HIT MEGERŐSÍTSE❣️

„💞A helyes útra vezette őket” (Zsoltárok 107,7)

A változatos benső élmények gyakran e kérdést idézik elő a komoly keresztyénnél:
„Miért van nekem ilyen helyzetem?”
Kerestem a világosságot, és íme, sötétség jött rám; kerestem a békességet és nyomorúságot találtam.
Azt mondtam az én szívemben: az én váram szilárd, soha sem fogok ingadozni, de mikor, Uram, elrejtetted arcodat, én megháborodtam. 

Még tegnap világosan ismertem elválasztásomat, ma azonban már minden bizonyságom oda van és reményem beborult.
Tegnap fel tudtam hágni a Pisga hegyére és bepillantottam az ígéret dicső földjére, ma már meg van fosztva lelkem minden örvendetes bizalomtól.
Csüggesztő félelem vett rajtam erőt, örömöm egyáltalán nincs, de gyászom annál több.
Vajon ez Istennek velem való szándékához tartozik?

 
Ez az az út, melyen Isten engem a mennybe akar vinni? Igen, úgy van. Hited elhomályosodása, kedélyed elkomorodása, reményed eltűnése, mind eszköz és út, melyek által Isten a nagy szükségnek megfelelő érettség felé közelebb visz, melyet nemsokára megkapsz.

 
Ezek a próbáltatások hited megerősítését és szilárdságát célozzák; ezek áramlatok, melyeknek hullámcsapásai feljebb emelnek téged a sziklára; csak szelek, melyek hajódat űzik a mennyei kikötő felé.
Tehát veled is úgy van, mint Dávid mondja:
„És vezérli őket a partra, melyre igyekeztek menni”. Dicsőség és gyalázat által, szidalom és dicséret által, gazdagság és szegénység által, öröm és szomorúság által, üldözés és tisztelet által lesz megtartva és mozdul előre lelki életed és ezek mindegyikének áldásul kell neked szolgálni utadon.
Óh, ne gondold, kedves hívő testvérem, hogy keserveid ellenkeznek Istennek veled való szándékával; azok szükségszerűen ahhoz tartoznak.
„Sok háborúságon keresztül kell nekünk az Isten országába mennünk”, azért tanuljátok meg „nagy öröm tartsátok, mikor különféle kísértésekbe estek”.

„Ha keresztünk nagy, szebb koronát
Teszel Istenünk részünkre;
S azt egykor trónjánál adja át
Teszi a győző fejére.
Ezt a kincset csak az kapja,
Ki keresztjét nem utálja.”

JÓ az ÚR❣️

„💞Mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.” (1 Péter 2,3)

„Mivel”: ez nem elintézett dolog mindenkinél, aki az emberi nemzethez tartozik. 

Itt fennforog az a lehetőség és valószínűség, hogy némelyek nem kóstolták meg, mily kegyelmes az Úr.
„Mivel”: tehát ez nem általános, hanem, egy kiváltképpen való kegyadomány; tehát szükséges arról tudakoznunk, hogy vajon ismerjük-e Istennek kegyelmét belső tapasztalatból?

Nincs oly kegyelemnyilvánítás, melynél ne volna alkalmunk szívünket kipróbálni.
Ha ez komoly és benső imánk tárgya, akkor ne legyünk addig nyugton, míg valami kétséges dolog nyugtalanít afelől, hogy tényleg megkóstoltuk-e az Úr jóságát.
Az őszinte és szent bizalmatlanság önmaga iránt alkalmat ad a hívő szívében ilyen kérdésre, de az efféle kétely tartóssága igazán rossz volna.

Nem történhet meg elszánt küzdelem nélkül, ha a Megváltót hitkarjainkba ölelve akarjuk mondani:
„Tudom, kiben hittem, hogy az én Ő nála letett kincsemet megtartja ama napra”.
Hívő lélek, ne nyugodj addig, míg teljes bizonyossággal nem bírsz szívedben afelől, hogy Jézusé vagy és Őt szereted. Semmi se nyújtson megelégedést, míg a Szentlélek csalhatatlan tanúbizonysága által, mely bizonyságot tesz a te lelkeddel egybe, az isteni fiúság bizonyságához nem jutsz.
Óh, itt nem kicsiségről van szó, ne elégedj meg efféle kijelentésekkel: „talán”, „lehetséges”, „ha”, „mert”.

Építs az örök igazság fundamentumára, építs rá szilárdan. Iparkodj Dávid bizonyos kegyelme után, s meg is nyered egész határozottan és valóságosan.
Reményed horgonyát vesd be a legszentebb helybe a kárpiton belül és ügyelj arra, hogy lelked, elszakíthatatlan kötéllel legyen e horgonyhoz erősítve.
Ne állj meg a végzetes „mert”-nél, előre!

Ne maradj hátra a kételkedés és félelem pusztájában, lépkedj keresztül merészen a csüggetegség Jordánján és vonulj be a béke ígéretföldjére, hol jóllehet még kánaániták laknak, azonban a föld nem szűnt meg gazdagon teremni gabonát; ott a tej és méz elzárhatatlan patakokban folyik.

KEGYELEM❣️

,,💞Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet.” (Zsoltárok 17,7)

Ha alamizsnánkkal szívünket is odaadjuk, akkor Istennek tetsző módon adjuk azt, azonban erre vonatkozólag be kell ismernünk, hogy gyakran vétkezünk. Nem úgy a mi Mesterünk és Urunk. 

Az Ő szeretetnyilvánításai mindig fűszerezve vannak szívének szeretetével.
Nem küldi nekünk a meghűlt ételeket, sem az Ő bőségének asztaláról a morzsalékokat, hanem vendégségből egész tál ételt juttat nekünk és megtölti idő előtt éléskamránkat buzgó szeretetének illatos fűszereivel.
Ha feltűzi pálmánkra kegyelmének aranycímerét, oly meleg kézszorítással kíséri az adományt, hogy a szívélyesség, mellyel adta azt, nem kevésbé bájol el bennünket, mint maga az ajándék.
Vándorlásai közben eljön hozzánk és betér házunkba, de nem úgy tesz, mint egy előkelő büszke ember, ki a szegény ember hajlékát meglátogatja, hanem leül mellénk a gyalulatlan padra, nem utálja szegénységünket, nem néz barátságtalanul nyomorunkra és gyengeségünkre.
Szeretett barátaim, milyen kedvességgel beszél Ő!
A bölcsességnek mily édes tanai csepegnek ajkáról, milyen aranyigazságokat beszél szelíd szája.
Szeretetének és nyájasságának milyen csókjaival vesz körül és boldogít minket!
Ha nem ajándékozott volna nekünk többet egy pár fillérnél, úgy az a nyájas adás azt is megaranyozta volna, de inkább úgy van, hogy gazdag ajándékait aranybárkában küldi el hozzánk. Jóakaratának őszinteségében lehetetlen kételkedni, mert minden jótéteménye, vérző szíve lenyomatával van lebélyegezve.
Ő gazdagon ad s azt senkinek sem hányja a szemére. 

Szó sincs róla, hogy Neki terhére lennénk, szegény pártfogoltja iránt való hidegségének nyoma sincs!
Hanem bensőleg örül kegyelmességének és keblére szorít bennünket, mialatt értünk adja életét.
Ez olyan drága illata az Ő kenetének, amilyen csak az Ő szívéből fakadhat.
Ez színmézének olyan édessége, amely abban sohasem létezett volna, ha szívélyes szeretetének teljes tartalma össze nem vegyült volna azzal.
Óh, ritka közösség, mely oly rendkívüli szívélyességet idéz elő! Bár folyton ízlelnénk annak áldását és üdvösségét!

MINT KIRÁLYOK URALKODJUNK❣️

„💞Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.” (Prédikátor 10,4)

Alig felserdült emberek gyakran bitorolják a legnagyobb méltóságot és rangot, még az igazán nagyok homályban satnyulnak el. Ezt talánya az isteni gondviselésnek, melynek megfejtése egykor örömmel fogja betölteni minden őszinte ember szívét. 

Amikor Urunk e földön járt, jóllehet e föld összes királyainak Királya, mégis úgy haladt a fáradtság és szegénység ösvényén, mint a szolgák szolgája; nem csoda tehát, ha tanítványainak, kik jóllehet vérszerinti királyfiak, szintén el kell azt viselniük, hogy rájuk megvetéssel és szánalommal tekintenek.
A világ fel van forgatva, azért kell az elsőknek utolsókká, s az utolsóknak elsőkké lenni.
Lásd, hogyan haladnak előre e földön a sátán eszes fiai! Hogyan lovagolnak magas lovakon!
Milyen büszkén emelik fel szarvukat! Hámán az udvarban van, mialatt Márdokeus a kapuban ül. 

