A JÓ PÁSZTOR❣️

Ajánlom elolvasásra MINDENKINEK!!

 
Félsz, aggodalmaskodsz, kétségeid vannak?
Bűn, halál, nagy és kis problémák az életed útján, ő előtted jár, mert Ő a JÓ PÁSZTOR és megtisztítja azt az utat amin járnod kell!!

Tudod mit csinál a Pásztor mielőtt egy új helyre tereli a nyáját, előre megy és bejárja azt, minden egyes zugát megnézi, nem rejteget valamit ami bánthatná a juhait..

Jézus a JÓ Pásztor akkor főleg ezt teszi!! Ő megy előtted, elegyengeti utadat, a rögös utat elegyengeti! Ámen!
-------------------------
„Előttük megy fel az úttörő” - (Mikeás 2, 13)

Mivel az Úr Jézus zarándokutunkon megelőzött bennünket, minden másként alakul, mintha Ő sohasem lépett volna erre az útra.
Ő minden ellenséget legyőzött, melyek ezt az utat veszélyessé tették.
Légy hát bátor, te csüggedt harcos! Krisztus nemcsak, hogy járt ezen az úton, hanem meg is ölt minden ellenséget.
Félsz a bűntől? Nézd, keresztjére szegezte azt. Félsz a haláltól?
Ő lett a halál halála. Félsz a pokoltól? Ő elzárta azt a keskeny úttól, melyen gyermekei Hozzá mennek; azok sohasem látják meg a kárhozat fertőjét. 

Amilyen ellenséggel csak találkozhatna a keresztyén, azokat Ő mind legyőzte. 

Bár leselkednek az oroszlánok, de körmeik meg vannak rontva; sziszegnek a kígyók, de méregfogaik ki vannak szedve; tombolnak a rohanó folyók, de át vannak hidalva és elgátolva; lobognak a lángok, de mi azt a szennytelen ruhát viseljük, mellyel sértetlenül mehetünk át a tűzön. 

Az a fegyver, mely megsemmisítésünk végett lett kovácsolva, már eltört; azok a harci eszközök, melyek az ellenség ellenünk készített, már elvesztették élüket.
Isten a Krisztus személyében minden hatalmat, mely nekünk valamelyest kért okozhatott volna, eltávolított és ártalmatlanná tett. Nos, rajta hát, Krisztus harcosainak serege felemelt fővel járhat, s te vándorpályádat bátran folytathatod, mert le van győzve előtted minden ellenség.
Mit akarsz még mást csinálni, mint bátran előremenni és a prédát elhozni?
Leverettek, legyőzettek; összes teendőd abban áll, hogy a zsákmányt eloszd.

 
Persze, még gyakran fogsz harcolni, de csak legyőzött ellenséggel. 

Kezei meg vannak rontva, jóllehet megkísérli, hogy elejtsen, de ereje nem felel meg romlott szándékának.
Győzelmed megkönnyebbül, zsákmányod pedig mérhetetlen.

Föl harcosok, lelkesedve!
Kövessük Üdvözítőnk,
Ő érettünk megszenvedett
És a mennybe költözött,

Fejedelmünk győzött már, -
Szégyen, aki tétlen vár!

A TÖKÉLETES SZENTSÉG❣️

„💞És nem hallik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!” (Ézsaiás 65,19)

A megdicsőültek nem sírnak többé, mert a szomorúságra szolgáló minden külső körülmény elvétetett.
Ott nem létezik megtört barátság. A mennyben nem létezik többé meghiúsult reménység.
Szegénység, éhség, veszedelem, üldözés és rágalom ott ismeretlenek.
Szenvedés nem bánt, sem a halál gondolata, sem veszteség nem szomorít többé.
Ott nem sírnak többé, mert ott tökéletes szentség van.
„A csalárd és gonosz szív sem taszítja el többé ez élő Isten színe elől, bűn nélkül állnak trónja előtt és tökéletesen hasonlítanak az Ő fia ábrázatához.”
Ott megszűnhetnek bánkódni azok, akik megszűntek bűnt cselekedni.
Nem sírnak többé, mert eltűnt a változástól és átalakulástól való félelem.
Tudják, hogy örökre el vannak rejtve. A bűn ki lett zárva, ők pedig be lettek zárva.
Olyan városban laknak, melyet soha sem lehet bevenni; olyan nap sugarainál sütkéreznek, mely soha sem áldozik le, olyan folyóból üdítik fel magukat, amely nem szárad ki soha, olyan fáról szakítanak gyümölcsöket, mely soha sem hullatja el leveleit.
Számtalan világi év múlhat el, de az örökkévalóság nem merül ki soha, s amíg az örökkévalóság tart, addig tart az ő halhatatlanságuk és üdvösségük is.
Mindenkor az Úrnál vannak.
Nem sírnak többé, mert minden vágyuk kielégíttetett és minden kívánságuk beteljesedett.
Nem kívánhatnak olyasmit, amit már nem bírnának. szem és fül, szív és kéz, tudás, képzelőerő, remény, vágy, akarat és minden lelki tehetség tökéletesen ki van elégítve, s habár mostani tudásunk tökéletlen is arra nézve, amit Isten készített az Őt szeretőknek, mindazáltal a Szent Lélek jelentése folytán tudjuk jól, hogy az üdvözültek odafenn a szentélyben kimondhatatlan boldogok. Krisztusnak öröme, mely a gyönyörűségnek végtelen teljessége, bennük lakozik.
A végtelen boldogság feneketlen és pártnélküli tengerében fürödnek.
Ez az örömteljes nyugalom számunkra van fenntartva.
Talán már közel van.
Rövidebb vagy hosszabb idő múlva az a fűzfa, melyre hárfánkat függesztjük, a diadalpálmaágával lesz kicserélve és a gond harmatcseppjei az örök gyönyör gyöngyeivé változnak át.

AKI SZOMJÚHOZZA az IGAZAT❣️

„💞Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, mit mondotok néki? Hogy én a szerelem betege vagyok!”(Énekek éneke 5,8)

Azon hívő szavait halljuk itt, aki Jézus kegyelmes jelenlétét és közösségét óhajtja. 

Beteg az ő Ura iránt való szeretet miatt. 

A kegyelemben részesült lelkek soha sem érzik tökéletesen jól magukat, ha nincsenek a Krisztussal való benső egyesülésnek állapotában, mert ha távol vannak Tőle, akkor nincs békéjük. 

Minél közelebb vannak Ő hozzá, annál közelebb vannak a tökéletes mennyei nyugalomhoz.

Minél közelebb vannak Ő hozzá, annál teltebb a szív, mely nem csak békével telik meg, hanem élettel, erővel, örömmel, mert mindez az Úr Jézussal való folytonos érintkezéstől függ. 

Ami a nap a nappalnak, a hold az éjszakának, a harmat a virágnak: az minekünk az Úr Jézus Krisztus.

Ami a kenyér az éhesnek, a ruha a mezítelennek, a magas a szikla árnyéka a vándornak a száraz vidéken: 

az a mi részünkre az Úr Jézus. 

Azért, ha nem éreznénk a Vele való egységünket, nem csodálkozhatnánk azon, ha lelkünk az Énekek

 Énekének szavaiban törne ki:
„Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai, ha megtaláljátok az én szerelmesemet, mit mondotok néki? 

Hogy én a szerelem betege vagyok!”.

E Jézus utáni mély óhajtozás, ez a komoly vágyódás nagy áldással van egybekötve:

 „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot”.

Tehát kimondhatatlanul boldog, aki szomjúhozza az Igazat. 

Az ilyen éhség üdvös, mert Istentől jön.

Ha nem lehet részem megelégedésig a teljes áldásban, akkor ezen áldás elnyerésére az epedő szomjúság és esdeklő éhség édes vágyakozásával törekszem, mígnem Krisztusban felüdülök és megelégszem. 

Ha Krisztust nem élvezhetem, úgy részemre a mennyei boldogsághoz a legközelebbi kapu az, 

ha Őt éhezem és szomjúhozom. 

Ez olyan éhség, mely az Úr által magasztalt boldogságok között tündöklik.
De a boldogság dicsérete ígéretet is magában foglal.
Az olyan éhező lelkek „megelégítettnek” azzal, amit kívánnak.
Ha az Úr Jézus maga iránt vágyat kelt bennünk, azt a vágyat ki is elégíti. 

És ha ígérete szerint hozzánk jön, ó, mily üdvös találkozás lesz az.

MÁSSAL JÓT TEVŐ❣️

„💞A mással jót tevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Példabeszédek 11,25)

Itt az a nagy igazság közöltetik velünk, hogy adnunk kell, ha venni akarunk; hogy vetnünk kell, ha gyűjteni akarunk; hogy másokat kell boldogítanunk, ha boldoggá akarunk lenni.
Azután mások lelki jóllétét kell keresnünk, ha óhajtjuk, hogy mi magunk is megerősödjünk lelkileg.

„A mással jót tevő ember megkövéredik, és aki mást felüdít, maga is üdül.”
Az a törekvés, hogy másoknak használjunk, áldásos működésre fejleszti erőnket. 

Vannak elrejtett tehetségeink és szunnyadozó képességeink, melyek gyakorlat által napfényre kerülnek.
Munkára való erőnk önmagunkban marad elrejtve mindaddig, míg nem merészkedünk kimenni az Úr táborába harcolni, vagy még nincs bátorságunk a nehézségek hegyeit megmászni.
Nem tudjuk milyen gyöngéd részvét lakozik bennünk, míg nem törekszünk az özvegyek könnyeit felszárítani és az árvák nyomorát enyhíteni.

Gyakran tapasztaljuk, hogy mialatt másokat tanítunk, magunk is gazdagabb ismeretekhez jutunk.
Óh, milyen üdvös tanítást nyertek némelyek közülünk a betegek és haldoklók ágyánál!
Odamentünk, hogy vigaszul vigyük az írás szavait és elmentünk megszégyenülve tudásunk csekélysége és elégtelensége miatt. 

Amikor szegény szentekkel beszélgetünk, alaposan megismerjük Istennek útjait és mélyebb belátást nyerünk az isteni igazságba. 

Innen van az, hogy ha másokkal jót teszünk, alázatosabbak leszünk. 

Rájövünk, hogy mily sok kegyelem van ott, ahol azt a legkevésbé várnánk, és hogy milyen gyakran túltesznek rajtunk a szegény hívők az igazság ismeretében.

Vigaszunk is szaporodik, ha másokért fáradozunk. Törekszünk őket felbátorítani s a vigasztaló szavak felüdítik saját szívünket. 

Úgy vagyunk, mint az a két ember a havasokban: az egyik betakarta a másik testét hóval, hogy megvédje a fagyás általi haláltól, e munka által saját vérét is mozgásban tartotta, így a saját életét is megmenthette.

A sareptai özvegyasszony ételt adott a prófétának szegényes készletéből és attól a naptól kezdve nem ismert szükséget.
„Adjatok, nektek is adatik. Teljes, megrázott, megnyomott és elfolyó mértéket adnak a ti szívetekbe”.

JÁKOB ISTENÉNEK FELKENTJE❣️

„💞Dávid…Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvence.” (2 Sámuel 23,1)

Mindazon szentek között, kiknek életük a Szentírásban fel van jegyezve, 

Dávid magaslik ki az ő legérdekesebb, legváltozatosabb és legtanulságosabb életmódja által.
Ennek életében találkozunk nyomorúságokkal és kísértésekkel, melyek hasonló egyesülésben az Ószövetség szentjeinek egyikénél sem találhatók meg.

Azért Ő a mi Urunk és Megváltónk egyik rendkívül találó képmása. 

Dávid magán tapasztalt minden emberi állás és hivatás szenvedéseit.

A királyoknak megvannak a maguk próbáltatásaik, s Dávid koronát viselt.
A földművesnek megvannak a maga gondjai, Dávid pásztori botot is kezelt.
A vándornak sok kellemetlenséget kell eltűrnie.
Dávid az Engedi szikla üregeiben és barlangjaiban tartózkodott.
A hadvezér nehézségekkel küzd, s Dávid nem viselhette el Sérujának fiait, kik őt bosszantották.
Az a férfi, ki gyönyörűséges énekszerző volt Izraelben, barátaitól is megkísértetett: 

Akitófel, a királyi tanácsos, elhagyta és elárulta őt.
„Aki velem kenyeret evett, sarkát felemelte ellenem.” Legbántóbb ellenségei saját családtagjai voltak, gyermekei voltak legnagyobb keresztje.

A szegénység és gazdagság, a dicsőség és gyalázat, az egészség és betegség kísértései kipróbálták rajta hatalmukat. Külső kísértések zavarták meg békéjét, belső kísértések ásták alá örömét. 

Alig menekült meg Dávid egyik nyomorúságtól, már a másikba esett. 

Alig szabadult meg a szomorúság és vigasz nélküli állapotból, újból a nyomor legnagyobb mélységeibe merült.

Istennek minden habjai és hullámai rá zúdultak és elborították árjaikkal.
Dávid zsoltárai valószínűleg éppen ezért szolgálnak a tapasztalt keresztyénnek általános gyönyörűségére. Lelkületünk minden mozzanatát, elragadtatást és lehangoltságot, Dávid kellően ecsetel tapasztalataiban.

Ő jól ismerte az emberi szívet, mert a legjobb iskolában neveltetett, a benső személyes tapasztalat iskolájában.
Ha ebben az iskolában kapunk oktatást, akkor növekedünk korban és kegyelemben, akkor Dávid zsoltárai hovatovább mindig kedvesebbek lesznek előttünk és rájövünk, hogy itt „gyönyörűséges és füves helyeken leszünk legeltetve és kies vizek mellé vitetünk”.

Lelkem, bár felüdítene és megerősítene téged ma Dávid tapasztalata!

AHOL a KRISZTUS, OTT VAN ISTEN❣️

„💞És megáll, és legeltet az Úrnak erejével.” (Mikeás 5,4)

Krisztus uralkodása az Ő gyülekezetében azonos egy pásztor-királyéval.
Erővel és hatalommal bír, de ez egy bölcs és szeretetteljes pásztornak hatalma az ő segélyére szorult szerető nyája felett.
Ő parancsol és engedelmességre talál, de ez a jól gondozott és szeretettel ápolt bárányok készséges engedelmessége, kik vidáman simulnak szeretett pásztorukhoz, kinek hangját ők jól ismerik.
Ő a szeretet ereje és a jóság hatalma által uralkodik.
Az Ú uralma jótékony hatású.

Az van mondva: „Ő pedig fel fog lépni és legeltetni”.
Ő, a gyülekezet egyedüli feje, gondoskodik és ténykedik övéi jólétéért. 

Nem ül le trónjára büszke nyugalommal, kormányzásában nem hagyja használat nélkül a kezében tartott pálcát.
Nem, Ő előjön és legeltet.
Ez a kifejezés „legeltetni” úgy az eredeti szövegben, mint a görög nyelvben mindazt jelzi, amit egy pásztor hűsége képes megtenni: vezetni, őrködni, őrizni, gyógyítani, szeretni éppen úgy, mint legeltetni.

Az Ő uralkodása maradandó.

 
Az van mondva: „Ő pedig fel fog lépni és legeltetni”, nem az: „Ő majd ekkor vagy akkor fog legeltetni és végre felhagy a hivatásával”; vagy: „Egyszer ébredést fog előidézni s azután magára hagyja gyülekezetét, mígnem az eleped a szárazság miatt”.
Az Ő szemei nem szunnyadnak és kezei nem nyugodnak soha.
Szíve nem szűnik meg szeretettel dobogni és vállai nem fáradnak meg gyermekeinek terhét hordozni.
Az Ő uralmának tevékenysége erős és hatalmas.

„És legelteti az Ő népét az Úrnak erejével”.
Ahol a Krisztus, ott van az Isten, és mindaz, amit Krisztus tesz, az a Magasságosnak cselekedete.
Óh, ez egy drága igazság, ha megszívleljük, hogy Ő, ki ebben az órában népe jólétéért közbe lép, az igaz Istenből való Isten, kinek minden térd meghajol mennyen és földön.
Óh, boldogok vagyunk, hogy olyan pásztorhoz tartozunk, ki emberré léte által testvéreivé tesz, és akinek Istensége minket védelmez és oltalmaz.

„Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk.”

A SZERETET a Gecsemámé kertben SZÜLETETT❣️

„A szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24,12)

Én bennem is? Óh, ha úgy van, mondjátok meg nekem, miként gyógyulhat meg újból szeretetem?
Az orvosok azt állítják, hogy a beteg részére legalkalmasabb tartózkodási hely az ő hazája, születésének helye.
Ha a szeretet bennünk meghidegül és megbetegedik nem gyógyulhat meg másutt, csak ahol született.
Hát van Jézus iránti szeretetünk születésének helye?
A sínai hegyen született, ahol az Úr leszállt a szent hegyről, hol a szent előlépett a Párán hegyéről sok ezer szentjeivel?
Ahol a hegyek megolvadtak az Ő lábai alatt és a sziklák viaszként olvadoztak rettentő jelenléte miatt? Óh, nem!
A Tábor hegyén született, hol az Úr megdicsőült és ruhái fényesek lettek és fehérek, mint a hó?
Nem! Homály fedte azoknak szemeit, kik Őt ott nézték és elálmosodtak, mert a dicsőség leverte őket.

Megmondom nektek, hol kezdődik a szeretet élete.
A szeretet a Gecsemáné kertjében született, ahol az Úr Jézus nagy vércseppeket izzadott!

Pilátus palotájában nevelkedett, ahol az Úr Jézus hátát tartotta a verőknek és arcát azoknak, kik Őt leköpték és ütötték és ahol fejét tövissel koronázták.
A szeretet naggyá nőtt a keresztnél, a haldokló Isten sóhajai között, a Megváltó vérének csörgedezése mellett.
Mondjátok meg azt nekem, Istennek gyermekei, honnan ered szeretetetek, máshonnan, mint a kereszt alól?
Láttátok e gyönyörű virágot a Golgotán kívül valahol másutt fakadni? 

Nem csak ott, hol azt a szeretetet láttátok, mely önmagát átadta a megkötözésre és meghalt a saját csapása alatt; mely életét önként odaadta, jóllehet, hatalma lett volna azt megtartani és újra felvenni. 

Ott született a ti szeretetetek.
Kedves lélek, ha beteg szereteted gyógyulását óhajtod, vidd azt ezekre a szent helyekre. 

Ültesd le az olajfák árnyékában, állítsd fel egy magaslatra, hadd figyelje a vér alácsörgedezését.
Vidd a kereszthez és mutasd meg neki a megöletett Bárányt, és törpe szereteted tényleg óriássá növekszik, szereteted elhaló szikrája fel fog lángolni.