ŐÁLTALA és ŐBENNE❣️

„💞Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen”

(Róma 11,36)

Neki legyen dicsőség mindörökké! Ez legyen a keresztyén egyetlen kívánsága. 

Minden más kívánság ennek alárendeltje legyen, és ennek álljon szolgálatában.

A keresztyénnek szabad azt kívánni, hogy hivatása boldogsággal és sikerrel legyen koronázva, de csupán azért, hogy az által azt a nagy kívánság beteljesedését segítse elő: 

„Neki legyen dicsőség mindörökké!” 

Lehet neki arra törekedni és azért imádkozni, hogy több adománnyal és több erénnyel legyen megáldva, de csupán azért, hogy a fő cél annál inkább el legyen érve: „Neki legyen dicsőség mindörökké!”

Nem feleltek meg kötelességeteknek, mint Isten gyermekei, nem az Úr dicsőségére vetett együgyű hívő tekintet sarkall benneteket, hanem valami más ok. 

Mivel keresztyén vagy, tehát „Istentől” és „Isten által” vagy: azért hát „Istenért” élj. 

Soha se dobogjon szíved valami egyébért oly hatalmasan, mint Ő érte. 

Az Ő iránta való szeretet legyen az élet folyamának hullámverése. 

Ez a nagyravágyás tüzelje fel lelkedet, ez legyen minden vállalatod alapköve, amelybe bocsátkozol, és ez serkentsen téged, ha buzgóságod lehűl; Isten legyen a te egyetlen célod. 

Arra számíthatsz: ahol az én, ott megkezdődnek a gondok is, de ha Isten az én legfőbb gyönyörűségem, Ő gondot visel rám.

Isten dicsőítése és tisztessége utáni vágyódásunk növekedő kívánság legyen. 

Te imádtad Őt ifjúságodban, ma már ne érd be hasonló dicsérettel és imádattal, mint akkor.
Megáldott Isten téged hivatásodban és vállalkozásaidhoz szerencsét és sikert adott? 

Adj neki többet, mivel Ő dúsabban adott neked. Ajándékozott neked Isten belső tapasztalatokat?
Tisztelt Őt erősebb hittel, mint kezdetben gyakoroltad azt. 

Növekedtél a tudományban, akkor kedvesebb énekeket énekelj.
Boldogabb időket élsz, mint egykor amilyenben részesültél? 

Betegségedből, mint egy újjászületve keltél fel újból és szenvedésed békességgé és örömmé változott?
Akkor kellemesebben pengesd hárfádat, hints több izzó szenet és drága tömjént hálaimád füstölőjébe. 

Adj neki dicsőséget eljárásod által és fejed dicséneked, élő isteni szolgálatod „Ámen”-ével.

AZ ÚR ÖRÖMÉNEK FOLYAMA❣️

,,💞Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.,, (Jeremiás siralmai 3,24)

Nem az van mondva: „Az Úr majdnem teljesen az én örökségem”, se nem az:

 „Az Úr az én örökségemhez tartozik”, hanem Ő maga az én lelkem örökségének összege és tartalma. Ezen terület térfogatában meg van mindaz, amit kívánhatunk és birtokolhatunk. 

Úr az én örökségem. Nem csak az Ő kegyelme, szeretete és szövetsége, hanem maga a Jehova. 

Ő minket örökségévé választott, mi pedig örökségül választjuk Őt. 

Persze, először az Úrnak kell kiválasztani örökségünket, mert mi azt magunktól nem tehettük volna, de ha valóban elhívattattunk az Ő elválasztó kegyelmének szándéka folytán, úgy énekelhetjük:

"Jézus én örökségem,
Drága kincs, üdvösségem;
Örök Isten szent Fia,
Te vagy lelkem jutalma."

Az Úr a mi elégséges örökségünk. Isten tartja azt fenn saját lényével, s ha Isten már önmagában elégséges, akkor részünkre Ő is kell, hogy legyen Az, aki szükségünket pótolja és minden kívánságunkat teljesen kielégítse.
Nem könnyű egy ember kívánságát kielégíteni.

Mikor azt gondolja, hogy mindent elért, amire szíve vágyott, akkor nemsokára eszébe jut, hogy még van valami, ami azon kívül esik és szíve telhetetlensége azonnal kiáltja:
„Add meg, add meg!”

Azonban mindaz, amit valaha csak kívánhatunk, isteni örökségünkben megvan, úgy, hogy ezt mondhatjuk:
"Kicsoda volna nekem mennyekben Te nálad több?
És Te nálad egyébben nem gyönyörködöm e földön. Elfogyatkozott az én testem és az én szívem, az én szívemnek kősziklája és az én erősségem Te vagy ó Isten, mindörökké”.

Mi gyönyörködhetünk tényleg az Úrban, ki örömének folyamából itat minket.
Hitünk kiterjeszti szárnyait és sasként emelkedik az isteni szeretet egébe, ahol hazája van.
„A mi sorsunk esett nekünk kies helyen, nyílván szép örökség jutott nekünk.”

Örüljünk az Úrban mindenkor, mutassuk meg a világnak, hogy mi boldog nép vagyunk, hogy azt keljen mondanunk: „Veletek megyünk, mert halljuk, hogy az Isten veletek van."

ÖRÖK ÉLETRE RENDELVE❣️

„💞Mert az Úr része az ő népe…” (5 Mózes 32,9)

Miként lesznek a hívők Istennek tulajdona?
Az Ő szabad, kegyelemből való választása által. Elválasztotta őket és összes szeretetét feléjük fordította. És azt a nélkül tette, hogy valami jó lett volna rajtuk abban az időben, vagy, hogy azt előre látta volna bennük.

Kegyelmes volt, akihez kegyelmes akart lenni és kiválasztott népét örök életre rendelte, így tehát azok az Ő tulajdonát képezik az Ő szabad és korlátlan választása folytán.
De azok nem csak azért az Övéi, mert elválasztotta őket, hanem mivel meg is vette őket. 

Letette és kifizette a teljes díjat az utolsó fillérig értük, minélfogva az Úrnak elvitathatatlan tulajdonjoga van hozzájuk.

Nem mulandó ezüstön vagy aranyon, hanem az Úr Jézus Krisztus drága vérén váltatott meg a legteljesebb módon az Úrnak öröksége. Semmiféle követelés sem fér az Ő birtokjogához, semmiféle gátló tiltakozást nem lehet emelni ellene, a váltságdíj nyilvános törvényszék előtt lett letéve és elismerve, ennélfogva a gyülekezet az Úr szabad tulajdona örökké.

Nézd a vérjelet minden választotton, ez láthatatlan az emberi szem előtt, de Krisztus ismeri azt, mert tudja az Úr, kik legyenek az Övéi, nem feledkezik azok egyikéről sem, akiket az emberek közül megváltott; megszámlálja a juhokat, akikért életét adta és gyülekezete, melyért magát feláldozta folyton emlékezetében van.

De az Övéi azért is, mert legyőzte őket.
Milyen küzdelembe került az Neki, míg megnyert bennünket! Milyen sokáig tartotta megszállva szívünket! Mennyiszer felszólított bennünket a megadásra! De mi elzártuk előtte ajtónkat és megerősítettük kőfalainkat vele szemben.

Nem emlékszünk már arra a nagy napra, mikor szívünket ostrommal bevette? Mikor keresztjét kőfalainkra felállította, sáncainkat megmászta és tornyainkra kitűzte az ő mindeneket legyőző kegyelmének vérpiros lobogóját?

Igen is, mi az Ő mindenható szeretetének legyőzött foglyai vagyunk. 

Mivel tehát ekképpen kiválasztattunk, megvétettünk és meggyőzettünk, ennél fogva, a mi isteni Urunk joga érinthetetlen; örülünk annak, hogy sohasem lehetünk a magunkéi és óhajtjuk naponként akaratát cselekedni és dicsőségét kinyilatkoztatni.

CSAPODÁROK❣️

,,💞Akik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, azokat is, akik leborulnak az Úr előtt, és esküsznek rá, de esküsznek Molokra is” (Zofóniás 1,5)

Az olyan emberek, mint ezek a csapodárok, azt gondolják, hogy biztonságban vannak, mert mind a két féllel tartanak; futnak azokkal, kik Jehovát követik és amellett térdet hajtanak a Molok előtt.
De a kétnyelvűség utálatos Isten előtt és a képmutatást szívből gyűlöli.
A bálványimádó, aki határozottan bálványához ragaszkodik, kevésbé bűnös, mint az, aki megfertőződött és szentségtelen áldozatát az Úr templomába viszi, s az alatt szíve a világon s annak bűnein csüng.

A megbízhatatlan kétnyelvű ember a mindennapi közönséges életben joggal van kitéve a megvetésnek, de az isteni dolgokban is ez a leginkább átokra méltó bűn, ami csak létezik.
Az előttünk levő versben kimondott ítélet rettenetes, de nagyon is kiérdemelt, mert miért is kímélne meg az isteni igazság egy olyan bűnöst, aki tudja, mi a jó, helyesli azt és kötelezi magát, hogy azt zsinórmértékül választja, azonban mégis a gonoszt választja és annak ad helyet szívében?
Lelkem, vizsgáld meg magadat e reggelen és lásd meg, vajon nem terhel-e téged a kétértelmű cselekedet és eljárás vétke.
Azt vallod, hogy Jézus tanítványa akarsz lenni; szereted-e hát Őt igazán? Őszinte a te szíved Isten iránt?
Becsületes vagy, vagy pedig hajlongasz, bókolsz mindennek?
Az, hogy élőnek mondanak, keveset segít, ha a valóság szerint halott vagyok a vétkek és bűnök által.

Aki egyik lábát az igazság földjére teszi, a másikat pedig a hamisság csalóka tengerére, annak esése rettenetes lesz és egészen a romlásba zuhan.
Krisztus mindenünk vagy semmink. Isten betölti az egész mindenséget, tehát nincs hely más Isten számára, s ha szívemben uralkodik, akkor más hatalomnak nincs többé helye.
A megfeszítettben bízom-e egész egyedül; Jézusnak élek-e csupán?
Benső vágyódásom azt tenni? Erre irányul minden vágyam és óhajom?
Ó, akkor legyen magasztalva a mindenható kegyelem, mely engem megmentett.
S ha még hiányos vagyok e tekintetben, ó Uram, akkor bocsásd meg bűneimet és adjad, hogy féljem a Te nevedet!

TŐLE SZÁRMAZNAK GYÜMÖLCSEID❣️

„💞…a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától…”(János 15,4)

Milyen módon kezdted a gyümölcstermést?

Az Úr Jézushoz jöttél, az Ő nagy kiengesztelésébe kapaszkodtál, és tökéletes igazságába vetetted bizalmadat. Ó milyen magasztos gyümölcsöket hoztál?

Emlékszel-e még első szereteted szép napjaira? Szőlőtőkéd akkor valóban virágzott, előtűntek az ifjú szőlőfürtök, kifakadtak a gránátalmafák és a fűszerek kertje kellemes illatát árasztotta. 

Azóta meglankadt buzgóságod? Ó, ha úgy volna, kényszerítlek téged, emlékezz meg az első szeretet idejéről és az előbbi cselekedeteidet cselekedd. 

Ragaszkodj mindenek fölött ahhoz, amiről tapasztalatból tudod, hogy az téged Krisztushoz vonz, mivel Tőle származnak gyümölcseid. 

Az istentisztelet valamennyi gyakorlása, melyek téged Jézushoz vezetnek, hozzájárul ahhoz, hogy gyümölcsözzél.

A nap kétség nélkül a gyümölcsöskert fái termékenységének a legfőbb oka; s az Úr Jézus még sokkal nagyobb mértékben az, az Ő kegyelme kertjében lévő fák részére.
Mikor voltál a legterméketlenebb? Nem akkor, mikor a te Urad és megváltó Jézus Krisztusodtól távol éltél, mikor az imában hanyag voltál, mikor a te megváltód vérében való egyszerű hittál eltávoztál, mikor erényeid felfuvalkodottá tettek, ahelyett, hogy az Úrnak adtak volna azért dicsőséget, mikor azt mondtad:
„Az én hegyem szilárdan áll és soha meg nem mozdítom;” s elfelejtetted miben van a te erőd – akkor megszűntél gyümölcsözni, nemde?

Sokan közülünk lelkünk megrendítő megaláztatása által tapasztaltuk és tanultuk meg az Úrtól, hogy semmink sincs, amit nem Krisztustól vettünk volna, semmink, ha magát Krisztust nem bírjuk mindenek előtt, és amikor láttuk, hogy milyen rendkívül puszta és halott a teremtmény minden ereje azt kiáltottuk gyötrődésünkben:

 „Tenálad vannak az én gyümölcseim egyedül, mert én sohasem tudtam volna jó gyümölcsöt teremni!”

Az elmúlt napok tapasztalatai megtanítottak minket arra, hogy minél együgyűbben bízunk Istennek a Krisztusban nyilvánított kegyelmében, minden dologban és várunk a Szentlélekre, annál több gyümölcsöt fogunk hozni Istenünknek.
Ó, várjátok gyümölcsötöket, mint életeteket a Megváltótól és bízzatok egészen és egyedül Őbenne!

A TŰZPRÓBA❣️

„💞Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.”

(1 Péter 1,7)

Az a hit, mely nem ment megpróbáltatásokon keresztül, lehet valódi hit, de akkor mindenesetre kicsiny hit az és kétség nélkül piciny és törpe fog maradni mindaddig, míg a próba által jónak nem bizonyul.

A hit sohasem növekedik oly dicsőn, mint mikor minden egyesül ellene; a vihar annak nevelő mestere és villám a tanítója. Ha szélcsend uralkodik a tengeren, akármennyire kifeszítitek vitorlátokat, a hajó nem jut közelebb a kikötőhöz, mert a szundikáló tengeren a kormány is nyugszik.

De ha a szél sivítva dühöng, ha a hullámok felemelkednek, akkor sas gyorsasággal siet a hajó az óhajtott kikötő felé, bár a fedélzeten is átcsapnak a hullámok és az árbocfák recsegnek-ropognak a telt, duzzadó vitorlák nyomása alatt. 

Nincsenek annál ragyogóbb, kék színű virágok, mint amelyek a fagyos jégtáblák tövénél nőnek; egy csillag sem ragyog olya fényesen, mint ahogyan az északi égbolt csillagai tündökölnek, sehol sincs olyan üdítő ízű víz, mint az, amely a sivár pusztában fakad, és nincs oly drága hit, mint az, amely e szerencsétlenség közepette életben marad és diadalmasan ellenáll minden kellemetlenségnek.

A nyomorúságban türelmesnek bizonyult hit, tapasztalathoz vezet. 

Nem hitted volna el tehetetlenségedet, ha nem lettél volna kénytelen rohanó folyókon átmenni; sohasem tapasztaltad volna Isten hatalmát, ha nem hordoztak volna karjai a vízáradat közepette.
A hit szilárdsága, bizonyossága és bensősége annál erősebben növekszik, minél többször kipróbáltatik a nyomorúság által.

A hit becses, nem kevésbé becses megpróbáltatása sem.
De ez ne kedvetlenítsen el titeket, kik még ifjak vagytok a hitéletben. 

Kijut még nektek is bőven a próbáltatásból, ha nem is keresitek azt: annak idején teljes mértékben részesültök a megpróbáltatásban.

S ha most még nem élvezhetitek a hosszú tapasztalat gyümölcseit, úgy adjatok hálát Istennek azon kegyelméért, amelyet vettetek; áldjátok és magasztaljátok Őt, a szent bizodalom azon fokáért, ameddig eljutottatok, járjatok e szabály szerint, akkor mindjobban megáld titeket az Úr, mígnem hitetek hegyet mozdít el helyéről és a lehetetlen is lehetséges lesz előttetek.

ÖRÖKKÉVALÓ KARJAI❣️

„💞Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.”(5 Mózes 33,27)

Isten, az örökkévaló Isten, a mi támaszunk és védelmünk minden időben. 

Hatalmas karjain hordoz minket, átölel szeretetkarjaival, befed minket védő karjaival, ha nyomorba és szükségbe kerülünk. Van idő, mikor a keresztyént igen mélyen megalázzák. 

A nagy bűnösség érzése alatt annyira semminek érzi magát Isten előtt, hogy alig mer imádkozni, mivel nagyon méltatlannak tűnik saját szemei előtt.

Ám, te, Istennek szegény és kedves gyermeke, gondolj arra, hogy ha a legnyomorultabb és legrosszabb állapotban vagy is, mégis „alant vannak örökkévaló karjai”. 

Bármennyire megalázzon téged a bűn, Krisztus engesztelő nagy szeretete annál sokkal mélyebbre ér le. 

Lehet, hogy mélyre, nagyon mélyre estél, de mégsem eshetsz olyan mélyre, hogy „mindenkor el volnál veszve”, mert „meg is tarthatja mindenestől fogva azokat, akik Ő általa járulnak Istenhez”. 

Gyakran merül bele a lélek a külső nyomorba és gondba.
El van rabolva minden földi támasza.

Mi lesz most? Íme, mindazáltal „alant vannak örökkévaló karjai” és Istenének szerető támogatása alatt áll „örökké”. Nem eshet mélyebbre a bánatba és gyötrődésbe, mint amennyire a hűséggel teljes Isten megengedi azt.
A keresztyén heves küzdelmei folytán belső kísértésbe is eshet, de akkor sem süllyedhet olyan mélyre, hogy „az örökkévaló karok” hatáskörén kívül esne. Felette, körülötte és alatta vannak, s minthogy ilyen Oltalmazója van a Sátán fortélya és gonoszsága semmit sem árthat neki.

Ez a biztos isteni oltalom nagy vigasztalás mindazok részére, akik az Úr szolgálatában állnak.
Ez az ígéret felüdülést biztosít nekünk minden napra, kegyelmet minden szükségben és erőt minden munkához.
És ha majd a halál jön, ez az ígéret akkor is szilárdan áll.
Ha a tomboló Jordán közepén állunk, mondhatjuk Dáviddal: „Nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy”.

Leszállunk a sírba, de mélyebbre nem, mert „az Ő örökkévaló karjai” fognak minket hordozni, azok a karok, melyek nem fáradnak, nem lankadnak, erejük változatlanul megmarad, mert „az örökkévaló, mindenható Isten nem fárad, és nem lankad”.