JÖJJETEK ÉN HOZZÁM❣️

„💞Jöjjetek én hozzám” (Máté 11,28)

Jöjjetek! Ez a lelkes kellemes szózat, melyet az evangéliumi üdvüzenet intéz hozzánk. 

Az ószövetség törvénye szigorú hangon ezt kiáltotta: „Menj, vigyázz lépteidre, hogy helyesen járj. 

Ha megtöröd a törvényt, meg kell halnod; tartsd meg a parancsolatokat és élsz”. 

A törvény a rettentés szövetsége volt, az evangélium a szeretet kötelékeivel vonja magához a bűnöst. 

Jézus az a jó pásztor, ki a juhok előtt halad, aki követésére szólítgatja és vezeti őket a menny gyönyörű magaslataira ezzel az édesgető szózatával: „Jöjjetek!” 

A törvény megkeményít, az evangélium édesget. 

A törvény nyilvánvalóvá teszi azt a közbevetést, mely az Isten és ember közé van erősítve; az evangélium áthidalja ezt a rettentő mélységet és átviszi a bűnöst biztonságba. 

Lelki életed kezdetétől egészen át a mennyei dicsőségbe menetelig szól néked Krisztus hívása: 

„jöjj, igen, én hozzám jöjj!” 

Éppúgy, mint valamely anya, ki odanyújtja ujjait gyermekének és ezekkel a szavakkal bíztatja a járásra: „jöjj!”. 

Így tesz az Úr Jézus is. Ő szemeitek előtt mindenkor követésre szólít fel benneteket, mint ahogyan a harcos követi a vezérét. Ő szüntelen előttetek lépdel, hogy nektek utat törjön és pályafutásotokat megalapozza; ti pedig halljátok felbuzdító hangját, amint titeket egész életeteken keresztül szólítgat, hogy csak Őt kövessétek; a halál ünnepélyesen komoly pillanatában azzal a drága hívásával szólít el a mennyei hazába: „Jöjjetek, Atyámnak áldottai!”. 

De ez nemcsak Jézus hívó szava hozzád intézve, hanem, ha te hiszel benne, akkor ez a te sóvárgó szavad is: „Jöjj el Uram, Jézus!”. Te sóhajtozol belső szívbeli társalgásra Ővele. 

Mikor az Ő szava téged hívogat: „jöjj!”, úgy felel vissza a te hangod is: „ó jöjj Uram, maradj nálam! 

Jöjj és vedd szívemet egyedüli birtokodba és uralkodj benne; uralkodj benne korlátlanul és osztatlan hatalommal, engem pedig szentelj fel egészen szolgálatodra.”.

RÚTH RAGASZKODÁSA❣️

,,💞…Majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá.” (Ruth 1,14)

Szeretetteljes volt Naominak mindkét menye, ezért együtt indultak vele útnak, mikor visszautazott Júdába. 

De majd elkövetkezett a próba és elhatározás ideje; Naomi eléjük tárta teljesen önzetlenül mindazokat a bajokat, amik rájuk várnak és kérte őket, hogy térjenek vissza anyáik házához, rokonaikhoz, hogy ott még valami új és kedves sors virulhasson számukra.

Előbb mind a ketten kinyilatkoztatták, hogy ők vele akarnak menni népéhez és osztozni fognak sorsában, de majd további tárgyalások után mélyen megindulva és tisztelettudó búcsúcsók után elhagyta Orpa az ő anyósát, népét, Istenét, míg Ruth teljes szívvel átadta magát tulajdonul anyósa Istenének.

Egészen más valami az Úrnak útját szeretni, mikor ez kényelmes és kellemes utakon vezet keresztül, s más az is, a szenvedések közepette és csüggesztő nehézségeken át a jámborok útján kitartani.
A külső vallomás tiszteletteljes csókja olcsó és könnyű, de a hű ragaszkodás az Úrhoz, mely szent komolyságban bizonyul be az igazságért és szentségért, az nem valami könnyű dolog.
Hogyan állunk mi erre való tekintettel? Vajon szívünk Jézusra irányul, áldozatunk a szeretet kötelékével van-e az oltár szarvaihoz erősítve?

