MOST és MINDÖRÖKKÉ❣️

💞Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2 Péter 3,18)

A mennyet Jézus szakadatlan dicsérete és magasztalása tölti be. Örökkévalóság! 

Éveid örök folyama bármilyen gyorsan halad tova, mégis ez hangzik örökké:

 „Neki legyen dicsőség, magasztalás és hálaadás”. Vagy nem „örökkévaló pap Ő a Melkisédek rendje szerint?”.„Neki legyen dicsőség”. 

Nem örökkévaló király-e? Örök Atya, királyoknak Királya és uraknak Ura.

 „Neki legyen dicsőség, az örökkévaló időben”. Dicsérete soha sem ér véget. 

Ami vérrel lett megvásárolva, méltó, hogy addig tartson, amíg a halhatatlanság tart. 

A kereszt dicsősége soha sem fog megszűnni. 

A sír és a feltámadás ragyogása soha sem fog elhalványulni. Ó Jézus, legyen neked dicséret örökké. 

Ameddig a halhatatlan szellemek élnek, amíg az Atya trónja áll, örökké, örökké legyen neked dicsőség. 

Hívő lélek, te olyan idő előtt állsz, amelyben a szentek közösségében odafenn minden dicsőséget egyedül Jézusnak fogsz tulajdonítani. De vajon dicsőíted-e Őt már most is? 

Az apostol szava így mondja: „Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban”. 

Akarsz-e ma így könyörögni: „Uram segíts, hogy téged dicsőíthesselek. 

Mivel szegény vagyok, adj erőt, hogy megelégedés által tiszteljelek meg. 

Beteg vagyok, azért türelmem által vágylak téged segítséged folytán magasztalni. 

Talentumokat kaptam tőled, ó add, hogy azokat neked szentelve, áldjalak téged. 

Engedd, hogy szabadidőmet szolgálatodra használjam fel. 

Érző szívet adtál Uram, ó add, hogy szeretettől égjen és semmi mást ne érezzen, mint az irántad való szeretet szorongatását. 

Gondolkodó értelmemet irányítsd csak magadra. Mivel nem hiába helyeztél e világba, mutasd meg nekem, mit kell tennem és segíts meg életfeladatom betöltésében. 

Nem sokat tehetek, de mint a szegény özvegy, ki két fillérét – minden megélhetését – tette az Isten ládájába, én pedig egész életemet és örök létemet adom neked. 

Egészen tied vagyok, fogadj el engemet és add, hogy megdicsőítselek téged beszédemben, tetteimben és mindazokkal, amiket kaptam”.

„Vedd e szegény hálaimát,
Melyet néped Hozzád bocsát”.

A MINDENNAPI SZERETET KENYÉR❣️

„💞Ellátását állandó ellátásként a királytól kapta, napi szükséglete szerint, egész életében.”

 (2 Királyok 25,30)

Jóákin nem kapott egész hónapra elegendő készletet a király palotájából, hanem naponként juttatták kezéhez a szükségeseket. Ez találó képe az Isten népe boldog állapotának. 

Egy napra való készlet az, amire az embernek tényleg szüksége van. A holnapi napról nem kell gondoskodnunk. 

A holnap még a jövőben van, tehát terhei még el vannak rejtve. Azt a szomjúságot, amelyet majd a forró nyáron fogunk szenvedni, nem kell már tavasszal eloltani, mert még nem is érezzük. 

Ha minden nap megvan az, amire szükségünk van, akkor sose fogunk hiányt érezni. 

Minden napra elég annyi, amennyit fel tudunk használni. Nem tudunk úgysem többet enni, inni és elkölteni, mint amennyit a naponkénti táplálkozás és ruházat megkíván. 

A fölösleg a megőrzés gondjait és a tolvajtól való védekezés szükségességét hozza magával. 

A vándornak egy bot támasz gyanánt szolgál, de egy egész csomó bot már terhére válna. 

A megelégedés nemcsak hogy felér egy lakomával, hanem annál is több mint amennyit a legnagyobb tékozló elkölthet. A mindennapi szükséglet az, amit kívánhatunk és elvárhatunk. 

Aki többet kíván, az hálátlan. Hogy ha Atyánk nem bocsát többet rendelkezésünkre, elégedjünk meg ezekkel a naponként nyújtott adományaival. Jóákinnak sem volt jobb dolga, mint nekünk. 

Mi is kapunk egy bizonyos részt, amely mindenkor megadatik nekünk a királytól. 

Olyan kegyelmi adományt, amely soha meg nem szűnik. Ez nagy okot szolgáltat a hálára. 

Kedves keresztyén olvasó, a lelkiekben is csak egy napra való táplálékra van szükséged. 

Nem kell neked fölösleges erő. Napról napra a felülről jövő segítségre vagy utalva. 

Milyen üdvös bizonyosság az, hogy naponként megvan a te részed. 

Folyton újabb erőt merítesz Isten igéjéből, prédikációból, a csendes imaórák áldásaiból és az Úrba vetett bizalomból. Szíved összes szükségleteit megnyered Megváltódtól. 

Üdítsd fel tehát magadat naponkénti részedből. Ne éhezz, míg számodra Isten jóságának mindennapi kenyere a kegyelem asztalán készen vár.

ISTEN GYERMEKEI VAGYUNK❣️

„💞Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk.”(1 János 3,1-2)

Lássátok, milyen szeretetet adott nekünk az Atya! Gondoljatok arra, mik voltunk és mi minden fordul elő nálunk még most is, ha a bűn minket izgat és hatalmat akar rajtunk venni. 

Azért csodáljátok azt, hogy Isten nektek megkegyelmezett! „Isten fiainak” hívattattunk. 

Milyen benső rokonság van a fiúságban és milyen magasztos kiváltsággal jár az! 

Milyen gondviselést és gyöngédséget élvez a fiú az Ő Atyjánál és milyen szeretettel van az Atya az Ő fiához!

Mi mindazt, sőt még többet nyerünk a Jézus Krisztusban. Első szülött szenvedő testvérünk ideig tartó megaláztatása és gyalázata dicsőségünkre szolgál.
„Azért nem ismer minket e világ, mert nem ismeri Őt”.
Mi szívesen leszünk lenézettek, vele együtt az Ő megalázkodásában, hogy aztán majd vele fel legyünk magasztalva. „Szerelmeseim, most Isten fiai vagyunk”.
Ezt könnyű elolvasni, de nem olyan könnyű érezni.

Milyen a te szíved ma? Talán az aggodalom sötét éjében botorkálsz? 

A romlás terjed szívedben, a kegyelem pedig már csak pislog lelkedben, mint az összetiport szikra?
Hited kezd elfogyni? Ne félj, mert belső életed forrása úgysem a te tapasztalataidból és érzelmeidből fakad.

Csupán a Krisztusban vetett bizodalom táplálhat téged. Habár minden ellenünk tör, - a legmélyebb gyász közepette, úgy a völgyben, mint a hegyen – mégis csak „Isten fiai vagyunk”. 

„Ó”, mondod, „nézd, hogyan vagyok öltözve!
Erény nem ékesít engem. Igazságom sem ragyog szép pompában.” 

De azért, csak olvasd a következőket:
„Még nem tudjuk, hogy mik leszünk; de tudjuk, hogy mikor Ő megjelenik, hasonlatosak leszünk Őhozzá.”
A Szentlélek meg fogja világosítani elménket és Istennek ereje megdicsőíti testünket; s akkor „meglátjuk Őt, ahogy van.”

„Istenfiak, ott örökösök,
Mint Jézus tulajdonai.
Ó segíts e kincset megnyerni!”

 

SZENVEDÉSÜNK és VIGASZTALÁSUNK BŐSÉGE❣️

 „💞Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.” (2 Korintus 1,5)

Itt egy üdvös dologról van szó. A gondviselés Ura mérleget tart: az egyik tányérba teszi az Ő gyermekeinek megpróbáltatását, a másikba pedig a kegyelmi bért.
Ha a megpróbáltatás tányérja majdnem üres, akkor a vigasztalás tányérjában is kevés súly van.
Ha pedig a nyomorúság tányérja egészen megtelelt, akkor a vigasztalás tányérja is megtelik. 

Mikor a fekete felhők leginkább tornyosulnak, a nap fénye annál ragyogóbban tűnik fel.
Mikor az éj beáll, a vihar közeleg, akkor az égi kormányos annál fáradhatatlanabbul áll a kormánynál.
Ez valami dicső dolog, hogy a legnehezebb próbáltatások idején, a vigasztaló Szentlélek a legmagasabb fokú felüdülést nyújtja. Ez azért van, mert a nyomor utat készít a vigasznak. 

Nagy szívek csak a megpróbáltatásokban fejlődnek.
A szenvedés ásója elkészíti az enyhe vigasz helyét. Isten szívünkbe jön, azt megtöltve találja; ekkor megzavarja kényelmünket, amennyiben megüresíti azt, mert úgy több hely jut a kegyelem számára. Minél levertebb az ember, annál több vigaszt nyer, mert készségesebben fogadja azt.
A nyomorúságok között való egykori örömünknek másik oka az, hogy akkor a legtöbbet foglalkozunk Istennel.
Ha a csűr tele van, akkor élhet az ember Isten nélkül; ha az erszény az aranytól duzzad, azt gondoljuk, hogy sok ima nélkül is jó dolgunk van. De csak hadd fogyjon el vagyonunk, akkor aztán tudakozódunk Isten felől.
Ha ellopták a bálványokat, kénytelenek vagyunk a Jehovát tisztelni. 

„Nincs erősebb kiáltás, mint a hegyek közül való segélykiáltás; nincs annál bensőbb ima, mint amely a mély gyász és küzdelem idején fakad a szív mélyéből”.
Azok hoznak Istenhez és boldogabbakká leszünk, mert Isten közelléte üdvösség. 

Jöjj megszomorodott lélek, ne aggódj nehéz nyomorod miatt, mert az a gazdag kegyelem hírnöke.

„Ki sokat sírtál eddig,
Ne maradj töprengő!
Mert Jézus megjelenik
S hoz békét – Ő, csak Ő.”

,,EZ IS JÉZUSSAL VOLT❣️

„Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak” (Apcsel 4,13)

Minden keresztyénnek Jézus találó képmásának kellene lenni. 

Bizonyára olvastátok már Jézus életét jeles és fenséges módon írt könyvekből, de a legjobb „Jézus élete” 

Krisztusnak az az eleven életleírása, amely az ő gyermekeinek beszédében és tetteiben nyilvánul meg.

Ha azok volnánk, akiknek vallomásunk szerint lenni kellene, akkor Krisztus hasonmásai volnánk. 

Igen, annyira hasonlítanánk hozzá, hogy a világnak nem kellene minket óra hosszáig egymás mellé állítva összehasonlíttatni és azután azt mondani: „Van kettőjük között valami hasonlóság”, hanem az első pillanatra e szavakban törnének ki: „Ez Jézussal volt; tőle tanult; hasonló Hozzá; a názáreti szent ember lényét magának elsajátította és ki is fejezi azt szeretetben és életében”.

A keresztyénnek hasonlítani kell Krisztushoz a bátorságban. 

Ne szégyelljétek soha, hogy istenfélők vagytok, vallásotok nem becstelenít meg titeket; csak arra legyen gondotok, hogy Jézusra szégyent ne hozzatok.

Küzdjetek, mint Jézus, vitézül Istenetekért. Legyetek hozzá hasonlók a szeretetben; gondolkozzatok, beszéljetek és tegyetek gyermekiesen, így azt mondhatják rólatok az emberek: „Ez is Jézussal volt”.

Hasonlítsatok Jézushoz a szentségben. Buzgólkodott Ő az Ő Uráért? Tegyetek ti is úgy! 

Mindig tegyetek valami jót. Ne pazaroljátok el drága időtöket. 

Jézus telve volt önmegtagadással és nem kereste a maga hasznát.
Tegyetek ti is úgy! Buzgó volt a könyörgésben?

Imádkozzatok ti is minden szükség idején! Kész volt Atyja akaratának engedelmeskedni? 

Ti is legyetek engedelmesek! Türelmes volt Ő? Tanuljatok Tőle tűrni!
S ami még a többieket illeti, a legszebb vonás Jézus alakján az: bocsássatok meg ti is az ellenségeiteknek, amint Ő megbocsátott és legyenek mindenkor szemeitek előtt

Mestereteknek e magasztos szavai:
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert csak úgy remélhetnek megbocsátást”.
Gyűjtsetek eleven szenet ellenségeitek fejére, irántuk való jóindulatotokkal. 

Jót a gonoszért – ezt jegyezzétek meg magatoknak – isteni eljárás.
Éljetek úgy mindig és mindenhol, hogy mindenkinek azt kelljen felőletek mondani: 

„Ez is Jézussal volt”. „Jézus vezérem, csak Te légy velem.”

TUDOK BŐVELKEDNI❣️

 ,,💞Tudok bővelkedni is” (Filippi 4,12)

Azok közül, akik tudnak „megalázkodni”, még sokan nem tanulták meg azt, hogy tudjanak „bővelkedni” is.
Ha egy torony csúcsára vezettetnének, fejük szédülni kezdene és a leesés veszélye fenyegetné őket. 

A keresztyén sokkal gyakrabban meggyalázza hitét a szerencse -, mint a szerencsétlenség idején! 

A szerencse veszélyt hoz.

A nyomor keresztje sokkal könnyebb megpróbáltatás a keresztyén számára, mint a jólét tisztító tüze. 
Ó, hányszor idézte elő már éppen Isten kegyelmének nyilvánítása és jótéteménye sokaknál a lélek üdvének elhanyagolását és a lelki jókban való szegénységet!

De annak nem kell okvetlenül úgy lenni, mert az apostol azt mondja, hogy tud bővelkedni is.
Sokat kapott, de tudta azokat használni is.
Rendkívüli kegyelem folytán vált képessé végtelen szerencse elhordozására. 

Ha vitorlái duzzadtak, megrakta hajóját nehéz teherrel és így szerencsésen hajózott tovább.
Emberfeletti művészet kell ahhoz, hogy valaki a földi jókkal csordultig megtelt poharat nyugodtan és biztonsággal hordhassa kezében.

Pál apostol értette ezt a művészetet, mert ezt mondja:
„Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt”. Filippi 4:12-18

Isteni tanítás folytán tanulhatja meg valaki, hogy tudjon bővölködni; mert Izráel fia bővölködtek egykor, de még a hús fogaik között volt, már magukra vonták Isten haragját.

Sokan imádkoznak azért, hogy szívük vágyai kielégítésének lehetősége nekik megadassanak. 

A kenyérbőség gyakran vérbőséget okoz, ami lelki elbizakodottságot hoz magával.

Ha az Úrtól sok kegyelmi jót élvezünk, akkor sok esetben nem jól állunk az isteni kegyelemben és kevésbé vagyunk hálásak a velünk közölt jótéteményekért.

Bővelkedünk és elfelejtkezünk Istenről; betelve a földiekkel, megelégszünk azokkal a mennyeiek nélkül is. Higgyétek el, nehezebb dolog bővelkedni tudni, mint éhezni tudni, mert az emberi szív törekvése és gondolata szerfölött gonosz, a gőgre és Istenről való elfelejtkezésre igen nagy hajlama van. 

Imáitokban el ne felejtkezzetek Istent kérni, tanítson meg titeket, hogy tudjatok „bővelkedni”.

Kegyelmed sok adománya, 

Alázza meg szívünket.

SEMMIT SE KEZDJ EL ISTEN NÉLKÜL❣️

„💞Ekkor Dávid megkérdezte az Urat”  (2 Sámuel 5,23)

Mikor Dávid az Urat megkérdezte, éppen akkor a filiszteusok ellen harcolt, és döntő győzelmet aratott.
Nagy sereggel vonultak fel a filiszteusok, de Dávid Isten segítségével szétverte őket. 

Figyeljük meg jól, hogy mikor a filiszteusok másodszor is eljöttek, 

Dávid nem ütközött meg velük, míg meg nem kérdezte az Urat. Mivel első ízben győzött, mondhatta volna, mint hasonló esetben sokan mondani szokták: 

„Most újból fog sikerülni; bízhatom abban, hogy az előbbi győzelem után ismét megverem őket. 

Miért tartanám fel magamat azzal, hogy az Urat kérdezném meg előbb?” 

Dávid nem úgy tett.

Már egy csatát megnyert az Úr hatalma által, de nem merészkedett a másik megnyerését is biztosra venni hasonló eljárás nélkül. Tehát megkérdezte: „Felmenjek-e újból a filiszteusok ellen?” 

Várt addig, míg Istentől megkapta a választ.

**Tanuld meg Dávidtól, hogy semmihez se kezdj Isten nélkül.**

Kedves keresztyén, ha kötelességeid ösvényét akarod megismerni, úgy Istent fogadd el vezetőnek; 

ha hajódat a sötét hullámok felett kormányozni akarod, akkor bízd a Mindenható kezére a kormányt. 

Sok szirtet fogsz elkerülni, ha Atyádnak engeded át a vezetést; sok zátonyt és örvényt veszély nélkül mellőzhetsz, ha engedelmességgel alá adod magad az Ő korlátlan akaratának és igéjének.

„Ha a keresztyén saját szerencséjének kovácsa akar lenni, bizonyosan az ujjára fog koppintani,” 

azt mondták a régi puritánok; és ebben nagy igazság van.

Bízzuk magunkat Isten vezetésére.
Ha a gondviselés késik, várj te is, míg megérkezik.
Aki a gondviselést meg akarja előzni, az majd örülni fog, ha az ismét visszatérhet és utána futhat.

„Én vezetlek téged és megmutatom neked az utat, melyen járj,” így hangzott Isten ígérete az Ő népéhez.
Azért hozzuk minden szükségünket Ő hozzá és mondjuk ezt: „Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” Ne menj ki ma imakamrádból addig, amíg meg nem kérdezed az Urat.

„Minden enged hatalmának,
Szent az Ő akarata;
Segíteni készül annak Ő,

Kinek Benne bizalma van.”