VELÜNK AZ ISTEN❣️

,,💞Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (Ézsaiás 7,14)

Menjünk el Betlehembe, csodálkozzunk a pásztorokkal, lássuk és imádjuk a bölcsekkel
Azt, ki a zsidók királyául született; mert hit által részünk van Benne és ujjongva énekelhetjük: 

Gyermek született nekünk!
Jézus a testben jött Jehova Urunk és Istenünk mellett még barátunk és testvérünk is; imádjuk és tiszteljük Őt.

Emlékezzünk meg csodás emberré létéről.
Kezdettől fogva hallatlan és azóta nem történt többé, hogy ez szűz fiat szült volna.
„Mert az Úr új dolgot cselekszik e földön: az asszony körülveszi a férfit”.
Az első ígéret így hangzik: „Az asszony magva”, s nem a férfi utódjai.
Mióta az asszonynak kívánsága a bűnnek utat tört, mi által elveszett részünkre is a paradicsom, úgy hozza meg Ő, egyedül csak Ő hozza a világra az elveszett paradicsomnak visszahozóját.

Üdvözítőnk, habár igazi ember volt, de amellett emberi természetében az Istennek szentje.
A Szentlélek ereje által született Ő szűz Máriától, az eredendő bűn szeplősítése nélkül, mi különben megvan mindenkiben, ki testtől született. Hajtsuk meg magunkat mély tisztelettel a szent gyermek előtt, kinek ártatlansága visszaajándékozza az emberiségnek a kezdetben volt dicsőségét; kérjük, hogy szülessék meg bennünk reményül és dicsőségül.

Vegyétek jól figyelembe az Ő szegény vérrokonságát.
Igénk az Ő anyját „szűz”-nek nevezi, nem fejedelemnőnek, prófétanőnek vagy gazdag és előkelő nőnek.
Habár származása nem csekély, mert királyi vér pezsgett ereiben, érzülete sem volt érzéknélküli vagy műveletlen, mert egy dicső magasztaló éneket hagyott nekünk; mégis mily szerény volt helyzete, mily szegény a férfi, kivel eljegyeztetett, mily szegényes ellátásban az újszülött király.
Itt megszenteltetett a szegénység és a mélységben levő emberek felmagasztaltattak nagy tisztességre.
Minden hívő Krisztus képmása, de a szegény szent ugyanaz a jól sikerült képlet, ugyanazon szegénységbe keretezve, mely Mesterünk képét köríti.

URUNK és ÜDVÖZÍTŐNK🌟❣️

„💞Gazdag létére szegénnyé lett értetek” (2 Korintus 8,9)

Az Úr Jézus örök időktől fogva gazdag, dicső és magasztos volt; de „mikor gazdag volt” mégis miérettünk szegénnyé lett.

Ahogy a gazdag hívőnek nem lehet igazi közössége szegény testvéreivel, ha a magáéból nem nyújt nekik segélyt, hasonlóképpen lehetetlen, hogy a mi isteni Urunk és Üdvözítőnk igazi közösséget tarthatna fent velünk, ha nem tett volna bennünket bőséges gazdagságának részeseivé; ha nem lett volna szegénnyé, hogy minket gazdagokká tegyen.

Ha dicsőségének trónján maradt volna, mi pedig tovább maradunk a bukott bűnös állapotban, anélkül, hogy részeseivé leszünk megváltásának, akkor a közösség mindkét részről lehetetlen maradt volna. Abban a helyzetben, melybe bűnbe esésünk által jutottunk, a kegyelem szövetsége nélkül az elbukott embernek éppen olyan lehetetlenné tette volna az Istennel való érintkezést, mint ahogyan Krisztus nem egyezhet Beliállal. Tehát, hogy az érintkezés és közösség lehetővé váljon, kénytelen volt a gazdag vérrokon – az embernek fia – minden gazdagságát szegény atyjafiaira átruházni.

Az igazságos Üdvözítőnek kellett bűnös testvéreinek a tulajdon tökéletességét ajándékul adni, mi pedig a szegények és bűnnel terheltek részesülhettünk a bőséges kegyelemből kegyelemben, ilyen módon az adásban és elvételben lejött az Egyetlen az Ő magasságából, mi pedig előléptünk az alantasságból s így együtt igazi és szívbeli közösségben átkarolhattuk egymást.

A szegénységnek gazdagsággá kell változni az által, akiben a végtelenség kincsei rejlenek.

Mielőtt igazi közösség létesülhetne, a bűnös énnek is el kell pusztulnia a betudott és ajándékozott igazságban csak azután lehetséges a léleknek zavartalan közösségbe jutni.

Jézusnak kell az övéit az Ő tiszta selyemruháiba felöltöztetni, mert különben nem bocsáthatja be őket dicsőségének palotájába.

Neki kell saját vérével megmosni őket, mert különben tisztátalanok nyájasságának csókjához és az átölelésre való közösségéhez.

Ó, hívő lélek, ez valóban szeretet! Te érted lett az Úr Jézus szegénnyé, magát megüresítette és szolgai alakot vett magára, hogy téged önmagához közösségébe felemelhessen.

ABBA, SZERELEMES ATYÁM❣️

,,💞Barátom, ülj feljebb!” (Lukács 14,10)

Mikor a kegyelem élete megkezdődik valamelyikünk lelkében, akkor ugyan Istenhez közeledünk, de csak is nagy félelemmel és fokozott remegéssel.
A lélek bűnössége tudatában ez alatt az Isten jelenlétének fenséges komolyságától mélyen megalázkodva legyőzöttnek érzi magát, lehanyatlik a Jehova nagyságának érzetétől, ki előtte áll.
Tettetés nélküli töredelmében érzi, hogy neki a mennyországban a legalsó hely való.

A további életben, mikor a keresztyén a kegyelemben növekedik, bár nem felejti el Istennel szemben foglalt állásának komoly voltát, s a szent tiszteletet sem veszti el iránta soha sem, ami a kegyelemben részesült embert kell, hogy átlengje, mikor Isten jelenléte előtt áll, ki teremthet és megsemmisíthet, amit és ahogy akar, de félelmétől elvétetik minden rettegtető, szent tiszteletté válik az neki, és nem árnyékot vető rémületté. Valami magasabb fokra hívattatik meg, szabadabb menetele lesz Istenhez a Jézus Krisztusban.
Akkor közeleg az ember Istenhez, mennyei dicsőség sugaraiban járva és ez a dicső Kerubhoz hasonló arc 

Krisztus vére és igazsága két szárnyával eltakarva, tiszteletteljesen és alázatos lélekkel közeledik a trónhoz, a trónon pedig megpillantja a szeretet Istenét, a jóság, a kegyelem, mindenekelőtt felismeri Benne a hű, irgalmas és kegyelmes Istent. Istenben inkább a jóságot, mint a nagyságot, inkább szeretetét, mint felségét szemléli.

Azután örvend a lélek az imának szentebb szabadságán, habár olyan alázatosságban, mint ezeknek előtte, mert amennyiben a végtelen Isten dicsősége előtt a porban hever, ama felüdítő tudat, által vitetik, hogy Ő a határtalan kegyelem és végtelen szeretet közelében van, s hogy „kedvessé tétetett, ama Szerelmesben”.

Ezek folytán a hívő mind jobban felbátorodik arra, hogy magasabbra törekedjen, és végül magának sajátíthatja az Istenben teljes határtalan öröm előnyét és szent bizalommal Hozzá közeledve mondhatja:
„Abba, szerelmes Atya”.
Oh, szeretet, ki felvetted híveidet,
Mindenekért áldoztad életedet, -
Oh, Atyánk, legdrágább ott fenn és idelent
Krisztusban hozzánk való szereteted!

A MINENHATÓ HATALMA❣️

„💞Megerősítlek.” (Ézsaiás 41,10)

Istennek erős tehetsége van e kötelezettség teljesítésére, melyet magára vállalt; hiszen mindent megtehet,  Ő mindenható.

Hívő lélek, amíg képtelen vagy a Mindenható óceánját kimeríteni; amíg azt sem bírod megtenni, hogy a mindenható Erő gyémántos hegy óriásait szertezúzd, addig nem szabad félned.
Ne hidd, hogy valamikor emberi képesség a Mindenható hatalmát legyőzhetné.
Amíg a földnek hatalmas oszlopai szilárdan állnak, elég okod van arra, hogy hitedben erősen megállj.
Ugyan az az Isten, ki e földet pályáján kormányozza, ki e napnak perzselő erejét táplálja és a mennyei fényeket ellátja, azt is megígérte, hogy téged naponként meg akar erősíteni.
Amíg Ő arra képes, hogy a világ mindenségét állapotában fenntartsa, addig ne is álmodd, hogy neki lehetetlen volna ígéreteit beteljesíteni.

Jusson eszedbe, mit tett Ő a kezdetek előtt, az előző nemzedékek idején.
Gondolj arra, hogy Ő mondta és lett; parancsolt, és íme, mindjárt előállt.
Vajon Ő, ki a világot teremtette, valaha elfáradhatna?
A földet Ő függeszti a semmire; vajon
Az, ki ilyesfélét tehet, ne lenne képes gyermekeit hordozni?

Talán azért lehetne hűtlenné szavaihoz, mert megfogyott ereje? Ki uralkodik a szeleken, ki parancsol a viharoknak? Avagy nem halad-e a szelek szárnyain, s teszi a felhőket szekereivé és tartja a tengert kezei között? Mi módon lehet Neki veled balsikere?
Ha ilyen hűséges ígéretet ajándékozott, mint ez, adhatsz-e csak egy pillanatra is helyet aggodalmadnak, mintha Ő többet ígért volna, mint amennyit megtarthat, mintha tovább ment volna, mint ezt Neki ereje megengedi! 

Ó, soha, soha! Tovább nem kételkedhetsz. Szava szerint megerősít, 

Bízom Benne, Ő megsegít: Isten hű!
Ó, Te, ki nekem Istenem és erősségem vagy, valóban elhihetem, hogy ez az ígéret részemre teljesülni fog, mert a Te kegyelmi bőséged tengere kimeríthetetlen és erődnek túláradó folyama barátod által soha-soha ki nem iható, annál kevésbé tartóztathatnák fel lefolyásában azt a Te ellenségeid.

ÖRÖKKÉVALÓ SZÖVETSÉG❣️

,,💞Örök szövetséget szerzett velem” (2 Sámuel 23,5)

Ez a szövetség isteni az ő eredetében.
„Örök szövetséget szerzett velem”. Ó, nagy szó: az Úr maga!
Figyelj kedves lélek: Isten, az örök Atya, tényleg szövetséget kötött veled; igen, ugyan az az Isten, ki egyetlen szavával teremtette a világot a semmiből; Ő, aki nyájasan leereszkedett magasztos felségéről, karon fog téged és szövetséget köt veled.

 
Nem olyan tény-e ez, mely szívünket örökké elragadtatná, ha csodás leereszkedését képesek lennénk felfogni és megérteni? „Szövetséget kötött én velem”.

Nem valamely király kötött velem szövetséget, már ez is sok lett volna, hanem a királyoknak Királya e földön, a seregeknek Ura, a teljes Tökéletesség, az idők Jehovája, az örök Isten kötött velem „örökkévaló” szövetséget. 

De vedd figyelembe, itt valami különös viszonyról van szó.
„Örök szövetséget szerzett velem”.

 
Ebben valami kedvesség rejlik minden hívő részére. 

Az engemet nem illet, hogy a világnak békességet adott, nekem azt kell tudnom, velem szerzett e szövetséget?
Ó, boldog bizonyosság, hogy immár tudom: „örök szövetséget szerzett velem!” 

Ha ezt nekem Isten, a Szentlélek határozottan biztosítja, akkor üdve az enyém, megváltása enyém, szíve enyém, Ő maga az enyém: Ő az én Istenem!

Ez a szövetség örökké tartó. „Örök szövetséget”, ez olyan szövetséget jelez, melynek nincsen kezdete, mely soha-soha véget nem ér. 

Milyen jól esik tudnunk e föld múlandóságai és bizonytalanságai között: 

„Istennek erős fundamentuma megáll, melynek pecsétje: az Úr ismeri övéit!”
Milyen becses, hogy részesei vagyunk Isten ígéreteinek: „meg nem töröm az én szövetségemet, meg sem változtatom, mely az én számból jött ki”. 

Erről akarok éneket zengeni, mint Dávid az ő halála idején, habár házam nem is lenne úgy Istennel, mint a szívem kívánja.

„Mert a hegyek meginoghatnak, és a halmok megrendülhetnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és az én békességemnek szövetsége meg nem szűnik, azt mondja a te könyörülő Urad”.

ÖRÖK SZERETET❣️

,,💞Örök szeretettel szerettelek” (Jeremiás 31,3)

Az Úr Jézus némelykor kinyilatkoztatja szeretetbeli szándékait jegyesének, a gyülekezetének.
Nem elégszik meg azzal, hogy hátuk mögött magasztalja őket; megmondja fülük hallatára:
„Íme, szép vagy én mátkám, íme szép vagy!”

 
Ez ugyan nem közönséges modora; Ő bölcs barátunk és jól tudja, mikor kell visszatartania szeretete ömlengéseit, de azt is, mikor teheti ezt minden tartózkodás nélkül; vannak idők, mikor ebből nem csinál titkot; idők, mikor minden leplezgetés nélkül feltárja szívét az övéinek.
Tetszik némelykor a Szentléleknek, hogy lelkünknek Jézus szeretetéről egész barátságosan és kegyelmesen szóljon.

 
Veszi azt, ami Krisztusé, azután nyilvánítja nekünk.
Nem hallunk valami hangokat a felhőkből és nem látunk valami jelenést az éjszakán, mégis kapunk olyan bizonyos tanúságot, mint ama kettőnek egyikétől.
Ha egy angyal szállna ide az égből, ki a szentet kioktatná személyesen Jézusnak iránta való szeretetéről, akkor az a bizonyíték nem lenne egy hajszálnyival sem találóbb, mint az, amit a Szentlélek maga visz a szívbe.

 
Kérdezd meg Istennek azon gyermekeit, kik legközelebb laknak a menny kapuihoz, s majd megmondják neked, hogy értek ők már olyan időt, hogy Krisztusnak irántuk való szeretete oly tiszta és bizonyos volt előttük, hogy azon épp oly kevésbé kételkedtek, mint azon, hogy ők valóban léteznek.
Úgy ám, kedves hívő lélek; te meg én is élveztünk már az Úr jelenlétében felüdítő időket, akkor hitünk elérte bizonyossága legmagasabb tetőpontját.

 
A leggyermekiesebb buzgalommal hajtottuk fejünket Jézus ölébe, s ama szeretett tanítvány, mint János is legkevésbé sem kételkedtünk Mesterünk szeretetében.
Sőt többet mondok, ez a félelmes kérdés: „Uram, én vagyok-e az, aki elárul tégedet?” távolról sem jutott többé eszünkbe. 

Ő megcsókolt minket szájának csókjával és szívbéli ölelésével megfojtotta bennünk a kételyt.

 
Szeretete kedvesebb lett előttünk a bornál.
Mily jó nekem! Lelkem barátja
Szerető közelében nyughatom.
El, félelem! Íme, azt várja,
Hogy csüggedésem elhagyom.
Mennyország ez már itt e földön, -
Nos, mily öröm lesz majd odafenn!

KITŐL FÜGG ÉLETÜNK SORSA?

,,💞Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.” (Példabeszédek 16,33)

Ha a sorsvetés úgy esik, ahogyan az Úr akarja, akkor kitől függ egész életünk sorsa? 

Ha Ő már az egyszerű sors vetését is kormányozza, annál inkább tartja kezében életünknek minden eseményét, már azért is, mert felmagasztalt Üdvözítőnk biztosít erről: 

„Nektek pedig fejeteknek hajszálai is mind számon vannak.

 Ne féljetek azért, ti sok verebecskéknél drágábbak vagytok”.

„Egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül”. 

Kedves barátom, érzelmeidnek megnyugtatására szolgálna, ha ezt mindig meggondolnád. 

Lelked annyira megszabadulna minden rettegéstől, hogy az eddiginél képesebb volnál türelmesen, nyugodtan és békességben járni-kelni, ahogyan ez keresztyénhez illő.

Mikor az ember félelemmel van eltelve, akkor nem képes teljes bizodalommal imádkozni; ha a világi dolgok miatt szomorkodik, nem szolgálhat Mesterének, hanem minden gondolatát a magáéra – illetve sajátjára – irányítja.
Ha te valóban „először Isten országát és annak igazságát” kívánnád, akkor minden egyéb megadatna neked.

Törődöl ugyan Krisztus ügyével, de emellett a földi gondok miatt saját üdvödet elhanyagolod. 

Te gondoskodni akartál, de a fő gondról elfelejtkezel, ami saját teendőd, t.i. Istennek engedelmeskedni. Légy bölcs, várj engedelmesen és hagyd Krisztust gondoskodjon rólad. 

Jöjj és őrizd Atyád készletházát és kérdezd meg Őt, hogy képes-e téged éheztetni, holott oly nagy készletet rakott el tárházában? 

Tekints könyörülő szívébe, lásd, vajon jóságát megváltoztathatná-e?

Nézz kifürkészhetetlen bölcsességére; lásd, téved-e valamikor? 

Mindezek fölött nézz Jézus Krisztusra, közbenjáródra és kérdezd meg önmagadtól, Atyád jöhetne-e feléd kegyelme nélkül, holott tulajdon fia esedezik érted?

Ha még a verebekre is gondol, mi módon felejtkezhetne el szegény gyermekei között a legcsekélyebbről?

„Vessed az Úrra a te terhedet és Ő gondot visel rólad és nem engedi, hogy az igaz ember örökké háborgattasson”.

Rajta hát, nyugodj Uradba,
Bizalmad vesd Atyád karjaiba,
Nincs Ő távol tőled segélyével,
Minden szükségedben őt keresd fel;
Megáld bőven, Ő az Úr, ne búsulj!