Jézus hordozta keresztjét és szembe ment szenvedéseivel a kapunk kívül.
Ha a keresztyén a bűn és e világ bálványozásának táborát elhagyja, azt nem azért teszi, mert egyedül akar lenni, hanem azért, mert az Úr Jézus is kiment a táboron kívül, a tanítványnak pedig követnie kell Mesterét. Krisztus „nem e világból való” volt!
Élete és szavainak igazsága szünet nélkül a világgal való közösség ellen tanúskodtak.
Hol lehetne valaha olyan szeretetre találni, mint az Ő határtalan szeretete az emberek fiai iránt és ennek dacára mégis „elkülöníttetett a bűnösöktől”.
Hasonlóképen „kell Ő hozzá kimenni” tanítványainak is.
Mint az igazság tanúbizonyságainak állást kell foglalniuk „a táboron kívül”.
Késznek kell lenniük a keskeny úton való járásra, hős, hajthatatlan és oroszlánbátorságú szívvel kell rendelkezniük.
Krisztust mindenekfelett szeretniük kell és azután az Ő igazságát; ezt a kettőt: Krisztust és igazságát, az egész világ fölött kell becsülnünk.
Jézus akarja, hogy az Övéi „kimenjenek a táboron kívül” saját szentségük miatt.
Miképp növekedhetnétek a kegyelemben és hogyan juthatnátok előbbre abban, míg a világhoz szabjátok magatokat? A szent élet és a világtól való elkülönülés jóllehet a szenvedés útja, de mégis az üdvösséghez vezető királyi országút. Igaz, hogy nehéz helyzetbe jutunk a világ megtagadásával, mert az minden nap újabb küzdelembe vezet, de mindamellett mégis boldog élet az.
Miképp növekedhetnétek a kegyelemben és hogyan juthatnátok előbbre abban, míg a világhoz szabjátok magatokat? A szent élet és a világtól való elkülönülés jóllehet a szenvedés útja, de mégis az üdvösséghez vezető királyi országút. Igaz, hogy nehéz helyzetbe jutunk a világ megtagadásával, mert az minden nap újabb küzdelembe vezet, de mindamellett mégis boldog élet az.
Krisztus harcosának öröméhez hasonló öröm nem létezik; az Úr Jézus oly kegyesen és nyájasan jelenik meg neki, s oly kedves felüdülést nyújt részére, hogy a naponkénti küzdelem és harc között több örömöt és békét élvez, mint mások nyughelyeiken.
A szentség országútja a Krisztussal való közösség országútja. Csak úgy lehet reményünk az élet koronájának elnyerésére, ha az isteni kegyelem által képesekké lettünk Krisztust „követni a táboron kívül” is.
A megszentelődés keresztje után jön a dicsőség koronája.
A szempillantásig tartó szégyen és gyalázat gazdagon meg lesz jutalmazva örök tisztességgel az igazságért való tanúskodás arasznyi ideje egykor semminek tűnik fel előttünk, mikor már az Úrnál leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése