2023. december 15., péntek

RÚTH RAGASZKODÁSA❣️

,,…Majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá.” (Ruth 1,14)

Szeretetteljes volt Naominak mindkét menye, ezért együtt indultak vele útnak, mikor visszautazott Júdába. De majd elkövetkezett a próba és elhatározás ideje; Naomi eléjük tárta teljesen önzetlenül mindazokat a bajokat, amik rájuk várnak és kérte őket, hogy térjenek vissza anyáik házához, rokonaikhoz, hogy ott még valami új és kedves sors virulhasson számukra.

Előbb mind a ketten kinyilatkoztatták, hogy ők vele akarnak menni népéhez és osztozni fognak sorsában, de majd további tárgyalások után mélyen megindulva és tisztelettudó búcsúcsók után elhagyta Orpa az ő anyósát, népét, Istenét, míg Ruth teljes szívvel átadta magát tulajdonul anyósa Istenének.

Egészen más valami az Úrnak útját szeretni, mikor ez kényelmes és kellemes utakon vezet keresztül, s más az is, a szenvedések közepette és csüggesztő nehézségeken át a jámborok útján kitartani.
A külső vallomás tiszteletteljes csókja olcsó és könnyű, de a hű ragaszkodás az Úrhoz, mely szent komolyságban bizonyul be az igazságért és szentségért, az nem valami könnyű dolog.
Hogyan állunk mi erre való tekintettel? Vajon szívünk Jézusra irányul, áldozatunk a szeretet kötelékével van-e az oltár szarvaihoz erősítve?

Megcsináltuk-e a költségvetést és hajlandók vagyunk-e komolyan a Mesterért valami földi veszteséget elviselni?
A jutalom, mely utána következni fog, megmérhetetlen nyereség, mert Egyiptom kincsei nem érnek fel azzal a dicsőséggel, mi egykor rajtunk nyilvánulni fog.
Orpáról tovább nem tudunk semmit; kényelmes nyugalomban és bálványtisztelő örömök között fonnyad el élete a halálba, de Ruth tovább él a Szentírásban és a mennyországban, mert a kegyelem beplántálta őt abba a törzsbe, melyből a királyok Királya született.
Boldogok azok az asszonyok, kik Krisztusért le tudnak mondani mindenről, de elfeledtetnek és elfelejtődjenek azok, kik a kísértés idején lelkiismeretükön erőszakot tesznek és a világ örömeihez térnek vissza.
Soha ne elégedjünk meg a külsőséges áhítatosság puszta csókjával, hanem munkálja bennünk kegyesen a Szentlélek, hogy mi teljes szívvel Üdvözítő Urunkhoz ragaszkodjunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése