(2 Királyok 25,30)
Jóákin nem kapott egész hónapra elegendő készletet a király palotájából, hanem naponként juttatták kezéhez a szükségeseket. Ez találó képe az Isten népe boldog állapotának.
Egy napra való készlet az, amire az embernek tényleg szüksége van. A holnapi napról nem kell gondoskodnunk.
A holnap még a jövőben van, tehát terhei még el vannak rejtve. Azt a szomjúságot, amelyet majd a forró nyáron fogunk szenvedni, nem kell már tavasszal eloltani, mert még nem is érezzük.
Ha minden nap megvan az, amire szükségünk van, akkor sose fogunk hiányt érezni.
Minden napra elég annyi, amennyit fel tudunk használni. Nem tudunk úgysem többet enni, inni és elkölteni, mint amennyit a naponkénti táplálkozás és ruházat megkíván.
A fölösleg a megőrzés gondjait és a tolvajtól való védekezés szükségességét hozza magával.
A vándornak egy bot támasz gyanánt szolgál, de egy egész csomó bot már terhére válna.
A megelégedés nemcsak hogy felér egy lakomával, hanem annál is több mint amennyit a legnagyobb tékozló elkölthet. A mindennapi szükséglet az, amit kívánhatunk és elvárhatunk.
Aki többet kíván, az hálátlan. Hogy ha Atyánk nem bocsát többet rendelkezésünkre, elégedjünk meg ezekkel a naponként nyújtott adományaival. Jóákinnak sem volt jobb dolga, mint nekünk.
Mi is kapunk egy bizonyos részt, amely mindenkor megadatik nekünk a királytól.
Olyan kegyelmi adományt, amely soha meg nem szűnik. Ez nagy okot szolgáltat a hálára.
Kedves keresztyén olvasó, a lelkiekben is csak egy napra való táplálékra van szükséged.
Nem kell neked fölösleges erő. Napról napra a felülről jövő segítségre vagy utalva.
Milyen üdvös bizonyosság az, hogy naponként megvan a te részed.
Folyton újabb erőt merítesz Isten igéjéből, prédikációból, a csendes imaórák áldásaiból és az Úrba vetett bizalomból. Szíved összes szükségleteit megnyered Megváltódtól.
Üdítsd fel tehát magadat naponkénti részedből. Ne éhezz, míg számodra Isten jóságának mindennapi kenyere a kegyelem asztalán készen vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése