NE FÉLJ és NE RETTEGJ❣️

„💞Semmi rossz hírtől nem fél.”(Zsoltárok 112,7)

Keresztyén ne félj, és ne rettenj meg annyira a homályos kilátástól, a fenyegető veszedelemtől és a gyászos hírtől, mert ha annyira elrémítetted magad, mi előnyöd van mások felett? 

Neked van Istened. Más népnek nincs Istene, kihez menekülhetne. 

Soha sem tapasztalták magukon az Ő hűséget, mint te. 

Tehát ne csodálkozz, ha leveri Őket búbánat és meggörnyednek a fájdalom miatt.

De te más Lélek gyermekének vallod magad, újjászülettél az élő reménységre, szíved a mennyben él és a földiekhez semmi köze. Ha most téged mások szomorúnak látnak, mint a hozzájuk hasonlókat, mi haszna van ama kegyelemnek, amelyet bírsz? Hol marad új természeted magasztalt nagysága?

Továbbá, ha nyugtalansággal vagy telve, mint mások, kétség nélkül ugyanabba a bűnbe fogsz jutni, mint amelybe mások szoktak esni a próbáltatások és szenvedések idején.
Ha rossz napok lepik meg az istenteleneket, zúgolódnak Isten ellen. 

Fellázadnak ellene és azt gondolják, hogy Isten keményen bánik velük. 

Te is hosszúra akarod ingerelni az Urat, mint ők?

A meg nem tért emberek igen gyakran helytelen eszközökhöz folyamodnak, hogy a megpróbáltatást elkerüljék. 

Te is úgy teszel egész biztosan, ha a rád nehezedett nyomor uralja szellemedet. 

Bízz az Úrban és várd Őt türelemmel! Legbölcsebb kisegítő eszközöd az, ha úgy teszel, mint Mózes a Vörös tengernél: „Ne félj, légy veszteg és nézd az Úrnak szabadítását, melyet ma cselekszik veled”.

Mert ha neki adod magad a félelemnek, mihelyt rossz híreket hallasz, mindjárt nem vagy képes a szerencsétlenséget azzal a nyugodt megadással fogadni, mely megedz a kötelesség teljesítésére és a kellemetlenségek között is fenntart.

Miként dicsőíted meg Istent, ha elragad a félelem? 

A szentek gyakran énekkel dicsérték Istent a lángok közül. 

Azonban a te kételkedésed és gyötrődésed, jajgatásod és panaszod, mintha nem nyernél segítséget, megdicsőítheti-e a Magasságost?

Légy hát bátor, bízd magad erős bizalommal szövetséges Istenedre: „Legyen bátor a te szíved és ne féljen”.

HITÜNK ÁLTAL...❣️

„💞De más hajók is voltak vele.” (Márk 4,36)

Jézus maga volt a tengernagy azon az éjszakán a tengeren. Az Ő jelenléte tartotta meg az egész utazó társaságot. Jézussal jó utazni, még ha egy kis hajóban történik is az.
Ha Megváltónk társaságában szállunk vízre, nem számíthatunk jó időre, mert megrázhatja az erős vihar azt a járművet is, amely magát az Urat viszi és nem várhatjuk, hogy a habok enyhébben tajtékozzanak és tomboljanak csónakunk körül. 

Ha Jézussal utazunk, bele kell abba törődnünk, hogy mi is úgy utazunk, mint Ő maga.

S ha a hullámok Neki hatalmasok, hatalmasok azok nekünk is.
Csak viharon és hullámtorlódásokon át juthatunk szárazra, ebben Ő megelőzött minket.
Mikor Galilea sötét taván a szélvész átvonult, elsápadtak az arcok és aggódva remegett minden szív a hajótöréstől.

Mikor minden emberi segítség haszontalannak bizonyult, akkor emelkedett fel a szunnyadó Megváltó és egyetlen szavával átváltoztatta a zivatar dühöngését szélcsendes, hangtalan nyugalommá. 

Ekkor megnyugodtak a hajócskák, a kíséretben lévők éppen úgy, mint az, amelyikben az Úr utazott.

Jézus a tenger csillaga. S habár a tenger aggaszt, mindazáltal örömöt is hoz, mihelyst velünk van Jézus.

Bár lenne Jézus szívünk horgonya, kormánya, világítótornya, mentőcsónakja és kikötője! 

Gyülekezete a tengernagyi hajó. Figyeljünk annak mozdulataira és örvendeztessük meg annak vezetőjét engedelmességünkkel. Ő maga a nagy egyesülő pont. Maradjunk mindig oltalma alatt. 

Figyeljünk jelzéseire, hajózzunk az Ő előrelátása szerint és ne féljünk, míg Őt láthatjuk.
Az Ő kíséretében levő hajók közül egy sem szenved hajótörést.
A tenger nagy Hőse minden bárkát jó állapotban fog bevonni a mennyei kikötőbe. 

Szedjük fel a horgonyt most hit által és hajózzunk ma Urunkkal a nyomorúság tengerén.
Szél és habok nem fognak megkímélni, de Neki engedelmeskedni fognak.
Akármilyen szélvész támadhat ellenünk kívülről, a hitünk által belülről boldog nyugalmat érez.
Ő mindig ott van a viharverte utazók között, örüljünk jelenlétén.
Az Ő hajója elérte a mennyet, a mi bárkáink pedig követik Őt.

AZ ÁLDÁS FELÜLRŐL SZÁRMAZIK❣️

,,💞Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.”
(Zsoltárok 84,7)

Itt az van elénk adva, hogy az a vigasz, melyben egy valaki részesült, igen gyakran mások részére is hatékonynak mutatkozik.
Miképpen a kutakat azok az utazók is használják, akik utóbb jártak arra. 

Olvasunk valamilyen könyvet, melyből bőven merítünk vigasztalást, mely hasonlít Jonatán méztől csepegő vesszőjéhez.
Ah, akkor azt gondolják, ez a testvérünk már előzőleg hozzánk hasonló helyzetben volt, s ezt a kutat nemcsak magának ásta, hanem nekünk is.

Némely fenséges „Esti hangok”, „Utazó Zsoltár”, „A Kereszt és Vigasz énekei”,
„A sínylődés és diadal ágya”, „Vigasz a szenvedésben” olyan kutak voltak, melyeket valamelyik zarándok magának ásott és mások részére is megmaradt éppen oly üdítőnek.

 
Ezt kiváltképpen észrevesszük a zsoltárokban, például:
„Miért hagytad el én lelkem oly igen magadat, és nyugtalankodsz én bennem?”
Az utazók gyakran elragadtatással örülnek az emberi léptek nyomainak a sivár pusztaságon, s mi is örömest látjuk a zarándokok nyomait, amikor e siralomvölgyön keresztül utazunk.
A zarándokok kutakat ásnak, de különös, hogy azok nem alulról telnek meg, hanem felülről.
Eszközöket használunk, de az áldás felülről származik és nem az eszköztől.
Kutat ásunk, de a menny tölti azt meg áldásaival.
A ló készen áll a harcra, de a győzelem az Úrtól van.
Az eszközök összefüggésben vannak a céllal, azonban azt véghez nem vihetik. Íme, az eső megtölti a tavakat és a kutak megfelelnek rendeltetésüknek, mint víztartályok.
A munka nem hiábavaló, de az isteni segítséget nem teszi feleslegessé. „Még a kutakat is megtölti az esővíz”.

A kegyelem összehasonlítható az esővel tisztaságáért, felüdítő és éltető hatásánál fogva, azért mert felülről jön és mivel Isten tetszése szerint adja vagy megvonja.
Záporesők üdíthetnek fel titeket, kedves lelkek és tölthetik meg friss vízzel kútjaitokat!
Ah, mik még az üdveszközök és üdvszabályok a menny helybenhagyása nélkül!
Eső nélkül való felhők és víz nélkül való kútfők.
Óh, szeretet Istene, nyisd meg az ég ablakait és áraszd ránk áldásodat.

Ő NAGYON FÉLTÉKENY ÚR❣️

„💞Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr.” (Náhum 1,2)

Urad nagyon féltékeny a te szeretetedre, kedves hívő lélek.
Kiválasztott téged, akkor nem viselheti el, hogy mást többre becsülj Tőle.
Saját vérével szerzett meg téged?
Akkor nem szenvedheti el, ha azt gondolod, hogy önmagadé vagy és e világhoz tartozol.
Olyan szeretettel szeretett téged, hogy nélküled nem maradhatott a Mennyben, inkább meghalt, hogy te el ne vessz, azért nem viselheti el, hogy az Ő szíve és a te szíved közé tolakodjon valami.

Nagyon féltékeny a te bizalmadra. Nem tűrheti el, hogy valami testi dologban bízz. 

Nem tűri meg, hogy üres kutakat áss, mialatt az élő víznek kiáradó kútfeje ingyen folyik neked.
Örül annak, ha Rá támaszkodunk, de ha ragaszkodásunkkal és függésünkkel máshoz fordulunk, ha saját bölcsességünkben bízunk, vagy valamelyik barátunk bölcsességében, vagy ami a legrosszabb, saját tetteinkben véljük bizalmunkat, akkor az nem tetszik Neki és megfenyít, hogy ismét magához vonjon.

Ő nagyon féltékeny társaságunkra is. Senkivel se társalogjunk olyan szorgalmasan, mint a mi Urunk Jézussal.
Csak Benne maradni, az a hű szeretet, de a világhoz adni magunkat, nyomorunk kellő enyhítését testi vigaszban feltalálni, sőt még hittestvéreink társaságát a Vele való láthatatlan közösség fölé helyezni, nem más, mint féltékeny Urunk megsértése. 

Azt óhajtja egyedül, hogy Benne maradjunk és állandó közösségét élvezzük.

Némely próbának melyeket ránk küldd, csak az a célja, hogy szívünket elválassza a teremtett világtól és annál bensőbben magához bilincselje azt.
Az a buzgóság, mely minket Krisztus közelében kíván visszatartani, vigaszt is nyújt nekünk, mert ha annyira szeret, hogy szeretetünk iránt nem közömbös, úgy biztosak lehetünk abban, hogy nem tűri meg, hogy nekünk ártson valami és megvéd ellenségeinktől.

Óh, bárcsak még ma nyernénk kegyelmet arra, hogy szívünket szeplőtlen és szent tisztaságban megőriznénk szeretett Urunk számára és iránta való szent odaadással befognánk szemeinket a világ minden megtévesztése elől!

KRISZTUS LEGYEN az Ő ÉLETE❣️

„💞Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el.” (2 Korintus 6,17)

Habár a keresztyén e világban él, mindazáltal ne legyen e világból való. 

Különbözzön attól életének magasztos célja által.
„Krisztus” legyen „az ő élete”.

Akár eszik, akár iszik vagy bármi egyebet cselekszik, mindent az Isten dicsőségére tegyen. 

Gyűjthettek kincset magatoknak, de a mennybe gyűjtsétek azt, hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti és a lopók ki nem ássák, sem el nem lopják. Iparkodhattok meggazdagodni, de az legyen dicsekedésetek, hogy „gazdagok vagytok hittel és jócselekedetekkel”. 

Élvezhettek örömöket, de ha örömötök van, énekeljetek, „nagy kedvvel énekelve i ti szívetekben az Úrnak”. 

Ne szabjátok magatokat e világhoz sem szellemetekben, sem hajlamaitokban.
Ha alázatosak maradtok Isten előtt, ha mindenkor megemlékeztek az Ő jelenlétéről, ha örültök a Vele való társaságnak és ha törekedtek akaratát megismerni, akkor bebizonyítjátok, hogy mennyei nemzetség vagytok. 

Hasonlóképpen „szakítsátok el magatokat” e világból cselekedeteitek által is. 

Ami jó és helyes, azt tegyétek, ha károtokra van is.

Ami igazságtalan, ha az nagy nyereséggel járna is, gyűlöljétek azt, mint bűnös dolgot, Mesteretekért.

Ne legyen közösségetek a sötétségnek ama haszontalan cselekedeteivel, hanem meg is feddjétek azokat.
Járjatok méltóképpen magas hivatalotokhoz és választásotokhoz. 

Kedves keresztyén, gondold meg, hogy te a királyok királyának fia vagy. 

Azért óvd meg magadat a világ szennyétől.
Ne piszkold be azokat az ujjakat, melyek nemsokára a mennyei aranyhárfa húrjait fogják pengetni.
Ne hagyd szemeidet a testi kéj ablakain betekinteni, melyek nemsokára szépségében látják a Királyt.
Ne szennyezd be lábaidat posványos mocsárban, hisz azok nemsokára a mennyei város aranyutcáin fognak járkálni.
Ne engedd megtelni szívedet gőggel és keserűséggel, mert kevés idő múlva a menny tölti azt meg és végtelen örömtől fog áradozni.

„Utánam! Krisztus így kiált,
Keresztyének mindnyájan!
Ki-ki tagadja meg magát
S a lábaim nyomában
Engem követve lépjetek,
Felvévén kereszteteket!”

KRISZTUS SZOLGÁINAK HIVATÁSA FELÜLRŐL VAN❣️

„💞Azután felment a hegyre, és magához szólította, akiket akart; és hozzá mentek.” (Márk 3, 13)

Jézus itt korlátlan hatalma és isteni felségjoga szerint választott.
A türelmetlen lelkek forrongnak és dühöngnek bár, hogy nem lesznek a legmagasabb kegyre méltatva, de te örülsz azon, drága lélek, hogy az Úr Jézus azokat hívja, akiket akar.
Ha csak ajtónállónak fogad el házába, mégis elragadtatva köszönöm meg és magasztalom Őt kegyelméért, hogy megengedi nekem, hogy valami szolgálatot tegyek Neki.
Krisztus szolgáinak hivatása felülről van.
Az Úr Jézus a hegyen áll, magasan felülemelkedve e világon szentségben, komolyságban, szeretetben és hatalomban.
Azoknak, akiket szólított, azoknak fel kellett hozzá menniük a hegyre. 

Törekedniük kellett Ő hozzá emelkedni azáltal, hogy Vele folytonos társaságban éljenek.
Talán nem képesek magas címeket és tiszteletbeli állásokat elérni, vagy ragyogó tanultsággal kitüntetni magukat, de mint egykor Mózesnek, fel kell menniük Isten hegyére és a láthatatlan Istennel bizalmas érintkezést folytatni, különben soha sem lesznek arravalók, hogy a békesség evangéliumáról tanúskodjanak és azt hirdessék.
Jézus a magányba vonult, hogy az Atyával való benső közösség által felüdítse magát:
Nekünk is ebbe az isteni közösségbe kell jutnunk, ha áldás akarunk lenni embertársainkra.
Nem csoda, ha az apostolok a lélek erejében jöttek alá a hegyről, hol Jézus közellétét háborítatlanul élvezhették.
Törekedjünk ma az Istennel való közösség magaslatát megmászni, hogy alkalmassá legyünk ottan a nekünk osztályrészül jutott élethivatásra.
Ne nézzük addig senkinek se ábrázatát, míg Jézus arcát meg nem leljük.
A neki szentelt idő gazdag kamatot hoz.
Ördögöket űzhetünk, csodákat tehetünk, ha Isten erejével felövezve szállunk alá a világba.
De ezeket egyedül Krisztus adhatja nekünk.
Nem ér semmit, ha az isteni küzdelemre vállalkozunk, de még fel nem szereltük magunkat isteni fegyverekkel.
Jézust kell látnunk, az a fő dolog. Időzzünk a kegyelem trónjánál, mígnem kijelenti magát nekünk úgy, ahogyan e világnak nem jelentette meg, azután mondhatjuk teljes bizonyossággal:
„Kik Vele együtt voltunk a szent hegyen”.

A BUZGÓ IMA LEGYŐZI a KEGYELEM ISTENÉT❣️

„💞Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jeremiás 33, 3)

Ezek a szavak az eredeti nyelvből különbözőképen fordíttatnak le.
Egy fordítás így hangzik: „Nagy és magasztos dolgokat mutatok neked”.
Egy másik: „Nagy és hihetetlen dolgokat hirdetek neked”.
A keresztyén tapasztalataiban tényleg hihetetlen és különös dolgok fordulnak elő.

A lelki élet összes fejleményei nem egykönnyen közelíthetők meg. 

Jóllehet az általános tapasztalatokat, a bűnbánat, hit, öröm és remény érzéseit a hívők családjának minden tagja élvezi, de létezik az elragadtatásnak, a társalgásnak, a Krisztussal való öntudatos közösségnek egy magasabb országa, mely korántsem képezi még a hívők általános lakóhelyét.
Nem élvezzük mindnyájan Jánosnak azt az előjogát, hogy Jézus mellén nyugodhatnánk; sem Pálét, ki elragadtatott a harmadik égbe.

Az isteni dolgok felől való tapasztalati tudománynak vannak olyan magaslatai, melyről a ravaszság sasszeme és a világi bölcsesség elméssége még sohasem bírt sejtelemmel, csak egyedül Isten vezethet oda fel.

De az a tüzes szekér, amelyen bennünket odavisz és azok a tüzes lovak, melyek azt a szekeret húzzák, a komoly ima. A buzgó ima legyőzi a kegyelem Istenét.

 „Mikor erős volt, küzdött az Istennel. 

Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.”

A komoly ima a Kármel hegyére viszi a keresztyént és képessé teszi arra, hogy az eget befedezze az áldás felhőivel, a földet pedig a kegyelem áradatával.
A komoly ima felviszi a keresztyént a Pizga hegyére és megmutatja neki az ígért örökséget; a Tábor hegyére emel és megdicsőít, mígnem hasonlók leszünk e világon az Úrnak ábrázatához.
Ha a föld alkotta közönséges tapasztalatnál magasabb dolgokat akarsz elérni, nézz fel arra a sziklára, mely feletted magaslik és figyeld meg azt a kitartó ima ablakából hitszemeiddel. 

Ha a te részedről magad felől kinyitod az ablakot, a másik oldalon nem fog bezáródni.

„Mondjunk hát hő imát,
Mely Istenhez érjen,
Felhőkön átmenjen.”