AZ ÚRÉRT❣️

„Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!” (Bírák 7,20)

Gedeon kétfélét parancsolt embereinek: égő fáklyákat cserépedények alá rejtve kellett magukkal vinni és egy adott jelre az edényeket kezükben összetörni és a fáklyát feltartani; majd azután pedig a jobb kezükben tartott trombitát fújni és kiáltani: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!”

Épp ez a keresztyén feladata is. Elsősorban fényleni kell a fáklyátoknak. 

Törjétek össze azokat a cserépedényeket, melyek fényeteket elfedik. 

Dobjátok félre azt a vékát, mely eddig eltakarta világosságokat és világítsatok.
Hadd ragyogjon a ti világosságtok az emberek előtt. 

Jó tetteitek olyanok legyenek, hogy ha az emberek rátok néznek, felismerjék rajtatok, hogy ti is Jézussal voltatok.

Azután pedig a hangos kiáltásnak is hangzani kell, a trombitáknak zengeni kell. 

Egy kis megerőltetésbe kerül, hogy összehívjuk és egybegyűjtsük a bűnösöket a megfeszített Jézus hirdetése által. 

Hozzatok nekik evangéliumot; vigyétek házukba; tegyétek útjukba; ne engedjétek, hogy kikerüljék; fújjátok oly hangosan a trombitát, hogy hasítsa füleiket.

Gondoljátok meg továbbá, hogy a gyülekezet igazi harci kiáltása Gedeonnak a jelszava: „Fegyverre! 

Az Úrért és Gedeonért!” Isten vigyen véghez mindent, az Ő munkája az. 

Azért mi sem maradhatunk tétlen.
Engedjük magunkat eszközül használni: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!”

Ha csak azt kiáltanánk: „Fegyverre!” akkor lusta lenne részünkről. Ha pedig azt kiáltanánk:

 „Az Úrért és Gedeonért!” akkor saját karunkba helyezett istenellenes bizalmunkat hoznánk nyilvánosságra.

Összhangba kell hoznunk az életben ezt a két dolgot: „Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!”
Magunktól semmit sem tehetünk, de Isten segítsége által mindenre képesek vagyunk. 

Azért az Ő nevében határozzuk el magunkat, hogy kimegyünk a harcra, világítunk szent példaadásunk égő fáklyájával, trombitánkból harsogtatjuk a komoly bizonyságtétel és megvallás hangjait, így vélünk lesz Isten és Midián meg fog szégyenülni.

Akik az Urat szeretik, olyanoknak kell lenniük, mint a teljes fényben fennragyogó nap és a Seregeknek Ura fog uralkodni öröktől örökké.

BELÜLRŐL ELREJETETT ÉLET❣️

„💞Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.” (Galata 5,25)

Keresztyénségünkben legfontosabb a hit szerint való élet és a hit szerint való járás.
Aki mindkettőt jól érti, az közel van ahhoz, hogy az isteni dolgok tudásában mester legyen, mert ez a keresztyén életkérdése. Soha sem akadsz igazi hitre, igazi isteni félelem nélkül.

Más oldalról pedig: sohasem találkozhatsz valódi szent élettel, amely ne gyökerezne a Krisztus tökéletes igazságában vetett élű hitben. Jaj, azoknak, kik ezek egyikét a másik nélkül keresik! Némelyek nevelik a hitet, a megszentelődést pedig elfelejtik. 

Az alapos ismeretben lehet, hogy szépen előrehaladtak, de mélyen a kárhozatban hevernek, mert az igazságot hamisan fogva tartják. 

Azután vannak olyanok, kik szent életre törekszenek, a hitet pedig megtagadják, mint a régi farizeusok, kikről azt mondta az Úr, hogy „olyanok, mint a megfehérített koporsók”. 

Hitünknek lenni kell, mert az az alapkő. Szent életet kell élnünk, mert az a felépítés.
Mit ér az ember a zivatarban, csupán a ház fundamentumával? Elrejtheti magát benne? 

Szüksége van házra, amely őt befedi, a háznak pedig szüksége van alapra.
Éppen így szükségünk van a szellemi élet kiépítésére, hogy vigaszt és nyugalmat találjunk a kételkedések napjaiban.
De ne keressetek szent életet hit nélkül, mert az annyi volna, mint olyan házat építeni, mely nem nyújt állandó oltalmat, mivel nem kősziklára épült. A hit és élet működjenek össze, így aztán, mint valamely híd két oszlopa, jámborságunknak szilárdságot és tartósságot nyújtanak.
Miképpen a fény és meleg ugyan abból a napból sugárzik ki, azonképpen a hit és élet áldása egyforma.

A templom két oszlopához – Joákimhoz és Boázhoz - hasonlóan, a dicsőség ékességei azok. 

Két folyó ez, melyek a kegyelem forrásából fakadnak; két lámpa, melyek a szenthely olajával vannak megtöltve; két olajfa, az ég harmatjával megöntözve.

Óh, Urunk, ajándékozz nekünk ma Önmagadból egy belsőleg elrejtett életet, mely kívülről nyilvánuljon a Te dicsőségedre!
Adj nekünk kegyelmet, hogy „lélek szerint éljünk”, akkor „lélek szerint” fogunk járni és meghozhatjuk a lélek gyümölcseit, Rajtad, mint a szőlőtőkén lévő vesszők!

ISTEN IGÉJE MINDEN ESETBEN❣️

„💞Hozzátok őt hozzám.” (Márk 9,19)

Kétségbeesetten fordul el a megcsalódott szerencsétlen apa a tanítványoktól az isteni Mesterhez.
Fia nagyon nyomorult állapotban volt és minden eszköz és kísérlet balul ütött ki.
De tüstént megszabadult a gonosztól ez a boldogtalan gyermek, mihelyt az apa hívő engedelmességgel hitt az Úr szavának: „Hozzátok őt hozzám!”

A gyermekek Isten drága ajándékai, de sok aggodalmat és gondot okoznak. 

Szüleiknek vagy nagy örömöt szereznek vagy pedig súlyos fájdalommá válnak részükre.
Betelhetnek az Isten Szellemével vagy pedig a gonosz szellem szállja meg őket.

❣️Az Isten Igéje minden esetben mutat nekünk valami eszközt, mellyel minden rosszaságukból meggyógyulhatnak.❣️

„Hozzátok őt hozzám!”
Ah, sokkal buzgóbban és hatásosabban kellene értük imádkoznunk, még kicsiny korukban!

Már akkor bennük van a bűn, amely ellen imáinkkal kell küzdeni. Gyermekeinkért való fohászkodásunknak meg kell kezdődni, még mielőtt megszülettek volna e bűnös világra.
Már gyermekségük idején elég szomorú jeleit fogjuk észrevenni annak a süketnéma szellemnek, mely az imának ellenáll és nem akar hallgatni Isten szavára az ő lelkükben, de az Úr Jézus mondja: „Hozzátok őt hozzám!”

Azután ha naggyá lettek, talán bűnben úsznak, tajtékzanak és lihegnek az Isten iránti ellenségeskedésben; s ha majd szívünk megtörik a fájdalom és bánat miatt, emlékezzünk meg a nagy Mester szavairól: „Hozzátok őt hozzám!”

Nem szabad megszűnni az imától, amíg ők még nem szűnnek lélegezni. Nincs reménytelen betegség, míg Jézus él.

Az Úr némelykor megengedi, hogy az övéi sarokba szoríttassanak, hadd tanulják meg tapasztalatból, mily nagy szükségük van Reá.
Az istentelen gyermekek, kik elfajult szívükkel szembe való tehetetlenségünk tudatára ébresztenek, odaűznek minket az Erőshöz segítségért, ez pedig nagy áldással jár részünkre.

De bármi legyen s mai kérelmünk, mint hatalmas folyó, vigyen az ki minket az isteni szeretet végtelen tengerére.
Jézus hamar elveheti gondunkat. Az az Ő gyönyöre, ha bennünket vigasztal.
Lássunk Hozzá, mert vár reánk és óhajtja, hogy Hozzá menjünk.

**************************
1. TEDD LE a gondodat, problémádat az ÚRNAK ADD ÁT! 

NE GONDOLJ TÖBBÉ a GONDRA, hisz azt már odaadtad, nincs már nálad, az Úrnak pedig gondja van rá! Ha a gondra imádkozol, csak körbe jársz..

2. Hanem imákozd azt az odapasszoló Igét, vald meg rendületlenül naponta, mint ahogy betegként a gyógyszert vezsed be, mindegy mi van a körülményekben!

,,A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.,, 

Zsidók 11:1-3

ISTENHEZ HASONLÍTUNK❣️

,,💞Hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek.” (2 Péter 1,4)

Az isteni természet részesévé lenni, nem azt jelenti: Istenné lenni.
Ez lehetetlen. Isten lénye a teremtmény által el nem érhető.
A teremtő és teremtmény között mindig kell maradni űrnek saját lényükre vonatkozólag.
De miképpen az első Ádám Isten képére teremtetett, azonképpen mi a Szentlélek megújítása által, sokkal magasabb értelemben, újjászülettünk a Magasságos képére és részeseivé leszünk az isteni természetnek. Isten kegyelme folytán Istenhez hasonlítunk.

 
„Isten a szeretet”, mi is szeretet leszünk. „Aki szeret, Istentől született az”.
Isten az igazság. Mi szintén igazságossá leszünk és szeretjük, ami igaz. Isten jó, s minket is azzá tesz kegyelme által, úgy, hogy mi leszünk azok a boldogok, kiknek szívük tiszta és az Istent meglátják. 

De még több: az isteni természetnek még sokkal magasabb értelemben leszünk részeseivé.

 Igen, oly magasztos értelemben, amint csak felfoghatjuk azt, úgy, hogy majdnem magához az isteni tökéletességhez hasonlítunk.

 
Avagy nem leszünk-e tagok Krisztus isteni Személyének testén? Igen, az a vér, mely a fejben kering, átjárja a tagokat is; és az az élet, mely Krisztust áthatja, áthatja népét is, mert „meghaltatok és a ti életetek elrejtetett Krisztussal az Istennél”.
Igen, mintha ez még nem volna elég: el fogunk jegyeztetni Krisztussal. Isten eljegyzett minket Neki igazságban és ítéletben, kegyelemmel és irgalmassággal, és aki az Úrhoz köttetett, az egy lélek Ővele. 

Óh, titokteljes csoda! Óh, csodálatos titok!

 
Szemünk látja ezt, de ki értheti meg? Egy Jézussal, annyira egy, hogy a vessző nincs szorosabban a szőlőtőkéhez kötve, mint mi a mi Urunkhoz, Megváltónkhoz és Megmentőnkhöz. 

Ha ennek szívből örvendhetünk, akkor gondoljuk meg, hogy az isteni természetben részesültek nagyságának és szent származásának meg kell nyilvánulni a másokkal való társalgásban s meg kell mutatniuk naponként szóban és tettben, hogy ők megmenekültek attól a romlástól, mely a világon uralkodik a mulandó kedvtelések által.

„Lássátok, milyen szeretetet adott nékünk az Atya, tudniillik, hogy Isten fiainak hívattassunk!”
Valakinek ilyen bizodalma van Őbenne, megtisztítja magát, miképpen az is tiszta. 

Óh, Urunk adj nekünk kegyelmet szentebb és istenibb életre!

NE FÉLJ és NE RETTEGJ❣️

„💞Semmi rossz hírtől nem fél.”(Zsoltárok 112,7)

Keresztyén ne félj, és ne rettenj meg annyira a homályos kilátástól, a fenyegető veszedelemtől és a gyászos hírtől, mert ha annyira elrémítetted magad, mi előnyöd van mások felett? 

Neked van Istened. Más népnek nincs Istene, kihez menekülhetne. 

Soha sem tapasztalták magukon az Ő hűséget, mint te. 

Tehát ne csodálkozz, ha leveri Őket búbánat és meggörnyednek a fájdalom miatt.

De te más Lélek gyermekének vallod magad, újjászülettél az élő reménységre, szíved a mennyben él és a földiekhez semmi köze. Ha most téged mások szomorúnak látnak, mint a hozzájuk hasonlókat, mi haszna van ama kegyelemnek, amelyet bírsz? Hol marad új természeted magasztalt nagysága?

Továbbá, ha nyugtalansággal vagy telve, mint mások, kétség nélkül ugyanabba a bűnbe fogsz jutni, mint amelybe mások szoktak esni a próbáltatások és szenvedések idején.
Ha rossz napok lepik meg az istenteleneket, zúgolódnak Isten ellen. 

Fellázadnak ellene és azt gondolják, hogy Isten keményen bánik velük. 

Te is hosszúra akarod ingerelni az Urat, mint ők?

A meg nem tért emberek igen gyakran helytelen eszközökhöz folyamodnak, hogy a megpróbáltatást elkerüljék. 

Te is úgy teszel egész biztosan, ha a rád nehezedett nyomor uralja szellemedet. 

Bízz az Úrban és várd Őt türelemmel! Legbölcsebb kisegítő eszközöd az, ha úgy teszel, mint Mózes a Vörös tengernél: „Ne félj, légy veszteg és nézd az Úrnak szabadítását, melyet ma cselekszik veled”.

Mert ha neki adod magad a félelemnek, mihelyt rossz híreket hallasz, mindjárt nem vagy képes a szerencsétlenséget azzal a nyugodt megadással fogadni, mely megedz a kötelesség teljesítésére és a kellemetlenségek között is fenntart.

Miként dicsőíted meg Istent, ha elragad a félelem? 

A szentek gyakran énekkel dicsérték Istent a lángok közül. 

Azonban a te kételkedésed és gyötrődésed, jajgatásod és panaszod, mintha nem nyernél segítséget, megdicsőítheti-e a Magasságost?

Légy hát bátor, bízd magad erős bizalommal szövetséges Istenedre: „Legyen bátor a te szíved és ne féljen”.

HITÜNK ÁLTAL...❣️

„💞De más hajók is voltak vele.” (Márk 4,36)

Jézus maga volt a tengernagy azon az éjszakán a tengeren. Az Ő jelenléte tartotta meg az egész utazó társaságot. Jézussal jó utazni, még ha egy kis hajóban történik is az.
Ha Megváltónk társaságában szállunk vízre, nem számíthatunk jó időre, mert megrázhatja az erős vihar azt a járművet is, amely magát az Urat viszi és nem várhatjuk, hogy a habok enyhébben tajtékozzanak és tomboljanak csónakunk körül. 

Ha Jézussal utazunk, bele kell abba törődnünk, hogy mi is úgy utazunk, mint Ő maga.

S ha a hullámok Neki hatalmasok, hatalmasok azok nekünk is.
Csak viharon és hullámtorlódásokon át juthatunk szárazra, ebben Ő megelőzött minket.
Mikor Galilea sötét taván a szélvész átvonult, elsápadtak az arcok és aggódva remegett minden szív a hajótöréstől.

Mikor minden emberi segítség haszontalannak bizonyult, akkor emelkedett fel a szunnyadó Megváltó és egyetlen szavával átváltoztatta a zivatar dühöngését szélcsendes, hangtalan nyugalommá. 

Ekkor megnyugodtak a hajócskák, a kíséretben lévők éppen úgy, mint az, amelyikben az Úr utazott.

Jézus a tenger csillaga. S habár a tenger aggaszt, mindazáltal örömöt is hoz, mihelyst velünk van Jézus.

Bár lenne Jézus szívünk horgonya, kormánya, világítótornya, mentőcsónakja és kikötője! 

Gyülekezete a tengernagyi hajó. Figyeljünk annak mozdulataira és örvendeztessük meg annak vezetőjét engedelmességünkkel. Ő maga a nagy egyesülő pont. Maradjunk mindig oltalma alatt. 

Figyeljünk jelzéseire, hajózzunk az Ő előrelátása szerint és ne féljünk, míg Őt láthatjuk.
Az Ő kíséretében levő hajók közül egy sem szenved hajótörést.
A tenger nagy Hőse minden bárkát jó állapotban fog bevonni a mennyei kikötőbe. 

Szedjük fel a horgonyt most hit által és hajózzunk ma Urunkkal a nyomorúság tengerén.
Szél és habok nem fognak megkímélni, de Neki engedelmeskedni fognak.
Akármilyen szélvész támadhat ellenünk kívülről, a hitünk által belülről boldog nyugalmat érez.
Ő mindig ott van a viharverte utazók között, örüljünk jelenlétén.
Az Ő hajója elérte a mennyet, a mi bárkáink pedig követik Őt.

AZ ÁLDÁS FELÜLRŐL SZÁRMAZIK❣️

,,💞Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.”
(Zsoltárok 84,7)

Itt az van elénk adva, hogy az a vigasz, melyben egy valaki részesült, igen gyakran mások részére is hatékonynak mutatkozik.
Miképpen a kutakat azok az utazók is használják, akik utóbb jártak arra. 

Olvasunk valamilyen könyvet, melyből bőven merítünk vigasztalást, mely hasonlít Jonatán méztől csepegő vesszőjéhez.
Ah, akkor azt gondolják, ez a testvérünk már előzőleg hozzánk hasonló helyzetben volt, s ezt a kutat nemcsak magának ásta, hanem nekünk is.

Némely fenséges „Esti hangok”, „Utazó Zsoltár”, „A Kereszt és Vigasz énekei”,
„A sínylődés és diadal ágya”, „Vigasz a szenvedésben” olyan kutak voltak, melyeket valamelyik zarándok magának ásott és mások részére is megmaradt éppen oly üdítőnek.

 
Ezt kiváltképpen észrevesszük a zsoltárokban, például:
„Miért hagytad el én lelkem oly igen magadat, és nyugtalankodsz én bennem?”
Az utazók gyakran elragadtatással örülnek az emberi léptek nyomainak a sivár pusztaságon, s mi is örömest látjuk a zarándokok nyomait, amikor e siralomvölgyön keresztül utazunk.
A zarándokok kutakat ásnak, de különös, hogy azok nem alulról telnek meg, hanem felülről.
Eszközöket használunk, de az áldás felülről származik és nem az eszköztől.
Kutat ásunk, de a menny tölti azt meg áldásaival.
A ló készen áll a harcra, de a győzelem az Úrtól van.
Az eszközök összefüggésben vannak a céllal, azonban azt véghez nem vihetik. Íme, az eső megtölti a tavakat és a kutak megfelelnek rendeltetésüknek, mint víztartályok.
A munka nem hiábavaló, de az isteni segítséget nem teszi feleslegessé. „Még a kutakat is megtölti az esővíz”.

A kegyelem összehasonlítható az esővel tisztaságáért, felüdítő és éltető hatásánál fogva, azért mert felülről jön és mivel Isten tetszése szerint adja vagy megvonja.
Záporesők üdíthetnek fel titeket, kedves lelkek és tölthetik meg friss vízzel kútjaitokat!
Ah, mik még az üdveszközök és üdvszabályok a menny helybenhagyása nélkül!
Eső nélkül való felhők és víz nélkül való kútfők.
Óh, szeretet Istene, nyisd meg az ég ablakait és áraszd ránk áldásodat.