TELJES DIADAL A HALÁL FÖLÖTT❣️

„Hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon” (Zsidók 2,14)

Istennek gyermeke, a halál elveszítette fullánkját, mert az ördögnek a halál feletti hatalma megtört. 

Így hát ezután ne félj a haláltól. Kérj a Szentlélek Istentől kegyelmet, hogy egészséges ismeret és Megmentőd halálába helyezett erős hit által erősítsen meg téged e félelmes órák idejére. 

Ha folyton a golgotai kereszt alatt élsz, akkor örömmel tekinthetsz halálod órája elé és üdvözölheted, amikor jön, hogy részedre a végtelen gyönyör tengerét hozza. 

Az Úrban meghalni öröm; Jézusban elszunnyadni nagy kegyelem. 

A halál nem száműzetés többé, hanem visszatérés a száműzetésből, hazatérés a sok hajlékba, hogy előrement szeretteink időznek és várnak ránk. 

A mennyben lévő megdicsőült lelkek és e földön küzdő szentek közötti távolság ugyan csak nagynak látszik, azonban nem így van. Nem vagyunk messze otthonunktól, egyetlen egy szempillantás elég, hogy oda jussunk. 

A vitorla ki van feszítve, a lélek a mélység fölött lóg. 

Meddig tart az utazás? Mennyi borzalmas szélviharnak kell előrenyomni a vitorlát, míg hajónk, majd bevonulhat a béke kikötőbe? Meddig kell a léleknek fel, s alá hányattatni a haboktól, míg majd eléri a partot, ahol ismeretlen a vihar? 

A válasz így hangzik: „A testen kívül, az Úrnál”.

 Alig hagyta el a hajócska a partot, máris a mennybe érkezett. Csak a vitorlákat készítette fel, s már odaát van, mint egykor az a hajócska, mely a Galileai tengeren sokat szenvedett a vihartól. 

Az Úr Jézus csak ezt mondta: „Hallgass, némulj meg!” és azonnal elérték a partot. 

Ne gondold, hogy hosszú időszak van a halál pillanata és az örök dicsőség között, mihelyst becsukódnak a szemek ezen a földön azonnal felnyílnak a mennyben. 

A tüzes lovak és a tüzes kocsi egy pillanatig sem időznek útközben. 

Nos, Istennek gyermeke, miért kell ezután félned a haláltól, hiszen látod, hogy Urad és Megváltód halála által megtöretett a halál átka és fullánkja? 

A halál most már csak a Jákób létrája, melynek egyik vége a sötét sír fenekén áll, a felső vége pedig az örökkévalóság dicsőségébe ér fel.

BEMEHETÜNK A SZENTEK SZENTÉLYÉBE a BÁRÁNY VÉRÉN ÁT❣️

‼️FONTOS RÉSZ!! HITÜNK ALAPJA‼️

„És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt” (Máté 27,51)

Nem volt az csekély csoda, hogy a nehéz és vastag kárpit kettéhasadt; azonban ez a csoda nem csupán csak Isten hatalmának bizonysága volt, hanem abban többféle dolog nyilvánult meg nekünk. 

Az áldozati istentisztelet régi törvénye megszűnt, és mint valami megviselt ruha, szétszakadt és félre lett téve.

Mikor az Úr Jézus meghalt, minden áldozat befejeződött, mivel Benne mindazok beteljesedtek és épp azért azok bemutatásának helye a pusztulás látható bizonyságával lett megbélyegezve.

A hasadás felnyitotta az ószövetség minden titkát, a kegyelem táblája láthatóvá lett és az Úrnak dicsősége is, mely afölött tündökölve lebegett.
Az Úr Jézus halála által Isten világos megnyilatkozásába lettünk részesítve, mert Ő nem olyan volt, „mint Mózes, aki elfedte arcát”.
Az élet és halhatatlan lét világosságra lett hozva, s ami elrejtve volt e világ alapjainak lefektetése óta, az Benne ki lett nyilvánítva.

Az évenkénti nagy engesztelési áldozat elmúlt és érvénytelenné lett. 

Az engesztelő vér, mely különben minden évben egyszer a legszentebb helyre lett vive, most egyszer s mindenkora elhozta a nagy Főpap és azért a jelképes isteni szolgálat helye át lett adva a pusztulásnak.

Nem szükséges ezután a tulkoknak és bárányoknak vére, mert Jézus bement a kárpiton keresztül saját vérével.
Ebből kifolyólag mostantól fogva szabad menetel van Istenhez, ez a menetel a Krisztusban minden hívő közös kiváltsága. Nem csak egy kis rés lett nyitva, melyen át a kegyelem trónjához kellene hatolnunk, hanem a hasadás felülről fogva mind az alsó részig tart.

Bizalommal és örömmel járulhatunk tehát a mennyei kegyelem székéhez. 

Vajon tévedünk-e ha azt mondjuk, hogy az Úr Jézus halálkiáltása által csodálatosan megnyílt út a szentek szentéhez a paradicsom kapuját példázza, mely most minden hívőnek megnyílt a megváltást létrehozó szenvedések hatalma által? Megváltónknál van a mennynek kulcsa, Ő megnyitja és senki be nem zárja.

 
Így tehát bemegyünk Vele az égi hajlékokba és Nála maradunk, míg ellenségei zsámolyul vettetnek lábai alá

A VÖRÖS ZSINOR❣️

„💞A vörös zsinórt pedig rákötötte az ablakra.” (Józsué 2,21)

Ráháb az ő családjának megmentését illetőleg, hitt a kémek ígéretének, akiket Izrael Istene küldötteinek tekintett.
Hite együgyű és szilárd volt, de egyszer s mind engedelmes is. 

A vörös fonál kikötése az ablakra önmagában véve nagyon közömbös dolog volt, de Ráháb mégsem merte azt elmulasztani. 

Jöjj lelkem, tanulj meg itt valamit. 

Igazán figyelembe vetted-e Uradnak minden akaratát, habár némely parancsa előtted lényegtelennek is tűnt fel?

Szemed előtt és szívedben van-e mindenkor az Istentől rendelt két szertartás – bemerítés és úrvacsora – mély jelentősége és megmaradsz-e azokban, amik azt bizonyítják neked, hogy Isten akarata szerintinek?

Ha ezek felé közömbös vagy, akkor magad is eldöntheted, mennyi szeretet nélküli engedetlenség lakik még szívedben. 

Azért minden igyekezetetekkel azon legyetek, hogy feddhetetlennek találtassatok mindazokban, amelyek nektek lettek parancsolva, még ha az egy vörös fonálnak kikötése is.
Ráhábnak e tette, még fontosabb tanokra is figyelmeztet bennünket. 

Jézus drága vérébe vetettem-e teljesen bizodalmamat? 

Kikötöttem-e ablakomon kioldhatatlan kötéssel a vörös fonalat, hogy bizodalmam soha meg ne inoghasson? 

Vagy talán ki tudok nézni bűnöm holt tengerére, vagy reménységem Jeruzsálem felé fordul, anélkül, hogy szemem előtt tartanám a vért és annak áldásos hatását mindazon, amivel csak érintkezik?
Egy olyan feltűnő színű fonalat, ha az az ablakban függ, az arra menőknek észre kell venniük.
Milyen jó lesz, ha az engesztelő vér erejét életem láthatóan mutatja mindazoknak, akik engem látnak.
Mi szégyellni való van ebben?
Az emberek és az ördög sziszeghetnek miatta, mindazáltal ez a vér marad az én dicsekedésem és örömujjongásom! Lelkem, van Egy, aki láthatja a vörös fonalat, ha gyenge hitszemed nem is ismeri Őt fel.

A bűntető Jehova látja azt és kikerül téged. Jerikó kőfalai leomlottak; Ráháb háza a kőfalban volt, de mégis érintetlen maradt. Természet szerint én is be vagyok építve az emberiség kőfalába, mégis el leszek rejtve, mikor majd bekövetkezik a nemzetség pusztulása.
Én lelkem, kösd ki újra a vörös fonalat ablakodon, akkor téged kikerül és békességben fogsz lakni.

A MEGHINTÉS VÉRE❣️

„💞Járultatok…a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére” (Zsidók 12,24)

Kedves olvasó, járultál már a ránk hintett vérhez?
Nem arról van szó e kérdésben, hogy a keresztyén tanokat ismered-e, a kegyelmi eszközöket használod-e vagy, hogy bizonyos belső tapasztalatokhoz jutottál-e, hanem azt kérdem tőled, jöttél-e Jézus véréhez? 

Jézus vére minden élő jámborság életfolyama. 

Ha valóban Jézushoz jöttél, akkor tudjuk, hogyan történt az: a Szentlélek vezetett téged Hozzá szeretetteljesen. 

A ránk hintett vérhez minden érdem nélkül jöttél. 

Vétekkel megterhelten, elveszetten és segítség nélkül jutottál e vérhez, hogy az neked legyen ajándékozva, 

és egyes-egyedül csupán ez a vér a te halhatatlan reményed. 

Krisztus keresztjéhez remegő és reszkető szívvel jöttél, de milyen kellemesen hathatott rád, 

mikor Jézus vérének hangját észrevetted! Vérének csepegése úgy hangzik a föld bánkódó fiának, 

mint valami égi zene. 

Mi bűnnel teljesek vagyunk, de a Megváltó felszólít minket, hogy szemeinket emeljük fel Rá és mialatt vérző sebeiből látjuk egyik cseppet a másik után leesni, halljuk, hogy minden csepp beszél és kiállt!

„Elvégeztetett minden; a bűnnek véget vetettem; örök megváltást hoztam létre.” 

Óh, Jézus vérének kedves szózata! Ha már egyszer ehhez a vérhez jöttél, akkor mindig visszatérsz oda. 

Életed Jézusra vetett pillantás lesz majd.

Minden utad e szavakban fog összpontosulni:
„Megyek Őhozzá.” Nem az a fő, hogy kihez jöttem, hanem hogy kihez jövök újból és mindig. 

Ha te már egyszer a ránk hintett vérhez járultál, akkor érezni fogod magadban annak szükségességét,

hogy naponta jöjj ismét.
Aki nem kívánkozik a naponkénti mosakodás után az még egyáltalán nem mosakodott meg.

A hit érzi, hogy ez a nyílt forrás az ő öröme és üdvös előnye. 

Az előbbi tapasztalatok megbízhatatlan táplálékok a keresztyén lelkek számára. 

Csak úgy lelünk békét és örömet, ha most Krisztushoz jövünk.
Ma ismét be fogjuk fecskendezni házunk ajtajának oldalait és küszöbeit.
E vérrel megüljük a Megváltás Bárányának lakomáját és hisszük, hogy az öldöklő angyal el fog minket kerülni.

BÁRÁNY VÉRE❣️

„Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1,19)

A Golgotán Krisztus keresztje alatt állunk és látjuk drága vérének rózsaszín folyamát kezeiből, lábaiból és oldalából kifolyni. Ez a vér „drága”, mert engesztelő és megváltó ereje van. 

Az elválasztottak bűnei e vér által töröltettek el, a kegyelem gyermekei ez által lettek felmentve a törvény hatalma alól, megbékültek Istennel és egyesültek Vele. 

Krisztus vére „drága” megtisztító ereje folytán is, ez „tisztit meg minket minden bűnünkből”.

 „Ha a ti bűneitek vérpirosak volnának is, fehérek lesznek, mint a hó.” 

Jézus vére olyan fenségessé tesz minden hívőt, hogy folt, szeplő vagy hasonló dolog sem marad rajtuk. Ó, drága vér, mely minket megtisztít, roppant sok hamisságainkat elmossa és kedvessé tesz minket abban a Szerelmesben, nem tekintve a sok kihágást és tévelygést, melyekkel újból fellázadtunk Isten ellen! 

Krisztus vére nem kevésbé „drága” azért, mert megőrző ereje is van. 

A vérrel való befecskendezés által el vagyunk rejtve az öldöklő angyal elől. 

Emlékezzél meg arról, hogy megkíméltetésünknek valódi oka az, hogy Isten a vérre tekint. 

Ebben vigaszt találunk, ha a hit látása elhomályosul, mert Isten szeme mindenkor tiszta és átható marad. Krisztus vére „drága” nekünk megszentelő befolyása által is. 

Ugyan az a vér, mely bűneinket eltörli és megigazít, élteti és erősíti, teszi aztán az új embert olyan erőssé, hogy képes lesz a bűnt legyőzni és Isten parancsolatait teljesíteni. 

Nem létezik olyan erős indító erő a szentségre, mint az, amely Jézus szívéből és ereiből folyik.

 „Drága”, kimondhatatlan drága ez a vér, mivel legyőző erőt fejt ki. 

Meg van írva: „Diadalmaskodnak a Bárány vére által.”

Miként volna az másként lehetséges? Aki Jézus Krisztus drága vérét fegyverül használja, és azzal megy a harcba, az legyőzhetetlen fegyverrel harcol. Jézus vére! 

Ennek jelenlétében meghal a bűn, a halál megszűnik halál lenni, mert megnyílik a menny kapuja. Jézus vére! 

Amíg az Ő erejébe vetjük bizalmunkat, Vele diadalról-diadalra jutunk

ÉLI, ÉLI, LAMA SABAKTANI - „ÉN ISTENEM, ÉN ISTENEM, MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEM?”❣️

„💞Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” (Lukács 23,31)

Bár sokféle alkalmazás merül fel e kérdés körül, mégis legközelebb az a gondolat férkőzik hozzánk, hogy Megváltónk ezzel azt akarta mondani:
„Ha nekem, ki ártatlan vagyok, oly sokat kell szenvednem a bűnösökért, mi lesz akkor, ha a bűnös maga – a száraz fa – esik az élő Istennek kezébe?” 

Mikor Isten az Ő Fiát engesztelésül adta a bűnösökért, akkor nem kímélte Őt; mennyivel inkább nem fogja kímélni, a meg nem térteket és újonnan meg nem születetteket, ha azokat Krisztus nélkül találja. Lásd, bűnös, az Úr Jézust elvitték ellenségei, azonképpen elvisznek téged is gonosz ellenségeid arra a helyre, mely számodra lett készítve. 

Jézust elhagyta Isten, s ha Ő, aki csak értünk lett bűnössé, el lett hagyva, te nem sokkal inkább?

Milyen rettentő kiáltás ez: „Éli, Éli, Lama Sabaktani!” De milyen szívszorító lesz majd a te kiáltásod, mikor te fogsz felkiáltani: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Mire ez lesz a felelet: „Mivel hívlak titeket és nem akarjátok, kiterjesztem az én kezeimet és senki nem gondol majd rá, hanem elfordítjátok arcotokat minden tanácsom elől és az én dorgálásomra nem figyeltek; én is a ti nyomorúságaitokon nevetek; megcsúfollak, mikor eljön az, amitől féltek”.

Ha Isten saját Fiát nem kímélte, titeket még kevésbé fog kímélni! Milyen égető ostorcsapásokat fogtok érezni, ha majd a lelkiismeret mardosása fog rettegtetni benneteket! 

Gazdagok, vidámak és önigazultak, ki vágyna veletek hasonló helyzetben lenni, ha majd Isten ezt fogja mondani: „Kelj fel, fegyver, azon férfi ellen, ki engem megvetett, vágjad, hadd érezze annak kínját örökké!”

Jézus megkötöztetett, bűnös, milyen szégyenre számíthatsz te? 

Azokat a fájdalmakat, melyek az értünk megáldoztatott Jézus fejére szálltak, nem vagyok képes szóval kimondani, azért a te lelkedre zúduló nyomorúságnak folyama és tengere még inkább megmondhatatlan, ha jelenlegi állapotodban halsz meg. 

Jézus Krisztus lelki gyötrelmeire, sebeire és vérére kérlek téged, ne vond fejedre a következő haragot!
Bízz Isten Fiában, akkor nem fogsz elkárhozni!

LEGMEGVETETETTEBB❣️

„💞Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják.” (Zsoltárok 22,8)

Urunk szenvedésében nagy része volt a csúfolódásnak és gúnynak. Júdás meggyalázta a kertben, a főpapok és az írástudók kinevették és megcsúfolták; Heródes megvetette, a katonák és a szolgák szidalmazták és felháborító módon kegyetlenkedtek Vele.
Pilátus és katonái mulattak királyságán és a kereszten minden oldalról a legborzasztóbb tréfák és a legcsúnyább gyalázó beszédek megmérgezett nyilai vették Őt körül.
A gúnyolást és csúfolást mindig nehéz elviselni, de ha nagy bajokban vagyunk, még irgalmatlanabbul és kegyetlenebbül hat egész szívünk fenekéig.
Gondoljatok a megfeszíttetett Megváltóra a rettenetes halálgyötrelmektől és testi fájdalmaktól megkínzottra, azután gondoljatok arra a szívtelen tömegre; fejüket hajtogatták és piszkos gúnyjaikkal kínoztak egy szegény, szenvedő áldozatot!
Mindenesetre a Megfeszítettben több valaminek kellett lenni, mint ők szemeikkel láthatták, mert különben az a nagy és eszeveszett tömeg nem tisztelte volna meg Őt oly egyhangúan megvetésével. Nem erős bizonysága e ez a gonosz világ önkárhoztatásának, hogy látszólag legnagyobb diadalának pillanatában sem tudta mással gyalázni a mindent legyőző Jóságot, ki a kereszten trónolt, mint feláldozó szeretete hűségének bebizonyításával?
Ó Jézus, Te „legmegvetettebb és legutálatosabb”, oly megutált, hogy ember előled elrejti arcát, hogyan vagy képes az emberekért meghalni, kik olyan kegyetlenül bánnak el Veled?
Ó, ez rendkívüli, isteni szeretet, mindenek feletti szeretet!
Mi is megutáltunk Téged tudatlanságunk idején és újjászületésünk óta is újból megengedtük, hogy a világ, - a te ellenséged – szívünkben felülkerekedjen – és Te mégis vérzel, hogy sebeinket begyógyítsd és meghalsz, hogy nekünk életet adj!
Ah, bárcsak számodra minden ember szívében készíthetnénk egy fenséges és magasztos trónt!
Mi óhajtanánk dicsőségedet országokon és tengereken át hirdetni mindaddig, míg végre oly egy akarattal imádnának az emberek, mint amilyen egyhangúan megvetettek egykor!
„Ó Istennek szent Fia gúnyt és gyalázatot
Szenvedtél megvetést, szégyent s minden csúfságot!”