MEGSZENTELŐDÉS ÉRTÉKE❣️

„💞Az Atya Istentől megszenteltettek.” (Júdás 1,1)
„A Krisztus Jézusban megszentelteknek.” (1 Korintus 1,2)
„A Lélek megszentelésében” (1 Péter 1,2)

Vegyétek figyelembe a három isteni személy egységét minden kegyelmi ténykedéseikben.
Nagyon értelmetlenül és bölcsesség nélkül cselekednek azok a hívők, kik a Szentháromságban különbséget tesznek, kik azt vélik, hogy az Úr Jézus megvalósulása mindannak, 

ami szerelmes és hódolatteljes, mialatt az Atya előttük szigorúan igazságosnak tűnik, 

Kiben hiányzik minden jóság és nyájasság.

Épp ilyen balgatagul tesznek azok, kik az Isten végzését, - az emberiség megmentése érdekében

 – Krisztus engesztelő áldozatát felmagasztalják, de emellett a Szentlélek munkáját lebecsülik.

A kegyelemnek istenországi-ténykedéseiben a három személy egyike sem cselekszik a másik kettő közreműködése nélkül. Tevékenységeikben épp oly megegyezők és egyek, mint lényükben.
A választottak iránti szeretetükben egyek, hasonlóan minden eljárásaikban, melyek e nagy eszmeforrásból fakadnak, szintúgy osztatlanul állnak együtt mindenben. 

Vegyétek figyelembe ezt leginkább a megszentelődésre vonatkozólag. 

Mialatt mi, az igazsághoz híven a megszentelődést a Szentlélek munkájának tartjuk, mégis óvakodnunk kell, nehogy az ügyet úgy tekintsük, mintha abban az Atyának és Fiúnak nem lenne része.
Egészen helyénvaló az, ha mi a megszentelődést az Atya, Fiú és Szentlélek munkájának tekintjük.

Az Úristen mondja: „Teremtsünk embert a mi ábrázatunkra és hasonlatosságunkra”, 

eszerint tehát az Ő művei vagyunk, teremtve Jézus Krisztusban jócselekedetekre, 

mit Isten előre elkészített, hogy abban járjunk. 

Lásd, milyen nagyra becsüli Isten az igazi megszentelődést, amennyiben a Háromegység három személye lesz feltűntetve, mint együttesen közreműködő annak az anyaszentegyház előállításán, 

„úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle”.

Így kell – hívő keresztyén – neked is nagy súlyt helyezni a megszentelődés értékére, 

az élet tisztaságára és az istenfélő járásra. 

Becsüld nagyra Krisztus vérét, mint reményed talpkövét, de soha ne szólj becsmérlőleg a Szentlélek művéről, hiszen tulajdonképpen az tesz téged alkalmassá a szentek örökségére.

Akarjunk tehát úgy élni, hogy járásunk a Szentháromság - Egyistennek bennünk való működéséről tanúskodjon.

MENNYEI HÍD❣️

„💞Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká.” (1 Péter 5,10)

A szivárványt láttátok már, ezt a mennyei hidat, mely a föld színe felett tovanyúlik: színei dicsők és utánozhatatlanok annak egybeolvadásai. Bár gyönyörű, ámde mulandó, s íme, nincs többé. 

A dicső színek szerteszét folynak, s helyükre ismét a szürke fellegek vonulnak, s az égbolton nem fénylenek többé a mennyei színek.
Ezek nem maradandók. Vajon lehetséges lenne ez? Dicső látomás, melyet a napnak futólagosan megjelenő sugarai és a hulló esőcseppek idéznek elő, hogyan is lehetne maradandó? 

A kegyelmi vonásoknak a keresztyén lényében nem szabad hasonlítaniuk a szivárvány múló szépségéhez, hanem ezzel ellentétben tökéletesedni, erősödni és állandónak kell lenni. 

Arra igyekezz – kedves hívő testvér, - hogy minden jó, mi benned létezik, valami maradandó legyen.
Bár ne lenne olyan az érzelmed, mint a homokba nyomott írás, hanem hasonlítson az a kemény sziklakőbe vésett emlékhez.
Bár ne hasonlítana hited valamely fellegvárhoz, hanem épülne az olyan anyagból, mely azzal a rettentő tűzzel dacolna, mely által a képmutató szalmája, szénája és pozdorjája majd megemésztetik.
Legyetek a szeretetbe jól megalapozva és meggyökerezve. 

Meggyőződéseitek legyenek szilárdak, szeretetetek őszinte, óhajaitok igazak. 

Bár lenne egész életetek olyan alapos és állhatatos, hogy a pokol összes rémülete és a földnek minden vihara ne lenne képes bennetek megrendíteni.
De figyeljétek meg, hogyan lehet ehhez a kegyelemhez: „hiterőssé lenni” – hozzá jutni?
Az apostol szava utal minket szenvedésre, mint ennek eszközéhez: „kik egy kevéssé megnyomoríttattatok”. Hiábavaló remény, hogy csak úgy fogunk erősen meggyökerezni, ha nem fognak bennünket viharok érni.
Az ősrégi tölgyfa gyökerein levő ráncok és azok a hatalmas hasadékok a fa kérgén és ágain tanúskodnak nekünk ama sok viharokról, melyek ezen óriás fölött elvonultak, de egyúttal azt is bizonyítják, milyen mélyre törek utat maguknak a gyökerek.
Így lesz a keresztyén is szilárddá és állhatatossá az élet különféle bajai és viharai által.
Ne rémüljetek meg tehát az élet viharos szenvedéseitől, hanem vigasztalódjatok és higgyetek, hogy e durva próbákon Istennek üdvszándékai ti rajtatok be fognak teljesedni.

MENNYEI POLGÁROK❣️

,,💞Polgártársai a szenteknek.” (Efézus 2,19)

Mit jelent az, hogy mi a mennyben polgárok leszünk?
Ennek jelentősége, hogy mi mennyei kormányzat alatt állunk. Krisztus, a mennyország királya, uralkodik szíveinkben.
Naponta imádkozzunk: „Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt e földön is.” 

Azokat az ígéreteket és rendeleteket, melyek a dicstrónból indulnak ki, készségesen és örömmel fogadjuk; ujjongva engedelmeskedünk a nagy király rendeleteinek. 

De azután, mint mennyei polgároknak részük is van az új Jeruzsálemben, a mennyország tisztességeiben és méltányosságaiban.
Az a dicsőség, mely a megdicsőült szentek osztályrésze lesz, minket is illet, mert mi most már Istennek gyermekei vagyunk, hercegi sarjak a legmagasabb vérből. 

Immár hordjuk Krisztus igazságának szeplőtlen ruháját; most már szolgálatunkra készen állnak az angyalok, szentek a mi útitársaink, Krisztus testvérünk, Isten az Atyánk és a halhatatlanság koronája a mi jutalmunk. 

Részünk van a mennyei polgárság tisztes jogaiban, mert mi az elsőszülöttek gyülekezetéhez járultunk, kik feljegyeztettek a mennyben. 

Mint polgárok a menny összes javainak jogosult birtokosai vagyunk. 

Miénk a menny gyöngykapui és jáspisfalai; miénk a város égszínkékje, hol nem szükséges a világító vagy a nap fénye. 

Miénk az élet vizének üdítő forrása és a tizenkét féle gyümölcs, melyek a folyó mindkét partján álló élet fáin teremnek.

Nem létezik a mennyben olyasmi, ami ne lenne a miénk, „Jelenvalók és elkövetkezők”, minden miénk.
Így élvezzük azután még, mint mennyei polgárok a mennyország örömeit is.
Ha ott öröm van egy bűnös megtérésén, - egy tékozló fiún, ki hazatér, - akkor mi is örvendünk ezeken.
Dicsérik és magasztalják ott a győzelemdús kegyelem nagyságát, tehát mi is azt tesszük. 

