ÁLDOTT ORVOSUNK❣️

„Sokan követték; ő meggyógyította mindnyájukat.” (Máté 12,15)

Mily csúnya és undorító betegségek sokaságát kellett az Úr Jézusnak folyton szemlélni! 

Mégsem olvassuk sehol, hogy megutálta volna azokat, hanem azt, hogy minden beteg iránt komolyan érdeklődött.

 
A legkülönbözőbb fajtájú és feltűnő betegségekben levők gyűlhettek össze Ő előtte! 

Mily undok fekélyek és milyen bűzös sebek! Mégis készen volt a segítséggel a betegség szörnyetegének minden újabb megjelenésekor és diadalmasan legyőzte azt minden alakjában.

A tüzes nyilak repdeshettek, Ő eloltotta azoknak emésztő hatalmát. 

A láz, az ödéma, a köszvény általi elerőtlenedés, az ördöngösség dühöngése, a lepra tisztátalansága vagy a vakság sötétsége: mind tapasztalták szava hatalmát és parancsára elfutamodtak.

A csatamező minden részén győzedelmes maradt a bajok felett és fogadta a megszabadított foglyok hódolatát. 

Ő jött, látott, győzött: az úgy van még ma is.
Bármilyen rosszul állok, mindazáltal a kedves orvos meg tud gyógyítani, s bármilyen nyomorúságos is azok állapota, akikre e szempillantásban imámban gondolok, mégis bízhatom Jézusban, hogy képes meggyógyítani őket bűneikből.

Gyermekem, barátom, szeretteim, mindegyikőjük iránt reménykedhetem, igen, mindnyájuk felől, kivétel nélkül, ha Uram és Megváltóm gyógyító hatalmára gondolok, s ami engem magamat illet, szintén bátor lelkülettel lehetek, akármilyen nehéz és komoly a bűnnel és a kísértéssel folytatott küzdelmem. 

Ő, aki meglátogatta e földön a szenvedők és betegek tornácait, még mindig megmutatja kegyelmét és csodát művel az emberek fiai között!
Gyere hát menjünk Hozzá most mindjárt komoly őszinteséggel.

Magasztalom Őt most, amikor arra gondolok, hogyan gyógyít lelki betegségekből, hirdetem és dicsőítem Őt, ki a mi betegségünket hordozta.
„Az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”
E földön levő gyülekezete olyan lelkekből áll, akiket áldott Orvosunk gyógyított meg, az égi seregeknek meg kell vallani: „Ő gyógyította meg mindnyájunkat.”
Jöjj tehát kedves lélek, hirdesd mindenfele az Ő dicsőségét.

JÖJJ JÉZUSHOZ❣️

„Benne maradunk.” (1 János 4,13)

Kívánnál egy házat, - egy hont lelked részére? Kérdezed: „Mennyibe kerülne?”

Ó, annak ára jóval csekélyebb, mint amennyit a büszke emberi természet szívesen megadna érte.
Annak az ára: „Ingyen és pénz nélkül”.

Te örömest letennél érte tetemes összeget? Szívesen tennél valamit Krisztus megnyeréséért?
Ezt a hont azonban nem tudod megszerezni, mert annak nincs ára.

Ki akarod-e bérelni Uramnak házát és honát az egész örökkévalóságra, úgy, hogy azért egyebet nem fizetsz szereteted és szolgálatod helypénzén kívül, melyet neki örökre megígérsz és megtartasz?

Elfogadod Jézust és akarsz Ő benne lakni?
Akkor tehát lásd: ez a ház el van látva mindennel, amire szükséged van. 

Telve van kincsekkel, melyeket egész életeden át nem meríthetsz ki. 

Itt a legbensőbb közösségben lehetsz minden nap Krisztussal és szeretetének asztalához ülhetsz. 

Itt dúsan megrakott asztalok vannak jó ízű ételekkel megrakva, melyek örökké táplálnak téged.

Ha gyenge és fáradt vagy, itt enyhe nyugalmat találsz Jézusban. 

Körös-körül szép kilátásod van és látod a mennyet megnyílni. Kell neked ez a ház?
Ó, ha még nem leltél sehol honra, lelked nyugalma helyére, s már kénytelen vagy mondani:

 „Szeretném, ha ez a ház az enyém lehetne, de hozzá juthatok e?”

Nos, nézd, itt van a kulcs. A kulcs ez: „Jöjj Jézushoz.”
De azt mondod: „Egy olyan dicső házhoz nem illik az én rossz ruházatom.” 

Ne hidd azt, van abban elég ruha számodra. 

Habár bűnösnek és kárhozatra méltónak érzed is magad, azért csak jöjj, s ha a lakás túl jó a te részedre, úgy az Úr Jézus alkalmassá tesz téged a lakásnak megfelelően. 

Megmos és megtisztít téged s nemsokára vígan fogod énekelni: „Mi Ő benne lakozunk.” Hívő lélek!

Háromszorosan boldog és szerencsés vagy, hogy ilyen lakást találtál! 

Nagyon jól el vagy látva, mert „erős várad” van, amelyben biztonságban laksz. 

S „ha Ő benne maradsz”, nem csak tökéletes és biztos lakásod van, hanem örök honod is. 

Ha ez a világ elmúlik is, mint az álom, a mi házunk megmarad mozdulatlanul és törhetetlenül áll, mint a márvány vagy a gránit, örökké, mint Isten, mert ez Isten maga: „Benne maradunk”.

ISTENÜK LESZEK❣️

„💞Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.” (2 Korintus 6,16)

Milyen kedves név: „én népem!”Milyen dicső kinyilatkoztatás: „Istenük leszek!”
A legédesebb tartalom teljessége van egybefoglalva e két szóban!

Először is kitüntetésről van abban szó.
Mert az egész világ Istené; az ég és az egeknek egei az Úré, ki uralkodik az emberek fiain, de azokról, akiket kiválasztott és vérével megvásárolt, olyasmit mond, amit másokról nem mond. 

„Én népem” –nek nevezi őket.

Ebben a mondatban megvan a tulajdonjog fogalma.
Egészen különleges értelemben van mondva: „az Úrnak része az Ő népe és Jákób az Ő öröksége”.
E földön minden nemzet az Övé; az egész világ hatalma alatt van, de népe, melyet magának választott, egészen különleges értelemben tulajdona – mert velük és értük többet tett, mint másokért, vérével vette meg őket, megához vonta őket csupa jóvoltából, teljes hévvel buzgott feléjük, szíve értük dobog.

Meg nem szűnő örök szerelemmel szerette őket, úgy, hogy a vizek hullámai el nem olthatják ezt a szeretetet, még a folyó vizek sem fojthatják el azt. Olyan szeretet ez, melyet az idők folyama sem moshat el, legkevésbé sem gyengíthet meg.

Kedves barátom felemelheted szemeidet az ég felé és mondhatod: „Én Uram és én Istenem!
Az enyém, azon kimondhatatlanul kedves rokonság folytán, mely feljogosít engem arra, hogy Téged Atyámnak szólítsalak.
Az enyém, azon megszentelt barátság és közösség kapcsán, amely az én legnagyobb gyönyörűségem, mivel szent tetszésed folytán kijelented magad nekem, de nem úgy, mint ahogy e világnak.”

Felnyithatod-e az Istentől adatott írások könyvét és olvashatod-e abból megváltásod végrendeletének leírását? Megtalálod-e neved, amely drága vérrel van felírva? Képes vagy e érinteni Jézus ruhájának prémjét alázatos hittel és mondani: „Krisztusom!”?
Ha igen, akkor úgy beszél Isten rólad és azokról, akik hozzád hasonlók, mint az Ő népéről.

Mert ha Isten, a te Istened és Krisztus a te Krisztusod, akkor az Úr különös és benső vonzalommal van irántad.
Választott gyermeke vagy, kedvessé lettél az Ő szerelmes Fiában.

„Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember!” (Jeremiás 16,20)

A régi Izraelnek nagy és csábító bűne volt a bálványimádás. 

A lelki Izrael is hajlammal bír ezekre a balgaságokra. Rempham istenének csillaga már nem ragyog többé, Thamusz fölött sem sírnak már az asszonyok: azonban a Mammon még mindig felállítja nektek aranyborjúját és a fényűzés szekrényei még nem mentek feledésbe. 

Az önzés nagyon sokféle alakban fáradozik azon, hogy a kiválasztottakat uralma alá keríthesse. 

A test minden alkalmas helyen felállítja oltárát. A hívőknek gyakran szolgáltatnak többféle bűnre alkalmat a kedvenc gyermekek; szomorítja az Urat, ha látja, hogy szerfölött elkényeztetjük őket és magunknak bálványt csinálunk belőlük. Kárunkra és vesztünkre élnek, mint egykor Absolon Dávidnak, vagy ha elvétetnek tőlünk, rideggé válik otthonunk. 

Ha a keresztyének párnájukat gombostűkkel szeretnék kirakni, akkor csak függjenek balga szeretettel saját gyermekeiken.

Nagyon helyesen állítják: „Bizony azok nem istenek”, hogy balgatag vonzalmunk tárgya valamikor áldást hoz e ránk, nagyon kétséges részünkre. Nagyon veszélyes öröm és vigasz, amit most szereznek és igazán vajmi csekély az a segítség, melyben a kísértések idején részesíthetnek bennünket. 

Miért engedjük hát elkábítani magunkat attól, ami hiábavaló? 

Sajnálkozunk a szegény pogányokon, akik kőisteneket tisztelnek, mi meg imádjuk az aranyisteneket. Micsoda felsőbbsége van a húsbálványnak afölött, amely fából készült? 

Lényegében a bűn és ostobaság mindenféle bálványozásnál egészen egyenlő, csakhogy mi nagyobb felelősséggel tartozunk, mivel több világosságot nyertünk és mégis vétkezünk. 

Ennél fogva bűnünk is sokkal súlyosabb. 

A pogányok meghajolnak a hamis istenek előtt, de ők nem ismerték soha az igazi Istent, mi azonban kétszeresen vétkezünk, mivel elhagyjuk az élő Istent és holt bálványhoz ragaszkodunk. Istenünk, tisztíts meg minket e veszedelmes bűntől!

„Hűtlen szolgaként sírj,
Ki gonosz tettekkel
Urát árulja el.”

BÁLVÁNYIMÁDÁS❣️

„💞Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember!”(Jeremiás 16,20)

A régi Izraelnek nagy és csábító bűne volt a bálványimádás.
A lelki Izrael is hajlammal bír ezekre a balgaságokra. Rempham istenének csillaga már nem ragyog többé, Thamusz fölött sem sírnak már az asszonyok: azonban a Mammon még mindig felállítja nektek aranyborjúját és a fényűzés szekrényei még nem mentek feledésbe. 

Az önzés nagyon sokféle alakban fáradozik azon, hogy a kiválasztottakat uralma alá keríthesse.
A test minden alkalmas helyen felállítja oltárát.
A hívőknek gyakran szolgáltatnak többféle bűnre alkalmat a kedvenc gyermekek; szomorítja az Urat, ha látja, hogy szerfölött elkényeztetjük őket és magunknak bálványt csinálunk belőlük. 

Kárunkra és vesztünkre élnek, mint egykor Absolon Dávidnak, vagy ha elvétetnek tőlünk, rideggé válik otthonunk. Ha a keresztyének párnájukat gombostűkkel szeretnék kirakni, akkor csak függjenek balga szeretettel saját gyermekeiken.

Nagyon helyesen állítják: „Bizony azok nem istenek”, hogy balgatag vonzalmunk tárgya valamikor áldást hoz e ránk, nagyon kétséges részünkre. Nagyon veszélyes öröm és vigasz, amit most szereznek és igazán vajmi csekély az a segítség, melyben a kísértések idején részesíthetnek bennünket.
Miért engedjük hát elkábítani magunkat attól, ami hiábavaló?
Sajnálkozunk a szegény pogányokon, akik kőisteneket tisztelnek, mi meg imádjuk az aranyisteneket. 

Micsoda felsőbbsége van a húsbálványnak afölött, amely fából készült? 

Lényegében a bűn és ostobaság mindenféle bálványozásnál egészen egyenlő, csakhogy mi nagyobb felelősséggel tartozunk, mivel több világosságot nyertünk és mégis vétkezünk.
Ennél fogva bűnünk is sokkal súlyosabb.
A pogányok meghajolnak a hamis istenek előtt, de ők nem ismerték soha az igazi Istent, mi azonban kétszeresen vétkezünk, mivel elhagyjuk az élő Istent és holt bálványhoz ragaszkodunk. 

Istenünk, tisztíts meg minket e veszedelmes bűntől!

„Hűtlen szolgaként sírj,
Ki gonosz tettekkel
Urát árulja el.”

A VILÁGON NYOMORÚSÁGOTOK VAN❣️

„💞Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. 

A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16,33)

Kedves olvasóm, kérdezősködsz ezen isteni rendelés alapja után?
Tekintsd magad fölé, mennyei Atyádra, s lásd, milyen tiszta és szent.
Tudod, hogy majd egykor hasonló leszel hozzá? Elérheted azt minden fáradtság nélkül, hogy az Ő képmása lehess? Nem kell-e keresztülmenned a nyomorúság kemencéjén, hogy megtisztulj?
Könnyű lesz-e neked a romlástól megszabadulni és tökéletessé lenni, miképpen a te mennyei Atyád tökéletes? 

Aztán kedves keresztyén, vess pillantást magad alá.

Tudod, miféle ellenségek leskelődnek utánad? 

Egykor a sátán szolgája és alattvalója voltál, egy király sem engedi el örömmel alattvalóját. 

Azt gondolod, hogy a sátán nem fog téged háborgatni?
Dehogy, mindenkor sarkadban lesz, mert „széjjeljár, mint az ordító oroszlán, keresve, kit nyeljen el”. 

Azért légy készen a nyomorúságra, kedves keresztyén, amikor magad alá tekintesz.
Továbbá tekints magad köré. Hol vagy? Az ellenség földjén vagy, mint idegen és menekülő.
A világ nem barátod. Ha úgy volna, akkor nem volnál Istennek barátja, mert aki e világnak barátja, ellensége Istennek. Számíts rá, hogy mindenütt ellenséggel fogsz találkozni.

Tudd meg, hogyha alszol, csatatéren pihensz, ha jársz, vigyázz magadra minden bokornál, nem-e valamilyen leshely az. Miképpen a legyek, ahogy mondják, az idegeneket inkább meglepik, mint a házbelieket, azonképpen e világnak bajai téged keményebben zaklatnak.

Végül nézz magadba, a saját szívedbe és lásd, mit lelsz abban. Bűn és önzés lakik abban még mindig. 

Ó, ha nem volna sátánod, ki téged kísért, nem volnának ellenségeid, kik téged üldöznek; sem világ nem volna, mely téged csalogat, akkor is találnál önmagadban elég gonoszságot, mely neked aggodalmat és keresztet készítene,

„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?”
Így tehát légy kész a nyomorúságra, de ne ess kétségbe miatta, mert Isten veled van, hogy rajtad segítsen és megerősítsen. 

Ő mondta: „Veled vagyok nyomorúságodban, megszabadítlak és megdicsőítlek téged.”
„Tűrj, míg Atyád kegye És hatalmas karja, Szíved meggyógyítja!”

„A világon nyomorúságotok van.” (János 16,33)

Kedves olvasóm, kérdezősködsz ezen isteni rendelés alapja után?

Tekintsd magad fölé, mennyei Atyádra, s lásd, milyen tiszta és szent. 

Tudod, hogy majd egykor hasonló leszel hozzá? Elérheted azt minden fáradtság nélkül, hogy az Ő képmása lehess? Nem kell-e keresztülmenned a nyomorúság kemencéjén, hogy megtisztulj? 

Könnyű lesz-e neked a romlástól megszabadulni és tökéletessé lenni, miképpen a te mennyei Atyád tökéletes? Aztán kedves keresztyén, vess pillantást magad alá. 

Tudod, miféle ellenségek leskelődnek utánad? Egykor a sátán szolgája és alattvalója voltál, egy király sem engedi el örömmel alattvalóját. Azt gondolod, hogy a sátán nem fog téged háborgatni? 

Dehogy, mindenkor sarkadban lesz, mert „széjjeljár, mint az ordító oroszlán, keresve, kit nyeljen el”. Azért légy készen a nyomorúságra, kedves keresztyén, amikor magad alá tekintesz. 

Továbbá tekints magad köré. Hol vagy? Az ellenség földjén vagy, mint idegen és menekülő. 

A világ nem barátod. Ha úgy volna, akkor nem volnál Istennek barátja, mert aki e világnak barátja, ellensége Istennek. Számíts rá, hogy mindenütt ellenséggel fogsz találkozni. 

Tudd meg, hogyha alszol, csatatéren pihensz, ha jársz, vigyázz magadra minden bokornál, nem-e valamilyen leshely az. Miképpen a legyek, ahogy mondják, az idegeneket inkább meglepik, mint a házbelieket, azonképpen e világnak bajai téged keményebben zaklatnak. 

Végül nézz magadba, a saját szívedbe és lásd, mit lelsz abban. Bűn és önzés lakik abban még mindig. Ó, ha nem volna sátánod, ki téged kísért, nem volnának ellenségeid, kik téged üldöznek; sem világ nem volna, mely téged csalogat, akkor is találnál önmagadban elég gonoszságot, mely neked aggodalmat és keresztet készítene, 

„Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?”

Így tehát légy kész a nyomorúságra, de ne ess kétségbe miatta, mert Isten veled van, hogy rajtad segítsen és megerősítsen. Ő mondta:

 „Veled vagyok nyomorúságodban, megszabadítlak és megdicsőítlek téged.”

„Tűrj, míg Atyád kegye
És hatalmas karja,
Szíved meggyógyítja!”