A KÉTELY BILINCSEI❣️

„💞Mert vizet öntök a szomjúhozóra.” (Ézsaiás 44,3)

Ha a hívő lélek mély bánatba merül, gyakran az által igyekszik abból kimenekülni, hogy komor és kínzó képzelődésekkel gyötri magát.
De ezen az úton nem lehet a porból felemelkedni, hanem csak tovább mélyedünk abba.

Éppen úgy nem lenne képes a sas a magasba emelkedni, ha szárnyait megkötözik, mint hitünk növekedni, ha ráadjuk a kétely bilincseit.
Nem a törvény, hanem a kegyelem szabadítja meg az üdvre sóvárgó lelket.

Nem a parancsolatok köteléke, hanem csak egyedül az evangélium szabadsága képes felemelni a gyenge hívőt.
A rabszolgai félelem nem hozza vissza Istenhez a hűtlen szökevényt, de a szeretet kedves meghívása Jézushoz csalogatja és meghívja, hogy az Ő keblén nyugodjon meg.
Szomjazod ma az élő Istent és boldogtalannak érzed magad, mivel nem leled Azt, aki szívednek öröme és gyönyörűsége?
Elveszítetted a boldogító hitből eredő örömöt és esdekelsz:

„Add meg nekem a Te üdvözítésednek örömét és az engedelmesség lelkével erősíts meg engem”.
Tudatában vagy annak, hogy sivár vagy, mint a kiaszott tartomány, hogy nem hozod meg Istenben azokat a gyümölcsöket, melyeket jogosan várhat el tőled?
Tudatában vagy annak, hogy te sem a gyülekezetedben, sem a világban nem műveled azt, amit szíved kíván?
Akkor, íme, éppen itt van az az ígéret, melyre szükséged van:
„Mert vizet öntök a szomjúhozóra”. Megnyered a kegyelmet, melyet bensőleg óhajtasz, mégpedig kívánságod terjedelmének mértéke szerint részesülsz abban.
A víz felüdíti a szomjazót: te felüdülsz, kívánságaid teljesülnek.
A víz felfrissíti a szunnyadozó növényéletet: életedet az új kegyelem fogja felfrissíteni.
A víz duzzasztja a rügyeket és megérleli a gyümölcsöket. Termékenyítő áldást fogsz te is magadon tapasztalni.
Zöldellő és termékeny leszel az Úrnak útjaiban.
Az isteni kegyelemben kinyilvánuló valamennyi drága tulajdonságot dúsan élvezed.
Az isteni kegyelem összes gazdagságát bőségesen megnyered, mintegy belemerülsz, és teljesen át leszel attól hatva.
És ahogy néha a duzzadó patakok elöntik a legelőket, úgy, hogy a mezők tóvá változnak, úgy történik veled is: a száraz tartományvizeknek forrása leszel.

AZ ÚRBAN BÍZVA❣️

„💞Mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2 Korintus 12,9)

Ahhoz, hogy Istennek szolgálhassunk és Előtte kedvesek legyünk - hogy Istennek munkáját jól végezhessük és diadalmasan vihessük véghez - az kívántatik meg elsősorban, hogy a magunk gyengeségét és tehetetlenségét érezzük.

Ha az Isten harcosa önerejében bízva vonul ki a harcba - ha azzal dicsekszik:

„Tudom, hogy győzni fogok; erős karom és jó fegyverem kivívják részemre a győzelmet” - akkor közel áll a csúfos vereséghez. Isten nem támogatja azt, aki a maga erejében bízik.

Aki olyan biztosra veszi a diadalt, rosszul számít, mert: „nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkem által, azt mondja a Seregeknek Ura”. 

Aki kivonul a harcba és ügyességgel dicsekszik, annak vígan lobogó zászlója széttépve és porlepetten kerül vissza és címerét gyalázat fogja borítani.

Aki Istennek akar szolgálni, az Ő szokása szerint és az Ő erejében tegye azt, mert máskülönben nem fogadja, és nem ismeri el a szolgálatot. Amit az ember az isteni kegyelem támogatása nélkül cselekszik, azt Isten sohase ismerheti el.

A föld szülte gyümölcsöket elveti az Úr. Csak azokat a terményeket gyűjti össze, melyek a mennyekből vettettek idelenn, amelyeket a kegyelem harmata öntözött és az isteni szeretet napja érlelt meg. 

Isten először mindent kitakarít belőled, csak azután bízza rád tulajdonát.

Előbb kisepri raktárad, csak azután tölti azt meg a legjobb búzával. 

Az Istennek folyóvize teljes vizekkel, de egy csepp sem fakad földi forrásból. Isten akarata, hogy a szent háborúban ne vívjon más erő, csak az, amelyet Ő maga ad. Szomorkodsz gyengeségeden?
Bátorodj neki, mert előbb gyengeséged tudatában kell lenned, csak azután ad neked győzelmet az Úr.
Belső ürességed csak előkészület ahhoz, hogy megtölthessen téged bőségével, s ha lever téged, csak azért teszi, hogy felemeljen.

„Én szegény és gyenge vagyok;
Istennél van az erő!
Csodatettei mily nagyok!
Kicsoda olyan, mint Ő?
Igen, az Úr meggyógyít
És gyengéket erősít.”

AZ IMAMEGHALLGATÓ ISTEN❣️

,,💞Mert íme, imádkozik.” (Apostolok cselekedetei 9,11)

Az imák a mennyben a leggondosabb és legállandóbb figyelemben részesülnek.
Mihelyt imádkozni kezdett a tárzusbeli Saulus, azonnal meghallgatta az Úr.
Ez vigasz a megkeseredett, de imádkozó léleknek.
Gyakran megtört szívvel hajtja meg térdeit az ember, azonban szomorúságát csak sóhajjal és könnyel tudja kifejezni.
Mindazáltal ezek a sóhajok az öröm hangjaival töltik meg a menny összes hárfáit.
Azokat a könnyeket Isten összegyűjti és az égi kincstár könnytartójában őrzi.
„Gyűjtsd össze az én könnyeimet a te tömlődbe”, azt erősíti, hogy egy könny sem veszik el, hanem az Isten szerint való bánat könnyei mind összegyűjtésre kerülnek.
Azt a fohászkodót, kinek gyötrelme visszafojtja szavait, a Magasságos nem fogja félreérteni.
Csak irányítsa szomorú tekintetét a magasba.
Már egy könnyhullajtás is ima. A könnyek mennyei gyémántok.
A fohászok énekek, melyek körülveszik Jehova trónját és a Felséges magasztos székéhez emelkedő dallamok közt a legkedvesebbek közé tartoznak. 

Nem szabad úgy vélekedned, hogy könnyeid és imáid figyelmen kívül maradnak. 

Bármilyen gyengék és félelmesek is azok, mégis feléd lehajtott fülre találnak.
Jákób ősatya létrája magasra felér. Imádat a szövetség angyala viszi fel és így vidáman száguld fel a szédületes lépcsőkön.
A mi Istenünk nemcsak meghallgatja az imát, hanem örömmel hallgatja meg. 

Ő nem felejti el a szegénynek kiáltását.
Tényleg, Ő nem figyel a kevély szemekre és a nyájas szavakra.
Nem törődik a királyok pompájával és dicsőségével. Nem figyel a katonazene zajára.
Nem néz az emberek büszkeségére és diadalára, de ha valahol keserűség nehezedik a szívre, vagy pedig gyötrelem és fájdalom miatt rebeg az ajak, ahol mély sóhaj száll fel vagy a megtérés könnye hull, ott tárva van a Jehova szíve.
Emlékezetének pergament tekercsére jegyzi fel azokat. Imáinkat, mint rózsaleveleket emlékkönyvének lapjai közé teszi, s ha ez a könyv egyszer megnyílik, kedves illattár tör elő belőle.

„Áradjon, mindenkor,
Ajkad az imától,
Könyörgés szavától!”

ISTENNÉL NINCS VÁLTOZÁS❣️

,,💞Mert én, az Úr, meg nem változom.” (Malakiás 3,6)

Milyen jó részünkre, hogy az élet változásai és csalogatásai között van Egy, kit nem érint a változás, és akinek beszéde megáll.
Egy, akinek szíve nem lágyul meg és akinek homlokán nem von barázdákat az ingatagság.
Minden megváltozott és még mindig változik, mi pedig folyton csalódunk.
Maga a nap is sötétséggé változik majd, a világ elmúlik, viselt ruhája foszlányokká válik.
Az ég és a föld nemsokára elmúlnak; elenyésznek és megavulnak, mint az öltözet.
De van Egy, kinek egyedül van halhatatlansága, kinek évei nem érnek véget és lényében nincs változás, sem átalakulás.
Az az öröm, melyet a tengerész érez akkor, miután hosszú, zajos utazás után ismét szilárd talajra léphet, nem nagyobb a keresztyén öröménél, ki e csalóka élet változatosságai között hitének lábát ebben az igazságban veti meg:
„Mert én, az Úr, meg nem változom”.
Az a bizodalom, melyet a keresztyén reménysége folytán érez, ha tekintetét e felséges igazságra függeszti, hasonló ahhoz az erősséghez, melyet a horgony nyújt a hajónak, ha az végre szilárd talajba akadt. „Istennél nincs változás vagy változásnak árnyéka.”
Ő az még most is, ami Ő az örökkévalóság előtt volt. Hatalma, bölcsessége, igazsága változhatatlan. 

Ő népének menedéke, bizodalma és vára volt a szorongattatás hevében és még most is Segítője és Megmentője. Változhatatlan szeretetében. Örökkévaló szeretettel szerette az övéit, s még most is úgy szereti őket, mint valaha. 

Ha minden földi elmúlik, mint a por szétszóródik az utolsó napon, szeretete mindazáltal ifjúi gyöngédségében fog ragyogni. 

Felséges ez a bizonyság, hogy Ő meg nem változik! S mivel nem változik, soha sem csalódhatunk Benne. 

Igaz, hogy a mindenséget igazgató gondviselés kerekei fordulnak, de tengelye mozdulatlan, mely az örök szeretet.

„Ámen, ámen, mind valóság,
Amit mond Isten szája;
Az Ő neve Igazság.
S azt meg nem változtatja.
Amint szól, Ő úgy is tesz,
Szava „igen”, „ámen” lesz!”

❓VAN EBBEN a HÁZBAN GYÜLEKEZET❓

„💞És a te házadnál való gyülekezetnek.”(Filemon 2)

Hozzá tartoznak mindnyájan a szülők, gyermekek, barátok és a háznál levő alkalmazottak, vagy még megtéretlen a család némely tagja? 

Időzzünk itt egy szempillantásig és fontolja meg mindenki magában ezt a kérdést:

 „Tagja vagyok én is annak a gyülekezetnek, mely ebben a házban van?”

Mennyire ugrándozna az apa szíve a gyönyörűségtől és mennyire megtelnének az anya szemei szentséges örömkönnyekkel, ha a legidősebbtől a legifjabbig mindannyian az Úréi lennének, mindnyájan boldogok és megmentettek volnának! 

Mindaddig esedezzünk e nagy kegyelemért, míg az Úr meg nem adja azt nekünk. 

Valószínűleg az volt Filemon szívének legnagyobb gondja, hogy bár az ő házához tartozók mindnyájan üdvözülnének, de ez a kívánsága nem teljesült először a maga teljességében. 

Volt egy haszontalan szolgája Onézimus, ki miután neki kárt is okozott, elszökött a szolgálatból. Mesterének imái mindenütt követték őt, végre, mikor Istennek tetszett, úgy vezette, hogy ő Pál apostol prédikálását hallotta.

Szíve megilletődött, majd visszatért Filemonhoz, de többé nem mint szolga, ki hű szolgálatában, hanem mint szeretett testvér és mint a Filemon házában levő gyülekezetnek új tagja. 

Hiányzik-e ma egy megtéretlen szolga vagy gyermek a te házi istentiszteletednél? 

Kérd komolyan az Urat, hogy az hazatérése alkalmával jó hírrel lepjen meg minden szívet azzal, amit a kegyelem végezett rajta! 

Ha a jelenlevők valamelyike megtéretlen, óh, hasonló szeretettel foglald azt is esedezésedbe.

Ha van ilyen gyülekezet házadban, őrködj fölötte és úgy járj el abban, mint Isten színe előtt. 

Végezzük napi munkáinkat a szentség minden komolyságával, hűséges szorgalommal, szeretettel és őszinteséggel. A házi áhítatosság bensővé és kedvessé teszi a családi életet. 

A szeretet melegebben és akadálytalanabbul lép fel és az eljárás szentebb és Krisztushoz hasonlóbbá lesz. 

Ne tartsunk attól, hogy a kicsiny szám kizár a gyülekezetek sorából, mert a Szentlélek itt egy házi kápolnát jegyzett fel az Istentől adatott Szentírásba. 

Fohászkodjunk Őhozzá, hogy adjon nekünk kegyelmet arra, hogy világosságunk ragyogjon az Ő nevének dicsőségére.

MEGÚJÚLÁS❣️

„💞Az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsoltárok 51,12)

Az a hűtlen, kiben még maradt csak egyetlen életszikra is, sóvárog és eped az újbóli megújulás után.
E megújuláshoz a kegyelemnek ugyanazon működése és ereje szükséges megtérésünk alkalmával.
Bűneinket szívből meg kellett bánni. Itt is arra van szükség. 

Hitre volt szükségünk, hogy azzal Krisztushoz juthattunk: s most is éppen ez a kegyelem vezethet vissza Ő hozzá.

A magasságos biztosítására volt szükségünk, a szerető Isten szájából származó igére, hogy akkor félelmünknek vége szakadjon. Hamarosan tapasztaljuk, ha a jelenvaló bűnök nyomása alatt állunk, hogy olyan biztosításra van most is újból szükségünk. 

