2024. április 12., péntek

AZ Ő SZERETETE HATALMAS ÁRJA❣️

„💞Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.” (Zsoltárok 22,15)

A mi dicsőséges Urunk az Ő lelkének rettenetes gondoskodása és felolvadása miatt szenvedett.
Akinek öröm van szívében, az ki tud tartani szenvedéseiben, de ha a bátorság elszáll, ki bírja azt elviselni?
A lélek nagy levertsége legnehezebb a szenvedések között, minden más semmi ahhoz képest. 
Méltán kiáltott a szenvedő Megváltó az Ő Istenéhez:
 „Ne távozz messze tőlem, mert a nyomorúság közel van és senki sincs, ki nekem segítene.” 
Sokkal nagyobb szüksége van az embernek Istenre akkor, ha szíve olvadozik testében a csüggedéstől, mint bármely más időben.

Kedves testvér, gyere most velem a kereszthez és imádd alázatosan a dicsőség királyát, ki mélyebben merült bele a lelki nyomorba és a belső gyötrelmekbe, mint bárki közülünk.

Figyeld meg, hogy Ő milyen alkalmas arra, hogy hű főpap legyen, ki részvéttel tud lenni gyengeségeinkben. Mindenekelőtt mindazok közöttünk, kiknek szomorúsága az Atya szeretete megvonásának érzésén alapszik, lépjenek bizalmas és benső közösségbe az Úr Jézussal.

Ne adjatok helyet a kételkedésnek, mert Mesterünk részünkre minden homályon áthaladt már előttünk.
Jóllehet lelkünket néha türelmetlenség és félelem kínozza, és majdnem elalél az Úr ábrázata fényének látása után való vágyódástól, de felüdülünk attól a kedves bizonyosságtól, hogy a mi nagy Főpapunk részvéttel van irántunk. Nyomorúságunk cseppjének el kell tűnni az Ő szenvedéseinek tengere elől.

Épp ezért mennyivel magasabb fokra kellene emelkednie szeretetünknek!
Törj elő, Jézus erős és mély szeretete, mint a tenger felemelkedik dagály idején, áraszd el minden erőmet, fullaszd bele bűneimet, sodord el gondjaimat, emeld fel földhöz bilincselt lelkemet és vidd Uram lábához.
  
Hagyj ott engem, mint egy szegény, megtört csigát, melyet szeretete a tenger fenekéből sodort ki, mint érdemtelent és méltatlant, - csak azt szeretném Neki megsúgni, hogy vegye figyelembe hallgató füle az Ő szeretete hatalmas árjának gyenge visszhangját bennem, mely engem szeretett lábaihoz helyez, az én örök boldogságomra és üdvömre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése