AZ ÚR HEGYÉRE❣️

„💞Magas hegyre menj föl” (Ézsaiás 40,9)

A mi Jézus Krisztusban való ismeretünk kissé hasonló a magas hegyek megmászásához. 

Ha valamely hegy lábánál vagytok, keveset láttok; a hegy csak fele akkorának látszik, mint amilyen a valóságban. 

A környező szűk völgyben alig láthattok egyebet a lezúduló patakoknál, mely onnan a mélységben levő folyóba ömölve tovább hömpölyög.

Ha felmásztok a legközelebbi dombra, akkor terjed és bővül alattatok a völgy. 

Ha azután feljebb mentek és körülnéztek a környéken, mely több óra járásnyira van onnan, elragadtatással gyönyörködtök a nagy kiterjedésű kilátáson.

De lépjetek csak még feljebb, a kilátás még nagyszerűbb. Végre, amikor felértek a csúcsra és ott körülnéztek kelet, nyugat, dél és észak felé nagy kiterjedésű földrészt láttok magatok alatt. 

Ott van egy erdő, melyet több napi utazás után lehetne elérni a kopár hegyháton.

Ott egy tó tükröződik szemben, amott egy folyó kígyózik, mint valami ezüstszál keresztül-kasul a mosolygó nézők között. Előttetek meg az üzemi terülten a lomhán ágaskodó kéményekből pöfékel kifele a füst, vagy a magas töltésekkel beszegélyezett vízparton összetódulnak a hajók árbocai.

Mindezek nagyon megörvendeztetnek bennetek és ezt hangoztatjátok: 

„Ki gondolta volna, hogy erről a magaslatról ilyen gyönyörű kilátás tárul elénk!”
Ez így van, de a keresztyén élete is ebben a sorrendben fejlődik. 

Mikor hinni kezdtünk Krisztusban, akkor még nagyon keveset láttunk rajta. 

Minél beljebb jutunk, annál több gyönyört fedezünk fel Benne. Ámde ki érte el már a csúcsot?

Ki ismerte meg már Krisztus szeretetének egész mélységét és magasságát, mely minden ismeretnél nagyobb?
Mikor Pál apostol megöregedett és hófehér hajfürtjeivel Rómában a hideg penészes tömlöcben ült, akkor ő nagyobb joggal, mint mi így kiáltott fel: „Tudom kinek hittem!”
Mert minden tapasztalat egy magaslat megmászása gyanánt tűnt előtte, minden megpróbáltatást egy magasabb hegycsúcs elérésének vett, ahonnan jobban áttekinthette 

Annak egész szeretetét és hűségét, kinek az ő lelkét felajánlotta.
Óh, kedves barátom, csak menj fel egy magas hegyre, „Gyertek fel az Úr hegyére, … hogy megtanítson minket az Ő útjaira.”