Dávid a hegységekben bolyong, mialatt Saul teljes pompában uralkodik.
Illés a barlangban búsul, mialatt Jézabel elefántcsontból készült házban elbizakodottan parancsolgat.
És mégis, ki akarna ezekkel a büszke pártütőkkel cserélni? És ki ne irigyelné e megutált szentek helyzetét?
Ha a kerék fordul, akkor az alsó rész felülre kerül, a felső pedig alulra jut.
Azért türelem, hívő lélek!
Az örökkévalóság teljesen helyre hozza az idők hibáit.
Ne menjünk bele a tévedésbe, hogy szenvedélyeinket és testi kívánságainkat engedjük diadalra jutni, mialatt nemesebb erőink a porban hevernek.
Az erénynek királyként kell uralkodni és a test tagjait az igazság szolgáivá tenni.
A Szentlélek szereti a rendet, azért erőnket és képességünket a megfelelő helyre és fokra helyezi és megmutatja azoknak a lelki tehetségeknek a legmagasztosabb helyét, amely minket a nagy Királlyal a legszorosabb összeköttetésbe hoz; tehát ne zavarjuk meg az isteni intézkedést, hanem kérjünk kegyelmet, hogy testünket meg tudjuk zabolázni és tartóztatni.

Nem azért születtünk újjá, hogy szenvedélyeink uralkodjanak rajtunk, hanem, hogy mint királyok uralkodjunk a Krisztus által szellem, lélek, és test hármas királyságán, az Atyaisten dicsőségére.

ISTENSÉG TELJESSÉGE❣️

„💞Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez” (Kolossé 2,9-10)

Krisztusnak úgy isteni, mint emberi tulajdonságai, szolgálatunkra lettek ajándékozva.
Az Istenségnek tökéletes teljessége, és amit csak ez a csodálatos kifejezés magába foglalhat, minket illet, avégre, hogy minket tökéletesekké tegyen. Nem ruházhatott fel Istenségének lényével, azonban, amit tehetett, azt mind megtette, mert isteni hatalmát és méltóságát megváltásunk végett szolgálatunkra ajánlotta fel.
Mindenhatóságának, minden tudásának, mindenütt jelenvalóságának, változhatatlanságának és hibátlanságának. Közre kell működni a mi üdvünkre.
Fel, hívő lélek, és figyeld meg, hogy az Úr Jézus az Ő magasztos isteni természetét miként fogja be a megváltás diadalkocsijának jármába.
Milyen határtalan az Ő kegyelme, milyen szilárd hűsége, milyen rendíthetetlen változhatatlansága, mily mérhetetlen hatalma, milyen végtelen bölcsessége!
Az Úr Jézus mindezeket oszlopokká tette a megváltás templomában; s azokat végtelenségük megcsonkítása nélkül örökségül szánta nekünk.
A Megváltó szíve megmondhatatlan szeretetének minden cseppje a miénk.
Mindenható karjában minden ideg, a dicsőség koronájában minden ékszer, az isteni ismeret végtelensége és az isteni igazság szigora: mind a miénk és javunkra fordíttatik.
Mindent, ami Krisztusban van; minden, ami imádatra méltó lényében van, mint Istennek Fiában, ő maga adta át nekünk, hogy minket azokkal megörvendeztessen.
Az ő bölcsessége, a mi vezetőnk; tudománya, a mi tanunk; hatalma védelmünk; igazsága kezességünk; szeretete vigaszunk; kegyelme felüdítésünk; változhatatlansága erős várunk. Nála nincs tartózkodás, hanem megnyitja előttünk az Isten hegyének titkos tárnáit és felszólít minket, hogy kutassunk annak aknáiban az elrejtett kincsek után.
„Minden, minden, minden a tiétek”, azt mondja:
„a jót teljességében birtokoljátok és teljesedjetek be az Úrnak kegyelmében.”
Óh, mily kedves tehát Jézust szemlélni, Ő benne bízni teljes bizalommal, mert ha szeretetének és hatalmának közlésére vagyunk szorulva, nem kívánunk semmi mást, mint amit már hűségében megígért nekünk.

KRISZTUSKÉNT ÉLNI❣️

„💞Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt.” 

(1 János 2,6)

Miért kell a keresztyéneknek eljárásaikban Krisztust követni?
Tenniük kell ezt önmagukért. Ha vágyódnak egészséges lelki állapot után, ha a bűn nyomorából akarnak menekülni és örvendeznének a kegyelemben való növekedés üdítő érzésének, akkor Jézust kell példaképül venniük.
Saját boldogságuk végett, ha szeretnének inni a salakjától megtisztított borból, ha vágyódnak az Úr Jézussal való szent és üdvös közösség után, ha szeretnének felülemelkedni e világ szenvedésein és gondjain, akkor úgy járjanak, amiképpen Ő járt.
Semmi nem segíthet elő oly hatalmasan titeket a menny felé vezető vándorutatokon, csakis ha az Úr Jézus példáját szívetekre veszitek és minden gondolatotokat és érzelmeiteket ahhoz szabjátok.
Akkor vagytok a legboldogabbak és akkor ismertettek el Isten fiainak, ha képesek vagytok a Szentlélek által Jézust lábnyomaiba lépve követni. Péter boldogtalan és nyomorult volt, mihelyt eltávolodott Tőle.
Azután meg igyekezzetek Jézushoz hasonlókká lenni hitvallásotok végett is.
Óh, szegény keresztyén, milyen kegyetlenül üldöz és sebez ellenséged! 

De ezek a sebek korántsem oly vészesek, mint az a kár, melyet barátaid okoznak neked. 

Ki okozta a nemes, isteni kezeken azokat a mély sebeket?
Az a tanítvány, ki a hízelgés kígyójának helyet adott szívében.
Az, aki magát valaminek képzeli és a juhok közé vegyül, holott nem egyéb, mint báránybőrben rejtőző farkas, az jobban megrontja a nyájat, mint a kívül leselkedő oroszlán. 

Nincs fegyver, mely feleennyire is olyan halálos volna, mint Júdás csókja. 

Az ingatag tanítványok, inkább meggyalázzák az evangéliumot, mint az istentelenek galád gúnyja. Mindenekelőtt pedig kövessétek Jézust önmagáért. 

Keresztyén, szereted Megváltódat? Drága neked az Ő neve? Szíveden van az Ő ügye? 

Óhajtod, hogy e világ országai az Övé legyenek?
Vágyad az, hogy megdicsőíttessék? Vágyódsz azután, hogy lelkek legyenek megnyerve Jézusnak?
Ha úgy van, akkor kövesd Jézust, légy
„Krisztus levele, melyet olvashat és érthet minden ember.”

BŐSÉGES ÉLET❣️

 „💞Aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.” (1Timótheus 6,17)

A mi Urunk Jézus mindig adakozó, egyetlen pillanatig sem vonja meg tőlünk kezét.

Amíg a kegyelemnek van még olyan edénye, mely nem telt meg csordultig, addig nem áll meg az olaj. 

Ő nap, mely sohasem nyugszik le; manna, mely szüntelen hull a tábor körül; szikla a pusztában, 

ki átszúrt oldalából szakadatlanul életfolyamot szolgáltat; kegyelemének esője folyton csepeg; jóvoltának áldása mindig folyik; szeretetének kútfeje mindenkor buzog. 

Mivel Ő, a király, soha meg nem hal, tehát irgalmassága nem szűnik meg soha.

Napról-napra szakíthatunk gyümölcséből és élvezhetjük azt. 

Naponként lehajlanak ágai kinyújtott kezünk felé, jóságának valamely újabb készletével. 

Heteinek hét ünnepnapja van, s évei annyi vendégséget számlálnak, mint napot. 

Ki hagyta el valaha ajtaját anélkül, hogy áldást ne vitt volna magával? 

Ki állt fel valamikor elégedetlenül szeretetének asztala mellől, vagy: ki távozott karjából gyönyör nélkül? 

Kegyelme és irgalmassága minden reggel új és felüdít minket minden este. 

Ki számolhatja meg jótéteményeinek sokaságát, vagy mondhatja meg kegyelmi adományainak számát? 

Az idő homokóráján átfutó homokszemek nem érhetnek fel koránt sem az Ő szeretetnyilvánításainak számával! Időnk szárnya, jósága ezüstjével és szeretet átlátszó aranyával van bevonva. 

Az idő folyója az örökkévalóság hegyeiről kegyének arany-homokszemeit hozza át nekünk. 

A számtalan csillagok csak zászlóhordozói lehetnek az áldásosztogatások még végtelenebb seregének. 

Ki számlálja meg a port? Az megszámlálhatja a Jákóbra árasztott jókat. 

Vagy ki számlálhatná meg az Izráellel közölt áldásaink csak negyedrészét is? 

Mivel magasztalhatja az én lelkem Őt, ki betölt minden napon jóságával és megkoronáz kegyelmességével és irgalmasságával? 

Óh, bárcsak dicspálmám olyan végtelen volna, mint a te jóságod! 

Óh, szegény nyelv, miért vagy oly telhetetlen? Miért hallgatsz oly csendesen? Ébredj! 

Mert különben nem vagy többé dicsőségemre, hanem gyalázatomra. 

„Kelj fel, én lantom, és hegedűm! Korán akarok felserkenni!”