KEZD ISTENNEL A KARÁCSONY HAVÁT❣️

„💞Te alkottál nyarat és telet” (Zsoltárok 74,17)

Lelkem, kezd Istennel a karácsony havát. 

A hópehely és a csípős szél arra emlékeztetnek téged, hogy az Úr szövetségét megtartja nappal és éjjel.
Ez bizonyossá tesz téged afelől, hogy azt a magasztos szövetségét is meg fogja tartani, amelyet veled kötött a Jézus Krisztusban, a te Megváltódban, Ő, ki hűen áll szava mellett e szegény, bűntől bemocskolt világ idejének és napjainak minden változásai között nem tűri azt meg, hogy kormányzásában hűtlenséget lehessen felfedezni, az Ő drága, szeretett Fia miatt.
„Isten, aki igazgatod
Az időket s kormányzod,
Tölts meg fény’ s kegyelemmel!”
Tél a lélekben semmi esetre sem kellemes évszak, és ha az éppen most állott be nálad, nagyon érzékenyen hathat rád, de van amellett vigasz is, tudni illik az Úr az, aki a telet előhívja.
Ő küldi a szenvedés metsző viharát, hogy visszatartsa türelmetlenségünk rügyeit; „hinti a zúzmarát, mint a hamvat” örömeink egykor oly zöld mezejére, „a jeget darabokra fagylalja” életünk folyamában a gyönyör hullámai keménnyé fagynak. Mindezt Ő cselekszi, Ő a tél nagy Királya és uralkodik a fagy birodalmában, tehát nem szabad zúgolódnod. A veszteség, nyomorúság, keserv, betegség, szükség és számtalan egyéb bajok az Úrtól bocsáttatnak, és bölcs szándékából jönnek ránk.
A fagy megöli az ártalmas rovarokat és akadályozza a pusztító nyavalyák terjedését; szétzúzza a szögeket és porhanyóssá teszi a talajt.
Ah, bár a nyomor minden tele ilyen áldásos következményekkel járna részünkre!
Ó, csak most tudjuk eléggé becsülni a tűz jótékonyságát!
Milyen jól esik annak zajos pattogása és éltető heve! Hasonlóképpen becsüljük Urunkat is, ki szívünk melegének és vigaszának állandó forrása a szükség minden idejében.
Menjünk Hozzá és keressünk Nála hitben örömet és békességet magunknak.
Burkolózzunk be ígéreteinek meleg ruhájába és fogjunk ahhoz a munkához, amely igen hideg időben előadja magát, mert rosszul menne sorsunk, ha vonakodnánk megfogni az eke szarvát; mint a rest, aki borzad a hidegtől, az ilyen szűkölködik és koldul aratáskor.

TUD NEKED AZ ÚR TÖBBET IS ADNI❣️

„💞Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől:

De mi lesz azzal a száz talentummal, amit az izraeli csapatnak adtam? 

Az Isten embere így felelt: Tud az Úr neked annál többet is adni!” (2Krónika 25, 9)

Nagyon fontos kérdésnek tűnt ez fel Júda királya előtt és lehetséges, hogy a megpróbált és megkísértett keresztyének részére még jóval fontosabb az.
Valami nagy összeg elveszítése, sohasem valami kellemes dolog.

S ha keresztyéni hitünk alapelvei megkövetelik azt tőlünk, testünk nem mindig mutatkozik hajlandónak az ilyen áldozatra.
„Miért veszítsem el azt, amit olyan hasznosan tudnék forgatni? 

Hiszen jó pénzen még az igazságot is meg lehet venni.
Gondoljatok gyermekeinkre és csekély bevételünkre”.

Ezek a kifogások és még több ezer abba a kísértésbe ejthetik a keresztyént, hogy hamis nyereség után kapkod, vagy visszatarthatják attól, hogy megtegye azt, amire lelkiismerete indítja, ha jelentős veszteséggel járna annak kivitele.
Nem minden ember tudja e dolgokat a hit által felfogni, s éppen Krisztus tanítványainál gyakran igen sokat nyom a latban ez a mondás: „Élnünk kell!”
„Az Úr neked annál sokkal többet adhat!”
Egy teljesen kielégítő felelet erre az aggodalmas kérdésre. Atyánknál van a pénztár kulcsa, és amit Őérte elveszítünk, ezerszeresen pótolhatja.
A mi feladatunk, hogy akaratát cselekedjük, és ezután bízhatunk abban, hogy Ő gondot visel rólunk.
Az Úr senkinek sem fog adósa maradni.
A Szentek tudják jól, hogy egy szem lelki békesség felér ezer tonna arannyal. 

