A Libánon cédrusai a keresztyén nép képlete, mert életüket és növekedésüket egészen az Úrnak köszönhetik, ki őket plántálta. Ez vonatkozik Isten mindegyik gyermekére.
Ő sem embertől, sem önmagától, hanem Isten által plántáltatott.
Ő sem embertől, sem önmagától, hanem Isten által plántáltatott.
A Szentlélek titokteljes keze szórja a szívbe az élő magot, miután azt magának a vetéshez előkészítette.
A mennynek valamennyi valódi örököse elismeri azt, hogy őt a nagy Vincellér plántálta.
A mennynek valamennyi valódi örököse elismeri azt, hogy őt a nagy Vincellér plántálta.
Azonkívül a Libánon cédrusai nem szűkölködnek ember nélkül, ki őket megöntözze.
Magas sziklákon állnak, hol emberi kéz sohasem öntözgette őket, mindazáltal a ti mennyei Atyátok gondoskodik azokról. Így van az a keresztyén is, aki megtanult hite szerint élni.
Ő független az emberektől, az ideiglenes dolgoktól.
Az Úrra, az ő Isteniére néz egyedül, ki megtartja őt kegyelme által mindenkor.
Az égnek harmatja az ő üdve és a mennynek Istene az ő kútja.
Magas sziklákon állnak, hol emberi kéz sohasem öntözgette őket, mindazáltal a ti mennyei Atyátok gondoskodik azokról. Így van az a keresztyén is, aki megtanult hite szerint élni.
Ő független az emberektől, az ideiglenes dolgoktól.
Az Úrra, az ő Isteniére néz egyedül, ki megtartja őt kegyelme által mindenkor.
Az égnek harmatja az ő üdve és a mennynek Istene az ő kútja.
Továbbá a Libánon cédrusait nem védelmezi semmiféle múlandó hatalom.
Nem köszönhetik a legcsekélyebb mértékben sem embernek a vihar zúgása és az idők viszontagságai között való megtartatásukat és tenyészésüket.
Isten fái, ki őket fenntartja és őrzi, egyes egyedül.
Éppen így van ez a keresztyénnel is. Ő nem üvegházi növény, mely védelmezve volna az idő viszontagságaitól.
Ki van ő téve szélnek és viharnak, nincs védelme, sem oltalma, kivéve azt, hogy az örök Isten kiterjesztett szárnyai fedezik be a cédrusokat, melyeket plántált.
A cédrushoz hasonlóan, a hívők elegendő nedvességgel és életerővel bírnak még a téli hó és dermesztő fagy közepette is a folytonos zöldellésre.
Végül a cédrusok vidám, erőteljes tenyészése és méltóságos fejlődése egyedül Isten dicsőségére történik.
Az Úr, igen, egyedül az Úr, mindene a cédrusnak, azért mondja Dávod oly szépen zsoltárainak egyikében: „Dicsérjétek az Urat, termő fák és minden cédrusok”.
Éppen így van ez a keresztyénnel is. Ő nem üvegházi növény, mely védelmezve volna az idő viszontagságaitól.
Ki van ő téve szélnek és viharnak, nincs védelme, sem oltalma, kivéve azt, hogy az örök Isten kiterjesztett szárnyai fedezik be a cédrusokat, melyeket plántált.
A cédrushoz hasonlóan, a hívők elegendő nedvességgel és életerővel bírnak még a téli hó és dermesztő fagy közepette is a folytonos zöldellésre.
Végül a cédrusok vidám, erőteljes tenyészése és méltóságos fejlődése egyedül Isten dicsőségére történik.
Az Úr, igen, egyedül az Úr, mindene a cédrusnak, azért mondja Dávod oly szépen zsoltárainak egyikében: „Dicsérjétek az Urat, termő fák és minden cédrusok”.
Nincs semmi a hívőben, mi az embert dicsőítené. Az Úr keze plántálja, táplálja és oltalmazza őt.
Az Úrtól van az, „hogy az Úrnak fái megelégíttetnek, a Libánusnak cédrusai, melyeket plántált”.
Azért áldjad én lelkem az Urat és egyedül Neki adj tisztességet!
Az Úrtól van az, „hogy az Úrnak fái megelégíttetnek, a Libánusnak cédrusai, melyeket plántált”.
Azért áldjad én lelkem az Urat és egyedül Neki adj tisztességet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése