AZ IGAZSÁGNAK BE KELL HATOLNI A LÉLEKBE❣️

,,💞Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz.” (3 János 3)

Az igazság Gájusban volt, Gájus pedig az igazságban járt.
Ha az előbbi nem történt volna, a másik sem lett volna lehetséges; s ha nem lehetett volna ezt felőle bebizonyítani, úgy az is alaptalan állítás lett volna.
Az igazságnak be kell hatolni a lélekbe, meg kell azt tölteni és átfűszerezni, különben nincs értéke rá nézve.
Az üdvösség azon tanai, melyeket csak az ész fog fel, hasonlók a kézben tartott, de a test táplálására fel nem használt kenyérhez; de a szívbe fogadott tan, megemésztett táplálék, mely tápanyaggá való alakulása és a vérbe való felvétele által a testet táplálja és növeli.
Az igazságnak élő erővé, valóságos tevékenységgé, bennünk lakozó valósággá és lényünk mozgásának és életének egy részévé kell bennünk válni.
Ha egyszer bennünk van az igazság, akkor nem tudunk többé nélküle élni. 

Egy keresztyén meghal inkább, de az igazságot nem képes megtagadni.
Most az egy általános természeti törvény, hogy az, ami bennünk van, külső tevékenység által nyilatkozzon meg, miként a fény az ő sugarait átlövelli a lámpa üvegén; ha tehát az igazság fénye meggyújtatott a belső emberben, úgy mihamar kitör annak fénye a külső eljárásban és beszédben.
Azt állítják, hogy bizonyos hernyók tápláléka megfesti azt a selyemgubót, amelybe magukat beszövik; éppen így az a táplálék, mellyel az ember belső természete táplálkozik, minden szónak és tettnek, mely tőle származik, valamiféle színt ad.
Ha igazságban járunk, úgy annak fejleménye lesz igazságban, szentségben, hűségben és együgyűségben folytatott élet, mint az igazság annak az alapelvének természetes következménye, melyet az evangélium tanít, és amelynek elfogadására az Istennek lelke képesít.
A lélek elrejtett titkaira abból következtethetünk, amiképpen az az ember eljárásában és magatartásában megnyilvánul.
Ajándékozzál meg minket ma azzal, ó Szentlélek Isten, hogy isteni akaratod szerint engedjük magunkat vezettetni és kormányozni, hogy így semmi hamisság és bűn ne uralkodjon szívünkben.

ISTEN PAPJAIVÁ LEHESSÜNK❣️

„💞Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az Úr angyala előtt állt” (Zakariás 3,1)

Jósua főpapban, Isten gyermekei mindegyikének képmását látjuk, azokét, kik most közelvalókká lettek a Krisztus vére által, az oltár körül forgolódnak és bemennek a kárpiton keresztül a szentek-szentjébe.
Jézus papokká és királyokká tett minket Isten előtt és már itt e földön szent élet és az Istennek tetsző szolgálat papságához tartozunk.

 
Da arról a főpapról az van mondva, „hogy áll az Úrnak angyala előtt”, mely azt jelenti, 

hogy papi hivatalát végezve állt ott. Így találják mindenkor azt, aki a hitben hűen kitart.
Minden hely Istennek temploma és az Ő népe mindennapi hivatásában és üzleti munkája közben éppen olyan szolgálatot tesz Neki, mint az Ő házában. 

Ők mindig az oltár körül forgolódnak, a hála és ima áldozatával áldozzanak és önmagukat hozzák „élő áldozatul”.

 
De figyeljétek meg jól, hol állt Jósua, mikor főpapi hivatalát végezte: a Jehova angyala előtt. 

Csak egy közvetítő közbejövetele folytán válik lehetségessé, hogy mi szegény, beszennyezett emberek Isten papjaivá lehessünk.

Amit áldozok, azt a Messiás, a szövetség Angyala, a megváltó Úr Jézus elé teszem, s Ő általa lesznek imáim, melyeket saját imájához csatol, Isten előtt kedvesekké és úgy hallgattatnak meg; dicsénekeim azért legyenek gyönyörűségesek és azért telnek meg kellemes illattal, mert egybekötődik a Krisztus fűszeres kertjéből való mirhával, aloéval és kásiával.

 
Én nem hozhatok Neki egyebet könnyeimnél és Ő azokat saját könnyeivel hozza áldozatul az Ő edényében, mert Ő is sírt egykor; ha nem hozhatok Neki semmit, csupán sóhajaimat és vágyaimat, mégis kedves áldozat gyanánt fogadja azt, mert az Ő szívét is megtörte egykor a fájdalom s mély sóhaj szállt fel lelkéből. 

Ha Őbenne vagyok, akkor kedvessé lettem a Szerelmesben, s valamennyi szennyes cselekedetem, jóllehet magukban véve elvetendők Isten előtt és merő utálatosság szeme előtt, mégis úgy fogadtatnak, hogy tetszés édes illatává válnak Előtte. 

Ő meg van elégedve, s én dúsan meg vagyok áldva és boldog vagyok. 

Lássátok azért, milyen méltóság és szentség ajándékoztatik a hívőnek, hogy ő, mint „főpap állhat az Úrnak Angyala előtt”.

KIVÁNSÁGUNK SZERINT RÖGTÖN CSELEKEDNI❣️

„💞Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van” (Prédikátor 9, 10)

Valamit akarsz cselekedni a te kívánságod szerint.
Ez olyan dolgokra vonatkozik, amelyek lehetségesek.
Vannak olyan dolgok, melyek önként kínálkoznak, és mégsem valósíthatjuk meg azokat.
Jó, ha olyasmi van örömünkben; de, ha lehetőleg hasznosak akarunk lenni, nem szabad azzal beérnünk, hogy valamit szívünkben elhatározunk, és talán arról beszélünk, hanem tényleg gyorsan azon kell lennünk, hogy megtegyük, „amit kívánságunk szerint cselekedni akarunk”.
Egyetlen egy jótett többet ér ezer fenséges és fényes tervnél.
Ne várjunk sokáig a jó alkalomra, hanem tegyük meg gyorsan, „amit tenni akarunk”, napról-napra.
Nekünk nem adatott az élethez más idő, mint a meglévő.
A múlt oda van, a jövő még nincs itt, így sohasem áll más idő rendelkezésünkre, mint a jelen. 

Tehát ne várj arra, hogy előbb régi tapasztalataid legyenek, hogy aztán akkor kezdj szolgálni Istennek. Törekedjél már most gyümölcsözni.
Szolgálj Istennek most, de ügyelj arra, hogy miképpen teszed azt. Valamit akarsz cselekedni a te kívánságod szerint, azt „gyorsan” cselekedd. Tedd hamar, ne fecséreld el életedet azzal, hogy mindig csak arról készíted a tervet, amit holnap fogsz csinálni, mintha azáltal a mai nap eltékozolt idejét visszapótolhatnád.
Még soha sem tett valaki azzal szolgálatot Istennek, hogy holnap akart valamit cselekedni.
Ha Krisztust tiszteljük, és Tőle áldást nyerünk, az azáltal történik, amit ma tettünk. 

Valamit Krisztusért teszel, tegyed azt teljes szíveddel; add neki magad lelked minden erejével.
Ne hozz mesterednek hanyag munkát, melyet hányt-vetetten végeztél, ekkor is egy keveset, máskor is egy keveset; hanem, ha Neki szolgálsz, tedd azt teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.
Miben van a keresztyén ereje? Nem magában, mert ő merő lehetetlenség, az ő ereje az Úrban, a Seregeknek Urában van.
Azért keressük segítségét, imádkozva és hittel menjünk a munkára és ha megtettük, „amit kívánságunk szerint cselekedni akartunk”, várjuk, hogy az Úr megáldja azt.
Amit így teszünk, jól van téve és nem lesz elhibázva.

AZ ÚR JÉZUS A SZABADÍTÓ❣️

„💞Hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak” (Lukács 4, 18)

Senki más, egyedül az Úr Jézus hozhat a foglyoknak szabadulást. Az igazi szabadságot egyedül Ő adja.

Ez egy jogosan adott szabadság, mert a Fiúnak, ki mindenekkel bír, joga van az embereket megszabadítani. 

A szentek tisztelik és becsülik Isten igazságát, mely szabadulásukat állandóvá és bizonyossá teszi. 

Ez egy drágán szerzett szabadság. 

Krisztus tejhatalmának erejében mondja azt ki nekünk, de Ő azt vérével szerezte, megszabadít téged, 

de azért önmagát engedte megkötöztetni. Te szabaddá lettél, mivel terhedet Ő hordozta érted, te fel vagy mentve és szabad vagy, mivel Ő helyetted szenvedett. 

De habár ezt a szabadságot drágán vette meg, mégis ingyen adja azt. 

Jézus nem kíván tőlünk semmiféle előkészületet e szabadsághoz. 

Zsákban és hamuban talált minket és felszólít, hogy öltsük magunkra a szabadság dicső ruháját; 

amint vagyunk, éppen úgy tesz minket szabaddá és boldoggá és pedig egészen a mi segítségünk és érdemünk nélkül.
Akit Jézus megszabadít, annak szabadsága örökre biztosítva van; azt nem lehet soha többé újra megbéklyózni.
Ha a Mester azt mondja nekem: „Fogoly, én megszabadítottalak”, az érvényes mindörökre.
A sátán előveheti minden cselét és hatalmát, hogy minket újból rabszolgává tegyen, de nem sikerül neki, mert velünk az Úr, s kitől féljünk? A világ kísértéseivel azon lehet, hogy minket félrevezessen, 

de hatalmasabb az, aki mi mellettünk van mindazoknál, akik mi ellenünk vannak.

A mi csalárd szívünk cselszövése zavarba hozhat és veszélybe sodorhat bennünket, de aki a jó munkát elkezdte bennünk, véghez is viszi és befejezi azt. Istennek és az embereknek ellenségei összeszedhetik hadierejüket és tajtékzó dühvel törhetnek ránk, de ha Isten minket megigazít, kicsoda kárhoztatna? 

A sas, mely sziklán rakott fészkébe száll és majd ezután a felhőkön felül szárnyal, nem szabadabb annál a léleknél, kit Krisztus megszabadít.
Ha nem vagyunk többé a törvény alatt, hanem mentesek vagyunk annak átkától, szabadságunk abban nyilvánul, hogy hálával és örömmel szolgálunk Istennek.
„Én kétség nélkül a Te szolgád vagyok, a Te szolgálóleányodnak fia, ki az én kötelemet elszaggattad.
Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?”

HA ISTEN BÍZIK...💞

,,💞Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok”

(Ézsaiás 33,21)

A széles vízi utak és folyamok megtermékenyítik a földet s gazdagsággal és bőséggel árasztják el a vidéket.
A nagy folyamok melletti mezőségek és szántóföldek kitűnnek növényzetük sokféleségével és a dús aratás által. Isten mindezt megadja az Ő gyülekezetének.

Ha Istenben bízik, úgy bőségben úszik. Mit kívánhatna, amit Isten meg nem adhatna neki?
Mit tudna megnevezni, amivel meg nem ajándékozhatná?
„A seregeknek Ura szerez minden népnek e hegyen lakodalmat, kövér állatokból, megtisztult borból.”
Kívánjátok az életnek kenyerét? Mannaként csepeg az alá az égből. Óhajtjátok az üdülés patakjait?
A kőszikla, mely a Jézus Krisztus, követ benneteket.
Ha valamiben hiányt szenvedtek az a magatok hibája; ha megszorultok, annak oka nem Őbenne keresendő, hanem a ti saját bensőtökben.

A bővizű folyamok kedveznek a kereskedelemnek is.
A dicsőségnek Ura, a mennyei kereskedelemnek helye a mi részünkre. 

Megváltónk által kereskedelmi összeköttetésben állunk a múlttal: a Golgota drágaságai, a szövetség kincsei, a kegyelmi választás ősrégi napjainak gazdagságai, az örökkévalóság készlete, mind a mi kegyelmes Urunk széles folyóvizén jut el hozzánk. 

Hasonló képen kereskedelmi összeköttetésben állunk a jövővel is.

Azok a vízi járművek, melyek annyira meg vannak terhelve, hogy még a fedélzetük is alig emelkedik ki a vízből, jönnek át hozzánk az ezeréves országból! Milyen fenséges jelenségekben részesülünk, melyek a földön levő menny korszakára vonatkoznak!

A mi kegyelemdús Urunk és Megváltónk által érintkezésben állunk az angyalokkal; közösségünkben van a megdicsőült, vérrel megmosott szellemekkel, kik Isten trónjánál állnak; igen, sőt mi több, közösségünk van magával a Végtelennel és Örökkévalóval.

 
❗️Ó, milyen csodás oltalma Isten az Ő gyülekezetének! 

Az ördög nem lépheti át Istennek ezt a széles folyamát!!

Mennyire szeretné e folyamot levezetni: de ne félj, mert Isten változatlanul ugyanaz marad.

A sátán dühönghet, de nekünk semmit sem árthat; idegen evező nem érinti folyónkat, ellenséges vitorlás nem járhat azon❗️

 

KÖZÖSSÉGÜNK VELE❣️

„💞…közösségünk van vele,…” (1 János 1,6)

Mikor hit által Krisztussal egyesültünk, oly teljes közösségbe jutottunk Ő vele, hogy eggyé lettünk Vele, 

minélfogva az Ő és a mi hajlamaink kölcsönösen és egybehangzóan alakultak. 

Közösségében vagyunk Krisztussal az Ő szeretetében, mindazt, amit Ő szeret, szeretjük mi is. 

Ő szereti a szenteket, mi is. 

Ő szerei a bűnösöket, mi is. Szereti a szegény eltévedt emberi nemzetet és esdve esd azért, hogy e föld pusztasága az Úr paradicsomává változzék át, mi szintén.
Közösségünk van Ővele vágyaiban. Ő óhajtja Istennek dicsőítését, arra törekszünk mi is. 

Óhajtja, hogy a szentek Nála legyenek, ahol Ő van, s mi is Nála óhajtunk lenni. 

Óhajtja, hogy a bűn megsemmisüljön; íme, mi az Ő zászlaja alatt harcolunk.

Szeretné, hogy Atyjának neve szeretve és dicsérve lenne minden teremtmény által; mi is azért imádkozunk naponként: „Jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt e földön is”. Közösségünk van Krisztussal az Ő szenvedéseiben.
Jól lehet, nem leszünk keresztre függesztve, s nem kegyetlen halállal halunk meg, de ha Ő gyaláztatik, mi is gyaláztatunk Ővele; s tényleg, Ő érte gyalázatot szenvedni üdvös; megvettetni, mivel az Ő követségében járunk, s emiatt a világ ellenségünk lesz. 

Nem nagyobb a tanítvány az Ő Mesterénél.
Nekünk közösségünk van iránta az Ő fáradozásaiban és munkáiban is, amennyiben szolgálunk az embereknek az igazság beszéde és a szeretet munkája által.
A mi életünk és üdvünk, mint az Övé; ami abban áll, hogy Annak akaratát cselekedjük, Aki minket küldött és elvégezzük az Ő dolgát. Ekként közösségünk van Krisztussal az Ő örömeiben is. 

Boldogsága boldogít minket és örülünk az Ő felmagasztalásának. 

Megkóstoltad-e ezt az örömet kedves hívő lélek? Nincs tisztább és elragadóbb gyönyör, s nem ismerünk az ég alatt annál nagyobbat, hogy Krisztus öröme tökéletességgel bennünk van.
Hogy örömünk szerfelett legyen, dicsősége várakozik ránk, hogy közösségünket teljessé tegye, mert gyülekezete együtt ül Vele királyi székében, mint az Ő bensőleg szeretett menyasszonya és királyi hitvese.

A MI MEGVÁLTÓNK ÉLETE EZEN A FÖLDÖN❣️

,,💞…egy asszonyért szolgált Izráel, egy asszonyért őrizte a nyájat” (Hóseás 12,13)

Jákob Lábánnál való társalgásában, ezekben a szavakban ecseteli fáradtságát és munkálkodását:

 „Immár húsz esztendeje, hogy nálad vagyok, a te juhaid és a te kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.

 
Amelyet a vadak megszaggattak, azt haza nem vittem, hanem én fizettem meg, mert az én kezemből kívántad azt meg, azonképpen, amit vagy nappal, vagy éjszaka elloptak.
Noha nappal a nagy hévség emésztett meg, éjszaka a hideg; és az álom az én szemeimtől távol volt”.
Ennél még fárasztóbb volt a mi Megváltónk élete ezen a földön.

 
Ő valamennyi juha fölött őrködött úgy, hogy végül elmondhatta:
„Akiket nékem adtál, megőriztem és egy is azok közül el nem veszett”.
Fejét permetezte a harmat és a hajfürtjeit az éjjeli nedvesség. Az álom elszállt szemeiről, mert éjjelenként imában küzdött térdein az övéiért.

 
Péterért esedezett, majd meg egy másik tanítvány késztette Őt esedezésre.
A hideg éjjeli égbolt alatta üldögélő és a csillagokat szemlélgető pásztorok egyikének szívéből sem szállhatott el olya sóhaj hivatásának terhes volta miatt, mint amilyenre az Úr Jézusnak lett volna oka kemény szolgálata miatt, mellyel jegyeséül választott gyülekezetét szerezte, ha Ő panaszkodni szándékozott volna:
"Szíved szeretete
Szívünk arról meggyőzte:
Mily hévvel szerettél,
Mikor értünk szenvedtél!”

Milyen gyönyörűséges és dicső dolog, ha Jézusnak ezt a hűségét szembeállítjuk Jákob felelősségével, kinek kezéből Lábán összes juhait megkívánta.
Ha vadállatok szaggatták el azokat, Jákobnak jóvá kellett tenni a kárt, ha egy meghalt, mind kezesnek, neki be kellett számolni a teljes létszámról.

 
Nem úgy dolgozott és fáradt-e szintén az Úr Jézus is, mint aki személyes kezesség terhe alatt a felelősséget magára vállalta, hogy minden hívőt épségben visszaszolgáltasson Annak kezébe, ki azokat gondjára és őrizetére bízta?

Nézd meg a nehéz szolgálatot teljesítő Jákobot, s úgy látod benne Annak mintaképét, kiről ezt olvassuk: „Mint egy pásztor, úgy legelteti az ő nyáját!”