A HIT KEGYELEM❣️

„💞Amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem” (Galata 2,20)

Amikor az Úr nagy irgalmasságában itt járt és minket vérünkben fetrengeni látott, mindenekelőtt ezt mondta: „élj!”
Ezt tette legelőször, mert a szellemi (lelki) életben ez egy elmulaszthatatlan és első követelmény; míg ez nekünk nem adatik, addig nem vagyunk arra alkalmasak, hogy részesedjünk a királyság javaiban. 

De az az élet, melyet a kegyelem a szenteknek abban a pillanatban ajándékul ad, mihelyt a lélek új öntudatra ébred, nem más, mint Krisztus élete, mely felénk belőle ömlik, mint a törzs nedve az ágaknak és lelkünket élő összeköttetésbe hozza a Jézussal való kölcsönös együttérzésben. 

A hit ama kegyelem, mi ezt az egyesülést munkálja, mert Belőle indult ki, mint első zsenge.
Ő az a nyak, mely a gyülekezet testét a dicsőn sugárzó fővel összeköti.

Ó Irgalom, Dicskoronám,
Kinek menny és föld hódol, -
Tied vagyok, tekints reám
Téríts meg a gonosztól;
Ó, végy szíved irgalmába,
Csak Te moshatsz meg tisztára
És életem megújul.

A hit benső és rettenthetetlen szeretettel ragaszkodik az Úr Jézushoz. 

Ő ismeri annak méltóságát és értékét, ennek kiválóságát és dicsőségét; semmiféle megkísértés nem veheti rá, hogy valami egyébbe helyezze bizalmát; az Úr Jézus pedig oly nagyon gyönyörködik ezen a mennyből származott kegyelmen, hogy soha nem szűnik meg ezt erősítgetni és fenntartani az Ő örök karjainak szerető ölelésével és minden tekintetben kielégítő erejével.

Ezért van meg itt az élő, érezhető és gyönyörteljes egyesülés, mely megajándékoz bőséges szeretettel, bizalommal, részvéttel, jósággal és örömmel, melyekből mindketten: a Vőlegény és a Menyasszony oly örömmel isznak. 

Mikor a lélek láthatólag ezt a krisztusi jegyet önmagán észreveszi, akkor ugyan az a pulzus, ütőér ver mindkettőjük szívében, s egyféle vér pezseg mindkettőjük ereiben. 

Akkor a szív olyan közel van a mennyhez, amennyire csak lehetséges e földön és el van készítve a legmagasztosabb és leglelkesebb szeretetbeli közösség élvezetéhez.

VALÓDI ISTENFÉLEM VAN BENNEM❓❣️

„💞Felnő-e a nád mocsár nélkül? Megnő-e a sás víz nélkül?” (Jób 8,11)

A káka szívós és üres; épp olyan a képmutató is; nincsen benne szilárdság és megbízhatóság. 

Őt minden külső befolyás és a tudománynak bárminemű szele ide-oda hajtogatja, mint a gyenge nádat; ezért nem tűri meg a kákát a szélvihar, de a képmutatók sem szenvedtetnek meg a bajok általi üldöztetésekben. 

Éppúgy nem szeretnék csaló, mint megcsalatott lenni; talán arra fog szolgálni e mai lecke, hogy nekem megmutassa, képmutató vagyok-e vagy nem?

 
A káka természeténél fogva vízben él és fennállását a nedvességnek és sárnak köszönheti, melyben gyökeret vert, de csak hadd száradjon ki az iszap, azonnal elhervad a káka, gyarapodása teljesen és egészen külső körülményektől függ: a bőséges víz burjánozva neveli, ámde a szárazság rögtön tönkreteszi. 

Vajon így állok én is? Csak akkor szolgálok Istennek, mikor a jámborok között vagyok, vagy mikor az isteni félelem nekem hasznot és nyereséget hajt? 

Vagy csak akkor szeretem az Urat, mikor kezeiből ideigvaló szerencsét kapok?

 
Ha így van, akkor nyomorult képmutató vagyok, s a fonnyadó kákához hasonlóan el kell pusztulnom, ha a halál megfoszt engem a külső örömtől. De ha őszintén tanúskodhatom arról, hogy habár testi jólétem csekély, környezetem pedig a kegyelemmel szemben inkább ellenséges, mint reményre buzdító, de én ennek dacára mégis szilárdan megállok jámborságomban, akkor remélhetem, hogy valódi élő istenfélelem lakik bennem.

 
A sás nem növekedhet, ha nincsen nedvessége; de azok az ültetvények, melyeket az Úr plántált, még a szárazság idején is virágzanak. Némelykor az istenfélő ember akkor gyarapszik legjobban, mikor ideigvaló körülményei és viszonyai rosszabbodnak.
Aki Krisztust csak a zsákmányért követi, az iskariótes Júdás; aki csak kenyérért és halért követi, az a hitetlenség fia, de aki Őt személye iránti, mesterkélten szeretetből követi, az a szeretett népéhez tartozik. Uram engedd, hogy életemet Benned leljem és ne a nyereség mocsarában vagy e világnak kedvezményeiben.

Segíts engem, hogy a szívem
- Tied szerint – tiszta legyen,
Változatlan érzelemben.

AZ UTOLSÓ ÁDÁM❣️

„💞Az utolsó Ádám” (1 Korintus 15,45)

Jézus az Ő választottainak szövetséges fejedelme.
Valamint a test és vérnek minden örököse személyesen részese Ádámnak, mint az emberi nemzet szövetséges fejedelmének és helyettesének a törvény cselekedeteihez mért állásához képest, azonképpen minden megváltott lélek a kegyelem törvénye alatt egy az Úrral, ki a mennyországból jött, ki a második Ádám, a választottak szenvedő Helyettese és Szószólója a szeretet újszövetségében.
Pál apostol fejtegeti, hogy Lévi már Ábrahámban rejtőzött, mikor Melkisédek vele találkozott és ilyen bizonyos értelemben igaz az, hogy minden hívő elrejtett Jézus Krisztusban, a Közbenjáróban, mivel az idők előtt elmúlt örökkévalóságok napjaiban nekik a kegyelmi szövetségnek hagyományai meghatároztattak, jóváhagyattak és mindörökre megerősíttettek.
Ezért Krisztus mindent, amit csak tett, gyülekezete egész testülete részére be is fejezett.
Megfeszíttettünk és eltemettettünk Ővele, s ami még csodásabb, Vele együtt feltámasztattunk és Vele felemelkedtünk a magasságba, a trónhoz.
Így a gyülekezet a törvényt betöltötte és „kedvessé tétetett ama Szerelmesben”.
Ezek után tetszéssel le rájuk az igazságos Jehova, mert bennük Jézust látja, s nem tekinti őket másként, mint akik egybe vannak kötve szövetséges Fejedelmükkel.
Mint az Izráel felkent megváltójának, az Úr Jézus Krisztusnak nincs semmi olyas, mi Őt gyülekezetétől elválasztaná, hanem amivel csak bír, mindazokat egyedül nekik és miattuk bírja.
Ádám igazsága minket illetett, amíg ő abban megmaradt; úgyszintén bűnei is, attól a pillanattól kezdve, mikor azt elkövette; hasonlóan miénk mindaz, ami „az utolsó Ádám”-ban rejlik, és amit tesz, mint ahogyan Ő maga is a miénk, mindene egyedül a mi javunkra van, mert látjuk, hogy Ő minket képvisel.
Itt van kegyelmi szövetségünknek alapköve.
Ez a kegyelmes helyettesítés, ami Jusztin vértanút e szavakra fakasztotta:

 „Ó, boldog átalakulás, ó, boldog megváltozás!” alapja megváltásunk evangéliumának, melyet elfogadunk erős hittel és elragadó szeretettel.

Jézusban a kegy alapja,
Melyben a hit részes;
Üdvözítőm keresztkínja

Nekem üdvösséges.

VELÜNK AZ ISTEN❣️

,,💞Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (Ézsaiás 7,14)

Menjünk el Betlehembe, csodálkozzunk a pásztorokkal, lássuk és imádjuk a bölcsekkel
Azt, ki a zsidók királyául született; mert hit által részünk van Benne és ujjongva énekelhetjük: 

Gyermek született nekünk!
Jézus a testben jött Jehova Urunk és Istenünk mellett még barátunk és testvérünk is; imádjuk és tiszteljük Őt.

Emlékezzünk meg csodás emberré létéről.
Kezdettől fogva hallatlan és azóta nem történt többé, hogy ez szűz fiat szült volna.
„Mert az Úr új dolgot cselekszik e földön: az asszony körülveszi a férfit”.
Az első ígéret így hangzik: „Az asszony magva”, s nem a férfi utódjai.
Mióta az asszonynak kívánsága a bűnnek utat tört, mi által elveszett részünkre is a paradicsom, úgy hozza meg Ő, egyedül csak Ő hozza a világra az elveszett paradicsomnak visszahozóját.

Üdvözítőnk, habár igazi ember volt, de amellett emberi természetében az Istennek szentje.
A Szentlélek ereje által született Ő szűz Máriától, az eredendő bűn szeplősítése nélkül, mi különben megvan mindenkiben, ki testtől született. Hajtsuk meg magunkat mély tisztelettel a szent gyermek előtt, kinek ártatlansága visszaajándékozza az emberiségnek a kezdetben volt dicsőségét; kérjük, hogy szülessék meg bennünk reményül és dicsőségül.

Vegyétek jól figyelembe az Ő szegény vérrokonságát.
Igénk az Ő anyját „szűz”-nek nevezi, nem fejedelemnőnek, prófétanőnek vagy gazdag és előkelő nőnek.
Habár származása nem csekély, mert királyi vér pezsgett ereiben, érzülete sem volt érzéknélküli vagy műveletlen, mert egy dicső magasztaló éneket hagyott nekünk; mégis mily szerény volt helyzete, mily szegény a férfi, kivel eljegyeztetett, mily szegényes ellátásban az újszülött király.
Itt megszenteltetett a szegénység és a mélységben levő emberek felmagasztaltattak nagy tisztességre.
Minden hívő Krisztus képmása, de a szegény szent ugyanaz a jól sikerült képlet, ugyanazon szegénységbe keretezve, mely Mesterünk képét köríti.

URUNK és ÜDVÖZÍTŐNK🌟❣️

„💞Gazdag létére szegénnyé lett értetek” (2 Korintus 8,9)

Az Úr Jézus örök időktől fogva gazdag, dicső és magasztos volt; de „mikor gazdag volt” mégis miérettünk szegénnyé lett.

Ahogy a gazdag hívőnek nem lehet igazi közössége szegény testvéreivel, ha a magáéból nem nyújt nekik segélyt, hasonlóképpen lehetetlen, hogy a mi isteni Urunk és Üdvözítőnk igazi közösséget tarthatna fent velünk, ha nem tett volna bennünket bőséges gazdagságának részeseivé; ha nem lett volna szegénnyé, hogy minket gazdagokká tegyen.

Ha dicsőségének trónján maradt volna, mi pedig tovább maradunk a bukott bűnös állapotban, anélkül, hogy részeseivé leszünk megváltásának, akkor a közösség mindkét részről lehetetlen maradt volna. Abban a helyzetben, melybe bűnbe esésünk által jutottunk, a kegyelem szövetsége nélkül az elbukott embernek éppen olyan lehetetlenné tette volna az Istennel való érintkezést, mint ahogyan Krisztus nem egyezhet Beliállal. Tehát, hogy az érintkezés és közösség lehetővé váljon, kénytelen volt a gazdag vérrokon – az embernek fia – minden gazdagságát szegény atyjafiaira átruházni.

Az igazságos Üdvözítőnek kellett bűnös testvéreinek a tulajdon tökéletességét ajándékul adni, mi pedig a szegények és bűnnel terheltek részesülhettünk a bőséges kegyelemből kegyelemben, ilyen módon az adásban és elvételben lejött az Egyetlen az Ő magasságából, mi pedig előléptünk az alantasságból s így együtt igazi és szívbeli közösségben átkarolhattuk egymást.

A szegénységnek gazdagsággá kell változni az által, akiben a végtelenség kincsei rejlenek.

Mielőtt igazi közösség létesülhetne, a bűnös énnek is el kell pusztulnia a betudott és ajándékozott igazságban csak azután lehetséges a léleknek zavartalan közösségbe jutni.

Jézusnak kell az övéit az Ő tiszta selyemruháiba felöltöztetni, mert különben nem bocsáthatja be őket dicsőségének palotájába.

Neki kell saját vérével megmosni őket, mert különben tisztátalanok nyájasságának csókjához és az átölelésre való közösségéhez.

Ó, hívő lélek, ez valóban szeretet! Te érted lett az Úr Jézus szegénnyé, magát megüresítette és szolgai alakot vett magára, hogy téged önmagához közösségébe felemelhessen.

ABBA, SZERELEMES ATYÁM❣️

,,💞Barátom, ülj feljebb!” (Lukács 14,10)

Mikor a kegyelem élete megkezdődik valamelyikünk lelkében, akkor ugyan Istenhez közeledünk, de csak is nagy félelemmel és fokozott remegéssel.
A lélek bűnössége tudatában ez alatt az Isten jelenlétének fenséges komolyságától mélyen megalázkodva legyőzöttnek érzi magát, lehanyatlik a Jehova nagyságának érzetétől, ki előtte áll.
Tettetés nélküli töredelmében érzi, hogy neki a mennyországban a legalsó hely való.

A további életben, mikor a keresztyén a kegyelemben növekedik, bár nem felejti el Istennel szemben foglalt állásának komoly voltát, s a szent tiszteletet sem veszti el iránta soha sem, ami a kegyelemben részesült embert kell, hogy átlengje, mikor Isten jelenléte előtt áll, ki teremthet és megsemmisíthet, amit és ahogy akar, de félelmétől elvétetik minden rettegtető, szent tiszteletté válik az neki, és nem árnyékot vető rémületté. Valami magasabb fokra hívattatik meg, szabadabb menetele lesz Istenhez a Jézus Krisztusban.
Akkor közeleg az ember Istenhez, mennyei dicsőség sugaraiban járva és ez a dicső Kerubhoz hasonló arc 

Krisztus vére és igazsága két szárnyával eltakarva, tiszteletteljesen és alázatos lélekkel közeledik a trónhoz, a trónon pedig megpillantja a szeretet Istenét, a jóság, a kegyelem, mindenekelőtt felismeri Benne a hű, irgalmas és kegyelmes Istent. Istenben inkább a jóságot, mint a nagyságot, inkább szeretetét, mint felségét szemléli.

Azután örvend a lélek az imának szentebb szabadságán, habár olyan alázatosságban, mint ezeknek előtte, mert amennyiben a végtelen Isten dicsősége előtt a porban hever, ama felüdítő tudat, által vitetik, hogy Ő a határtalan kegyelem és végtelen szeretet közelében van, s hogy „kedvessé tétetett, ama Szerelmesben”.

Ezek folytán a hívő mind jobban felbátorodik arra, hogy magasabbra törekedjen, és végül magának sajátíthatja az Istenben teljes határtalan öröm előnyét és szent bizalommal Hozzá közeledve mondhatja:
„Abba, szerelmes Atya”.
Oh, szeretet, ki felvetted híveidet,
Mindenekért áldoztad életedet, -
Oh, Atyánk, legdrágább ott fenn és idelent
Krisztusban hozzánk való szereteted!

A MINENHATÓ HATALMA❣️

„💞Megerősítlek.” (Ézsaiás 41,10)

Istennek erős tehetsége van e kötelezettség teljesítésére, melyet magára vállalt; hiszen mindent megtehet,  Ő mindenható.

Hívő lélek, amíg képtelen vagy a Mindenható óceánját kimeríteni; amíg azt sem bírod megtenni, hogy a mindenható Erő gyémántos hegy óriásait szertezúzd, addig nem szabad félned.
Ne hidd, hogy valamikor emberi képesség a Mindenható hatalmát legyőzhetné.
Amíg a földnek hatalmas oszlopai szilárdan állnak, elég okod van arra, hogy hitedben erősen megállj.
Ugyan az az Isten, ki e földet pályáján kormányozza, ki e napnak perzselő erejét táplálja és a mennyei fényeket ellátja, azt is megígérte, hogy téged naponként meg akar erősíteni.
Amíg Ő arra képes, hogy a világ mindenségét állapotában fenntartsa, addig ne is álmodd, hogy neki lehetetlen volna ígéreteit beteljesíteni.

Jusson eszedbe, mit tett Ő a kezdetek előtt, az előző nemzedékek idején.
Gondolj arra, hogy Ő mondta és lett; parancsolt, és íme, mindjárt előállt.
Vajon Ő, ki a világot teremtette, valaha elfáradhatna?
A földet Ő függeszti a semmire; vajon
Az, ki ilyesfélét tehet, ne lenne képes gyermekeit hordozni?

Talán azért lehetne hűtlenné szavaihoz, mert megfogyott ereje? Ki uralkodik a szeleken, ki parancsol a viharoknak? Avagy nem halad-e a szelek szárnyain, s teszi a felhőket szekereivé és tartja a tengert kezei között? Mi módon lehet Neki veled balsikere?
Ha ilyen hűséges ígéretet ajándékozott, mint ez, adhatsz-e csak egy pillanatra is helyet aggodalmadnak, mintha Ő többet ígért volna, mint amennyit megtarthat, mintha tovább ment volna, mint ezt Neki ereje megengedi! 

Ó, soha, soha! Tovább nem kételkedhetsz. Szava szerint megerősít, 

Bízom Benne, Ő megsegít: Isten hű!
Ó, Te, ki nekem Istenem és erősségem vagy, valóban elhihetem, hogy ez az ígéret részemre teljesülni fog, mert a Te kegyelmi bőséged tengere kimeríthetetlen és erődnek túláradó folyama barátod által soha-soha ki nem iható, annál kevésbé tartóztathatnák fel lefolyásában azt a Te ellenségeid.