Az a látás, mely ebben a részben van elmondva, az Izráel állapotát ecseteli Zakariás próféta korában.
De ha magunkra alkalmazzuk azt, akkor az Isten gyülekezete jelenlegi földi helyzetének leírását adja az nekünk. A gyülekezet a mirtusbokorral hasonlíttatik össze, mely mély helyen virul.
El van rejtve, láthatatlanul, észrevétlenül. Nem hajhász dicsőséget és nem vonja magára az elfogulatlan megfigyelő érdeklődését.
A gyülekezet oly dicsőséggel bír, mint Ura, de az elrejtve marad a testi szemek elől, mert még nem jött el az az idő, amikor fényességében megjelenik.
Hasonlóképpen a nyugalmas biztonság gondolata is megvan ebben a képben, mert a mirtusbokor csendben és nyugodtan van a mély helyen (ligetben), mikor a hegyek ormán vihar dühöng.
A viharok és zivatarok az Alpesek ágas-bogas jegesein töltik ki kedvüket, de odalent, hol a folyó folyik, mely az Istennek városát megvidámítja, díszlik a mirtus friss víz mellett, zavartalanul a szél zúgásától.
Mily nagy az Isten gyülekezetének belső csendessége!
Sőt még az üldözések és kellemetlenségek között is békességük van, melyet a világ nem adhat, de el sem rabolhat!
Az Istennek békessége, mely minden értelem felett van, erőssége az Isten gyermekei szívének és lelkének a Krisztus Jézusban.
Ez a példázat ecseteli a szentek békés és folyamatos növekedését is.
A mirtus nem hullatja el leveleit, örökzöld.
A gyülekezet szintén a legrosszabb időben is boldogan zöldült és növekedett, sőt némelykor a legkeményebb télben ragyogott éppen legszebb díszében.
Abban az időben gyarapodott a legjobban, amikor a legnehezebb próbáltatások érték.
Ezután utal ennek az igének diadalára is.
A mirtus a békesség eszményképe és a diadal jelentőségteljes jelvénye.
A régi korban mirtussal és babérral koszorúzták a győzők homlokát. Nem diadalmas-e a gyülekezet mindenkor?
Nem kell-e mindegyik keresztyénnek diadalmasoknál feljebb valónak lenni az által, ki őket szerette?
A szentek, kiknek békességük van, a diadal fegyverzetével mennek aludni.
„Az Istennek pedig legyen hála, ki adott nekünk diadalmat a mi Urunk Jézus Krisztus által!”
A gyülekezet szintén a legrosszabb időben is boldogan zöldült és növekedett, sőt némelykor a legkeményebb télben ragyogott éppen legszebb díszében.
Abban az időben gyarapodott a legjobban, amikor a legnehezebb próbáltatások érték.
Ezután utal ennek az igének diadalára is.
A mirtus a békesség eszményképe és a diadal jelentőségteljes jelvénye.
A régi korban mirtussal és babérral koszorúzták a győzők homlokát. Nem diadalmas-e a gyülekezet mindenkor?
Nem kell-e mindegyik keresztyénnek diadalmasoknál feljebb valónak lenni az által, ki őket szerette?
A szentek, kiknek békességük van, a diadal fegyverzetével mennek aludni.
„Az Istennek pedig legyen hála, ki adott nekünk diadalmat a mi Urunk Jézus Krisztus által!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése