MEGHITT BARÁTSÁG❣️

„💞Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban.” (Jób 29,2)ű

Sok keresztyén örömmel tud visszatekinteni a múltba, a jelent pedig hosszú és elégedetlen szemmel nézi. Visszanéznek azokra a napokra, melyeket az Úrral való társaságban töltöttek el, azokat tartva a legkedvesebbnek és a legszebbnek, amit valaha átéltek. 

De a jelen a keserűség és gyász komor ruhájában tűnik fel előttük.
Egykor Jézussal éltek az Ő közelében, most pedig érzik, hogy eltévedtek Tőle és ezt mondják: 

„Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban!” 

Nagyon sajnálják, hogy elveszítették menedéküket, vagy, hogy most nincs lelki békességük, vagy a kegyelmi eszközök nem nyújtanak nekik örömöt, a lelkiismeret nem oly gyöngéd bennük, vagy, hogy nem tudnak oly tüzes buzgósággal lelkesedni Isten dicsőségéért, mint azelőtt.

A dolgok e szomorú állapotának okai nagyon sokfélék.
Talán az ima nagymérvű elhanyagolásából ered, mert az imakamra pusztasága minden lelki bukásnak kezdete.
Vagy pedig bálványozási hajlamból ered.
A szív többet csüng valami más egyebeken, mint Istenén; a szeretet a mennyeiek helyett a földiekhez fordult.
Azonban a féltékeny Isten nem érheti be fél szívvel.
Azt akarja, hogy Őt elsősorban és a legjobban szeressük.
A hideg tévelygő szívtől megvonja kegyelmes jelenlétének napfényét. 

Vagy pedig önbizalomban és önigazságban rejlik annak oka. 

A gőg foglalja el a szíveket és az önzés felemelkedik, ahelyett, hogy megaláznák magukat a kereszt tövénél.
Keresztyén, ha most másképp állsz, „mint az elmúlt hónapokban”, akkor ne helyezd magad nyugalomba, ne elégedj meg csupán azzal a jámbor kívánsággal, hogy bár visszatérne újból előbbi boldogságod, hanem menj azonnal, keresd fel Mesteredet és panaszold el Neki aggodalmaidat és szükségeidet.
Kérj Tőle kegyelmet és érőt, hogy az Ő segítsége folytán Vele szorosabb összeköttetésben maradhass.
Alázd meg magad Előtte, úgy ismét fel fog téged magasztalni és arcának világosságát szemlélheted.
Ne ülj le sóhajtozni és panaszkodni! 

Míg a drága Orvos él, mindig van remény, sőt bizonyos az, hogy még a legrosszabb esetben is beállhat a gyógyulás.

IGAZSÁG❣️

„💞Igazságot beszélnek, akik téged szeretnek.” (Énekek éneke 1,4)

A hívő lelkek semmiféle más lényt nem szeretnek olyan benső hajlammal, mint az Úr Jézust.
Inkább elveszítenék apjukat és anyjukat, mintsem elhagynák Krisztust.
Minden múlandó örömöt és földi kincset csak lazán tartanak kezükben.
Őt azonban erős őrizet alatt hordják keblükben.

 
Szívesen megtagadják magukat érte, de arra nem képes rábírni őket semmi, hogy megtagadják.
Gyenge szeretet az, melyet az üldözés tüze képes megemészteni.
A valódi hívő szeretete sokkal mélyebb folyó, minthogy a nyomorúság heve azt kiszáríthatná.
A világ megkísérelte a híveket elszakítani Uruktól, de erőlködése minden időben eredménytelen maradt.
Sem a dicskoronák, sem a haragos tekintetek nem voltak képesek ezt az erős köteléket megoldani.
Ez nem mindennapos hajlam, mert különben a világi zűrzavar nyomása alatt már rég összezúzódott volna.

Sem ember, sem ördög nem talált olyan kulcsot, amely ezt a zárat kinyithatná.
A sátán csele még soha sem vallott nagyobb kudarcot, mint amikor megkísérelte ezt a két istenileg egybeforrt szív egyesülését felbontani.

Való igaz: „A jámborok szeretnek téged.”
A jámborok szeretetének bensőségét nem szabad aszerint elbírálni, ahogyan az megnyilvánul, hanem aszerint, mint amilyennek a jámborok óhaja szerint kellene annak lenni.
Óh, bár képes volna szívünk több szeretetet felfogni és abban tovább fejlődni!

 
Az egyszeri istenfélő emberrel így sóhajtozunk és kiáltunk fel:
„Óh, bár lenne szíveinkben olyan szeretet, amely a földet körülérné, és az egeket körülövezné, igen, az egeknek egeit és tízezer világot, hogy aztán azt kiönthetném a kedves, egyetlen kedves Jézusomra!”
Óh, a mi szeretetünk legnagyobb kiterjedése csak egy arasznyi s a mi legbensőbb ragaszkodásunk csak egy csepp a vederben az Ő értékével hasonlatban.

 
Ha a mi kívánságunk volna szeretetünk mértéke, óh, már az nagy volna, s bizton remélhetjük, hogy Isten úgy is veszi azt.
Óh, bár egybe foglalhatnánk minden szív szeretetét egy nagy edénybe, hogy eléje hozhatnánk a szeretet-érzelmek summáját, mert Ő kedves, igen, mindenestől kedves!

A MENNYEI VÉDELMEZŐ❣️

„Vigyázó! Meddig még az éjszaka, meddig még ez éj?” (Ézsaiás 21,11)

Mennyi ellenség van körös-körül! A tévelygések hatalmas sereget képeznek és minden órában újabbak tűnnek elő.
Melyik tévtantól kell őrizkednem?
A bűnök előbújnak búvóhelyeikről, ha homályosság uralkodik; tehát az őrhelyre kell lépnem és vigyáznom imában.
A mi mennyei Védelmezőnk előre látja a bennünket fenyegető támadásokat, és amikor az előttünk lévő veszélyt ellenségünk még csak kigondolta, ő már imádkozik érettünk, hogy hitünk meg ne inogjon, mikor gabona módjára megrostáltatunk.
Kegyelmes Vigyázónk, óvj meg minket tovább is ellenségeinktől és ne hallgass a Sionért.
„Vigyázó! Meddig még az éjszaka, meddig még ez éj?”
Mi fenyegeti viharként Isten gyülekezetét?
Felhők ereszkednek alá vagy tiszta és világos minden fejünk fölött? – Őrködnünk kell szerető gondoskodással az Úr gyülekezetére; most pedig, mikor babona és hitetlenség fenyeget minket minden oldalról, figyeljünk az idők jeleire és legyünk harckészek.
„Vigyázó! Meddig még az éjszaka, meddig még ez éj?”
Mely csillagokat lehet látni? A nyomorúság idején, mely drága ígéretek tündökölnek felénk, mint vigasztaló hírnökök?
Te riasztasz fel bennünket, tehát részesíts vigaszodban is. Krisztus, a sarkcsillag, mozdulatlanul marad az Ő helyén s valamennyi csillag jól van elhelyezve az Úr jobbján.
De, vigyázó, mikor virrad meg? A Vőlegény késik.
Nincs még jele annak, hogy Ő feljön, mint az igazság napja?

Nem jött fel a hajnalcsillag, a nap követe és előhírnöke?
Mikor dereng a hajnal, mikor tűnnek el az éjjeli árnyak?

Óh, Úr Jézus, ha még ma nem jelensz meg saját személyedben gyülekezetednek, mely Téged vár, mindazáltal jöjj, óhajt szívem Szentlelked által és add, hogy vidáman énekeljek:
„Szenvedjen a jámbor mindig?
Óh, nem, Uram, csak ideig;
Ha nyomora vége jön,
Felüdíted nyugalommal
S örvendezhet örökkön!”