ÖRÖKÖSÖK VAGYUNK❣️

„💞Maga Mefibóset Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett, és mindkét lábára sánta volt.”(2 Sámuel 9,13)

Méfibóset nem volt valami nagy ékessége a királyi asztalnak, mégis állandó helye volt Dávid asztalánál, mivel a király a kedves Jonatán vonásaira ismert ennek arcában.

Mi is úgy kiálthatunk fel, mint Méfibóset: „Micsoda a te szolgád, hogy hozzám fordultál, aki olyan vagyok, mint a döglött kutya? ” és mégis felhatalmaz minket az Úr a vele való legbizalmasabb társaságra, mivel vonásainkban észreveszi az Ő szeretett Jézusával való hasonlóságot.

Az Úr gyermekei drágák Ő előtte egy másik valakiért.
Az Atyának szeretete az Ő Egyszülöttjéhez oly nagy, hogy érte alacsony sorsú testvéreit a szegénységből és a száműzetésből magas rangra és fejedelmi asztalához királyi társaságba emeli.

Csúnyaságuk nem foszthatja meg őket ettől az előnytől.
A sántaság az isteni fiúságnak nem akadály, a béna épp úgy örökös, mint az, aki úgy tud futni, mint Asáel. Jogunk nem gyengül, ha erőnk fogy is. A királyi asztal nagyon előkelő teríték a sánta lábaknak, s az evangélium menyegzői lakomáján megtanulunk gyengeségeink mellett fenségesnek lenni, mivel Krisztusnak ereje nyugszik rajtunk.

De azért léteznek gonosz hibák, melyek a legkedvesebb szenteket is szégyenbe és gyalázatba hozzák.
Itt egy Dávid által táplált és megtisztelt egyén volt, de mivel mindkét lábára sánta volt, nem követhette a királyt, mikor ez a városból menekült, amiért megrágalmazta és megkáromolta szolgája Siba. 

Szentek, kik gyengék a hitben és nem haladnak előbbre az ismeretben, sokat veszítenek, sok ellenségnek vannak kitéve és nem követhetik a királyt minden útaiban.

Ez a gyengeség gyakran hanyagságból származik.
Rendetlen táplálkozás gyakran azt hozza magával, hogy a megtértek lelki gyerekkoruk idején csüggedtségbe és kételkedésbe jutnak, melyből soha nem tudnak megszabadulni, más esetekben pedig a bűn az oka a tagok hibájának, bénaságának.

Uram, ki a megfáradtaknak erőt adsz, és a gyengét gyámolítod, segíts, hogy a sánta ugrándozzon, mint a szarvas és elégítsd meg a tieidet kegyelmed asztala kenyerével!

KRISZTUSHOZ RAGASZKODNI❣️

„💞Mert én tudom, hogy az én megváltóm él.” (Jób 19,25)

Jób vigaszának magva e szavakban rejlik: „az én Megváltóm”, abban az igazságban, hogy a Megváltó él. Igen! Milyen üdvös dolog az élő Krisztushoz ragaszkodni! 

Előbb tulajdonjogunknak kell lenni hozzá, csak azután örvendhetünk Ő benne. 

Mi hasznom van az aranyraktárakban letett aranyokból?

Az emberek Peruban is koldusok, Kaliforniában is koldulnak kenyérért. 

Az arany csak akkor segít ki szükségemből, ha az erszényemben van, és akkor csillapítja éhségemet, 

ha kenyeret veszek belőle.

Mit érnék egy olyan Megváltóval, aki nem váltott meg engem? Mit használna nekem egy bosszúálló és megtorló, ha nem volna hajlandó életemet megvédeni és véremért bosszút állni? 

Ne lankadj meg addig, míg nem mondhatod hit által:

 „Igen, az én élő Megváltómra bízom magamat; Ő az enyém, tehát ragaszkodom Hozzá.” 

Talán még gyengének érzed kezed, mellyel Őt fogod, és nem mered mondani: „Az én megváltóm él”. 

Ha azt hiszed, hogy ez merészség volna, ó gondold meg: ha hited csak akkora, mint egy mustármag, 

már akkor jogod van ezt mondani. 

Azonban van még egy szócska, mely Jób erős hitére nézve nagyon jellemző: „Mert én tudom”.

Ha valaki azt mondhatja: „remélem, hiszem”, már az is vigasz. 

Ezrek vannak Jézus seregében, akik ennél aligha jutnak valaha tovább. 

De ha a vigaszt a maga teljességében akarod megragadni, akkor azt kell mondanod: „Tudom”.
A ha, de és talán gyilkosai minden vigasznak és békességnek.
A kísértések idején rettenetes a kételkedés. Lódarazsak módjára mardossák a lelket!

Ha valaha attól tartok, hogy Krisztus nem az enyém, akkor a halál epéje ecettel van keverve, 

de tudom, hogy Jézus értem él, így a sötétség sem sötétség nekem; az éjszaka is világossággá válik körülöttem. Bizonyára, ha Jób már akkor Krisztus eljövetele és megjelenése előtt sokkal korábban mondhatta: „Tudom”, akkor nekünk még nagyobb bizonyossággal kellene ezt hirdetnünk.

Isten mentsen attól, hogy bizonyosságunk megcsaljon bennünket. 

Lássunk jól utána, hogy hitünknek mozdíthatatlan alapja legyen, nehogy hiábavaló reményre építsünk. 

Az én Megváltóm egy élő Megváltó: ez kimondhatatlan öröm!

ÉN ISTENEM MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEM❓

„💞Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46)

Itt a Megváltót szenvedéseinek legnagyobb mélységeiben tekintjük meg. 

Nincs hely, mely oly hangosan tanúskodna Jézus gyötrelmeiről és fájdalmairól, mint a Golgota.
Nagy háborúságban nincs olyan pillanat, mely oly teljes volna halálfélelemmel, mint az a pillanat, 

mikor ez a kiáltása hasítja a levegőt: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?”

E pillanatokban egyesült a nagy testi kimerülés a legrettenetesebb lelki kínokkal, a gyalázattal és az átokkal, melyeken át kellett mennie, hogy azután szenvedése a legmagasabb fokra hágjon. 

Kimondhatatlan lelki gyötrelmeket szenvedett és olyan keserűséget, mely az Atyától való elhagyatottság érzésén alapult.

Ez volt rettenetes félelmeinek sötét éjszakája, ekkor szállt alá szenvedéseinek legnagyobb mélységébe.
Ember nem képes e szavak teljes tartalmába belemélyedni. 

Néha gondolják némelyek közülünk, hogy ők is kénytelenek így kiáltani: 

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?”

Van rá eset, hogy Atyánk ragyogó mosolya felhők és sötét árnyak által el van takarva, 

de meg kell gondolnunk, hogy Isten valóságban soha nem hagy el minket.
Nálunk csak látszólagos az Istentől való elhagyatottság, de Krisztusnál valóságos volt az.
Mi aggódunk, ha az atyai szeretet rövid ideig megvonódik tőlünk, de hogy Isten az Ő arcát tényleg elfordította Fiától – ki tudná megállapítani, hogy mily nagy lelki kínt okozhatott az Neki?

„Istenünknek nagy haragját,
Szenvedéseid mutatják;
Látom benne pokol lángját.”

Nálunk gyakran a hitetlenség idézi elő ezt a gyötrelmes kiáltást. 

Nála a legborzasztóbb igazság kifejezése volt az, mert Isten tényleg elhagyta egy időre. 

Szegény, megszomorodott lélek, ki különben az isteni ábrázat napfényében laktál, 

de most az aggály homályában epekedsz, hidd el azt, hogy Isten nem hagyott el téged. 

Isten a felhőkben is épp úgy a mi Istenünk, mint mikor kegyelmének teljes fényében tündököl. 

De ha már csupán az a gondolat, hogy bennünk elhagyott, oly nehéz küzdelemmel jár, 

mily nagy lehetett Megváltónk szenvedése, mikor így kiáltott fel:
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?”

KOPONYA HEGYEN❣️

„💞Amelyet Koponya-helynek hívtak” (Lukács 23,33)

A Golgota a vigasz hatalma, üdvösség háza, a keresztfából készítve; az égi áldások temploma, a megszaggatott sziklára építve, az üdv sziklájára, melyet dárda járt át és szaggatott meg. 

A szent történelemben nincs olyan esemény, amely annyira megragadná a szívet, mint az Ő halálának látványa a Golgotán.

„Nézd, ó világ! Kereszten,
Függ életed sebekben,
Üdvöd halálba hull!
A dicsőség királya,
Átadták Őt gyalázatul.”

Világosság tör elő a délben beálló éjféli sötétségből a Golgotán és a mezőnek minden füve kedvesen ékeskedik az egykor elátkozott keresztfa árnyékában. A gyalázatnak e helyén a kegyelem kutat ásott, melynek kristálytiszta vize szakadatlanul folyik. Ennek az üdvforrásnak minden cseppje az emberiség fájdalmának enyhítésére szolgál.
Be kell vallanotok, akik nehéz harcaitokat átküzdöttétek, hogy Olajfák hegyén nem nyertetek vigaszt, sem a Sínain, sem a Tábor hegyén, hanem „a hegyeken, ahonnan segítségem jön”, - a Gecsemáné, Gabbata és Golgota voltak azok a helyek, ahol vigaszt és enyhülést nyertetek. 

Gecsemáné keserűsége már sokszor elvette az élet keserűségét.
A gabbatai megostorozás gyakran elostorozta aggodalmaitokat.
A golgotai halálos sóhajok halált hoztak összes sóhajaitoknak. Így a szenvedés helyei rendkívüli és bőséges vigaszt nyújtanak. Krisztus szeretetének magasságát és mélységét sohasem ismertük volna meg olyan világosan, ha Ő nem halt volna meg. Az Atyának benső szeretetét soha nem tapasztaltuk volna meg, ha nem adta volna Fiát halálra.

 
A közös kegyelmi adományok, amelyeknek örvendhetünk, a szeretetről beszélnek, ahogy a tengeri csiga, ha azt fülünkhöz tartjuk, a tenger mélységének zúgását zengi, amelyből származott, de ha magát az Óceánt akarjuk hallani, nem szabad csak a naponkénti kegyelem megnyilvánulásaira nézni, hanem azt is meg kell tekintenünk, ami a Golgotán ment végbe értünk.
Aki meg akarja tanulni, hogy mi a szeretet, az menjen a megfeszíttetés helyére és nézze, hogyan halt meg a „fájdalom embere”.

ERŐSÖDJÉL MEG❣️

„💞Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.”(2 Timóteus 2,1)

Krisztusnál végtelen sok kegyelemi kincs van, melyet nem tart fent magának. 

Miképpen a víztartály a vezetéket látja el vízzel, azonképpen önti Krisztus az Ő kegyelmének kincseit az övéi szívébe.
„Az ő teljességéből vettünk kegyelmet kegyelemért.”
Mintha csak azért birtokolja azokat, hogy bennünket megajándékozhasson. 

Ő élő forrás, mely folyton buzog, hogy az üres vedreket megtöltse és a hozzá közeledők lihegő ajkát megenyhítse.
Olyan fa, mely nem azért hozza drága gyümölcseit, hogy az ágakon csüngjenek, hanem hogy az éhezők bátran leszakíthassák azokat. Nyilvánuljon bár akár megbocsátásban vagy megtisztításban, akár megőrzésben, erősítésben, megvilágosításban, felélesztésben vagy szentségben a kegyelem működése, azok mindegyike pénz nélkül nyerhető Tőle mindenkor.
A kegyelem működésének nincs olyan alakja és nyilvánulása, melyet bőségesen ne közölne népével. Miképpen testünk vére, mely a szívből indul ki, minden tagba egyformán szétfolyik és mindegyiknek tulajdona, azonképpen a kegyelem kiáradása a Bárányt követő szentek mindegyikének öröksége.
Krisztus és az ő gyülekezete között lévő édes közösség abban áll, hogy egy és ugyanazon adományokkal rendelkezzenek. Krisztus a fő, akire először öntik az olajat, ez az olaj azonban lecsepeg, öltözete alsó szélére, úgy, hogy a legcsekélyebb szent is ugyanazzal a becses olajjal kenetik meg, melyet a fejre öntöttek.
Az a valóságos közösség, ahol a kegyelem nedve a törzsből száll az ágakba, ahol önmagától érthető, hogy a törzs ugyanattól a tápláléktól erősödik, mely az ágak életét fenntartja. 

Amint napról-napra Jézus kegyelmében részesülünk, és mindinkább megismerjük, hogy az Tőle ered, tekintsük Őt olyannak, mint aki velünk közösségben van és örüljünk a Vele való üdvös érintkezésünknek.
Használjuk kegyelmi kincseinket napról-napra és minden időben keressünk Nála, mint szövetségesünk Uránál oltalmat.
Ő kezeskedik összes szükségeink kiegyenlítéséről, oly teljes szabadságot adva nekünk, mint mikor az ember saját erszényéből vesz pénzt, és mint a kertész, ki fügét szakít fügefájáról.

„Ó, mily nagy ez a kegyelem.
Nem fogja fel az értelem!”

IMÁDKOZZATOK MINDENKOR❣️

„💞Imádkozzatok mindenkor” (Efézus 6,18)

Milyen sok imánk szállt fel azóta, hogy imádkozni kezdtünk!
Első imánkban önmagunkért imádkoztunk, kegyelemért és bűneink eltörléséért esedeztünk Istenhez.
Meghallgattattunk. Miután bűneinket eltörölte, mint valami felhőt, azután más kérelmeinkkel jöttünk Hozzá.
Imádkoztunk a megszentelés, az Isteni vezérlet és megőrzés kegyelméért. 

Szorongatva éreztük magunkat a hit újabb bizonyosságáért, az ígéretek teljes elsajátításáért, a kísértések óráiban való szabadításért, hivatásunkban való megszilárdításért és a nyomorúságok idején szükséges segítségért. Szükségesnek éreztük, folyton kopogtatni Istennél, szívünk mindenféle kérelmeivel, mint valamely elzavarhatatlan koldus, kinek szükségei sohasem érnek véget. 

Valljátok meg Istennek gyermekei: ti sohasem lettetek volna képesek lelketek számára máshonnan nyerni valamit.
Az a kenyér, amellyel lelketek táplálkozott, mennyből jött alá. 

Az a víz, amelyet az ivott, az élő kősziklából fakadt, ez a kőszikla a mi Urunk Jézus Krisztus.
Lelketek önmagától sohasem vált volna gazdaggá.
Ti Isten jóságának naponkénti vendégei vagytok, éppen azért és a szellemi és kegyelmi áldásokért esdő imáitok átláthatatlan sorozata emelkedett a menny felé.
Szükségeitek számtalanok voltak, éppen azért a kegyelmi ajándékok is végtelenül megnövekedtek; amilyen sokféle volt kérelmetek, épp olyan számtalan a meghallgattatás.

Tehát nincs-e okod megvallani:
„Áldott legyen az Úr, ki meghallgatja az én könyörgésemnek szavát!”
Mert ahányszor imádkoztál, annyiszor meg is hallgattattál Istentől.

Meghallgatott a nyomorúság idején, megerősített és melletted állt akkor is, mikor megszégyenítetted csüggedéseid és kételyeid által a kegyelem trónja előtt.
Gondold meg ezt, hadd teljen meg a szíved Isten iránti hálával, aki kegyelmesen meghallgatta a te szegény, gyönge könyörgésedet.
„Áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtkezzél semmi jótéteményéről.”

Charles H. Spurgeon - Harmatgyöngyök és aranysugarakat

Charles Haddon Spurgeon / 1834 – 1892/

 a keresztény világban a prédikátorok fejedelmeként tartják számon.

Prédikációit még életében több mint 30 nyelvre fordították le és adták ki.

A hnaárompi áhítatos könyvét az 

- Isten ígéretének tárháza- és a
- Harmatgyöngyök és aranysugarakat című napi áhítatos könyvet osztom meg veletek itt!

- A TE SZAVADRA -

Charles H. Spurgeon -Isten ígéretének tárháza
https://charlesspurgeontanitasok.blogspot.com

Isten Igéit ,,mennyei betétkönyvhöz,, hasonlítja, amit benyújthatsz az Úrnak! 

A hívő ember azért kapja ezeket, hogy valami jó ADOMÁNYBAN részesüljön.

Nem arra valók, hogy kényelmesen elolvassuk őket és ennyivel beérjük, hanem, hogy vegyük VALÓSÁGNAK az ÍGÉRETEKET, miként a betétkönyvet is valóságos pénzként kezeljük.

E könyv Spurgeon népszerű és igen áldásos reggeli áhítatait tartalmazza. Igazi gyöngyszem, csodálatos, lélek-építő és Krisztust magasztaló mű. Valamikor a 20. század elején jelent meg magyar nyelven.

A Charles Haddon Spurgeon által szerkesztett „Harmatgyöngyök és Aranysugarak” című áhítatos könyv gazdag igei üzeneteket és mély mondanivalókat tartalmaz, mely minden Istent kereső és az Ő közelébe vágyó embernek értékes lehet.

„…Napjainkban, mikor olyan kevés nyugalomhoz jutunk, mert nagy a hajsza, a lótás-futás, nem valami könnyű a családdal áhítatra sorakozni; sem a hajnali órákban, még kevésbé a csendes esték idején. 

Ám mégis, mennyire szükséges az, hogy a benső ember el ne satnyuljon, és éhen ne haljon. 

Ezen akar segíteni e könyv, mely a Szentírás egyik másik részéből ad rövid szemléltetést, s így a szív gondolatait az Örökkévalóra irányítja.

Ahogy a gyengéd reggeli harmat felüdíti a száraz pázsitot, úgy kellene a reggeli órákban az Úr szavának a szíveket felüdíteni; tehát erre akar szolgálni a „Harmatgyöngyök és Aranysugarak”.

Ha pedig valaki, akkor olvassa, amikor a nyugovóra térő nap a felhőket bearanyozza, akkor is hasznos rá nézve és azok részére, akik hallgatják, hogy az igazság napja jól bemélyedjen a család minden tagjának szívébe…” (A kiadó előszava)

Olvassuk rendszeresen! Ragadjuk meg az ígéreteket, ismerjük el igaz voltát és hittel fogadjuk el, mint a nekünk szóló ígéretet!
Aztán, amikor már bennünk, mint elültetett Ige magok kikelnek, ne csodálkozunk, ha beteljesednek az Úr ígértei az életünkben!

Legyen áldására mindenkinek, Ámen💖
Szeretettel Erős Mónika