Az a gondolat, melyet akkor Dávid szívében forgatott, helytelen gondolat volt, mert bizonyára nem volt oka azt hinni, hogy Ő, kit Isten Sámuel által felkenetett, hiába lett felkent.
Egyetlenegy alkalommal sem hagyta el Isten az Ő szolgáját.
Gyakran jutott veszélyes helyzetbe, de egyetlen eset sem fordult elő, amikor Isten csodás vezérlete kegyelmesen ki nem szabadította volna.
Gyakran jutott veszélyes helyzetbe, de egyetlen eset sem fordult elő, amikor Isten csodás vezérlete kegyelmesen ki nem szabadította volna.
Azon próbáltatások és szenvedések, melyeknek ki volt téve, sokfélék voltak; nem egyforma módon, hanem a legkülönfélébb alakban jöttek.
Mindazáltal Az, aki azokat rá bocsátotta, minden egyes esetben gondoskodott különös menekülő útról is.
Mindazáltal Az, aki azokat rá bocsátotta, minden egyes esetben gondoskodott különös menekülő útról is.
Dávid egyszer sem mutathatott ujjával naplójának valamely lapjára:
„Ekkor e napon el akart engem hagyni az Úr”, mert elmúlt életének lefolyása ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja.
Sőt inkább azokból, amit Isten már érte cselekedett, levonhatta azt, hogy Isten továbbra is megvédi őt. Részünkről talán jogos volna az, ha Isten segítségében és támogatásában kételkednénk?
Óh, az annyit jelentene, mint kételyt és bizalmatlanságot tanúsítani minden alap nélkül.
Óh, az annyit jelentene, mint kételyt és bizalmatlanságot tanúsítani minden alap nélkül.
Volt-e csak árnyéka is valaha az arra vezető oknak, hogy Atyánk jóságában kételkedhettünk volna?
Nem volt-e csodálatosan nagy az Ő szeretete és nyájassága?
Elmulasztotta-e csak egyszer is bizalmunkat igazolni? Óh, nem!
Istenünk még soha se hagyott el minket egy szempillantásig sem.
Homályos éjjeleket éltünk át, de a szeretet csillaga gyöngülés nélkül világított a sötétségen keresztül.
Nehéz küzdelemben voltunk, de oltalmának pajzsát mozdulatlanul tartotta fejünk fölött.
Sok nyomurúságon mentünk keresztül, de az soha se szolgált hátrányunkra, hanem mindenkor áldást hozott.
S a végeredmény, melyet elmúlt életünkből levonhatunk, az, hogy aki hat esetben velünk volt a nyomorban, a hetedik esetben sem fog elhagyni.
Nehéz küzdelemben voltunk, de oltalmának pajzsát mozdulatlanul tartotta fejünk fölött.
Sok nyomurúságon mentünk keresztül, de az soha se szolgált hátrányunkra, hanem mindenkor áldást hozott.
S a végeredmény, melyet elmúlt életünkből levonhatunk, az, hogy aki hat esetben velünk volt a nyomorban, a hetedik esetben sem fog elhagyni.
„Hat esetben megszabadít téged a nyomorúságból és a hetedik esetben sem illet a veszedelem.”
Jób 5:19
Mindaz, amit hű Istenünktől tapasztaltunk, azt bizonyítja, hogy mindvégig meg fog őrizni bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése