MAJD HA LÉPÉSEK NESZÉT HALLOD❣️

"💞Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát" (2Sám 5,24)

Mikor az Úr megindul és nekünk is jelt ad az indulásra, meg kell mozdulnunk.
Az Isten Szelleme fúj, ahova akar, és mi halljuk a hangját. Ilyenkor legyünk nagyon éberek.
Meg kell ragadnunk a rendkívüli alkalmat, és a lehető legtöbbet kell tennünk általa.
A mi dolgunk, hogy szüntelen küzdjünk a filiszteusokkal, de mikor maga az Úr megy előttünk, akkor kiváltképpen erőteljesen kell küzdenünk.

A szél megmozgatta a fák tetejét, és ez volt a jel Dávid meg harcosai számára a támadáshoz, és amint megindultak, maga az Úr verte meg a filiszteusokat.
Bárcsak adna az Úr a mai napon jelet a számunkra, hogy mikor beszéljünk Őróla sok ismerősünkkel!
Legyünk éberek, hogy megragadhassuk a kedvező alkalmat. 

Ki tudja, hátha éppen ez a nap jelenti új ébredés kezdetét. Éberen figyeljük, hogy meghalljuk a szél zúgását, és jeladás esetén legyünk készen az azonnali indulásra.
Az ígéret: "előtted megy az Úr" - legyen elegendő ahhoz, hogy felbátorodjunk.
Ha az Úr megy előttünk, nem maradhatunk veszteg.

Mivel nem a láthatókra nézünk”

(2 Korintus 4,18)

Nagyon jó, ha keresztyéni vándorlásunk alatt főképpen előre nézünk. Előttünk van a korona és felfelé vezet a célhoz. Hitünk kell, hogy előre legyen irányítva a jövő felé, ez növeli reményünket, örömünket, vigasztal és fejleszti szeretetünket. Ha a jövőbe tekintünk, látjuk, hogy a bűn ki van irtva, a bűn és halál teste legyőzve, a lélek megdicsőülve és arra méltatva, hogy a világosságban a szentek örökségében részt vegyen. Sőt még sokkal távolabb hatol pillantásunk.

A hívő megvilágosodott szemei látják, hogyan halad át a halál völgyén, átlépve a sötét áradatot és hogyan éri el azt a fénylő magaslatot, ahol a mennyei város van.
A zarándok látja, amint ő maga bemegy a gyöngykapun, ahol ő olyan örömmel lesz fogadva, mint valami hős, ahol Krisztus kezéből elveszi a koronát Megváltója kezét fogja, élvezi a mennyei dicsőséget, Krisztus királyi székébe ülhet, amiképpen Krisztus is diadalmaskodott és ült az Ő Atyjának királyi székébe.

A jövőre vonatkozó ilyen gondolatok képesek a múlt homályát és a jelen hajnalodását megvilágítani.
A mennyei öröm nagymértékben nyújt kárpótlást a földi aggodalmakért. El, hitvány félelem!
A világ csak egy arasznyi széles s így hamar átjutsz rajta. Távozzál, csüggedő kétely!
A halál csak egy keskeny folyosó, melyen hamar túl leszel. Időm milyen rövid, az örökkévalóság milyen hosszú! A halál oly rövid – a hallhatatlanság végtelen!
Úgy érzem, mintha már kóstolnám Eskol szőlőfürtjét és felüdítettem volna magamat annál a forrásnál, amely odaát fakad.

Az út olyan rövid, nemsokára ott vagyok!
„Ti, kik Jézust szeretitek,
Kitől üdvötök nyertétek,
Mit még fül nem hallhatott.
És ily dicső boldogságot
Halandó szem még nem látott,
Még eszébe sem jutott.
Vígan várva, örüljetek,
Megnyeritek,
A szép hazát,
Mennyekbe fönt a koronát!”

NEM A LÁTHATÓKRA NÉZNI❣️

„💞Mivel nem a láthatókra nézünk” (2 Korintus 4,18)

Nagyon jó, ha keresztyéni vándorlásunk alatt főképpen előre nézünk. 

Előttünk van a korona és felfelé vezet a célhoz. Hitünk kell, hogy előre legyen irányítva a jövő felé, ez növeli reményünket, örömünket, vigasztal és fejleszti szeretetünket. 

Ha a jövőbe tekintünk, látjuk, hogy a bűn ki van irtva, a bűn és halál teste legyőzve, a lélek megdicsőülve és arra méltatva, hogy a világosságban a szentek örökségében részt vegyen. 

Sőt még sokkal távolabb hatol pillantásunk.
A hívő megvilágosodott szemei látják, hogyan halad át a halál völgyén, átlépve a sötét áradatot és hogyan éri el azt a fénylő magaslatot, ahol a mennyei város van.
A zarándok látja, amint ő maga bemegy a gyöngykapun, ahol ő olyan örömmel lesz fogadva, mint valami hős, ahol Krisztus kezéből elveszi a koronát Megváltója kezét fogja, élvezi a mennyei dicsőséget, Krisztus királyi székébe ülhet, amiképpen Krisztus is diadalmaskodott és ült az Ő Atyjának királyi székébe.
A jövőre vonatkozó ilyen gondolatok képesek a múlt homályát és a jelen hajnalodását megvilágítani.
A mennyei öröm nagymértékben nyújt kárpótlást a földi aggodalmakért. El, hitvány félelem!
A világ csak egy arasznyi széles s így hamar átjutsz rajta. Távozzál, csüggedő kétely!
A halál csak egy keskeny folyosó, melyen hamar túl leszel. Időm milyen rövid, az örökkévalóság milyen hosszú!
A halál oly rövid – a hallhatatlanság végtelen!
Úgy érzem, mintha már kóstolnám Eskol szőlőfürtjét és felüdítettem volna magamat annál a forrásnál, amely odaát fakad.
Az út olyan rövid, nemsokára ott vagyok!

„Ti, kik Jézust szeretitek,
Kitől üdvötök nyertétek,
Mit még fül nem hallhatott.
És ily dicső boldogságot
Halandó szem még nem látott,
Még eszébe sem jutott.
Vígan várva, örüljetek,
Megnyeritek,
A szép hazát,
Mennyekbe fönt a koronát!”

TÖKÉLETESSÉ TENNI❣️

,,💞Hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.” (Kolossé 1,28)

Nem érzed-e bensődben, hogy benned nincs tökéletesség?
Nem bizonyítja ezt mindennap?
Minden könny, mely szemedből kicsordul, azt sírja: „tökéletlen”; szíved minden sóhaja ezt kiálltja „tökéletlen”; az elcsüggedés minden hangja, mely ajkadról elröppen, azzal vádol: „tökéletlen”. 

Gyakran szívedbe pillantottál anélkül, hogy legalább egy szempillantásig is észlelhettél volna magadban valami tökéletességet. De tökéletlenséged nyomasztó érzése közepette vigaszt találsz itt magad számára: „Krisztusban tökéletes vagy”. 

Isten szemei előtt „tökéletes vagy Jézusban”; már most „kedvessé lettél a Szerelmesben”.
De létezik még más tökéletesség, mely még csak előttünk lebeg, mely Isten minden gyermekének meg lett ígérve.
Nem felséges-e az, ha arra az időre pillantunk, amikor a bűn minden szennye elvétetik a hívőkről és a trón körül fognak állni makulátlanul és szeplő nélkül? 

Akkor Krisztus gyülekezete olyan tiszta lesz, hogy maga a Mindentudó szeme sem talál bennük hibát, vagy tisztátalanságot, olyan szentekké és dicsőkké lesznek, hogy bátran énekelhetjük róluk:
„Az üdvözültek
Megszentelve
Dicsőn fénylenek
Ott szentségben.
Annak élnek, aki őket megmentette
És Szentlelkét velük közölte.”

