A BUZGÓ IMA LEGYŐZI a KEGYELEM ISTENÉT❣️

„💞Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” (Jeremiás 33, 3)

Ezek a szavak az eredeti nyelvből különbözőképen fordíttatnak le.
Egy fordítás így hangzik: „Nagy és magasztos dolgokat mutatok neked”.
Egy másik: „Nagy és hihetetlen dolgokat hirdetek neked”.
A keresztyén tapasztalataiban tényleg hihetetlen és különös dolgok fordulnak elő.

A lelki élet összes fejleményei nem egykönnyen közelíthetők meg. 

Jóllehet az általános tapasztalatokat, a bűnbánat, hit, öröm és remény érzéseit a hívők családjának minden tagja élvezi, de létezik az elragadtatásnak, a társalgásnak, a Krisztussal való öntudatos közösségnek egy magasabb országa, mely korántsem képezi még a hívők általános lakóhelyét.
Nem élvezzük mindnyájan Jánosnak azt az előjogát, hogy Jézus mellén nyugodhatnánk; sem Pálét, ki elragadtatott a harmadik égbe.

Az isteni dolgok felől való tapasztalati tudománynak vannak olyan magaslatai, melyről a ravaszság sasszeme és a világi bölcsesség elméssége még sohasem bírt sejtelemmel, csak egyedül Isten vezethet oda fel.

De az a tüzes szekér, amelyen bennünket odavisz és azok a tüzes lovak, melyek azt a szekeret húzzák, a komoly ima. A buzgó ima legyőzi a kegyelem Istenét.

 „Mikor erős volt, küzdött az Istennel. 

Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg őt, és ott beszélt velünk.”

A komoly ima a Kármel hegyére viszi a keresztyént és képessé teszi arra, hogy az eget befedezze az áldás felhőivel, a földet pedig a kegyelem áradatával.
A komoly ima felviszi a keresztyént a Pizga hegyére és megmutatja neki az ígért örökséget; a Tábor hegyére emel és megdicsőít, mígnem hasonlók leszünk e világon az Úrnak ábrázatához.
Ha a föld alkotta közönséges tapasztalatnál magasabb dolgokat akarsz elérni, nézz fel arra a sziklára, mely feletted magaslik és figyeld meg azt a kitartó ima ablakából hitszemeiddel. 

Ha a te részedről magad felől kinyitod az ablakot, a másik oldalon nem fog bezáródni.

„Mondjunk hát hő imát,
Mely Istenhez érjen,
Felhőkön átmenjen.”

KRISZTUSSAL ÖSSZEKÖTVE❣️

„💞Tőlem származik a te gyümölcsöd!” (Hóseás 14, 9)

A mi gyümölcsünk Istennél található a Vele való összeköttetésünkből kifolyólag.
Az ág gyümölcse egészen a gyökértől függ. Szakítsátok meg közöttük az összeköttetést, meghal az ág és nem terem több gyümölcsöt.
Krisztussal való összeköttetésünknek köszönhetjük csak, hogy gyümölcsözhetünk.
Valamennyi szőlőfürt először a gyökérben volt, a tőke törzsén áthatolva, a vessző nedvedényein átfolyt és látható fürtté képződött; de először a gyökérben volt. 

Így minden jócselekedet Krisztusban van először, majd azután válik rajtunk láthatóvá, mint gyümölcs. 

Óh, kedves lélek, becsüld nagyra a Krisztussal való magasztos összeköttetést, mert csak az lehet forrása mindannak a termékenységnek, amit magadnak remélhetsz. 

Ha nem volnál Krisztussal egyesülve, akkor bizonyára száraz ág lennél.

Gyümölcseink Istentől jönnek az isteni áldásokból kifolyólag.
Ha a harmatcseppek az égből hullnak, ha a felhők felülről tekintenek alá és cseppfolyós gazdagságukat alá csepegtetik; ha a napfény duzzasztja a szőlőszemeket, akkor minden égi adomány ezt súgja és mondja a fának: „Tőlem származik a te gyümölcsöd!” 

A gyümölcs sokat köszön a gyökérnek - ami a gyümölcsözéshez szükséges - de sokat köszön a kívülről jövő befolyásoknak is.
Mily sokat köszönünk mi Isten kegyelmes gondviselésének, amely által folyton gondoskodik felüdülésünkről, oktatásunkról, vigaszról, erőről és minden szükségünkről. 

Mindezeknek köszönhetjük tevékenységünket és erényeinket.

Gyümölcseink Istentől jönnek, rajtunk végzett bölcs munkája folytán is. 

A kertész éles kése elősegíti a fa gyümölcsözését, megtakarítja a termőágat, a fölösleges hajtást pedig eltávolítja.
Így van ez nálad is kedves keresztyén, azzal az ápolással, melyben az Úr részesít. 

„Az én Atyám a szőlőműves.
Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.” 

Mivel tehát összes lelki gyümölcseink létrehozója Isten, adjunk Neki dicsőséget megváltásunkért, erényeink és üdvösségünkért.

A LÉLEK MEGMENTÉSE ❣️

„💞És mivel a sokaság miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá, megbontották ama háznak fedelét, ahol Ő volt, és rést törvén, leeresztették a nyoszolyát, amelyben a gutaütött feküdt.” (Márk 2, 4)

A hit talál találékony. A ház tele volt, az ajtóhoz vezető utat elzárta a sokaság, azonban a hit talált utat, amelyen az Úrhoz jutott és a gutaütött embert Hozzá vihette.
Ha a megszokott eszközökkel nem tudjuk a bűnösöket oda vinni, ahol a Megváltó van, akkor rendkívüli eszközökhöz kell nyúlni. Ahol sürgős a dolog, ott nem szabad veszélyek és kellemetlenségek miatt azt abbahagyni.
Az Úr Jézus ott volt, hogy gyógyítson. Tehát legyen, ami lesz, a hit merészen megtesz mindent, hogy az ő szegény, gutaütött terhe bűnbocsánatot nyerjen. Óh, bár volna merész hitünk, hogy bátrabb bizalmunk lenne a Megváltóban.

 
Bár ez terjedne el közöttünk! Akarunk-e ma olyan hitet szerezni, kedves lélek?
De nem csak magunknak, hanem zarándoktársainknak is; és törekszünk-e ma valamilyen jócselekedetet véghezvinni, lelkeket menteni és az Urat dicsőíteni?

A világ minduntalan újabb felfedezéseket tesz.
A felfedezési szellem segítségére van a testies törekvésnek és vágyakozásnak. 

Nem fedezhet-e fel a hit is valami újabb eszközt az elvetettek megközelítésére, kik körülöttünk hevernek.
Jézus jelenléte idézte elő azt a bátorságot, amely minden nehézséget diadalmasan legyőzött a gutaütöttet vivő négy emberben. Nincs-e most is közöttünk az Úr?
Kerestük és szemléltük-e ma reggel az Ő arcát?
Tapasztaltuk-e magunkon az Ő gyógyító hatalmát?
Ha igen, akkor be az ajtón, ablakon és tetőn keresztül!
Zúzzatok össze mindent, ami akadályoz.
Munkálkodjatok, hogy a szegény, nyomorult lelkeket Jézushoz hozzátok.
A lélek megmentéséhez mindazon eszköz beválik, melyet a hit és szeretet szemel ki igazságban arra nézve.

 
Ha a testi éhség át tudja törni a kőfalat, a lélek utáni éhséget lehetetlen céljában feltartóztatni.
Óh, Uram, tégy ügyessé minket, új eszközt feltalálni, hogy hogyan közelíthessük meg a szegény bűnbeteg embereket és adj bátorságot, hogy őket minden ellenálló akadályokon át Hozzád vihessük.

FÉYT TERJESZTENI❣️

„💞Az elfordult és elvet emedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” (Filippi 2, 15)

A lámpást világításra használjuk.
A keresztyén embernek olyan fényt kell terjeszteni életével, hogy senki se élhessen vele egy hétig sem anélkül, hogy az evangéliumot meg ne ismerné.

Beszéde és szavai olyanok legyenek, hogy mindenki, aki körülötte van, világosan felismerje,
hogy mely lélek gyermeke és kinek szolgál, és hogy Jézus képét visszatükröződve lássák minden tettében. A lámpásnak vezetni kell. 

Támogatásunkban kell részesíteni azokat, kik körülöttünk a sötétségben lakoznak. 

Eléjük kell tartanunk az életnek igéjét. 
A Megváltóhoz kell utasítanunk a bűnösöket és a fáradtakat az isteni nyughelyre.
Némelyek gyakran olvassák a Szentírást, de nem tudják megérteni.
Legyünk azonnal készek, mint Fülöp, az üdv után vágyókat az Isten Igéjének jelentősége felől oktatni, az üdvösség útját előttük megvilágítani és az istenfélő életet magasztalni.

A lámpásnak óvni is kell. Szirteken és zátonyokon világítótornyokat állítanak fel.
A keresztyéneknek tudniuk kell, hogy mindenütt e világon mindenféle hamis lámpások vannak, azért az igaz világosság annál szükségesebb. 

A sátán partszéli rablói mindig lesben állnak és bűnre csábítják az istenteleneket az élvezet csalogató ígéreteivel.
Hamis fényt gyújtanak, de rajtunk áll, hogy minden veszélyeztető sziklára kitűzzük az igaz világosságot és mindenképen rámutassunk arra, hová vezetnek azok, hogy mentesek legyünk minden ember vérétől és fénylegyünk, mint lámpások e világon.

A lámpás vigasztaló hatást is gyakorol, éppen úgy a keresztyének is.
A keresztyén vigasztaló legyen, kedves szavakkal szájában és benső részvéttel szívében.
Napfényt vigyen magával, ahol csak jár és boldogságot terjesszen maga körül, minden útjaiban.

„Mint a nap az égboltjáról,
Jó és rosszra hint sugarából,
Olyan légy te keresztyén!
Tanulj Krisztusként szeretni,
Ebben Hozzá hasonlítani,
Bármilyen a körülmény!”

HARCOLD MEG❣️

„💞Jaj nekem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!” (Zsoltárok 120, 5)

Mint keresztyénnek az istentelen világiak között kell élned és laknod, s nem sokat érsz vele, 

ha felkiáltasz:  „Jaj nekem!”

Az Úr Jézus nem imádkozott azért, hogy ki legyél véve e világ közül. 

Tehát amit Ő nem kért részedre, az után nem is kell vágyakoznod. 

Sokkal jobb, ha szembeszállsz a nehéz megpróbáltatásokkal Úrnak erejében és küzdelmeid által megdicsőíted Őt.

Az ellenség mindig lesben áll, hogy járásodban hibát és fogyatkozást fedezzen fel. 

Azért légy valóban szent. Gondold meg, hogy minden szem rajtad függ és hogy tőled többet várnak el, mint más embertől.

Törekedj arra, hogy ne szolgáltass alkalmat a megrovásra. 

Szóban és magaviseletben való őszinteséged legyen az az egyetlen szemrehányás, melyet neked tehetnek az emberek.

Kényszerítsd ellenségeidet, mint Dániel, hogy azt mondják rólad: „Nem találhatunk ebben a Dánielben semmi okot, hanem ha valamit találunk Ő ellene az Ő Istenének törvényében”.
Továbbá törekedj nemcsak állhatatosnak maradni, hanem áldásában működni is.
Talán azt gondolod: „ha kedvezőbb helyzetben volnék, úgy tehetnék szolgálatot az Úr ügyének, de ott, ahol most vagyok, nem tehetem a jót, melyet akarok”.

De minél rosszabbak azok az emberek, akik között laksz és élsz, annál szükségesebb részükre intésed. 

Ha elferdült érzelműek annál szükségesebb, hogy őket útbaigazítsd, mivel elfordultak, annál inkább törekedned kell gőgös szívüket az igazsághoz fordítani.

Hol van az orvos helye, ha nem ott, ahol sok beteg van?
Hol nyer a harcos dicsőséget máshol, mint a harc leghevesebb tüzében?
S ha megfáradsz a bűnnel való küzdelemben, mellyel minden oldalról találkozol, gondold meg, hogy ezt a próbát valamennyi szentnek ki kellett állni.

Ők sem mentek a mennybe puhára kipárnázott nyugágyakon, így nem várhatod te sem, hogy utazásodat kényelmesebbé teheted, mint ők.
Ők halálra adták magukat a harcmező halmain, s te sem fogsz koronát kapni, ha a nehéz harcot ki nem állod, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.

„Azért vigyázzatok, álljatok meg a hitben. Úgy cselekedjetek, mint férfiak, legyetek erősek.”

„A hit által való nemes harcot harcold meg; ragaszkodj az örök élethez, melyre hívattattál is és nemes vallást tettél, sok bizonyságok előtt.”

A MINDENHATÓ SZAVA❣️

„💞Akarom, tisztulj meg.” (Márk 1, 41)

Ősi sötétség borította kezdetben a földet, mikor elhangzott a Mindenható szava: „Legyen világosság!” és lett világosság.
Az Úr Jézus szava sem kevésbé hatalmas és felséges, mint a hatalmas Istenség amaz ősrégi szava.
A teremtéshez hasonlóan a megváltásnak is megvan a korlátlan hatalom erős igéje.
Jézus szól és úgy lesz. A bélpoklosság nem tágított semmiféle gyógyszertől, de az Úr „akarom” szavára azonnal elröppent.
Ez betegségnél nem volt semmiféle jel arra nézve, hogy a felgyógyulást remélni lehetett volna.
A természet semmivel sem járult hozzá annak gyógyulásához, hanem a Megváltó egyetlen szava eszközölte a gyógyulást, még pedig azonnal és tartósan.
A bűnös még sokkal nyomorultabb állapotban van, mint a bélpoklos. 

De csak tegyen úgy, mint az tett.
Menjen Jézushoz, kérve Őt és „az Ő lábainál leborulván”.
Használja azt a kicsiny hitet, amivel bír, ha nem is juthatna tovább e szavaknál: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem”.
S akkor nem kell attól tartani, hogy könyörgése nem fog meghallgattatni.
Az Úr Jézus mindenkit meggyógyít, aki Hozzá jön.
Ő senkit sem vet ki. Ha e mai igével kapcsolatos elbeszélést olvassuk, alázatos megfigyelésünkre érdemes az, hogy az Úr Jézus a bélpoklost megérintette. 

Ez a tisztátalan megrontotta a törvény intézkedéseit, mivel házba ment.
De az Úr Jézusnak esze ágában sem volt Őt azért megdorgálni, hanem maga is megrontotta a törvényt, hogy rajta segítsen. Helyzetet cserélt a bélpoklossal, mert mialatt azt megtisztította, magát annak megérintése által lévitailag tisztátalanná tette.
S éppen így az Úr Jézus, ki bűntelen volt, bűnné lett miértünk, hogy mi legyünk Isten igazsága Ő benne.
Óh, bár mindegyik szegény bűnös Jézushoz jönne és hinne helyettesítő művének erejében!
Úgy azonnal érezné magán kegyelmes érintésének hatását.
Ugyanaz a kéz, mely a kenyereket megszaporította, a süllyedő Pétert megtartotta, a mélyen megszomorodott szenteket fölbátorítja, a hívőket megkoronázza.
Ugyanaz kéz megérint minden süllyedő bűnöst is és egyetlenegy szempillantás alatt megtisztítja azt.
Jézus szeretete az üdv forrása.
Ő szeret, édesget és üdít bennünket, megérint, hogy éljünk.

MEGTALÁLTAM AKIT SZERET A LELKEM❣️

„💞Te, akit az én lelkem szeret.” - (Énekek éneke 1, 7)

Dicső dolog, ha olyan állapotban vagyunk, hogy minden „ha” vagy „de” nélkül mondhatjuk az Úr Jézusnak: „Te, kit az én lelkem szeret”.

Némelyek csak annyit mondhatnak Jézusról: reméljük, hogy szeretjük Őt, hisszük, hogy szeretjük Őt. 

De ilyesmivel csak szegényes és felületes tapasztalat elégedhet meg. 

Senki se hagyjon a legkevésbé sem addig lelkének nyugtot, míg egy ily komoly, mély, életbevágó dologban teljes bizonyosságot nem szerez magának. 

Ne elégedjünk meg azzal a felületes reménységgel, hogy Jézus minket szeret, sem azzal az üres bizodalommal, hogy szeretjük Őt.

Az ókor szentjei nem éltek ilyen határozatlan szavakkal: „de”, „ha”, „remélem”, „hiszem”, hanem őszintén és nyíltan beszéltek. „Tudom, kiben hiszek”, mondja Pál apostol. 

„Jól tudom, hogy az én Megváltóm él”, mondja Jób. Szerezz biztos tudomást Jézus iránt való szeretetedről és ne elégedj meg kevesebbel addig, míg teljes bizonyossággal mondhatod, hogy részed van őbenne.
Bizonyságul szolgál az, „hogy a Szentlélek tanúbizonyságát nyered, és annak bélyegét hordod lelkeden hit által”.

A Krisztus iránti valódi szeretet minden esetben a Szentlélek műve, Ő hozza létre a szívben.
E szeretetnek hatásos okozója a Szentlélek, de annak belső oka, hogy Jézust szeretjük, magában az Üdvözítőben van. Miért szeretjük Jézust? „Mert értünk odaadta magát.”
Az Ő halála által nyertünk életet. Az Ő vére által jutottunk békéhez. Jóllehet gazdag volt, mégis szegénnyé lett értünk.

Miért szeretjük mi Jézust? Az Ő személyének kiválóságaiért.
Szépségének csodálása, szeretetreméltó voltának elragadtatása és az Ő végtelen tökéletességének ismerete tölt el bennünket!
Nagysága, jósága és kedves lénye egy ragyogó sugárrá olvadnak össze, mely a lelket elbájolja és a gyönyör oly tengerébe meríti, hogy így kell felkiáltania: „
Igen, Ő kedves, mindenestől fogva kívánatos!” „Óh, boldog szeretet — oly szeretet, mely a szívet a selyemnél puhább kötelekkel kötözi meg és a gyémántnál keményebb béklyókkal.”