz az Úr Jézus is. Ő szemeitek előtt mindenkor követésre szólít fel benneteket, mint ahogyan a harcos követi a vezérét. Ő szüntelen előttetek lépdel, hogy nektek utat törjön és pályafutásotokat megalapozza; ti pedig halljátok felbuzdító hangját, amint titeket egész életeteken keresztül szólítgat, hogy csak Őt kövessétek; a halál ünnepélyesen komoly pillanatában azzal a drága hívásával szólít el a mennyei hazába: „Jöjjetek, Atyámnak áldottai!”. 

De ez nemcsak Jézus hívó szava hozzád intézve, hanem, ha te hiszel benne, akkor ez a te sóvárgó szavad is: „Jöjj el Uram, Jézus!”. Te sóhajtozol belső szívbeli társalgásra Ővele. 

Mikor az Ő szava téged hívogat: „jöjj!”, úgy felel vissza a te hangod is: „ó jöjj Uram, maradj nálam! 

Jöjj és vedd szívemet egyedüli birtokodba és uralkodj benne; uralkodj benne korlátlanul és osztatlan hatalommal, engem pedig szentelj fel egészen szolgálatodra.”.

RÚTH RAGASZKODÁSA❣️

,,💞…Majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá.” (Ruth 1,14)

Szeretetteljes volt Naominak mindkét menye, ezért együtt indultak vele útnak, mikor visszautazott Júdába. 

De majd elkövetkezett a próba és elhatározás ideje; Naomi eléjük tárta teljesen önzetlenül mindazokat a bajokat, amik rájuk várnak és kérte őket, hogy térjenek vissza anyáik házához, rokonaikhoz, hogy ott még valami új és kedves sors virulhasson számukra.

Előbb mind a ketten kinyilatkoztatták, hogy ők vele akarnak menni népéhez és osztozni fognak sorsában, de majd további tárgyalások után mélyen megindulva és tisztelettudó búcsúcsók után elhagyta Orpa az ő anyósát, népét, Istenét, míg Ruth teljes szívvel átadta magát tulajdonul anyósa Istenének.

Egészen más valami az Úrnak útját szeretni, mikor ez kényelmes és kellemes utakon vezet keresztül, s más az is, a szenvedések közepette és csüggesztő nehézségeken át a jámborok útján kitartani.
A külső vallomás tiszteletteljes csókja olcsó és könnyű, de a hű ragaszkodás az Úrhoz, mely szent komolyságban bizonyul be az igazságért és szentségért, az nem valami könnyű dolog.
Hogyan állunk mi erre való tekintettel? Vajon szívünk Jézusra irányul, áldozatunk a szeretet kötelékével van-e az oltár szarvaihoz erősítve?

Megcsináltuk-e a költségvetést és hajlandók vagyunk-e komolyan a Mesterért valami földi veszteséget elviselni?
A jutalom, mely utána következni fog, megmérhetetlen nyereség, mert Egyiptom kincsei nem érnek fel azzal a dicsőséggel, mi egykor rajtunk nyilvánulni fog.
Orpáról tovább nem tudunk semmit; kényelmes nyugalomban és bálványtisztelő örömök között fonnyad el élete a halálba, de Ruth tovább él a Szentírásban és a mennyországban, mert a kegyelem beplántálta őt abba a törzsbe, melyből a királyok Királya született.
Boldogok azok az asszonyok, kik Krisztusért le tudnak mondani mindenről, de elfeledtetnek és elfelejtődjenek azok, kik a kísértés idején lelkiismeretükön erőszakot tesznek és a világ örömeihez térnek vissza.
Soha ne elégedjünk meg a külsőséges áhítatosság puszta csókjával, hanem munkálja bennünk kegyesen a Szentlélek, hogy mi teljes szívvel Üdvözítő Urunkhoz ragaszkodjunk.

ÉN VAGYOK A TE URAD, ISTENED❣️

„💞Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.” (Zsoltárok 84,8)

Erőről-erőre jutnak. Ez a vers többféleképen lett fordítva, de valamennyi fordítás egybehangzóan valami haladást jelez.
A mi átdolgozott kiadásunk elegendő anyagot szolgáltat nekünk mai megfigyelésünkhöz.
„Erőről-erőre jutnak”. Azaz: ők hovatovább férfiasabbá, hatalmasabbá és bátrabbakká válnak.
A menetelésben, küzdelemben, közvetlen a győzelem és erő után bekövetkezik rendesen az elbágyadás, ellankadás.

Reggel felüdülve és élénken kelünk fel, de a nappal forró, a nap perzsel, törölgetjük az izzadságot homlokunkról és kívánjuk a felüdítő pihenést, azután ismét folytatjuk az újabb megerőltetést.
De a keresztyén harcos, ki folyton újabb kegyelmi erősítésben részesül, az évek alatti fáradtság és rettenthetetlen viaskodás után is még olyan üde és erős, mint kezdetben.

Talán nem olyan tüzes és gyors többé buzgalmában, mint valaha, de annál mértékadóbb mindenben, amit valódi erőnek nevezhetünk. Halad, bár meggondolva, de annál biztosabban előre. 

Némely ezüstfürtű katona olyan hősiesen és híven tartott ki az igazság zászlaja mellett, olyan győzedelmesen hordozta ezt a harcban, mint ifjú napjaiban.

De sajnos azt is be kell vallanunk, hogy ez nem így van általában, mert sokakból kihűl a szeretet és az igazságtalanság felülkerekedik.
Ennek a tulajdon bűnűk az oka és nem a fenti ígéret, mely még mindig szilárdan áll a jó hívekben:
„Meglankadnak és megfáradnak a gyermekek és az ifjak elesvén elesnek; de akik az Úrban bíznak, azoknak erejük megújul, és szárnyukkal magasra repülnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem fáradnak el, járnak, és nem lankadnak meg”.

Félénk lelkek elhanyatlanak és a jövővel törődnek, így sopánkodnak: 

„Ó, egyik szomorúságunkat a másik követi!” 

Úgy van, te kishitű, de éppen azok által jutsz erőről erőre.
Soha nem lelsz olyan sok sanyarúságot, melyben egyúttal nem lenne elegendő kegyelem is mellékelve.
Abba a teherbe, melyet az Úr a felnőttek vállaira rak, ajándékoz Ő az érett férfi képességéhez megfelelő erőt is.

„Mert én vagyok a te Urad Istened, ki a te jobb kezedet fogom és azt mondom neked: ne félj én megsegítlek téged!”

A KEGYELEM SÓJA❣️

„💞…sót pedig akármennyit.” (Ezsdrás 7,22)

Sót használtak minden égőáldozatnál és „az Úrnak tüzénél” s mivel annak fenntartó és tisztító ereje van, érthető mintaképe ez az Isten kegyelmének a lélekben.
Megérdemli ez teljes figyelmünket, hogy amikor Artaxerxes Ezsdrásnak sót adott, nem szabott határt a mennyiségnek, mi pedig bizonyosak lehetünk abban, hogy a Királyok Királya, az Ő „királyi papsága” javára nem adja szűken a kegyelmet, mely neki áldozatánál nélkülözhetetlen.

Sokszor hiányt látunk önmagunkkal kapcsolatban, de az Úrnál soha. 

Aki sok mannát szeretne gyűjteni, az tapasztalja, hogy csak annyi áll rendelkezésre, amennyire éppen szüksége van és kívánatos.
A szellemi Jeruzsálemben soha nincs olyan drágaság, hogy ennek polgárai kénytelenek lennének a kenyeret mérték szerint enni és vizüket mérték szerint inni.
Több dolog szükséges Isten kegyelmi háztartásához, például: részünkre az ecet és epe olyan pontossággal mérődik, hogy soha nem kapunk abból egy cseppel sem többet, de a kegyelem sójára nézve nem szabatott határ.

„Mindent, amit imáitokban kértek, megkapjátok, ha hisztek”.
A szülőknek el kell zárnia a gyümölcsöt és az éléskamrában lévő édességet, de a sótartót ne helyezze lakat alá, mert ritka gyermek az, ki azt keresné. Lehet valakinek sok pénze vagy sok becsülete, de soha nem részesedhet túl sok kegyelemben, kegyelmi fölösleg lehetetlen.
Több gazdagság, több gond, ámde több kegyelem, több öröm.
Aki bölcsességben nevelkedik, sokat nyugtalankodik, de a szellemi kegyelem bősége bőséges öröm. 

Hívő lélek! Borulj le a kegyelem zsámolya előtt és kérj a mennyei sóból eleget. 

Ez felüdít bajaidban, melyek sótlanul nagyon ízetlenek és nem emészthetők, az tartja fenn szívedet egészségben, ami különben elrothadna és megromlana, ha nem kapna sót, de megöli bűneidet is, mint ahogyan a só megöli a férget. 

Sokra van szükséged, tehát kérj sokat és kapni fogsz eleget, mert az Úr kegyelme az égig hat és az Ő igazsága a felhőkön is túl.