Megcsináltuk-e a költségvetést és hajlandók vagyunk-e komolyan a Mesterért valami földi veszteséget elviselni?
A jutalom, mely utána következni fog, megmérhetetlen nyereség, mert Egyiptom kincsei nem érnek fel azzal a dicsőséggel, mi egykor rajtunk nyilvánulni fog.
Orpáról tovább nem tudunk semmit; kényelmes nyugalomban és bálványtisztelő örömök között fonnyad el élete a halálba, de Ruth tovább él a Szentírásban és a mennyországban, mert a kegyelem beplántálta őt abba a törzsbe, melyből a királyok Királya született.
Boldogok azok az asszonyok, kik Krisztusért le tudnak mondani mindenről, de elfeledtetnek és elfelejtődjenek azok, kik a kísértés idején lelkiismeretükön erőszakot tesznek és a világ örömeihez térnek vissza.
Soha ne elégedjünk meg a külsőséges áhítatosság puszta csókjával, hanem munkálja bennünk kegyesen a Szentlélek, hogy mi teljes szívvel Üdvözítő Urunkhoz ragaszkodjunk.

ÉN VAGYOK A TE URAD, ISTENED❣️

„💞Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.” (Zsoltárok 84,8)

Erőről-erőre jutnak. Ez a vers többféleképen lett fordítva, de valamennyi fordítás egybehangzóan valami haladást jelez.
A mi átdolgozott kiadásunk elegendő anyagot szolgáltat nekünk mai megfigyelésünkhöz.
„Erőről-erőre jutnak”. Azaz: ők hovatovább férfiasabbá, hatalmasabbá és bátrabbakká válnak.
A menetelésben, küzdelemben, közvetlen a győzelem és erő után bekövetkezik rendesen az elbágyadás, ellankadás.

Reggel felüdülve és élénken kelünk fel, de a nappal forró, a nap perzsel, törölgetjük az izzadságot homlokunkról és kívánjuk a felüdítő pihenést, azután ismét folytatjuk az újabb megerőltetést.
De a keresztyén harcos, ki folyton újabb kegyelmi erősítésben részesül, az évek alatti fáradtság és rettenthetetlen viaskodás után is még olyan üde és erős, mint kezdetben.

Talán nem olyan tüzes és gyors többé buzgalmában, mint valaha, de annál mértékadóbb mindenben, amit valódi erőnek nevezhetünk. Halad, bár meggondolva, de annál biztosabban előre. 

Némely ezüstfürtű katona olyan hősiesen és híven tartott ki az igazság zászlaja mellett, olyan győzedelmesen hordozta ezt a harcban, mint ifjú napjaiban.

De sajnos azt is be kell vallanunk, hogy ez nem így van általában, mert sokakból kihűl a szeretet és az igazságtalanság felülkerekedik.
Ennek a tulajdon bűnűk az oka és nem a fenti ígéret, mely még mindig szilárdan áll a jó hívekben:
„Meglankadnak és megfáradnak a gyermekek és az ifjak elesvén elesnek; de akik az Úrban bíznak, azoknak erejük megújul, és szárnyukkal magasra repülnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem fáradnak el, járnak, és nem lankadnak meg”.

Félénk lelkek elhanyatlanak és a jövővel törődnek, így sopánkodnak: 

„Ó, egyik szomorúságunkat a másik követi!” 

Úgy van, te kishitű, de éppen azok által jutsz erőről erőre.
Soha nem lelsz olyan sok sanyarúságot, melyben egyúttal nem lenne elegendő kegyelem is mellékelve.
Abba a teherbe, melyet az Úr a felnőttek vállaira rak, ajándékoz Ő az érett férfi képességéhez megfelelő erőt is.

„Mert én vagyok a te Urad Istened, ki a te jobb kezedet fogom és azt mondom neked: ne félj én megsegítlek téged!”

A KEGYELEM SÓJA❣️

„💞…sót pedig akármennyit.” (Ezsdrás 7,22)

Sót használtak minden égőáldozatnál és „az Úrnak tüzénél” s mivel annak fenntartó és tisztító ereje van, érthető mintaképe ez az Isten kegyelmének a lélekben.
Megérdemli ez teljes figyelmünket, hogy amikor Artaxerxes Ezsdrásnak sót adott, nem szabott határt a mennyiségnek, mi pedig bizonyosak lehetünk abban, hogy a Királyok Királya, az Ő „királyi papsága” javára nem adja szűken a kegyelmet, mely neki áldozatánál nélkülözhetetlen.

Sokszor hiányt látunk önmagunkkal kapcsolatban, de az Úrnál soha. 

Aki sok mannát szeretne gyűjteni, az tapasztalja, hogy csak annyi áll rendelkezésre, amennyire éppen szüksége van és kívánatos.
A szellemi Jeruzsálemben soha nincs olyan drágaság, hogy ennek polgárai kénytelenek lennének a kenyeret mérték szerint enni és vizüket mérték szerint inni.
Több dolog szükséges Isten kegyelmi háztartásához, például: részünkre az ecet és epe olyan pontossággal mérődik, hogy soha nem kapunk abból egy cseppel sem többet, de a kegyelem sójára nézve nem szabatott határ.