Aki jó lelkiismeretét durva, félig-meddig foszlányos ruhával fedi, az nagyobb lelki kincset hord magával, mint amennyit elveszített. Istennek tetszése és egy kis hajlék elég a hú szív számára, ellenben az Ő haragja és egy palota a kegyelemben részesült lélek részére elviselhetetlen pokol lenne.
Bár rosszat rossz kövessen, s minden gazdagság elenyésszen, mégsem veszítjük el kincsünket, mely fenn van, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülve.
De már most is úgy intézi az Úr, hogy az alázatosok bírják e földet és nem enged a jóban szükséget látni a jámboroknak, akik őszintén járnak.

BŰNRÉSZESSÉG❣️

„💞Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az Úr! 

Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.,,

(3Móz 19, 16-17)

A rágalom mérge három fele hat, mert megbélyegzi a rágalmazót, meg azt, aki a rágalmat hallgatja és azt is, akit rágalmaznak. Akár igaz, akár hamis alapja legyen a rágalomnak. 

Istennek e szavaiban meg van tiltva minden rágalom és annak terjesztése. 

Isten gyermekeinek jó hírneve drága és becses legyen szemeink előtt és szégyennek tartsuk azt, hogy segítségül legyünk a sátánnak abban, hogy az Úrnak és az Ő gyülekezetének neve rossz hírbe keveredjék. 

Némely nyelvnek sokkal inkább szüksége van fékre, mint bíztatásra.

Sokan dicsekszenek vele és azt gondolják, hogy öndicsőségükre fog szolgálni, ha testvéreiket letiporják, mintha azzal magukat emelnék.
Noé két bölcs fia kabátot dobott anyjára, de aki gyalázatra tette őt ki, rettenetes átkot aratott.
Talán valamelyik napon nekünk is szükségünk lehet testvéreink megbocsátására és elnézésére, 

azért szeretetteljesen bánjunk hasonlóképpen azokkal, akiknek ma erre szükségük van.
Legyen házi szabályunk és személyes kötelességünk: Senkiről se mondj rosszat.

Mindazonáltal a Szentlélek megengedi nekünk, hogy a bűnt megfeddjük és megmondja, milyen módon kell annak végbemennie. Úgy, hogy testvéreink szemébe megmondjuk azt és nem a háta mögött rágalmazzuk.

Az ilyen intés férfias, testvéries, keresztyéni és így az Úr is ott van kegyelmével, hogy azt hasznossá tegye a jobbulásra. Visszaborzad ettől a test? Akkor annál inkább hallgassunk a lelkiismeret szavára, vegyünk erőt magunkon és fogjunk a munkához, hogy mi részeseknek ne találtassunk azon bűnben, melyet barátainkban hallgatagon eltűrtünk.

Százak lettek már megóvva nagy bűnöktől a hű lelki ápolók és testvérek idején való bölcs és szeretetteljes intése által.
A mi Urunk Jézus jó példaként áll előttünk arra nézve, hogy hogyan kell bánnunk a tévelygő barátokkal azon intés gyakorlásakor, melyet Péterrel szemben tett, azon imában, mellyel érte esedezett és azon gyöngédségben, melyen kérkedő bizonyosságára, mintha neki volna szüksége vigyázatra és intésre – megfelelt.

AZ IGAZSÁGNAK BE KELL HATOLNI A LÉLEKBE❣️

,,💞Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz.” (3 János 3)

Az igazság Gájusban volt, Gájus pedig az igazságban járt.
Ha az előbbi nem történt volna, a másik sem lett volna lehetséges; s ha nem lehetett volna ezt felőle bebizonyítani, úgy az is alaptalan állítás lett volna.
Az igazságnak be kell hatolni a lélekbe, meg kell azt tölteni és átfűszerezni, különben nincs értéke rá nézve.
Az üdvösség azon tanai, melyeket csak az ész fog fel, hasonlók a kézben tartott, de a test táplálására fel nem használt kenyérhez; de a szívbe fogadott tan, megemésztett táplálék, mely tápanyaggá való alakulása és a vérbe való felvétele által a testet táplálja és növeli.
Az igazságnak élő erővé, valóságos tevékenységgé, bennünk lakozó valósággá és lényünk mozgásának és életének egy részévé kell bennünk válni.
Ha egyszer bennünk van az igazság, akkor nem tudunk többé nélküle élni. 

Egy keresztyén meghal inkább, de az igazságot nem képes megtagadni.
Most az egy általános természeti törvény, hogy az, ami bennünk van, külső tevékenység által nyilatkozzon meg, miként a fény az ő sugarait átlövelli a lámpa üvegén; ha tehát az igazság fénye meggyújtatott a belső emberben, úgy mihamar kitör annak fénye a külső eljárásban és beszédben.
Azt állítják, hogy bizonyos hernyók tápláléka megfesti azt a selyemgubót, amelybe magukat beszövik; éppen így az a táplálék, mellyel az ember belső természete táplálkozik, minden szónak és tettnek, mely tőle származik, valamiféle színt ad.
Ha igazságban járunk, úgy annak fejleménye lesz igazságban, szentségben, hűségben és együgyűségben folytatott élet, mint az igazság annak az alapelvének természetes következménye, melyet az evangélium tanít, és amelynek elfogadására az Istennek lelke képesít.
A lélek elrejtett titkaira abból következtethetünk, amiképpen az az ember eljárásában és magatartásában megnyilvánul.
Ajándékozzál meg minket ma azzal, ó Szentlélek Isten, hogy isteni akaratod szerint engedjük magunkat vezettetni és kormányozni, hogy így semmi hamisság és bűn ne uralkodjon szívünkben.

ISTEN PAPJAIVÁ LEHESSÜNK❣️

„💞Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az Úr angyala előtt állt” (Zakariás 3,1)

Jósua főpapban, Isten gyermekei mindegyikének képmását látjuk, azokét, kik most közelvalókká lettek a Krisztus vére által, az oltár körül forgolódnak és bemennek a kárpiton keresztül a szentek-szentjébe.
Jézus papokká és királyokká tett minket Isten előtt és már itt e földön szent élet és az Istennek tetsző szolgálat papságához tartozunk.

 
Da arról a főpapról az van mondva, „hogy áll az Úrnak angyala előtt”, mely azt jelenti, 

hogy papi hivatalát végezve állt ott. Így találják mindenkor azt, aki a hitben hűen kitart.
Minden hely Istennek temploma és az Ő népe mindennapi hivatásában és üzleti munkája közben éppen olyan szolgálatot tesz Neki, mint az Ő házában. 

Ők mindig az oltár körül forgolódnak, a hála és ima áldozatával áldozzanak és önmagukat hozzák „élő áldozatul”.

 
De figyeljétek meg jól, hol állt Jósua, mikor főpapi hivatalát végezte: a Jehova angyala előtt. 

Csak egy közvetítő közbejövetele folytán válik lehetségessé, hogy mi szegény, beszennyezett emberek Isten papjaivá lehessünk.

Amit áldozok, azt a Messiás, a szövetség Angyala, a megváltó Úr Jézus elé teszem, s Ő általa lesznek imáim, melyeket saját imájához csatol, Isten előtt kedvesekké és úgy hallgattatnak meg; dicsénekeim azért legyenek gyönyörűségesek és azért telnek meg kellemes illattal, mert egybekötődik a Krisztus fűszeres kertjéből való mirhával, aloéval és kásiával.

 
Én nem hozhatok Neki egyebet könnyeimnél és Ő azokat saját könnyeivel hozza áldozatul az Ő edényében, mert Ő is sírt egykor; ha nem hozhatok Neki semmit, csupán sóhajaimat és vágyaimat, mégis kedves áldozat gyanánt fogadja azt, mert az Ő szívét is megtörte egykor a fájdalom s mély sóhaj szállt fel lelkéből. 

Ha Őbenne vagyok, akkor kedvessé lettem a Szerelmesben, s valamennyi szennyes cselekedetem, jóllehet magukban véve elvetendők Isten előtt és merő utálatosság szeme előtt, mégis úgy fogadtatnak, hogy tetszés édes illatává válnak Előtte. 

Ő meg van elégedve, s én dúsan meg vagyok áldva és boldog vagyok. 

Lássátok azért, milyen méltóság és szentség ajándékoztatik a hívőnek, hogy ő, mint „főpap állhat az Úrnak Angyala előtt”.

KIVÁNSÁGUNK SZERINT RÖGTÖN CSELEKEDNI❣️

„💞Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van” (Prédikátor 9, 10)

Valamit akarsz cselekedni a te kívánságod szerint.
Ez olyan dolgokra vonatkozik, amelyek lehetségesek.
Vannak olyan dolgok, melyek önként kínálkoznak, és mégsem valósíthatjuk meg azokat.
Jó, ha olyasmi van örömünkben; de, ha lehetőleg hasznosak akarunk lenni, nem szabad azzal beérnünk, hogy valamit szívünkben elhatározunk, és talán arról beszélünk, hanem tényleg gyorsan azon kell lennünk, hogy megtegyük, „amit kívánságunk szerint cselekedni akarunk”.
Egyetlen egy jótett többet ér ezer fenséges és fényes tervnél.
Ne várjunk sokáig a jó alkalomra, hanem tegyük meg gyorsan, „amit tenni akarunk”, napról-napra.
Nekünk nem adatott az élethez más idő, mint a meglévő.
A múlt oda van, a jövő még nincs itt, így sohasem áll más idő rendelkezésünkre, mint a jelen. 

Tehát ne várj arra, hogy előbb régi tapasztalataid legyenek, hogy aztán akkor kezdj szolgálni Istennek. Törekedjél már most gyümölcsözni.
Szolgálj Istennek most, de ügyelj arra, hogy miképpen teszed azt. Valamit akarsz cselekedni a te kívánságod szerint, azt „gyorsan” cselekedd. Tedd hamar, ne fecséreld el életedet azzal, hogy mindig csak arról készíted a tervet, amit holnap fogsz csinálni, mintha azáltal a mai nap eltékozolt idejét visszapótolhatnád.
Még soha sem tett valaki azzal szolgálatot Istennek, hogy holnap akart valamit cselekedni.
Ha Krisztust tiszteljük, és Tőle áldást nyerünk, az azáltal történik, amit ma tettünk. 

Valamit Krisztusért teszel, tegyed azt teljes szíveddel; add neki magad lelked minden erejével.
Ne hozz mesterednek hanyag munkát, melyet hányt-vetetten végeztél, ekkor is egy keveset, máskor is egy keveset; hanem, ha Neki szolgálsz, tedd azt teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.
Miben van a keresztyén ereje? Nem magában, mert ő merő lehetetlenség, az ő ereje az Úrban, a Seregeknek Urában van.
Azért keressük segítségét, imádkozva és hittel menjünk a munkára és ha megtettük, „amit kívánságunk szerint cselekedni akartunk”, várjuk, hogy az Úr megáldja azt.
Amit így teszünk, jól van téve és nem lesz elhibázva.

AZ ÚR JÉZUS A SZABADÍTÓ❣️

„💞Hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak” (Lukács 4, 18)

Senki más, egyedül az Úr Jézus hozhat a foglyoknak szabadulást. Az igazi szabadságot egyedül Ő adja.

Ez egy jogosan adott szabadság, mert a Fiúnak, ki mindenekkel bír, joga van az embereket megszabadítani. 

A szentek tisztelik és becsülik Isten igazságát, mely szabadulásukat állandóvá és bizonyossá teszi. 

Ez egy drágán szerzett szabadság. 

Krisztus tejhatalmának erejében mondja azt ki nekünk, de Ő azt vérével szerezte, megszabadít téged, 

de azért önmagát engedte megkötöztetni. Te szabaddá lettél, mivel terhedet Ő hordozta érted, te fel vagy mentve és szabad vagy, mivel Ő helyetted szenvedett. 

De habár ezt a szabadságot drágán vette meg, mégis ingyen adja azt. 

Jézus nem kíván tőlünk semmiféle előkészületet e szabadsághoz. 

Zsákban és hamuban talált minket és felszólít, hogy öltsük magunkra a szabadság dicső ruháját; 

amint vagyunk, éppen úgy tesz minket szabaddá és boldoggá és pedig egészen a mi segítségünk és érdemünk nélkül.
Akit Jézus megszabadít, annak szabadsága örökre biztosítva van; azt nem lehet soha többé újra megbéklyózni.
Ha a Mester azt mondja nekem: „Fogoly, én megszabadítottalak”, az érvényes mindörökre.
A sátán előveheti minden cselét és hatalmát, hogy minket újból rabszolgává tegyen, de nem sikerül neki, mert velünk az Úr, s kitől féljünk? A világ kísértéseivel azon lehet, hogy minket félrevezessen, 

de hatalmasabb az, aki mi mellettünk van mindazoknál, akik mi ellenünk vannak.

A mi csalárd szívünk cselszövése zavarba hozhat és veszélybe sodorhat bennünket, de aki a jó munkát elkezdte bennünk, véghez is viszi és befejezi azt. Istennek és az embereknek ellenségei összeszedhetik hadierejüket és tajtékzó dühvel törhetnek ránk, de ha Isten minket megigazít, kicsoda kárhoztatna? 

A sas, mely sziklán rakott fészkébe száll és majd ezután a felhőkön felül szárnyal, nem szabadabb annál a léleknél, kit Krisztus megszabadít.
Ha nem vagyunk többé a törvény alatt, hanem mentesek vagyunk annak átkától, szabadságunk abban nyilvánul, hogy hálával és örömmel szolgálunk Istennek.
„Én kétség nélkül a Te szolgád vagyok, a Te szolgálóleányodnak fia, ki az én kötelemet elszaggattad.
Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?”