Senki sem újulhat meg a Szentlélek hatalmának ugyanolyan igaz és valódi tanúbizonysága nélkül, mint amit először érzett, mert a munka éppen olyan nagy, és a test és vér épp oly nagyon útban van most is, mint valaha. Személyes gyengeséged, oh, keresztyén, arra utal téged, hogy teljes komolysággal kiálts a te Istenedhez segítségért.

Gondolj arra, hogy Dávid nem tette össze kezeit és nem csukta be száját, mikor magát tehetetlennek érezte, hanem a kegyelem trónjához sietett ezzel a kérelemmel:
„Az erős lelket újítsd meg én bennem”.

Ne ringasson álomba az a képzelődés, hogy semmit se tehetsz, mert el vagy hagyatva, hanem tövis gyanánt legyen az a te oldaladban, mely félelmetes komolysággal űzzön Izráel hatalmas segítőjéhez.

Bár kegyelmet nyernél, s tudnál úgy küzdeni, mintha életedért kellene fohászkodni: „Uram, az erős lelket újítsd meg én bennem”. 

Aki komolyan és őszintén imádkozik Istenéhez, komolyságát azzal bizonyítja be, hogy az Istentől rendelt kegyelmi eszközöket igénybe veszi. Imádkozz sokat! Keresd buzgón Isten igéjében a táplálékot!

Öldököld meg a testiséget és kívánságokat, melyek elűzték tőled az Urat! Őrködj gondosan a következő bűnök csírája felett. Az Úr a maga útján jár. Ülj le az útfélen, úgy készen vagy, ha az Úr arra megy. Maradj meg az üdvös parancsolatok mellett, melyek elhaló lelki erődet felfrissíthetik és táplálhatják.
S mivel tudod, hogy minden erőnek Tőle kell származni, ne szűnj meg kiáltani:
„Az erős lelket újítsd meg én bennem.
Ne vess el engem a Te arcod elől és a te lelkedet ne vedd el én tőlem”.

A HÁLA ÁLDÁST HOZ❣️

„Dicsérlek Uram teljes szívemmel.” (Zsoltárok 9,2)

Dicséret és hála kísérje imáink meghallgattatását, miképpen a köd a magasba emelkedik a hálás földről, mihelyst az égi szeretet napja felmelegíti a talajt.
Kegyelmes volt az Úr hozzád és lehajtotta fülét könyörgésed szavára? 

Akkor légy halás iránta, amíg élsz.
Hulljanak vissza az érett gyümölcsök a termékeny talajra, melyből táplálékukat nyerték.
Ne vond meg Attól dicsénekedet, ki meghallgatta imádat és megadta szívednek kérését.
Ha Isten kegyelmének nyilvánulását elhallgatod, a hálátlanság bűnébe esel. 

Az éppen olyan hálátlanság volna, mint a kilenc bélpoklos magatartása, kik nem tértek vissza, hogy hálát adjanak az Úrnak, ki őket meggyógyította.
Aki elfelejti Istent dicsérni és hálásan magasztalni, megveti saját üdvét, mert a hála éppen úgy, mint az ima egyike azoknak a hatalmas eszközöknek, melyek által szellemi életünk fejlődése előmozdul. Hozzájárul ahhoz, hogy terhünktől megszabaduljunk, reményünk erősödjön és hitünk növekedjen.

Ez a jótevő és erősítő gyakorlat szívünk dobogását erősebbé teszi és a Mester szolgálatában az újabb munkára megedzi.
Ha Isten iránt hálásak vagyunk az elvett kegyelmi áldásokért, ezen az úton áldás lehetünk embertársainkra nézve is:
„Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek”. 

Mások, kik velünk hasonló viszonyok közt élnek, vigasztalódnak, ha mondhatjuk:

„Magasztaljátok az Urat velem együtt és magasztaljuk az Ő nevét egyetemben. 

Íme, ez a szegény kiáltott: és az Úr meghallgatta őt és minden ő háborúságából megszabadította őt”.
A gyenge lelkek erősödnek, az ingadozó szentek felvidulnak, ha hallják, hogy megmentéssel „dicsekedhetünk” nagy örömmel. Rettegéseik és kételyeik megszégyenülnek, ha egymást tanítjuk és intjük zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel, az Úrnak énekelve a mi szíveinkben.
Ők is fognak „énekelni az Úrnak útjai felől”. A hála a legmennyeibb keresztyéni kötelesség.

Az angyalok nem kérnek semmit, de nem szűnnek meg dicséretet mondani éjjel és nappal.
És a megváltottak fehér selyembe öltözve, kezükben pálmaágakkal fáradhatatlanul éneklik az új éneket: „Méltó a Bárány”.