„Mindent, amit imáitokban kértek, megkapjátok, ha hisztek”.
A szülőknek el kell zárnia a gyümölcsöt és az éléskamrában lévő édességet, de a sótartót ne helyezze lakat alá, mert ritka gyermek az, ki azt keresné. Lehet valakinek sok pénze vagy sok becsülete, de soha nem részesedhet túl sok kegyelemben, kegyelmi fölösleg lehetetlen.
Több gazdagság, több gond, ámde több kegyelem, több öröm.
Aki bölcsességben nevelkedik, sokat nyugtalankodik, de a szellemi kegyelem bősége bőséges öröm. 

Hívő lélek! Borulj le a kegyelem zsámolya előtt és kérj a mennyei sóból eleget. 

Ez felüdít bajaidban, melyek sótlanul nagyon ízetlenek és nem emészthetők, az tartja fenn szívedet egészségben, ami különben elrothadna és megromlana, ha nem kapna sót, de megöli bűneidet is, mint ahogyan a só megöli a férget. 

Sokra van szükséged, tehát kérj sokat és kapni fogsz eleget, mert az Úr kegyelme az égig hat és az Ő igazsága a felhőkön is túl.

ÖRÖK UTAK❣️

,,💞Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent.” (Habakuk 3,3)

Felségesek az Úrnak útjai, mert az úrnak útjai állhatatosak. Kénytelenek vagyunk hangoztatni: 

„Isten, szent a Te utad!”
Az emberek útjai állhatatlanok, de az Úréi örök utak.
Sok alapja van ennek a vigasz teljes igazságnak, figyeljük meg mindjárt ezt: az Úrnak útjai a bölcs végzések eredménye.
Ő minden dolgot akaratának tanácsa szerint fog fel.
Az ember cselekménye sokszor a hevületes szenvedélyek következménye vagy a rettegett félelmeké, amiket követ a bánat és a fájdalom, de a Mindenhatót semmi sem lepheti meg, s nem történhetik más csak az, amit előre meghatározott.
Az Ő útjai a megváltozhatatlan lény gyümölcsei, melyekben felismerhetők az Istennek változhatatlan és örök tulajdonságai.
Csakis úgy, hogy az Örökkévaló is alá lenne vetve a változandóságnak, akkor az Ő útjaiban és cselekedeteiben is az lenne, de Ő örökké változhatatlan. örökké igazságos, kegyelmes, hű, bölcs és szeretetteljes, így tehát ugyanazon kiválóságok tüntetik ki útjait is mindenkor.
De, mert Istennél nincs változás, sem a világosságnak, sem a sötétségnek változása, tehát útjai is örökké hasonlóan változhatatlanok maradnak.
Nem létezik semmiféle külső ok arra nézve, ami Isten útjait gátolhatná, mert azok egy ellenállhatatlan erő működései.
„Feláll az Isten és elosztja a földet, rájuk tekintett és elolvasztotta a pogányokat; megijesztetnek az örökkévaló hegyek, megaláztatnak az örökkévaló halmok, örökkévalók az Ő útjai.”
A nap és hold megállnak helyeiken a Te népednek szabadítására a Te Krisztusoddal.
Kicsoda tartóztathatná fel kezét és mondhatná Neki:
„Mit cselekszel?” De nem csak a hatalom ad állhatatosságot, mert Isten útjai szintén az örök igazság alapjainak kijelentése is s ezért nem múlhatnak el soha.
Az istentelenek magja kivész, de a jámborok és jók megmaradnak, mert az élet, mely bennük van, örökségükben sem távozik el tőlük.
Így tehát teljes bizalommal menjünk máris mennyei Atyánkhoz és gondoljuk meg, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyan az marad.
Őbenne Isten mindenkor kegyelmes az Ő népéhez.

HŰ AZ ÚR❣️

„💞Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt” (1Thessz. 5,24)

A mennyország az a hely, ahol nem leszünk többé a bűnnek alávetve, ahol nyugodtan és félelem nélkül pihenhetünk, s nem lesz szükség a szüntelen vigyázatra a fáradhatatlan ellenséggel szemben, mert ott nincs többé kísértő, ki botrányt vethetne lábaink elé.

 
Ott az istentelenek nem szomoríthatnak többé bennünket és a megfáradtak pihenhetnek.
A mennyország „makulátlan örökség” a tökéletes szentség országa, tehát a teljes zavartalan biztonság helye.

 
De vajon a szentek nem élvezik-e már ezen a földön is némelykor a boldog nyugalom és biztonság örömét? Isten igéje tanít minket, hogy mindazok, kik lelküket Krisztus oltalma alá helyezték és magukat kezeibe ajánlották, Őbenne hű és változhatatlan Védelmezőt bírnak.

 
Ha tehát ilyen tanra támaszkodhatunk, úgy akkor már e földön is örvendhetünk egy bizonyos biztonságnak, habár nem annak a magasztos és dicső biztonságnak, mely szabaddá tesz minket minden ingadozástól és elcsúszástól, de az a szent biztonság ez, mely Jézusnak egy bizonyos ígéretéből ered, hogy kik Ő belé vetik bizalmukat, azok egyike sem pusztulhat el, hanem Nála lesznek, ahol Ő van.

 
Kedves hívő lélek, mi gyakran és vidám hálával gondoljunk a szentek megoltalmaztatásáról szóló tanra, s szent buzgalommal tiszteljük Istenünknek ezt a hűségét.

Bár adná meg Istenünk nektek, biztonságotoknak azt az érzetét, melyet Jézusban kaphattok meg!
Adná meg nektek annak bizonyos tudatát, hogy neveitek bele vannak vésve kezeibe; bár megsúgná mindnyájatoknak e ígéretét: „Ne félj, mert én veled vagyok”.

 
Tekintsetek Őrá, a szövetséges kegyelem Kezesére, mert Ő hű és igaz, s így Ő van arra kötelezve titeket, leggyöngébb testvéreit, a választott néppel együtt előállítani az Isten trónja elé.
Ebben a boldog látomásban fogtok inni abból az Úrtól nektek készített must- és gránátalma borból és megízlelitek a paradicsom értékes gyümölcseit.

 
Gyönyörködni fogtok azon örömök előérzetén, melyek odafönn a tökéletesekké lett szenteket elragadtatják ama örömök következtében, ha ezt rendíthetetlenül hihetitek:
„Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt”.

MINDENKOR AZ ÚRRAL❣️

„💞És így mindenkor az Úrral leszünk” (1 Thessz. 4,17)

Milyen rövidek azok a kedves és gyöngéd látogatások, melyeket Krisztus tesz nálunk és milyen hamar múlnak!
Egy pillanatig szemléli Őt szemünk és kimondhatatlan és dicsőséges örömmel, de kevés idő múlva nem látjuk többé, mert „Barátunk eltávozott tőlünk ismét, mint az őz vagy a szarvas, úgy ugrándozik a hegyeken és szökik a halmokon; a fűszerek hegyére ment és nem legeltet többé a rózsák között”.

Ó, milyen gyönyörű dolog, hogy kilátás van olyan időre, amikor többé nem távolról szemléljük Őt, hanem majd színről-színre nézhetjük és legeltethetjük magunkat az Ő látásán, mikor nem csak, mint ideiglenes vendég jön hozzánk, ki csak egy éjjelt tölt nálunk, hanem örökké átkarol minket és dicsőségének kebelén ad nyugodalmat. 

Nemcsak néhány szempillantásig fogjuk Őt látni, hanem szünet nélkül örvendezhetünk benne.

„Szerelme lesz majd ott a nap,
Mely örök gyönyört osztogat”.

A mennyben nem fogja megszakítani gyönyörködésünket sem a gond, sem a bűn; nem fogják elhomályosítani szemeinket a könnyek; nem von el földi foglalkozás boldog és gyönyörteljes gondolatainktól, semmi sem fog hátráltatni abban, hogy szüntelenül és fáradhatatlan szemekkel szemléljük az igazság Napját. 

Ó, ha már az oly édes és dicső, hogy Őt itt egyszer-másszor néhány pillanatig megfigyelhetjük, milyen dicsőséges lesz az, ha örökké e kedves szemek közé nézhetünk, ha nem száll Ő és mi közöttünk zavaros felhő, ha nem lesz szükség többé szemünket elfordítani e gyengeséggel és fájdalommal terhes világra!

Ó, boldog nap, mikor jössz el már?
Emelkedjél, kelj fel te nap, mely soha nem megy többé le!

Az érzéki örömöket elhagyjuk, bármily hamar is, mert az gazdagon kárpótolva lesz részünkre.
Ha a halál csak átmenet a mi szeretett Megváltónkkal való hallhatatlan közösségbe, úgy a halál tényleg nyereség és ezeket a zavaros cseppeket elnyeli a diadalom végtelen tengere.