TÖBBET ÉREK ISTENNEL❣️

„💞Tőle kapok reménységet.” (Zsoltárok 62,6)

A hívő részére előny, hogy így nyilatkozhat.
Ha a világtól iparkodik valamit megnyerni, az bizonyára nagyon szegényes reménység. 

De ha Istenre tekint, és Ő tőle várja szükségeinek kielégítését, legyen testi vagy lelki áldás, amit óhajt „reménye” nem hiábavaló és nem haszontalan.
Bármikor felmutathatja váltóját a hit pénztáránál és kívánhatja követelésének kiegyenlítését Isten nyájasságának és jóságának kincseiből. 

Tudom, hogy többet érek Istennel, mintha a világ pénzkirályainak bármelyike lenne a bankárom. 

Az én uram soha sem hagyja ígéreteit teljesítés nélkül, ha ígéreteit trónjához hozzuk, bármikor elfogadja azokat; nem küldi vissza meghallgatás nélkül.
Azért nyugodtan várok ajtajánál, mert az Ő szabad kegyelmének keze mindenkor kinyitja azt. 

Ebben az órában ismételten megkísérlem azt Nála. Nekünk olyan „reményünk” van, amely messzebb terjed ennél az életnél.

Nemsokára meghalunk, de akkor is „Tőle kapok reménységet”. Nem reméljük e, hogyha a halálos ágyunkon fekszünk, Ő elküldi angyalát, aki minket keblébe visz? 

Hisszük, hogyha az ütőerünk elgyengül és szívünk alig dobog, egy égi követ mellettünk állva szeretetteljes pillantást vet ránk és azt fogja mondani: „Testvérlélek, gyere velem!”

Amikor a menny kapujához közeledünk, hisszük, hogy ezt az üdvös hívást fogjuk hallani: „Gyertek el, én Atyámnak áldottai, birtokoljátok az országot, amely nektek készíttetett e világ kezdete előtt”. Reményünk az, hogy aranyhárfát és fonnyadhatatlan koronát kapunk, hisszük, hogy nemsokára a trón előtt leszünk a megdicsőültek seregében.

Nézünk a jövőbe és epedve várjuk azt az időt, amikor hasonlatosak leszünk a dicsőség Urához, mert „meglátjuk Őt úgy, ahogy van”.
Ha ez a te „reményed” is ó én lelkem, akkor élj Istennek minden vágyaddal és akaratoddal, dicsőítsd meg Azt, aki téged meghallgat, aki kegyelmesen elválasztott, kibékített és elhívott; akinek kegyelmére építheted a jövő dicsőség minden „reményét”.

„Teljes szívvel, értelemmel, 

A menny felé törekedjél!”

Ő AZ ÉN BIZTOS MENHELYEM❣️

„💞Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak” (Zsoltárok 91,9)

Izráel népe a pusztában folytonos változásoknak volt kitéve.
Ha a tűzoszlop megállt, felütötték sátraikat, de már másnap, még napfelkelte előtt megszólalt a trombita, a szövetség ládáját előre vitték és a tüzes felhőoszlop jelezte az utat a hegység szorosain és ereszkedőin vagy pedig a puszta száraz homoksivatagjain.
Alig jutottak egy kis pihenőhöz, máris felhangzott újból a felszólítás:
„Keljetek fel, ez a föld nem nyugodalmatok helye, menjetek tovább Kánaán felé!”
Soha sem maradt sokáig egy helyen. A források és a pálmafák sem tarthatták őket vissza. 

Mindazonáltal volt maradandó hazájuk az ő Istenükben, a felhőoszlopa volt hajlékuk és annak éjjeli lángja az ő tűzhelyük.
Pihenés és nyugalom nélkül kellett helyről-helyre vándorolniuk folytonos változatosság között, soha sem volt idejük magukat kényelmesen berendezni, hogy azt mondhatták volna:
„Mert biztosítva vagyunk, itt fogunk maradni. Mint a folyam úgy haladunk tova”, mondja Mózes, „de te, Uram Isten, oltalmunk vagy minden időben”.

A keresztyén ember Istennél nem ismer változást. Ő lehet ma gazdag és holnap szegény, lehet ma beteg, de holnap már egészséges; ma öröme és vigaszsága lehet, holnap azonban már félelem és szomorúság veheti körül; Istenhez való viszonyában azonban nem létezik változás.
Az Úr szeretett engem tegnap, tehát szeret ma is. Változhatatlan pihenőhelyem a magasságos Isten. Reményeim bár meghiúsulnak, várakozásaimban csalódom, az öröm bár elhervad, a gyilkoló ragya valamennyi virágomat tönkre teszi; azonban abból mégsem veszett el semmi, amit Istennél birtoklok. 

Ő az én biztos menhelyem, ahová bármikor menekülhetek. Zarándok vagyok e földön, de Istenben el vagyok rejtve és nála biztonságban lakom.
Bujdosó vándor vagyok e világon, mindazáltal Istenben biztos menedékem van.

„Az Úr az én menedékem,
S e világban vigaszom!
Üdv és boldogság a részem,
Ha magam Neki adom!

AZ ÚR AZ ÉN SZABADÍTÓM❣️

„💞Az Úrtól jön a szabadítás.” (Zsoltárok 3,9)

A szabadítás, üdv és boldogság isteni mű.
Egyedül Ő elevenítheti meg „a bűnben és vétekben meghalt” lelkeket, Ő tarthatja meg azokat a szellemi életben.
Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. „Az Úrtól jön a szabadítás.” 

Ha kitartó vagyok az imában, akkor Isten az imának lelkét adta nekem, ha kegyelmi adományokat nyertem, azok Isten adományai, ha őszintén élek és az Istennek tetsző életben hálaadást tanúsítok, ez azért van, mert Ő kezemet fogja és vezet. Magam megőrzése végett a legcsekélyebbre sem volnék képes, ha Isten azt előbb nem munkálná bennem.

 
Minden jó, amivel csak rendelkezem, egyedül Istentől származik. 

Amiben vétkezem, azt én teszem, de amit helyesen cselekszem, azt teljesen és mindenkor Istentől ered. Ha egy szellemi ellenséget legyőztem, az Úr ereje erősítette meg karjaimat. Szent életet élek az emberek előtt?
Nem én, hanem Krisztus él bennem. Meg vagyok szentelve? 

Nem magam tisztítottam meg magamat, hanem a Szentlélek Isten szentelt meg engem. Elszoktam a világtól? Isten fenyítéke és nevelése által jött az is létre.

 
Növekedem az ismeretben? A nagy Mester oktat engem.
Valamennyi kincsem a mennyei művészet készítménye. Istennél teljes kielégítést találok szükségeimet illetőleg, magamban azonban nem találok egyebet bűnnél és nyomornál. 

„Az Úr az én menedékem, segítségem és oltalmam.” Az igéből táplálkozom?
Az Ige sem szolgálna üdülésemre, ha az Úr nem készítette volna azt nekem tápszerül és nem táplálna vele.

 
Azzal a mannával élek, amely mennyből jött? Ez a manna nem más, mint a testté lett Megváltó, Jézus Krisztus, akinek testét eszem és iszom. Folyton újabb erőt nyerek.
Mi adja ezt az erősséget? Az én segítségem a magasságból jön: Jézus nélkül semmit sem tehetek.
Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt, csak akkor, ha a tőkében marad, ugyan úgy én sem, csak ha Őbenne maradok. 

Amit Jónás a tenger mélyén tapasztalt, ami a kísértések éjjelén Dávid reménye és csillaga volt, azt tanulom meg ma belső szobámban: „Az Úrtól jön a szabadítás.”

A KEGYELEM KEZE❣️

„💞Az eljövendő harag” (Máté 3,7)

Nagyon kellemes olyan vidéken átutazni, ahol kevéssel azelőtt nagy esőzés volt. 

A rét zöld füve nagyszerű élvezetet nyújt és a leveleken visszamaradt vízcseppek oly szépen csillognak a napfényben, mint a legtisztább gyémánt. 

Ilyen élvezetben fog részesülni a keresztyén, olyan országon halad át, hol Megváltójának feje fölött vonult el a vihar, s ha még néha néhány gondcsepp esik, az a kegyelem felhőjéből hull alá, s az Úr Jézus azon biztatás által üdíti fel, hogy azok nem fognak neki kárt okozni.

 
Hanem milyen rettenetes a vihar közeledésének biztos tudata. 

Előre érezhető a nyomasztó levegőnek hősége. 

A borzalmas orkán rettegéssel tölti meg az ember érzelmeit. A madarak hasztalan küzdenek a szél viharos ereje ellen, a barmok dühös horkolással fejezik ki ijedelmüket.
Az ég éjjeli öltözetével fedi be ábrázatját, hiába fürkészi a szem a napot, az ég békességét!
A nap nem látszik, az ég kárpitja sötét és haragos!

 
Még egy kevés félelmetes várakozás és kitör az orkán mindent összezúzó dühvel, különösen a forró égöv némely országában. 

Néhány pillanat kínzó bizonytalansága és azután süvít a szél féktelen tombolással, fákat tép ki gyökerestől a földből, sziklákat sodor le szilárd helyükről és az emberek lakásait szétdúlja és elpusztítja.
Lásd bűnös, ilyen a te állapotod. Még nem esett egy forró csepp sem, de a tűzfolyam már készül.
Még nem süvít körülötted dühöngő szél, de Isten már gyűjti a rettenetes tűzlövegeket. 

Még visszaszorítja a vízáradatot a kegyelem, de nemsokára felnyílik a zsilip.
Az örök villámcsapások még tárházukban pihennek, de íme, a vihar kezd kitörni és mily rettenetes lesz az a pillanat, mikor Isten meg fog jelenni bosszút állni haragos öltözetben!
Hol, hol, oh, hol rejted el magad bűnös, hova menekülsz színe elől? 

Ó, bár a kegyelem keze téged Krisztushoz vezetne, Ő szabadon ajánlkozik neked az evangéliumban; nyitott oldala üdvödnek forrása és sziklája.
Jól tudod, milyen nagy szükséged van Jézusra.
Higgy benne, ragaszkodj hozzá, úgy elhárul a harag minden időre!

GAZDAG KEGYELEM❣️

„💞Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek.” (Ezékiel 34,26)

Ez korlátlan kegyelem: „Esőt adok idejében”. Nem korlátlan ez az isteni kegyelem? 

Ki mondhatja Istenen kívül: „Esőt adok nektek?” Egyetlen egy hang tud csak a felhőkkel beszélni és megparancsolni nekik, hogy esőt adjanak. Ki küld esőt a földre? 

Ki szórja a harmatcseppeket a zöld fűre?

 „Nem én-e, ki Úr vagyok?” Éppen így az Isten kegyelme: ajándék, s nem az emberek hozták azt létre. 

Ez egyszersmind szükséges kegyelem is. Mi lenne a talajjal eső nélkül? 

Zúzhatjátok a göröngyöket, elvethetitek magvaitokat, de mit érhettek el eső nélkül? 

Az isteni áldás is éppen olyan múlhatatlanul szükséges ahhoz. 

Hiába munkálkodtok, ha Isten nem küld termékenyítő esőt és üdvöt. 

Továbbá ez gazdag kegyelem. „Esőt adok nektek.” Nem az van mondva: „cseppeket adok”, hanem „esőt”. 

Így van ez a kegyelemmel is. Ha Isten áldást ad, azt a legtöbb esetben olyan mértékben teszi, hogy nincs elegendő hely annak elhelyezésére. Gazdag kegyelem! 

Igen, szükségünk van gazdagabb kegyelemre, hogy alázatosak maradjunk, az imában buzgóbbak és bensőbbek legyünk és mind jobban megszentelődjünk. 

Gazdag kegyelem, mely által komolyabbakká leszünk, meg leszünk őrizve egész életen át és egykor a mennybe jutunk. 

Mi elbágyadunk a kegyelem megelégítő esője nélkül. Ez idejében való kegyelem is. 

„Esőt adok idejében.” Nem alkalmas idő neked a mai reggel? Nem a szárazság ideje-e ez? 

Ó, akkor itt az eső alkalmas ideje. A mély keserűség és a fekete felhők a kegyelem esőjének alkalmas idejét jelzik. „A te öregséged legyen olyan, mint a te ifjúságod.” Sokféle áldásról is szó van. 

„Áldott esők lesznek.” Ez a szó többes számban van mondva. Isten mindenféle áldások folyamát fogja küldeni. Isten valamennyi áldása egymásba kapaszkodik, mint a szemek az aranyláncban. 

Mikor a megtérés kegyelmét ajándékozza, akkor a vigasztalás kegyelmét is megadja ahhoz.

 „Áldott esőket” fog küldeni. Emelkedjél és nézz felfelé, oh, te kiaszott növény, nyisd meg leveleidet és virágkelyheidet a mennyei áradat előtt.

NEM HAGYLAK EL TÉGED❣️

„💞El nem hagylak téged.” (Zsidók 13,5)

Az összes ígéret közül egyetlen egy sincs, amely csupán egyesekre nézve lenne érvényes. 

Amit valamikor Isten valamely szentjének mondott, az érvényes valamennyinek. 

Ha egyeseknek forrást nyit, az mindenki felüdítésére szolgáljon. 

Ha Ő gabonakiosztás céljából megnyit egy éléskamrát, nagyon lehetséges, hogy erre egyetlen egy éhező ad alkalmat, hogy a magtár ajtói megnyíljanak; de azért valamennyi szent jöhet és megelégedhet. 

Az egyre megy, ha az ígéret Ábrahámnak vagy Mózesnek adatott, mert az Isten neked is adta, kedves hívő lélek, hiszen te is a szövetség magvához tartozol. 

Nincs magasztos áldás, mely ne volna magasztos neked is, nincs olyan kegyelem, mely fel ne ölelne téged. Emeld fel csak szemeidet délre, északra, keletre és nyugatra, mert az mind a tied. 

Mássz fel a Pizga tetejére és tekintsd meg az ígéretek legszélső határát is, mert ez az egész terület a te tulajdonod. Az élet vizének minden folyamából szabadon ihatsz, egyikből sem tilos merítened. 

Tej és méz folyik ebben az országban, tehát edd a mézet és idd a tejet, mert mindegyik a tied. 

Légy merész a hitben, mert azt mondta az Úr: „Nem hagylak el téged, sem el nem távozom tőled.” 

Ebben az ígéretben Isten mindent az övéinek ad: „Nem hagylak el téged.” 

Az erre vonatkozó igényed Isten egyetlen tulajdonságánál sem szűnik meg. Erős és hatalmas Ő? 

Megmutatja erejét és hatalmát mindazoknak, akik Ő benne bíznak. Ő a szeretet? 

Ennélfogva nyájassággal és szelídséggel gyakorolja velünk kegyelmét. 

Az Istenség lényében egyesült valamennyi tulajdonság, mindegyike a maga teljességének összességében üdvünkre fog szolgálni. 

Tehát mindent egybefoglalva, nem létezik olyasmi, amit kívánsz – amire szükséged van – ami kell neked most vagy az örökkévalóságban – az életben vagy a halálban – ebben az életben vagy az elkövetkezendőben, ma vagy a feltámadás reggelén vagy a mennyben, amit magába ne foglalna ez az ige: 

„Nem hagylak el téged, sem el nem távozom tőled.”

„Áldjad az Urat, ki mindent legjobban intézett,
Aki sasszárnyakon téged biztonságban vezérelt;
Ki megmentett, mert ez Neki úgy tetszett
És kegyelmében rád nézett.”

„JÁKOB ERŐS ISTENE”❣️

„💞De mozdulatlan marad íja, feszülnek izmos kezei Jákób erősségének kezétől, onnan, 

Izráel pásztorától, kősziklájától.”(1 Mózes 49,24)

Az az erő, melyet Isten az ő kedvenc gyermekeinek ajándékoz, tényleg erő, nem valami benső tartalom nélküli, dicsekvő, látszólagos hatalom. Nem valami színdarab, melyről beszélnek az emberek, de végre az egész füstbe megy – ez valódi isteni erő.
Miért tudott József a kísértésnek ellenállni? Mert Isten megsegítette. Isten hatalma nélkül semmit sem tudunk tenni. Minden igazi erő a „Jákób erős Istenétől” jön.

Figyeld meg, milyen üdvös és bizalmas módon ad Isten erőt Józsefnek: 

„De mozdulatlan marad íja, feszülnek izmos kezei Jákób erősségének kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától”. 

Világos képben tárul elénk, hogyan fogja Isten az Ő kezeivel Józsefnek kezeit és helyezi karjait József karjaiba. Ahogy tanítja az atya az ő fiát, úgy oktatja az Úr az őt félőket. Körül öleli őket. 

Ó leereszkedés csodája!
Az örökkévaló, mindenható, hatalmas Isten leszáll trónjáról, megfogja gyermekeinek kezét és megragadja karjaival Józsefnek karját, hogy megerősítse! 

Ez az erő egyszer és mindenkorra szövetségből származik, tehát szövetséges hatalom, mert a 

„Jákób erős Istenének” tulajdoníttatik.
Ahol Isten igéjében Jákób Istenéről olvasunk, ott a Jákóbbal kötött szövetségre kell gondolnunk. 

Mi keresztyének örömmel beszélünk és elmélkedünk Isten szövetségéről.
Minden erő, minden tehetség, minden kegyelem, minden áldás, minden öröm, minden vigasz, egy szóval: mindaz, amink van, a szövetség által létesült ősforrástól folyik.
Minden kegyelmi adomány Istentől jön, mint a fény és melegség a naptól. 

Nem szállt még fel egyetlen angyal sem másképp, de le sem jött csak azon a létrán, amelyet Jákób látott, melynek felső végén a szövetség Istene, Jehova állt.
Kedves keresztyén, ha netalán a lövészek fellázadnak ellened, üldöznek, bántalmaznak, ezek dacára kézíved mégis erős marad, kezeidnek karjai megerősödnek, a Jákób erős Istenének keze által.

Azért légy vidám, a dicsőséget egyedül a Jákób Istenének tulajdonítsd!

„Uram maradj folytonos
Szent erőddel velem,
Ne válasszon tőled – most
De soha semmi sem!”