Majd akkor fogjuk megismerni, megkóstolni és elnyerni ezen, bár nagy jelentőségű, de rövid szavak boldogságát: „tökéletesek a Krisztusban”!
Csak akkor fogjuk teljesen felfogni az Úr Jézusban való üdvösség magasságát és mélységét.
Nem repdes szíved az örömtől, ha erre gondolsz? Bármily fekete vagy, egykor dicsőn fogsz tündökölni, bármily tisztátalan vagy, egykor tisztán fogsz előállni.
Ó, milyen csodálatos megváltás ez! Krisztus elővesz egy férget és angyallá változtatja azt; 

Krisztus vesz egy fekete és formátlan gyöngyöt és saját tiszta és szennytelen képmásává alakítja, olyan hasonlíthatatlan szépségben, hogy egy szeráfnak is méltó társává lehet.
Ó lelkem, állj meg itt és álmélkodj a Krisztusban való tökéletesség e boldogító igazsága fölött!

KEGYELEMET KEGYELEMRE❣️

„💞Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” (János 1,16)

Ezek a szavak azt bizonyítják, hogy a Krisztusban teljesség van. 

A valóságos Istenség teljessége, mert „Ő benne lakozik az Istenségnek teljessége valóságosan.”
A tökéletes ember teljessége, mert benne az Istenség testi alakot öltött és kinyilvánította magát.
Az Ő vérének engesztelő erejének teljessége, mert „az Ő fiának, az Úr Jézus Krisztusnak vére tisztít meg minden bűneinktől.”
Élete megigazító igazságának teljessége, mert „semmi kárhoztatásuk nincsen immár azoknak, kik a Jézus Krisztusban vannak.”
Esedezésében isteni erő teljessége van, mert „meg is tarthatja mindenestől fogva azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék Ő értük.”
Halálában a diadal teljessége van, mert „halála által legyőzte azt, akinél a halálnak birodalma van, tudniillik az ördögöt.” Halálából való feltámadásában megvan a hatás teljessége, mert azáltal „újonnan szült minket az élő reménységre.”
Mennybemenetelében a győzelem teljességét látjuk, mert „felmelvén a magasságba, megszabadított a rabságtól és ajándékokat adott az embernek.”
Igen, Nála megtalálható minden áldás teljessége a megbocsátás, az újjászületés, a megszentelődés, a megőrzés kegyelmének teljessége és a bevégzés teljessége.
Teljesség mindenkorra és minden időre; vigasz teljessége a nyomorúságban; kegyelem vezérletének teljessége a boldogságban; minden isteni erőnek, bölcsességnek, hatalomnak és szeretetnek teljessége; átláthatatlan és kimeríthetetlen teljesség.
„Mert tetszett az Atyának, hogy minden teljesség Ő benne lakozzék.” 

Ah, milyen teljességnek kell annak lenni, amelyből mindnyájan merítenek! 

Valóban teljesség van ott, ahol a folyam folyik, a forrás buzog éppen olyan frissen, gazdagon és teljesen, mint valaha.
Jöjj hívő lélek és elégítsd ki itt minden vágyadat; kérj nagyot és nagyot fogsz kapni; kérj sokat, mert az Ő „teljessége” kimeríthetetlen és fel van halmozva benne minden; itt megnyeri minden szűkölködő azt, amire szüksége van: Jézusban, ki Immánuel, azaz „Mi velünk Isten”.

„Te vagy szívem kívánsága;
Add, hogy szerelmednek lángja
Szívem folyton hevítse.”

ABBA, KEDVES ATYA❣️

„💞..a ti mennyei Atyátok,,(Máté 6,26)

Isten gyermekei, kétféleképpen gyermekek.
Először: Isten gyermeke a teremtés által.

Másodszor: Isten gyermekeivé lettek a Krisztusban lett váltság által. Azért jogunk van Hozzá, így imádkozni: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”. Atya!

Milyen szépen hangzik ez!
Ebben méltóság rejlik: „Ha én Atya vagyok, hol az én tisztességem?” 

Fiai vagytok, hol van engedelmességetek? 

Ebben szeretet is rejlik, egybekötve méltósággal; méltóság, mely nem kelt ellenszenvet; az elvárt engedelmesség örömmel lesz teljesítve.
Azon engedelmesség, melyet Isten gyermekei Istennel szemben gyakorolnak, szeretetből eredjen.
Ne úgy járjatok Isten házába, mint valami rabszolga, ki kényszerből veti alá magát a munkának, hanem azért haladjatok parancsainak útján, mert az Atyátok útja.

Adjátok tagjaitokat az igazság szolgálatába, mert az igazság Atyátok akarat, s az Ő akarata legyen gyermekeinek is akarata. Atya! 

Ebben királyi tekintély rejlik, de oly gyöngéden burkolva a szeretetbe, hogy a király ábrázatja a koronát elfeledteti, királyi pálcája pedig ezüst kegyelem pálcájává válik; ez a kormánypálca a valóságban, nem vasvessző, mert annak szerető kezében, aki azt tartja, alig vehető észre. Atya! 

Ebben tisztesség és szeretet van.
Milyen nagy is egy atyának szeretete gyermekeihez!
Amire képtelen a barátság vagy rokonság, amire nem vállalkozik a jóakarat, azt gyakorolja az atyai szív és kéz fiaival szemben. 

Ők az Ő húsa és vére, meg is áldja őket, hogy ők az Ő gyermekei, azt Tőle telhetőleg érezteti is velük.
Ha a földi Atya ilyen fáradhatatlan szeretettel és gondoskodással őrködik gyermekei felett, mennyivel inkább a mi mennyei Atyánk? Abba, kedves Atya! 

Aki ezt mondhatja, fenségesebb dicséneket énekel, mint valamennyi kerub és szeráf.
Az egész menny e szóban van: Atya!
Mindazt magában rejti, amit kívánhatok; minden szükségem kielégíttetik, minden kívánságom betölttetik, csak kérnem kell azt.
Mindent birtoklok most és örökké, ha csak dadogni is tudom: Atyám!

„Dicsőségedből nézz le rám,
Nézz gyermekedre ó, Atyám,
Kit neked adott szent Fiad,
Hallgasd meg hő imáimat.”

DÍCSÉREM AZ ÚR HŰSÉGÉT❣️

„💞Az Úr hűségét magasztalom, az Úr tetteit dicsérem: mindazt, amit az Úr tett értünk” 

(Ézsaiás 63,7)

Avagy te nem tehetnéd ezt? Talán nem nyerted kegyelmének bizonyítékát? 

Bármennyire meghomályosodott utad e szempillantásban, mégsem vagy képes elfelejteni azon boldog órát, amikor az Úr Jézus eléd jött és ezt mondta:
„Jöjj hozzám”.
Nem emlékszel azon elragadó élvezetre, amely akkor hatott át, amikor az Úr béklyóidat feltörte és láncaidat elszaggatta és megvigasztalt: „Jövök, hogy köteleidet eloldozzam, és téged szabaddá tegyelek!”
Vagy ha az első szeretetet elfelejtetted, akkor életutad mentén létezni fog még valahol egy becses távolságjelző oszlop, amelyet a moha még nem nőtt be egészen, amelyen olvashatod irántad való szeretetének és kegyelmének boldog emlékét. 

Nem sírtál még soha úgy fájdalmaid között, mint most, s nem segített ki téged abból? 

Nem voltál még soha szükségben, amelyből kimentett volna?
Amidőn kellemetlenségek közé jutottál, nem mentett meg abból? Kelj fel és menj le tapasztalataid Nílus folyamához, szedj össze néhány gyékényszálat, és fonj abból kosarat, fektesd bele hited kis fiacskáját, hadd úszkáljon ezen a vízen. Ne feledd el, amit Isten érted tett, forgasd jótéteményeinek emléklapjait és tekints vissza az elmúlt napokra.
Emlékszel a Jordán mellett levő országban egy kis hegyre? Nem közeledett az Úr soha még feléd a Hermónnál? Felemeled a szemeidet a hegyekre, ahonnan a segítség jön? 

Még soha sem kaptál segítséget a szükség idején?
De igen, egész bizonyosan. Azért térj vissza egy kissé azon kegyelemhez, melyet tegnap élveztél, s hogyha most minden homályba borult, gyújtsd meg a múlt lámpásait, azok megvilágítják az éjt és te bízni fogsz az Úrban, mígnem a nap feljön és elmúlik az éj.
„Emlékezzél meg Uram, a te irgalmasságodról és kegyelmességedről, mely öröktől fogva van”

„Óh, szenvedők menedéke!
Tőled vajon ki ne nyerne
Áldást, segélyt, nyugtot, üdvöt,
Hozzád, ha bűnbánólag jött.”