Lerakják ott Jézus előtt a koronákat?

Úgy rakjuk le mi is minden tisztességünket lábaihoz. Elragadtatást éreznek egy mosolya fölött?
Nem kevésbé kedves ez nekünk is, kik idelenn lakunk.
Várják ott az Ő ismételt eljövetelét?
Mi is vágyódunk és sóvárgunk megjelenése után.
Ha tehát a szenteknek polgártársai vagyunk, akkor legyen eljárásunk és működésünk is összhangzásban magasztos rendeltetésünkkel.

ÁLDJAD ÉN LELKEM AZ URAT❣️

,,💞El ne feledkezzél semmi jótéteményéről.” (Zsoltárok 103,2)

Kedves és dicséretes foglalkozás az Úr kezére figyelni, hogyan nyilvánul az a múltban a szentek vezetésében, nemkülönben az ő irgalmasságát észrevenni, ami akkor nyilvánul, mikor őket a bajokból megszabadítja, - kegyelmét, mikor bűneiket megbocsátja, - hűségét, mikor nekik szövetségét megtartja.

Ámde nem lenne-e üdvösebb és áldásdúsabb ránk nézve, ha a saját életünkben figyelnénk az Úr kezét?
Avagy nem kellene-e sorsunk vezetésében legalább is oly tisztán és ragyogóan felismernünk az Ő irgalmát és kegyelmét, épp oly meggyőzően az Ő igazságosságát és hűségét is, mint bármelyik szentnek életében, ki már elhaladt előttünk? 

Jogtalanságot követünk el Urunk ellen, ha azt véljük, hogy a múltak embereivel hatalmas dolgokat vitt véghez, és magát hatalmas Istennek bizonyította, de többé már nem művel már csodákat és a jelenleg földön élő szentjei javára nem mozgatja többé hatalmas karját.

Vessünk egy pillantást a múltra. Bizonyára észrevehetünk abban több szerencsés eseményt, mi felbuzdító és Istenünk tisztességéről tanúskodik. Soha nem szabadíttattatok meg szükség és bajokból?
Nem gázoltatok még soha keresztül a nyomor áradatán, melyeken az Úr keze vezetett keresztül? 

Nem nyertetek még kijelentéseket? Nem részesültetek még semmi kegyelmi bizonyítékokban?

Az a jó Isten, ki Salamonnak megadta, amit szíve kívánt Tőle, nem vette volna eddig figyelembe sóhajaitokat és vágyaitokat? 

Az Isten, ki a túláradó jóság, kiről Dávid ezt énekelte: „ki minden jóval megelégíti a te szádat”, nem elégítene-e ki téged is jó voltának kövérével és velejével?

Nem legeltetett téged még szép zöld legelőjén? Nem vezetett el a hűs forráshoz? 

Valóban, az Úr oly kegyelmes és jóságos volt hozzánk is, mint az ókori szentekhez.
Ezért foglaljuk egy hálaénekeinket sok kegyelmi ténykedéseiért. 

Vegyük elő tehát a háládatosság tiszta aranyát és a dicsénekek drágaköveit, készítsünk ezekből egy új koronát Jézus fejére.
Lelkeink úgy zengjenek, mint a Dávid hárfái, mikor az Urat magasztalva hirdetjük, kinek kegyelme megmarad örökké.

IMÁKOZZÁTOK A TANÍTÓKÉRT❣️

,,Atyámfiai, imádkozzatok érettünk.” (1 Tesszalonika 5,25)

Imádkozzatok tanítóitokért, kik lelkeitek gondját viselik.
Ezt a figyelmeztetést, hogy az evangélium szolgáiért imádkozzatok, szívleljétek meg ma és felkérünk erre minden keresztyén házat, hívő családot, hogy a Szentírás e szavát komolyan vegyék figyelembe mit legelőször az apostol hangoztatott, most pedig mi megismételünk.
Kedves testvérek, az igazság tanát hirdetőnek munkája felbecsülhetetlenül fontos, mert ezreknek jóléte vagy rossz helyzete függ ettől. 

Neki az Úr nevében tárgyalnia kell a lelkekkel a legmagasztosabb és legszentebb dolgokról, s az az ige, melyez hirdetnie kell, vagy jó illat lesz az életre, vagy a halál illata a halálra.
Az evangélium tanát nagy felelősség terheli, tehát nem csekély kegyelem, ha utóvégre ártatlanoknak találtatnak az összes emberek vérétől.

Mint vezető férfiak, Krisztus seregében az emberek és a pokoli hatalmak előtt leginkább ők a támadások céltáblái. Ellenségeik lépten-nyomon a legéberebb figyelemmel lesik őket annyira, hogy az üldözők hálóitól alig képesek megmenekülni.
Szent hivatásuk sok megkísértésnek teszi ki őket, miknek mások nincsenek alávetve, s nagyon sokszor csak azáltal távolodnak el azoktól, hogy ők személyes ismerősei az igazságnak, mi nyilvánosan és hivatalosan kötelezi őket annak cselekvésére.

Sokszor belekerülnek a körülményeknek olyan bonyodalmába, miből saját okosságuk által nem kerülhetnek ki. Lelkük legnagyobb fájdalmára látniuk kell, hogyan hullnak el tehetséges lelkek.
Mély fájdalommal kell nézniük, hogy ezrek rohannak a veszedelembe, ezek miatt lelkük minden erélyessége elmúlik. Sóvárgó szívvel kívánják, hogy a hirdetett ige áldásul szolgáljon nektek, remélik, hogy gyermekeitek részére áldásul lesznek.

Óhajuk, hogy a szenteknek és bűnösöknek segítséget nyújthassanak, ezért testvérek, imádkozzatok Isten előtt értük. Nézzétek, milyen nyomorult emberek vagyunk, ha a szentek imáját nem élvezzük, de boldogok vagyunk, ha a ti értünk való könyörgésetekben élhetünk.
Ne nálunk, hanem a felmagasztalt Mesternél keressétek a mennyei áldást, de ezt az áldást Ő már nagyon sokszor szolgái által közvetítette.

Ezért mi mindnyájan, kik az Ő igazságának és kegyelmének hirdetői vagyunk, kérünk mindenkit az Úr Jézusért: „Atyámfiai, imádkozzatok érettünk.”

ÉPÍTSETEK SZILÁRDAN AZ Ő ÍGÉRETÉRE❣️

,,💞Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.” 

(Példabeszédek 1,33)

Dicsőn fénylik az isteni szeretet, mikor az a csapások viharéjjelének közepén felragyog.
Szép az a magányos csillag, mely felséges nyugalommal sugárzik; a szétfoszló fergeteg felhők közül kedves az az oázis, mely a megmérhetetlen homok pusztában virágzik; olyan szép és dicső a haragáradat közepében a szeretet. 

Mikor az izraeliták megharagították szüntelen bálványtiszteleteikkel a Magasságost, azzal bűntette őket, hogy megvonta tőlük az esőt és a harmatot, ezáltal országukban súlyos ínség támadt.
De mialatt ezt tette, gondoskodott arról, hogy választottai biztonságban maradhattak és bővölködtek.
Ha valamennyi patak kiszárad, de Illésnek kell, hogy csörgedezzen egy, s ha ebből is kiapad a víz, tud az Isten neki egy ellátási helyet készíteni. 

Nemcsak ezt, az Úr nemcsak „Illést”, hanem a kegyelem szerint megmaradt választottakat is, - itt ötven, ott ötven elrejtőzve barlangokban – habár az egész országban éhség tombolt, ezek az ötvenek a barlangokban mégis ellátattak kenyérrel és vízzel; ellátattak Akháb asztaláról, ennek hű udvarmestere: Obadja által. 

Ebből láthatjuk, hogy Isten gyermekei biztosítva vannak, bármi következzen is be a jövőben.
Ha ez a szilárdan megállapított föld hatalmas rázkódtatástól remegne és maga az ég szakadna szét, a hívő a szétrombolt világok közepette mégis biztonságban maradna, csakúgy, mint a nyugalmas csend óráiban.

Ha Isten az ő gyermekeit, kik az ég alatt vannak nem akarja megmenteni, akkor meg fogja őket menteni a mennyországban. Ha a világ olyan forró lesz, hogy ők tovább itt nem maradhatnak, akkor a mennyország lesz lakhelyük és menedékük. 

Ne csüggedjetek tehát, mikor háborúkról hallotok.
Jöjjön bármi e földre, ti a Jehova védőszárnyai alatt biztonságban lesztek.

Építsetek szilárdan az Ő ígéretére, bízzatok hűségében, űzzetek el minden félelmet és minden kételyt az ördöghöz, ahonnan jönnek, mert itt valóban nem létezik semmi, ami titeket rémíthetne vagy megkárosíthatna.
Egyetlen dolgotok, hogy az elragadtatás világára tekintsetek és hallgassatok a bölcsesség és igazságosság szózatára.

KIK a SZENTEK❓

„Hivatalos szenteknek.” (Róma 1,7)

Nagyon hajlandók vagyunk az apostolok korabeli szenteket olyanoknak tekinteni, mint akik a szó szoros értelmében, mélyebb és kiválóbb „szentek” volnának, mint Istennek többi gyermekei.

Mindannyian „szentek” azok, kiket Isten kegyelme által elhívott és Szentlelke által megszentelt, de mi ama képzelet felé hajlunk, hogy az „apostolok” valami egészen rendkívüli emberek lehettek, kikben alig lehetettek gyengeségek, aligha voltak olyan kísértéseknek alávetve, mint mi.

E vélemény mellett elfelejtjük és szem elől tévesztjük azt az igazságot, hogy minél inkább jár az ember Istennel és él Istenben, annál több alkalom nyílik neki rossz szíve felett bánkódni. 

Minél inkább vonzódik a Mester szolgálati tisztességére, annál jobban keseríti és bántja  napról-napra a bűn, 

mi a testéből származik.

Valóban így van: ha mi személyesen ismertük volna Pál apostolt, arra a gondolatra jutottunk volna, hogy feltűnően hasonlít Istennek választott családja többi tagjaihoz.
Ha pedig vele beszélgettünk volna, e szavakat kellett volna mondanunk: 

„Rájövünk, hogy az ő tapasztalatai a mieinkkel azonosak”. 

Ő hívebb, komolyabb, mélyebb ismerettel bír, mint mi, de ugyanolyan bajokkal és kísértésekkel kell neki is megküzdenie, mint nekünk.

Sőt valóban mondható, hogy némely vonatkozásban még jobban megkísértetett, mint mi. 

Ezért ne úgy tekintsetek az első időbeli szentekre, mintha azok minden erőtlenség és bűnöktől mentesek lettek volna, se ne szemléljétek őket valami tartózkodó félelemmel, ami csaknem imádattá lesz.
Szentségüket mi is elérhetjük.

 „Hivatalos szentek” vagyunk, híva ugyanazon hangtól, mely őket is szólította.

Minden keresztyén kötelessége, hogy erővel hatoljon be a szentek közössége szűkebb körébe.
Ezért kövessük őket a szentségben és buzgóságban.
Mi ugyanazzal a világossággal bírunk, mely nekik világított, ugyan ahhoz a kegyelemhez juthattunk mi is, 

tehát miért elégednénk meg, míg el nem értük őket a mennyei lény érzetében?
Ők Jézussal éltek, Jézusért éltek, így azután növekedtek is, mint Jézus.

Éljünk tehát mi is ugyanolyan szellemben, mint ők éltek, „nézvén a hitnek fejedelmére és elvégzőjére”, 

akkor a mi szentségünk mihamarabb láthatóvá lesz.