AZ URNAK ADJATOK DICSŐSÉGET❣️

„💞Adjátok az Úrnak neve tiszteletét.” (Zsoltárok 29,2)

Isten dicsősége az Ő lényéből és tetteiből származik.
Ő dicsőséges lényében, mert benne mindaz oly teljességben megvan, ami szent, kedves és jó, 

hogy Neki telve kell lenni dicsőséggel.
Tetteinek, melyeket cselekszik, szintén fenségesnek kell lenni, mert azok az Ő lényéből folynak.
S minthogy azt akarja, hogy tetteiben jósága, kegyelme s igazsága nyilvánuljon meg teremtményei előtt, gondosan őrködik afölött, hogy azzal egybekötött dicsőség egyedül Neki adassék.
Nincs bennünk semmi, amivel dicsekedhetnénk, mert ki az, aki minket mások fölé emel?

 
Ugyan mink van, amit nem a kegyelem Istenétől vettünk volna? Azért nagy gondot kell arra fordítanunk, hogy alázatosan járjunk az Úr előtt. Mihelyst magunkat dicsérjük és magasztaljuk, 

a Magasságos ellen lázadunk fel, mint olyanok, kik Vele hasonló dicsőségre számítunk, holott a mindenségben csak egy dicsőségnek van helye.
Fellázadhat-e a nap ellen az a féreg, mely egy óráig él, melyet a nap melegít sugaraival, attól kelt életre?
Fellázadhat-e a cserépedény a fazekas ellen, ki korongján alakította azt? 

Perelhet-e a pusztának homokja a vihar szelével?
Vagy ellenállhat-e a sivító orkánnak az óceánon egy vízcsepp?

„Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jöjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.” No de, alighanem az a legnehezebb küzdelmek egyike a keresztyén életében, míg megtanulja ezt a mondást:
„Nem nekünk Uram, nem nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget.”
Ezt a tant az Úr folyton ismétli nekünk és gyakran fájdalmas fenyíték által vési emlékünkbe.

Ha a keresztyén dicsekedni kezd: „Mindent cselekedhetek” és nem teszi hozzá:

 „Azáltal, ki engem megerősít”, akkor rövid idő múlva sóhajtozni fog:
„Semmit sem tehetek” és porig alázza magát.
„Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”
Ha teszünk valamit az Úrért, melyet Ő kedvesen vesz, tegyük lábához koronánkat és mondjuk:

 „Nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme!”