AZ ÍGÉRET❣️

„💞Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál.” (Zsoltárok 119,49)

Bármily különös gondjaid és bajaid legyenek, mindig nagyon könnyen találsz arra vonatkozó ígéretet Isten igéjében. 

Fáradt és gyenge vagy, mivel utad kemény és fárasztó?

Akkor itt van egy neked való ígéret: „Erőt ad a megfáradtaknak és az erőtlenek erejét megsokasítja”

Ha egy ilyen ígéret akadsz, vidd azt Ahhoz, aki megígérte és kérd, hogy teljesítse be azt rajtad. 

Krisztust keresed és epekedsz a vele való közösség után? 

Akkor csillagként tündököl előtted ez az ígéret: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek”. 

Hozd újból és újból ezt az ígéretet a kegyelem trónjához; ne fordulj más felé és ne hozz semmi mást elő, hanem lépj Istenhez és hivatkozz erre: „Uram, te ígéreted, tégy úgy, amint szóltál”. 

Szomorú és levert vagy bűneid miatt és hamisságaid terhe alatt, bágyadtan vagy képes tovább vánszorogni? Akkor halld ezeket a szavakat: „Eltörlöm bűneidet én és nem emlékezem meg hamisságaidról”. Saját érdemeidre nem hivatkozhatsz, hogy azok által a bocsánatra igényt támaszthass, hanem a megírt ígéretekhez kell ragaszkodnod, melyeket Isten be fog váltani. 

Attól tartasz, hogy nem tudsz végig kitartani és majd végül elvettetsz, holott Isten gyermekének tartottad magad? Ha úgy van, akkor hozd ezt a kegyelmi igét az Úr trónjához, hadd szóljon ez helyetted: „Mert a hegyek megindulhatnak, és a halmok megrendülhetnek, de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és az én békességemnek szövetsége meg nem tántorodik, azt mondja a te könyörülő Urad!” Elvesztetted Megváltód jelenlétének kellemes érzését és most aggódó szívvel keresed Őt, úgy jusson eszedbe az az ígéret: „Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek”. 

„Egy szempillantásig elhagytalak téged, de nagy irgalmasságomból újból magamhoz fogadlak”. 

Tartson lakomát hited az Isten igéjének asztalánál, és ha még valamitől félsz vagy valamit kívánsz, menj Atyád kézírásával a hit kincstárába és mond:

 „Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál”.

ISTEN ÉPPEN AZ, AKIRE SZÜKSÉGED VAN❣️

„💞Az Isten, a mi Istenünk.” (Zsoltárok 67,7)

Feltűnően kevés hasznát vesszük azoknak a lelki áldásoknak, melyeket Isten nekünk ajándékoz, de az még feltűnőbb, hogy mily kevéssé fordítjuk hasznunkra Istent magát. 

Jóllehet Ő „a mi Istenünk”, mégis ritkán fordulunk Hozzá és ritkán kérünk Tőle valamit.

Milyen gyéren kívánunk tanácsot az Úrnak szájából!
Milyen gyakran fogunk hivatalos munkáinkhoz az Úr segítségül hívása nélkül! 

Mily gyakran iparkodunk magunk emelni terhünket nyomorúságunk idején, ahelyett, hogy az Úrra vetnénk minden bajunkat, hogy Ő viselje gondunkat!

Az nem attól van, mintha nem tehetnénk, hiszen az Úr mondja nekünk:

 „Kedves lélek, a tied vagyok, jöjj és használj engem, amint akarsz. 

Bizalommal léphetsz elém és vehetsz gazdagságomból, minél gyakrabban jössz, annál szívesebben fogadlak”. 

Saját hibánk, ha Isten kincseivel nem rendelkezünk szabadon. 

Mivel egy ilyen barátod van, vedd igénybe Őt naponként, már azért is, mert maga szólít fel arra téged.

Nem szabad soha szükséget szenvedned, mivel Istenedhez szabad meneteled van. 

Nem kell rettegned és félned, amíg Isten a segítséged. 

Menj kincseidhez és hozz annyit, amennyire szükséged van, itt minden megvan, amit csak kívánhatsz. 

Tanuld meg azon isteni művészetet, hogy Istent minden dologban vedd igénybe. 

Ő mindennel el tud téged látni, vagy ami még jobb, mindent képes pótolni.
Engedd tehát magadat arra kényszeríteni, hogy élj Istened jóakaratával. Használd Őt imában. 

Menj Hozzá gyakran, mert Ő a te Istened. Vagy nem akarod kihasználni ezt a nagy kiváltságot? 

Fuss Hozzá és panaszold el Neki minden bajodat.

„Nyisd meg kegyelmed ajtaját!
Jézus nevében halld imám.”

Használ Őt folyton és mindenkor hit által.
Ha valami szomorú végzet kedvtelenné tesz, használd Istent „nap” gyanánt.
Ha hatalmas ellenség támad rád, a Jehovában keresd „pajzs”-odat, mert népének napja és pajzsa Ő.
Ha az élet bolyongásai közben elveszítetted útadat, használd fel Őt „vezérednek”, mert Ő kész téged igazgatni.

 
Bárki vagy és bárhol vagy, gondolj arra, hogy Isten éppen Az, akire szükséged van, és hogy Ő ott van, ahol szükségben vagy; Ő pedig mindent megadhat, amire szükséged van.

JÉZUSHOZ RAGASZKODNI❣️

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (1 Korintus 11,24)

Ebből majdnem az tűnik ki, mintha a keresztyének elfelejtkeznének Krisztusról!

Nem lett volna szükséges ez a szeretetteljes intés, ha nem forgott volna fenn az a rettenetes feltevés, hogy emlékezetünk hűtlenné lehet hozzánk.
Ez nem alaptalan feltevés sajnos! Tapasztalatunk határozottan igazolja annak nemcsak lehetőségét, hanem vádolására méltó valóságát is.

Szinte lehetetlennek látszik, hogy azok, akik megbékültek a megöletett Bárány vére által és örökkévaló szeretettel Istennek Fiától szerettettek, hogy felejthetnék kegyelmes Megváltójukat.
De bármily idegen hangzású is ez a fülnek, mégis nagyon szembe tűnik, ha megengedjük magunknak e bűntény letagadását.

„Hogy felejthetném Azt el,
Ki mindig gondol rám!”

Elfelejteni Azt, ki drága vérét ontotta bűneinkért, elfelejtkezni Arról, ki szeretett minket halálig! 

Lehetséges volna ez? Igen, ez nemcsak lehetséges, hanem a lelkiismeret megvallja, ez mindnyájunknál egy igen szomorító hiba, hogy Neki csak, mint idegen vándornak alkalmilag adunk egy éjszakára szállást.

Ő, ki emlékezetünk állandó lakója kellene, hogy legyen, csak futólagos látogató abban.
A kereszt, melynél az emlékezetnek minden valószínűség szerint időzni kellene, ahol a közönyösségnek ismeretlen idegennek kellene maradni, a háládatlan feledékenység lépteitől lesz beszennyezve.

Nem bizonyítja-e lelkiismeretetek, hogy ez úgy van?
Nem vagytok-e kénytelenek beismerni, hogy Jézust gyakran elfelejtitek?
Más teremtmény foglalja el szíveteket.
Arra pedig nem gondoltok, akire gyöngédségeteket irányítani kellene.

A földi foglalkozás veszi igénybe gondolataitokat, holott szemeiteket folyton a keresztre kellene irányítani.
A világ szakadatlan zaja, a múlandókra való állandó figyelem az, ami elvonja a lelket Krisztustól.
Mialatt az emlékezet egy mérges gyomnak nagyon készségesen ad helyet, azalatt elhervasztja Sáronnak rózsáját.

Tegyük azt kötelességünkké, hogy Jézusra, a mi Barátunkra emlékeztető égi nefelejcset tűzzük szívünkre, s ha más valamivel fel is hagyunk, de Ő hozzá mindig ragaszkodjunk.

SZERELMESEMNEK HANGJÁT HALLANI❣️

„💞Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!” (Énekek Éneke 2,10)

Íme, Szerelmesemnek hangját hallom! Velem beszél!

Derült ég mosolyog alá a föld ábrázatára és Ő nem hagy engem szellemi szunnyadozásban heverni, amikor körülöttem az egész természet felébredt téli álmából. 

Ezt kiáltja felém: „Kelj fel”, s igaza van, mert már régen nyugszom a világi élvezetek húsos fazekainál. Ő feltámadt, én is feltámadtam Általa, miért tapadnék tehát mégis a porhoz?
A földi szeretetből, kívánságból, várakozásból és reménységből óhajtok Hozzá felemelkedni. 

E kedves névvel szólít meg engem: „én Mátkám” és szépnek tart engem.

Ez hatalmas ok arra nézve, hogy felkeljek. Ha engem úgy dicsér és barátjának tart, hogyan tartózkodhatnék tovább Kédár sátoraiban és keresnék rokonias barátot az emberek fiai között? 

Azt mondja nekem: „Jöjj már”. Minden önző, aljas, világi és bűnös kívánságtól mindinkább távolabb hív, sőt a külső világi jámborságtól is, mely nem ismeri Őt és semmi köze sincs egy magasabb élet titkaihoz, ettől szintén el akar vonni.

Ez a hívás nem is hangzik keményen fülemnek, mert mi bilincseljen engem, míg a hiúságok és bűnök e pusztájához? Ó Uram, én szeretnék és akarnék menni, de körül vagyok zárva tövisektől, melyektől nem tudok szabadulni, úgy, ahogyan szeretnék. Ha lehetséges volna, szeretném, ha sem szemem, sem fülem, sem szívem nem volna a bún részére.

Te hívsz magadhoz, mondva: „Jöjj már”, s ez valóban dicső hívás. 

Hozzád jönni annyi, mint hazajönni a száműzetésből, kikötőbe érkezni a tomboló viharból, nyugalomra térni a nehéz munka után, kívánságom célját és minden vágyam tetőpontját elérni. 

De Uram, hogyan emelheti fel magát a kő, s hogyan jöhet fel a göröngy egy rettenetes gödörből?
Ó vonj és emelj fel engem! A te kegyelmed képes erre.

Küld el Szentlelkedet, hogy az gerjessze szívemben a szent szeretet lángját, úgy feljebb-feljebb emelkedhetem, míg végre az életet és az ideigvalóságot mögöttem hagyva, Hozzád jutok.

„Szeret, tied vagyok,
Örökké az maradok!”

SZENTELJÜK MAGUNKAT UJRA AZ ÚRNAK❣️

„És mindemellett mi erős kötést szerzünk.” (Nehémiás 9,38)

Lelki élményeink terén vannak alkalmak, amikor teljes joggal saját javunkra megújítjuk Istennel való szövetségünket.
Nagy betegségből való felgyógyulás után, amikor életéveink újabb évsorozattal megtoldódnak, mint egykor Ezékiás királynak, ne mulasszuk el a hálaadást.

Valamely nyomorúságtól való megszabadítás után, mikor újabb örömökkel leszünk megajándékozva, újból a Golgotára a kereszt alá kell menekülnünk, hogy ott Isten iránti odaadásunkat megújítsuk.
De kiváltképpen akkor tegyük ezt, ha valamely bűnünk által a Szentlelket megszomorítottuk, vagy az Úr ügye meggyaláztatott viselkedésünk által. 

Ilyenkor a vérre nézzünk, mely minket fehérebbé tehet a hónál és szenteljük magunkat újból az Úrnak.

De ne csak megpróbáltatásaink és szenvedéseink ösztönözzenek minket az Úr iránt való odaadásunk megújítására és megerősítésére, hanem jólétünk is serkentsen arra. 

Ha valamikor olyan gondviselésben részesülünk, hogy kénytelenek vagyunk felkiáltani:
„Ez magasztos kegyelem!”, akkor nekünk, akiket Istenünk megkoronázott, viszont meg kell Őt koronáznunk.
Hordjuk össze az Isten országának kincseit, melyek szívünk kincstáraiban fel vannak halmozva, hadd nyugodjék itt szeretetünknek királyi ékességekkel díszített trónján.

Ha meg akarnánk tanulni jólétünkből hasznot húzni, akkor nem válna szükségessé részünkre oly sok kemény megpróbáltatás. Ha mi egy csókból képesek volnánk minden abból származható jót magunkévá tenni, akkor nem volna szükséges olyan gyakran a vesszővel való fenyítés.

Nyertünk-e nem rég olyan áldást, melyet alig mertünk volna remélni? Magas kősziklára állított az Úr?
Énekelhetünk a kegyelem gazdagságáról?
Akkor itt az ideje, hogy megragadjuk kezünkkel az oltár szarvát és mondjuk:

 „Kötözz meg itt engem, örökké tartó szereteted kötelével”. 

Ha újabb ígéretek teljesülésére van szükségünk, úgy azt is kell kérnünk, hogy régi fogadalmainkban szégyent ne valljunk.

Kössünk Vele ma Jézus szenvedéséért erős szövetséget, melyre hálával és köszönettel gondoljunk.

DIADALMAKODUNK❣️

„💞De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róma 8,37)

Mi Krisztusnál keresünk bocsánatot és mégis némelykor a törvényre nézünk és attól várunk segítséget és erőt a bűn ellen való küzdelemre.
Pál apostol azért a következő szavakkal korhol bennünket:

 „Óh, balgatag Galátziabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? 

Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket, avagy a hit hallásából? Ennyire esztelenek vagytok? 

Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” Hozzátok bűneiteket Krisztus keresztjéhez, mert az óembert csak itt lehet megfeszíteni: a Krisztussal együtt megfeszíttettünk. 

Az egyedüli fegyver, mellyel a bűnt le lehet győzni, az a dárda, mely Jézus oldalát átdöfte.

Hogy egy példával éljek: szeretnéd legyőzni haragos természetedet – hogyan kezded azt meg?
Nagyon lehetséges, hogy még soha sem kísérelted meg a helyes úton és nem fordultál vele egyenesen Megváltódhoz.
Mi módon nyertem üdvöt és megváltást? Úgy, hogy amint voltam, azon módon jöttem az Úr Jézushoz, bizodalmamat Ő bele helyeztem és hittem, hogy képes engem megszabadítani.

Haragos természetemet is éppen így kell megöldökölnöm? Igen, mert ez az egyedüli út annak megöldökléséhez.
A kereszthez kell vele mennem és azt mondani Jézusnak: „Uram, hiszek benned, hogy megszabadíthatsz engem!” Fösvény vagy? Érzed, hogy a világ foglyul ejtett?

Küzdhetsz a gonosz ellen, ahogyan és ameddig akarsz, de ha az már kedvenc bűnöddé vált, akkor nem szabadulsz meg tőle másként, mint egyedül Jézus vére által.
Hozd kedvenc bűneidet Krisztushoz.

Mondd: „Uram, Benned bízom, a Te neved Jézus, mert Te szabadíthatod meg népedet annak bűneiből. Itt van egy azon bűnök közül, óh, ments meg engem ettől!”
A kegyelmi eszközök nem öldökölhetik meg az óembert a Megváltó nélkül. Imád, bűnbánatod és könnyeid – mind együttvéve nem érnek semmit Krisztus nélkül.
Csak egyedül Jézus lehet a segítség nélküli bűnösök szabadítója, a te szabadítód.
Ha győzni akartok, Az által kell győznötök, aki titeket szeretett. A mi babérunknak a Gecsemáné kert olajfái alatt kell növekedni.

FEJEDELEM és ÜDVŐZÍTŐ❣️

„Az Isten őt fejedelemmé és üdvözítővé emelte fel jobbjára.” (Apcsel 5,31)

A mi Urunk Jézus megfeszíttetett, meghalt, eltemettetett és felmagasztalva a dicsőség trónjára ült. 

Vitathatatlan jog alapján Övé a mennyei szentéj legmagasztosabb helye. 

Nagyon kedves gondolat az, hogy Krisztus felmagasztalása a mennyben helyettes felmagasztalás a mi részünkre.

Ő felemeltetett az Atyának jobbjára és jóllehet, Ő, mint a Jehova Istennel leírhatatlan dicsőségek Ura, melyben halandó teremtménynek nincs része, mégis azok a dicskoronák, melyeket az Úr Jézus a mennyben visel, szentjeinek öröksége. 

Krisztusnak az Ő népével való benső egyesülésének gondolata kimondhatatlanul becses.

Mi valóságosan egyek vagyunk Vele; testének tagjai vagyunk, az Ő felmagasztalása, a mi felmagasztalásunk székébe fog ültetni, ahogyan Ő diadalmaskodott és ült az Atyával az Ő királyi székébe. Ő koronát hord és nekünk is koronát fog osztogatni. 

Trónja van, de az nem elég Neki, hogy saját részére van trónja, hanem azt akarja, hogy jegyese, mint királynő jobbján üljön „ofirbeli drága aranyba” öltözködve.

Nem tud megdicsőíttetve lenni menyasszonya nélkül.
Tekints fel most Jézusra hívő lelkem, figyeld meg hit szemeiddel
Azt, aki sok korát hord fején és gondold meg, hogy egyszer majd hasonló leszel Őhozzá, ha meglátod Őt úgy, amint van.Nem leszel olyan isteni, de hasonló boldogságot élvezel és ugyanannak a méltóságnak fogsz örülni, amelynek Ő is részese.

Érd be azzal, hogy egy kevés ideig elrejtve kell élned és nehéz utadat járod a szegénység völgyében vagy a nyomorúság hegyein vándorolsz, de végre majd uralkodni fogsz Krisztussal, mert „tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának” s majd „uralkodunk örökkön-örökké”.
Milyen csodálatos gondolat ez az Isten gyermekei részére!

Már ott van Krisztus, a mi nagy Helyettesünk a mennyei pitvarokban, ahonnan nemsokára el fog jönni és magához vesz minket, hogy Vele legyünk dicsőségében, lássuk dicsőségét és részt vegyünk örömében.
Mi népe leszünk és Ő maga a mi Istenünk lesz.